Túrterebes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Túrterebes (Turulung)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang községközpont
Beosztott falvak Túrterebestelep, Túrterebesi szőlőhegy
Polgármester Kóczán Levente
Irányítószám 447335
Körzethívószám 0261
SIRUTA-kód 139223
Népesség
Népesség 2523 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 1902
Község népessége 3680 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 57,62 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Túrterebes (Románia)
Túrterebes
Túrterebes
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 55′, k. h. 23° 05′Koordináták: é. sz. 47° 55′, k. h. 23° 05′

Túrterebes település Romániában, Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 25 km-re északkeletre, a Túr folyó bal partján.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevének előtagja a településen keresztülfolyó Túrra utal, míg szláv eredetű utótagjaának jelentése irtás. Ami azt valószerűsíti, hogy az egykor itt letelepedett lakosság az itteni irtáson építette fel a falut.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település környékét már a paleolitikum idején is lakták, amit a környéken talált e korból származó leletek is igazolnak.

Az Árpád-kori eredetű település nevét a korabeli oklevelek már az 1200-as évek elején említik. 1216-ban a Váradi Regestrum mint Szatmár megyéhez tartozó falut említi.

1241-ben, a tatárjárás alatt a falu elnéptelenedett, később azonban újra benépesült.

A 13. század közepétől a 15. század végéig több birtokosa is volt. A 14. század végén a Perényi család lett a település birtokosa, s az övék maradt a későbbi évszázadokban is.

Túrterebes a 15. század elején már népes település volt, s ekkor Ugocsa vármegyéhez tartozott. A Perényi család révén Szatmár vármegyéhez került, s annak része maradt egészen a trianoni békeszerződésig.

A falu a török időkben, és később a Rákóczi szabadságharc alatt is az itteni harcok, s csapatátvonulások miatt sokat szenvedett, lakossága nagyon megritkult. A rutén beszivárgások és a német betelepítések következtében újra növekedésnek indult.

A falu lakosai közé a reformáció során áttért lakosság mellé görög katolikus rutén és római katolikus svábok kerültek.

Túrterebes az 1989-es változásokat követően három püspököt is adott a világegyháznak. 1990-ben Reizer Pál lett a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye főpásztora (1990–2002), majd az ő utóda Schönberger Jenő lett (2003–). Szintén a falu szülötte dr. Cserháti Ferenc, aki 2007-ben az Esztergom-budapesti Főegyházmegye segédpüspöke lett, s akit a Magyar Püspöki Konferencia a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával bízott meg.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus templom - A Perényi család támogatásával épült 1814 és 1827 között, barokk stílusban Nagyboldogasszony tiszteletére.
  • Református templom - 1745 körül épült fából, melyet az 1970-es évek közepén lebontottak, s helyébe kő épületet emeltek.
  • Görög katolikus templom - 1868 és 1903 között épült, Szent György tiszteletére szentelték fel.
  • Perényi kastély - A 14-16. század körül épült, romantikus stílusban. 1848 után a gróf Hessenstein család megvásárolta és emeletes résszel kibővíttette.
  • Dónát kápolna - az ún. Kishegyen.


Itt születtek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mayer József (1895-ben Túrterebesen született, meghalt: 1977. február 17-én Esztergomban) tanító, iskolaigazgató. Iskoláit szülőfalujában,a Szatmár megyei Túrterebesen végezte és 19091914 között a szatmárnémeti tanítóképzőben végezte kiváló eredménnyel. 19141915-ös tanévben a Veszprém megyei Ugodra került segédtanítónak, majd kinevezett tanító lett. 1957-es nyugdíjazásáig, az iskola igazgatója volt. Kezdettől fogva bekapcsolódott a község kulturális és közösségi életébe. Részt vett a községi olvasókör, majd a népkönyvtár szervezésében. A Katolikus Leány- és Legényegylet szervezésében cselekvő részt vállalt. Az ifjuság valláserkölcsi normák szerinti nevelését a szívügyének tekintette, támogatta az ifjúsági mozgalom működését. A lokálpatriotizmus erősítésére tudományos kutatásokat végzett a falu történetéről. Ebben a témában is és egyéb területeken is népszerűsítő előadásokat tartott és szervezett. Egykori tanítványai ma is tisztelettel őrzik emlékét.
  • Reizer Pál, a rendszerváltás utáni első szatmári római katolikus püspök.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szabó István: Ugocsa megye. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1937.
  • Vonház István: A szatmármegyei német telepítés. Pécs: Egyetemi Ny. 1931.
  • Bura László: Szatmár megye történeti etimológiai helynévtára. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerk. Hajdú Mihály és Kiss Jenő. Budapest: ELTE. 1997. ISBN 963 462 652 1.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)