Oroszfalva
| Oroszfalva (Rușeni) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Szatmárpálfalva |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szatmárpálfalva |
| Irányítószám | 447236 |
| SIRUTA-kód | 138495 |
| Népesség | |
| Népesség | 218 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 6 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 120 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 42′ 43″, k. h. 22° 56′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 43″, k. h. 22° 56′ 48″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Oroszfalva (románul: Rușeni) falu Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szatmár megyében, Szatmárnémetitől délkeletre, Hirip és Amac között fekszik.
Története[szerkesztés]
A település a 16. század közepéig a Drágfiak birtoka volt, és a Bélteki uradalomhoz tartozott.
A 16. század közepe után koronabirtok, és a Szatmári vár része lett.
1673-ban egészen idáig terjedt a török hódoltság, s a váradi török basa, mint a falu földesura levélben kérte az oroszfalusi jobbágyokat, kik elszéledtek, hogy jöjjenek vissza, megelégszik a legkisebb adóval is, amennyit ők maguk üzennek a madarásziakkal; de ha vissza nem térnek,"elsepri őket, ha az ökör szarvában rejteznek is".
A 18. században a községet Szatmár város előbb bérbe vette, majd egészen megszerezte.
A 19. század közepéig a település fele Szatmár városáé, a másik felén a Mándy család és az Éles család osztozott.
A 20. század elején nagybirtokosa nem volt.
Az 1900-as évek elején a Szamos melletti kisközségnek 461 lakosa volt, kik közül 6 református, 44 izraelita, a többi görögkatolikus volt. A falu neve 1911-ben már Orozfalva volt.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkatolikus temploma – 1862-ben épült.
Források[szerkesztés]
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.