Batiz (Szatmár megye)
| Batiz (Botiz) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | község |
| Beosztott falvak | - |
| Polgármester | Iosif Roca |
| Irányítószám | 447065 |
| Körzethívószám | 0261 |
| Népesség | |
| Népesség | 3259 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 4863 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 983 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Batiz
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 49′ 52″, k. h. 22° 56′ 51″ | |
Batiz (románul Botiz) falu Romániában, Szatmárnémetitől északnyugatra.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szatmár megyében, a Szatmári-síkságon, Szatmárnémeti mellett fekvő település.
Története [szerkesztés]
Batizról az első adat 1369-ből maradt fenn, mikor Simon horvát bán I. Lajos királytól felkérte és a meggyesi uradalomhoz csatolta. Ekkor már egyháza is említve volt.
1378-ban Simon özvegyéé lett.
1392-ben határát megjáratták Vasvár felől.
1422-ben Vetéssy Jakab rátört a településre, és az itt lakó jobbágyokat kifosztotta.
1433-ban a Móroczoké, de ezek kihaltával, 1496-ban a Drágfyak foglalták el, azonban a meggyesi uradalomra a Báthoryak tartottak igényt, és meg is szerezték Batizt is.
1520ban történt osztozáskor megosztoznak. 1583-ban Báthory Zsuzsanna a saját részbirtokát elzálogosította férjének, Uray Mihálynak.Vasvári Bélteki Mihály és felesége részbirtokot kapnak Batizon.
A község régi urai a Báhoryak óta a XVIII. század végén a Jakó, Fényes, Osvát és Ecsedy családok voltak.
Az 1800-as évek elején még birtoka volt itt többekközött a báró Jósika, Kende, Tolnay, Kállay, Hám, Eötvös, Vásárhelyi, Kruspér, Nagy és Gáspár családoknak is.
Az 1900-as évek elején nagyobb birtokosa a Des Escherolles, Kruspér Sándor, Jakó Ende, Fényes Péter, Kovásznay Zsigmond.
Nevezetességek [szerkesztés]
- Görög katolikus templom – 1896-ban épült.
- Gombás erdő – Az elmúlt századokban a vármegye legnevezetesebb síkvidéki erdősége volt, búvóhelye az alföldről elmenekült, de itt állandó tanyát sohasem vert szegénylegényeknek.
Források [szerkesztés]
- Borovszky: Szatmár vármegye.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
