Érszentkirály
| Érszentkirály (Eriu-Sâncrai) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | falu |
| Községközpont | Királydaróc |
| Népesség | |
| Népesség | 630 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 247 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
Érszentkirály (románul Eriu-Sâncrai) település Romániában, Szatmár megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Szatmár megyében, az Érmelléken, Tasnádtól északkeletre, Érmindszent és Csög között fekvő település.
[szerkesztés] Története
Érszentkirály nevét az oklevelek 1337-ben említették először Zentkyral néven, mint a Szentkirályi család tagjainak birtokát.
1427-1430 körül Szilágyi Miklós fiainak volt itt birtoka.
1489-ben egy itteni részbirtokba iktatták be Maghi Pétert és Pált.
1559-ben egy szentkirályi résuzbirtokba iktatták be Székely Antalné Magyi Zsófiát.
1588-ban Somlyai Báthori Zsigmond erdélyi vajda Mihályfalvi Eördögh Györgynek és Eördögh Katalinnak, ki a Báthori ujvári familiárisának, Köblösi Theke Tamásnak volt felesége. adta új adományként.
1623 és 1678 között a Szentkirályi család tagjainak volt itt birtoka.
1679-ben Apafi Mihály Perecseni Andrásné Szentkirályi Kata utód nélküli halála után annak birtokát Kovács Kata Czeglédi Istvánnénak és testvérének Kovács Mihálynak adta.
1699-ben özvegy Medgyesi Sámuelné Kovács Kata itteni részbirtokát zálogba adta Szécsi Guti asszonynak és gyermekeinek Pap Zsigmondnak és Lászlónak, valamint Pap Zsigmond nejének Tyúkodi Nagy Zsófia asszonynak.
1718-ban Ilosvai DobaiGyörgy és neje Szécsi Judit gyermekei osztoztak meg a szüleiktől maradt érszentkirályi birtokon.
1775-ben Bölöni Sándorné Török Krisztina és gyermekei osztoztak meg itteni birtokukon.
1797-ben végzett összeíráskor Érszentkirály birtokosai voltak: Kúthi János, gróf Károlyi József, Katona Jánosné.
1890-ben 1033 lakosa volt, ebből 575 magyar, 458 oláh, melyből 16 római katolikus, 496 görög katolikus, 481 református, 40 izraelita volt. A házak száma ekkor 200.
Érszentkirály a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegyéhez tartozott.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1890. november 1-én Kaizler Anna, későbbi asszonynevén Ady Lajosné tanítónő, tárca- és emlékiratíró.
[szerkesztés] Kala
Kala település volt Érszentkirálytól keletre, a hasonló nevű (Kala) dűlő területén feküdt egykor.
Az oklevelekben Kisfaludtelkével, Szentkirállyal (1481), Gyenetelekkel (1550) együtt említették.
A középkorban Kala Középszolnok vármegyéhez tartozott, s Mikolai Tamás és András birtoka volt.
1481-ből fennmaradt oklevél szerint ide betörve hatalmaskodtak és raboltak itt Nagy András és Helena úrnő.
1550-ben I. Ferdinánd király Kala praediumot Szentkirályi Ferencnek és Lászlónak új adományként adta. E birtok nevezettek őseié volt, akik azonban a közeli zavaros időkben azt elvesztették.
[szerkesztés] Nevezetességek
- Református templom. Anyakönyvet 1767-től vezetnek.
- Görög katolikus templom. Anyakönyvük 1824-ben kezdődik.
[szerkesztés] Források
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 450–463. o. Online elérés
