Alsóhuta
| Alsóhuta (Iegheriște) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | falu |
| Községközpont | Borválaszút |
| Népesség | |
| Népesség | 546 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 13 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
Alsóhuta (románul: Iegheriște) település Romániában, Szatmár megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Szatmár megyében, Szinérváraljától délre, Borválaszút és Szelestyehuta között fekvő település.
[szerkesztés] Története
Az Árpád-kori település; Alsóhuta (Óhuta) nevét az oklevelek már 1272-ben említették Stylitebuk néven.
Alsóhuta vagy Stylitebuk a tatárjárás előtt a Dienesfiak birtoka volt.
1272 lörül V. István király adományozta Mikolának, Fylpy comes fiának. A település a XV. században a meggyesi utadalom birtokai közé tartozott.
A XVI. században a Báthoriaké volt, a XVII. században a Szatmári vár birtokának írták.
A XVIII. században a gróf Károlyi családé, a XIX. század elején gróf Károlyi Alajos volt birtokosa.
A gróf Károlyiak a XVIII. század közepe körül a szomszédos Szelestyén építették fel az első üveghutát, mely egyben nagy mennyiségű hamuzsírt is termelt.
A XVIII. század végére azonban ott a tüzelőanyag elfogyott, ezért onnan a szomszédos Glód pusztára helyezték át, majd rövidesen tüzelőanyag hiány miatt került az üveghuta 1801-ben Óhutára, mai nevén Alsóhutára.
A gyár kevés megszakítással 1801-től a Rényi család-é volt.
1902-ben Rényi Árpád az óhutai üveghutát teljesen átalakította, modernizálta.
Alsóhuta a trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegye Szinérváraljai járásához tartozott.
[szerkesztés] Nevezetességek
- Görög katolikus temploma - 1898-ban épült.
[szerkesztés] Források
- Borovszky Samu: Szatmár vármegye

