Tasnádszilvás
| Tasnádszilvás (Silvaș) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | falu |
| Községközpont | Sződemeter |
| Népesség | |
| Népesség | 172 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 1 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
Tasnádszilvás (Silvaș) falu Romániában. Szatmár megye egyik települése.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szatmár megyében, Nagykárolytól délre, Tasnád városától nyugatra, Sződemeter és Tasnád között fekvő település..
Története [szerkesztés]
Első említése 1234-ből származik, ekkor Scilovas, Scilvas, Zilvas , majd 1455-ben Zylas, 1460-ban Szilvás, 1475-ben pedig Zylwas néven írták.
1234-ben II. András király Szilvást a Káta nemzetségből származó István gróf nejének, aki Ipoch gróf leánya volt adta el 50 márkáért.
1455 körül Zylwas Becsky György és Benedek birtoka volt.
1484-ben Becsky László itteni részbirtokát Csaholyi Andrásnak zálogosította el.
1496-ban szántói Becsky János az akkor Szolnok vármegyéhez tartozó Szilvás nevű birtokába Geréb László erdélyi püspököt iktatták be.
A XVII. század közepén a tatárok és a törökök Szilvás magyar lakosságát teljesen elpusztították és csak a XIX. század második felében költözött a faluba két református család.
1692-ben Becsky Györgyé, aki Szilvás nevű faluját és más falvait 1500 forintért Muraniczi Horváth Jánosnak és nejének Barkóczi Katának zálogosította el.
1847-ben 292 lakosa volt, melyből 4 római katolikus, 288 görög katolikus.
1890-ben 277 lakosa volt, melyből 20 magyar, 257 oláh, kik közül 3 római katolikus, 257 görög katolikus, 5 református, 12 izraelita. A házak száma 50.
1919-ig Magyarországhoz tartozott, előbb Közép-Szolnok vármegye, majd 1877-1919 között Szilágy vármegye részeként. 1910-ben 378 román lakosa volt.
1992-ben 177 román nemzetiségű lakos lakta.
Nevezetességek [szerkesztés]
- Görög katolikus fatemploma 1770-ben épült.
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Források [szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 602–606. o. Online elérés
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||

