Ugrás a tartalomhoz

III. Szvjatoszláv kijevi nagyfejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Szvjatoszláv

Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1173 ? 1173 ?
ElődjeII. Rurik
UtódjaII. Jaroszláv
Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1177 1180
ElődjeI. Roman
UtódjaII. Rurik
Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1182 1194
ElődjeII. Rurik
UtódjaII. Rurik
Életrajzi adatok
UralkodóházRurik-dinasztia
Született1116
Csernyihiv
Elhunyt1194. július 24.
ÉdesapjaII. Vszevolod
ÉdesanyjaAgatha Msztyiszlavna
Testvére(i)
  • Yaroslav II Vsevolodovich
  • Zvenislava of Tjernihiv
HázastársaMaria of Polotsk
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Szvjatoszláv témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

III. Szvjatoszláv Vszevolodovics (oroszul: Святослав III Всеволодович), (kb. 11231194. július 24.[1]) kijevi nagyfejedelem 1173-ban, 1176-tól 1181-ig és 1181-től haláláig.

Ifjúsága

[szerkesztés]

Szvjatoszláv II. Vszevolod nagyfejedelem és felesége, Agafja (I. Msztyiszláv lánya) legidősebb fia volt.

Az 1140-es és 50-es évek kijevi belháborújában előbb II. Izjaszlávot támogatta Jurij Dolgorukij ellenében, majd III. Izjaszlávot az ellene harcoló csernyigovi Szvjatoszláv Olgovics ellen. Utóbbi 1161-ben meghalt és birtokaiból Csernyigovot Szvjatoszláv, Novgorod Szeverszkijt pedig unokatestvére, Oleg örökölte.

Szvjatoszláv azon hercegek közé tartozott, akik nem támogatták Andrej Bogoljubszkij 1169-es hadjáratát Kijev ellen. Andrej halála után szmolenszki segítséggel II. Jaroszláv ült a nagyfejedelmi trónra, aki korábban Szvjatoszláv támogatásáért cserébe birtokokat ígért neki, ám ezt nem teljesítette. Szvjatoszláv ezért 1173-ban meglepetésszerűen Kijev ellen vonult és a nagyfejedelem családját hátrahagyva Volhíniába menekült. Szvjatoszláv azonban csak rövid ideig tartotta megszállva Kijevet, mert Oleg unokatestvére, Novgorod Szeverszkij hercege otthoni birtokait fenyegette.

Nagyfejedelemsége

[szerkesztés]

1176-ban a kunok súlyos vereséget mértek egy orosz seregre, melyet az akkori nagyfejedelem, a szmolenszki Rosztyiszlavicsokhoz tartozó I. Roman öccsei, David és Rurik vezettek. Szvjatoszláv követelte, hogy a szerinte vereségért felelős Davidtól kobozzák el birtokait. Roman ezt megtagadta, de cserébe kénytelen volt lemondani a nagyfejedelmi címről, amit Szvjatoszláv kapott meg. Kijev városát azonban megtartotta; emiatt a csernyigoviak megostromolták a város melletti belgorodi nagyfejedelmi rezidenciát, de nem jártak sikerrel.

Az északi hadjárat

[szerkesztés]

1180-ban Vszevolod vlagyimiri nagyfejedelem Szvjatoszláv vejére, a rjazanyi Romanra támadt azzal az ürüggyel, hogy annak öccseinek jogait védelmezi. Szvjatoszláv egyik fiát, Glebet küldte egy sereg élén a rjazanyiak segítségére, de Vszevolod nem félt szembeszállni vele, csapatait megverte, Glebet pedig foglyul ejtette. Ugyanebben az évben kiélesedett Szvjatoszláv és a Rosztyiszlavicsok harca; a Dnyepernél Daviddal csapott össze, utána pedig, amikor visszavonult Csernyigovba, hogy összegyűjtse katonáit, Rurik fészkelte be magát Kijevbe. 1180 júniusában meghalt a szmolenszki Roman Rosztyiszlavics és helyét David öccse foglalta el. Ugyanebben a hónapban Novgorod hercege is elhunyt, és a városba Szvjatoszláv saját Vlagyimir fiát ültette.

Szvjatoszláv összegyűjtött seregeivel és kun zsoldosokkal északkeletnek, a Vlagyimiri Nagyfejedelemség ellen indult. Csernyigovot öccse gondjaira bízta, arra az esetre, ha Rurik kitámadna Kijevből. A csernyigoviak és vlagyimiriek a Vlena folyónál találkoztak, ahol mindketten védekező helyzetet vettek fel és bár kisebb csetepatékra sor került, a döntő csata elmaradt.

Szvjatoszláv 1181 tavaszán visszaindult, útközben felégette Dmitrov városát, majd ostrom alá vette Druckot, amit a szmolenszki David védett. Davidnak azonban sikerült megszöknie, ezért a csernyigoviak felhagytak az ostrommal és dél felé haladva visszafoglalták Kijevet. Rurik visszavonult, de a kunok segítségével újból betört a Dnyeper vidékére és végül kiegyezett Szvjatoszlávval: elismerte őt nagyfejedelemnek, és Kijev város birtokosának, a Kijevhez tartozó birtokok viszont az ő fennhatósága alatt maradtak. Szvjatoszláv a Vlagyimiri Nagyfejedelemséggel is kiegyezett, Novgorodért cserébe békét kötöttek.

Későbbi uralkodása

[szerkesztés]

1184 tavaszán az oroszok a Horol folyónál legyőzték a kun Kobjak kánt és őt magát is foglyul ejtették. Szvjatoszláv ezután az Oka folyóhoz vonult összegyűjteni seregeit egy döntő csapáshoz és eközben a novgorod-szeverszki fejedelem önállóan indult a nomádok ellen. Kezdeti sikerek után katasztrofális vereséget szenvedett és a kunok fogságba vetették. Szvjatoszláv a fősereggel kiűzte a Dnyeper vidékéről a kunokat és felszabadította az ostromlott Perejaszlavlt. 1187-ben újabb hadjáratot szervezett a déli sztyeppékre, de a kunok kitértek előle.

1187-ben meghalt a halicsi fejedelem és az utódlásba beavatkozott III. Béla magyar király is. A magyarok megszállták Halicsot, ám nem az általuk formálisan támogatott trónkövetelőt, Vlagyimir Jaroszlavicsot tették meg fejedelemnek, hanem Béla fiát, András herceget. Szvjatoszláv felajánlotta Ruriknak, hogy közösen foglalják el Ruriknak a halicsi hercegséget, cserébe a kijevi földekért, de az visszautasította a felvetést. Végül a halicsiak felkelése elűzte Andrást és Vlagyimir Jaroszlavics német és lengyel segítséggel vette vissza korábbi trónját Halicsban.

Szvjatoszláv 1194. július 24-én halt meg. Halála után az orosz hercegek két pártja, a Rosztyiszlavicsok és Olgovicsok vetélkedtek a nagyfejedelmi méltóságért.

Családja

[szerkesztés]

Szvjatoszláv 1143-ban vette feleségül Mariját, Vaszilko Szvjatoszlavics polocki fejedelem lányát. Gyermekeik:

  • Oleg (†1204)
  • Vszevolod (†1215) – kijevi nagyfejedelem
  • Vlagyimir (†1201) – novgorodi fejedelem
  • Gleb (†1217) – csernyigovi fejedelem
  • Msztyiszláv (1223-ban megölték) – csernyigovi fejedelem
  • leány – Roman Glebovics rjazanyi fejedelem felesége
  • Boleszlava – Vlagyimir Jaroszlavics halicsi fejedelem felesége. Jurij Szbitnyev orosz író szerint ő volt az Igor-ének szerzője
  • leány – Msztyiszláv Vlagyimirivics dorogobuzsi részfejedelem felesége

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Rurikids 5 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Пресняков А. Е. Княжое право в Древней Руси. Лекции по русской истории. Киевская Русь. – М.: Наука, 1993
  • Чугаева И. К. Фрагменты летописания Святослава Всеволодовича в Киевской летописи: происхождение и интерпретация//Древняя Русь. Вопросы медиевистики. 2011. № 3 (45). С. 132–133.
  • Святослав Всеволодович Рюрикович Родовод

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Святослав Всеволодович (князь киевский) című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
II. Rurik
Kijevi nagyfejedelem
1174
A Kijevi Rusz címere
Következő uralkodó:
II. Jaroszláv
Előző uralkodó:
I. Roman
Kijevi nagyfejedelem
11771180
A Kijevi Rusz címere
Következő uralkodó:
II. Rurik
Előző uralkodó:
II. Rurik
Kijevi nagyfejedelem
11821194
A Kijevi Rusz címere
Következő uralkodó:
II. Rurik