Avasújváros
| Avasújváros (Orașu Nou) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | község |
| Beosztott falvak | Kőszegremete, Nagyhegy, Rózsapallag, Rózsapallaghegy |
| Polgármester | Ludróczki Sándor |
| Irányítószám | 447220 |
| Körzethívószám | 0261 |
| Népesség | |
| Népesség | 1908 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 3972 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 1685 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Avasújváros
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 49′ 58″, k. h. 23° 17′ 18″ | |
Avasújváros (románul Orașu Nou, korábban Ioarăș) település és községközpont Romániában, Szatmár megyében, az Avasság központja.
Az Avasság központja már a középkortól, s a környék legnagyobb és legjelentősebb települése a Tálna patak mellett.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
Avasújváros már az 1400-as években jelentős település volt, nevét ekkor Wywaros-nak írták.
1422-ben Újvárossi János és Dienesé, később Szinérvárához tartozott, és a meggyesi uradalom részeként annak sorsában osztozott.
A település ura a Meggyesaljai Mórocz család volt, majd a család kihalta után a XV. század végén a Báthoryak tulajdonába került.
A XVI. század-ban a Lónyayak és a Bethlen, és báró Wesselényi család. 1633-ban, mikor Bethlen István kapta adományul Avasújvárosnak már mezőváros rangja volt. Négy kőre járó híres malma volt, s egyben a környék kereskedelmi központja is, hol nevezetes vásárok voltak.
1686-ban már egyháza is volt, s ez évben itt zsinatot tartottak.
A XVII. század-ban a Bagossy, gróf Károlyi, gróf Teleki, gróf Kornis család is birtokolja.
1717-ben a Tatárok végeztek itt nagy pusztítást, akiket Bagossy László szatmármegyei alispán -a kétszeres tatár túlerő ellenére- a borsai szorosnál csúfosan megver.
1779-től Károlyi Antal volt Avasújváros ura.
1810-ben a gr. Károlyi, gróf Teleki, báró Wesselényi, gróf Barkóczy, gróf Kornis, báró Vécsey és báró Bánffy családok birtoka, de birtokos volt itt a Bagossy, Becsky, Irinyi, Rápolthy, Nagy, Kállay, Darvay, Linker, Dobay, Gáspár, Ajtay, Melczer, Mándy, Kanizsai, Jármy, Ottlik, Cseh és a későbbiekben a Kölcsey család is.
A 20. századtól [szerkesztés]
A XX. század elején Perecz Lajosnak és Lévay Adolfnak van itt birtoka.
A XX. század elején a településen 446 ház , 1822 lakos volt. Ebből 1605 magyar, 217 oláh lakosa volt.
A 2002-es népszámlálási adatok szerint lakossága 3972, ebből 1461 román, 2369 magyar és 136 cigány. 1880-ban még egészen másképp festett a környék etnikai képe. A mai Avasújváros egészében ekkor még csak egynegyed arányban voltak a románok: 2212 lakosból 580 volt román és 1555 magyar. Alapvetően változatlan maradt, hogy a szűkebb Avasújváros községben és Kőszegremetén máig kevés a román, Ráksán nincsenek magyarok. Ráksát a román kommunista diktátor Nicolae Ceaușescu idejében csapták Avasújvároshoz, így keletkezett a település román többsége.
A ráksaiak és ráksahegyiek együtt 2006. október 1-jén túlnyomó többséggel szavaztak az Avasújvárosról való közigazgatási leválásról, a referendum azonban a nem elégséges részvétel miatt érvénytelen volt. Végül 2010- ben érvényes referendummal levált a két település, így Avasújváros ismét magyar többségű község lett. A 2011-es községi időközi választáson a magyar pártok koalíciója 13 képviselői mandátumból nyolcat szerzett.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Református templom - A XV. században épült. Az 1717. évi tatárjáráskor leégett, de később rendbehozták.
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született 1869-ben Kováts Gyula teológus, egyházi író.
- Itt született 1901-ben Kovátsné Perecz Ilona költő, elbeszélő.
Források [szerkesztés]
- Borovszky Samu: Szatmár vármegye.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
