Érszakácsi
| Érszakácsi (Săcășeni) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | község |
| Beosztott falvak | Kegye |
| Polgármester | Ferencz Levente |
| Irányítószám | 447275 |
| Körzethívószám | 0261 |
| Népesség | |
| Népesség | 1100 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 1337 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 658 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 8265 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
Érszakácsi (románul Săcășeni) falu és községközpont Romániában, Szatmár megyében,
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Szatmár megyében, Nagykárolytól délkeletre, Tasnádtól 9 kilométerre, Tasnádszarvad és Nagyderzsida között fekvő település.
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevét első lakóiról kapta, akik királyi szakácsok voltak.
[szerkesztés] Története
Érszakácsi ősi település, amely már az Árpád-korban is fennállt. Nevét az oklevelek 1240-ben már említették Zaka, 1300-ban pedig Zakachy néven.
Szakácsi a középkorban jelentős hely lehetett, mivel itt már az 1300-as évek közepén is megyegyűlést tartottak, s itt ekkor vámhely is volt.
1354-ben a településnek Szakácsi Erdélyi Jakab szatmári alispán volt birtokosa, s az övé volt még 1374-ben is.
1570-ben Nagyfalusi Serédi Istvánt írták birtokosául. 1583-ban Csűry István és Gencsy János kapott rá Báthory István fejedelemtől új adományt.
1597-ben Gencsy János halála után szakácsi javain osztozkodtak özvegye Erdélyi Dorottya és leányai.
1600-ban végigvonulva az Érmelléken felégette az egész Érmelléket, közte Szakácsit is. Ekkor pusztult el a község régi egyháza is.
1699-ben Medgyesi Sámuelné itteni részbirtokát adta zálogba Széchy Guthi asszonynak és gyermekeinek.
1718-ban Ilosvai Dobai György és neje Széchi Judit gyermekei osztoztak meg az itteni részbirtokon. Ez évben újból tűzvész pusztított a településen.
1795-ben a kincstár mint Rákóczi birtokot magának tartotta meg az Aspermont Anna és férje vallomása alapján, mely szerint Szakácsi a tasnádi uradalomhoz tartozott.
1833-ban az előzőeket újabb nagy tűzvész követte, felégetve a községet.
1847-ben 847 lakosa volt, ebből római katolikus 10, görög katolikus 347, református 460, izraelita 30 fő volt.
1880-ban 1254 lakos élt Érszakácsiban, 1890-ben pedig 1486-an éltek a településen. Ebből 1100 magyar, 362 oláh, egyéb nyelvű 12, róm.kat. 18, görög katolikus 374, református 1031, izraelita 31. Házak száma 192.
Érszakácsi a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Tasnádi járásához tartozott.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Református temploma - 1760-ban épült újra a régi elpusztult templom helyén.
- Görög katolikus temploma.
- A kastély, melyben a polgármesteri hivatal található régen a grófé volt.
[szerkesztés] Lakói
Lakosságának többsége magyar, de románok, cigányok, svábok és szlovákok is élnek itt.
[szerkesztés] Hivatkozások
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ http://nepszamlalas.adatbank.transindex.ro/?pg=3&id=2171
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||

