„II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a 1053-ban született személyek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a 1125-ben elhunyt személyek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
61. sor: | 61. sor: | ||
[[Kategória:Kijevi nagyfejedelmek|Vlagyimir 2]] |
[[Kategória:Kijevi nagyfejedelmek|Vlagyimir 2]] |
||
[[Kategória:1053-ban született személyek]] |
[[Kategória:1053-ban született személyek]] |
||
[[Kategória:1125-ben elhunyt személyek]] |
|||
[[en:Vladimir II Monomakh]] |
[[en:Vladimir II Monomakh]] |
A lap 2012. március 25., 00:38-kori változata
II. Vlagyimir | |
Kijev nagyfejedelme | |
Uralkodási ideje | |
1113 – 1125. május 19. | |
Elődje | II. Szvjatopolk |
Utódja | I. Msztyiszláv |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Rurik-dinasztia |
Született | 1053. május 26. Perejaszlav |
Elhunyt | 1125. május 19. Kijev mellett |
Nyughelye | Szent Szófia-székesegyház |
Édesapja | I. Vszevolod |
Édesanyja | Mária |
Testvére(i) |
|
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
II. Vlagyimir aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Vlagyimir témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
II. Vlagyimir Monomah, teljes nevén Vlagyimir Vszevolodovics Monomah (oroszul: Владимир Всеволодович Мономах), (1053. május 26. – Kijev, 1125. május 19.[1][2]) kijevi nagyfejedelem 1113-tól haláláig.
Élete és uralkodása
Vszevolod Jaroszlavics nagyfejedelem, és Mária (IX. Kónsztantinosz bizánci császár leánya) fiaként született.[3] 1076-tól 1078-ig mint Perejaszlavli fejedelem uralkodott.[3] Ifjú korában bekapcsolódott a Kijevi Rusz politikai életébe, apja és nagybátyja, I. Izjaszláv oldalán harcolt a csernyigovi csatában (1078), ahol legyőzték unokatestvéreit, Oleg Szvjatoszlavicsot és Borisz Vjacseszlavicsot.[4] Amikor I. Vszevolod kijevi nagyfejedelem lett, Vlagyimir lett Csernyigov fejedelme (1078-1093).[4] Édesapja halála után a béke és az ország egysége megőrzése érdekében előbb lemondott a kijevi trónról unokaöccse, II. Szvjatopolk javára.[3] 1094-től 1113-ig újra Perejaszlavl fejedelemségét kapta.[3] Kitért a magyar király, Kálmán elől, amikor az beavatkozott az orosz viszonyokba.[3] Kálmán 1099-ben Přzemysl ostrománál – amikor az oroszok a kunokat hívták be ellene – súlyos vereséget szenvedett.[3]
Vlagyimir helyreállította a békességet Volhíniai unokatestvéreivel, és vezető szerepet játszott azokon a tanácskozásokon, melyeken a Rusz fejedelmei igyekeztek véget vetni a folyamatos háborúskodásaiknak, 1097-ben és 1100-ban.[4]
1100 után "szent" hadjáratot hirdetett a polovecek (kunok) ellen, amelyben végre nagy hírt szerzett magának.[3] Amikor 1113-ban meghalt unokatestvére, II. Szvjatopolk (1093-1113), a kijevi vecse Vlagyimirt választotta meg nagyfejedelemnek.[4] A nagyfejedelem továbbra is csaknem állandóan hadban állt a különféle ellenségeivel, főleg a poloveceknek nevezett kipcsakokkal, akik Kijevtől délkeletre elterülő sztyeppen éltek, és 1061-től fosztogatták a Kijevi Ruszt. Az orosz földek egyesítéséhez a dinasztikus házassági politikát is felhasználta: maga angol hercegnőt vett feleségül, leányait pedig a dán, a norvég és a bizánci udvarba házasította be.[3] Öt fiából négyen fejedelmek lettek.[3] Az ő uralma bizonyult az orosz történelem utolsó szakaszának, amelyben Kijev volt a központja a feudális orosz világnak.[3]: a fejedelmi testvérviszályok időleges megszüntetésével rövid időre visszaadta a Kijevi Rusz hanyatló erejét, biztosítani tudta a Kijevtől távol eső területeken is befolyását, és mozgósítani az egész országot a sztyepp felől érkező támadásokkal szemben. Ő alapította a Kljazma folyó mentén Vlagyimir városát, amely a 12. században Kijev helyett a fejedelmi székhely lett.
Egyéb
- Ebben az időben írta a pecserszki kolostor egyik szerzetese, Nesztor az ún. Nesztor-krónikát.[3]
- Ekkor keletkezett a Vlagyimir Monomah statútuma, amely a Ruszkaja Pravda törvénygyűjteménynek a XIII. század fordulójáról való "hosszabb változatába" is bekerült.[3]
- Vlagyimir maga is kiváló író volt: a részfejedelmekhez írt "Intelme" a legkorábbi óorosz nyelvű világi emlék. Ebben megrajzolja az ideális fejedelem képmását[3]: leírta azt a 83 hadjáratot, amelyekben részt vett, feljegyezte államférfiúi tevékenységének fő eseményeit.[4]
Jegyzetek
- ↑ Rurikids 8 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 48. oldal
- ↑ a b c d e f g h i j k l m Petr Čornej, Ivana Čornejová, Pavel Hrochová, Jan P. Kučera, Jan Kumpera, Vratislav Vaníček, Vít Vlnas: Európa uralkodói. Ford. Tamáska Péter. Budapest: MÆCENAS Könyvkiadó. 1999. = Maecenas Történelem Könyvek, ISBN 9636450536, ISBN 9632030176 244. oldal
- ↑ a b c d e Краткая биография Владимира Мономаха (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2011. augusztus 9.)
Lásd még
Előző uralkodó: II. Szvjatopolk |
|
Következő uralkodó: I. (Nagy) Msztyiszláv |