I. Katalin orosz cárnő
| I. Katalin | |
| Marfa Szkavronszka Jekatyerina Alekszejevna Romanova | |
 | |
| Minden oroszok császárnője | |
| Uralkodási ideje | |
| 1725. február 8. – 1727. május 17. | |
| Elődje | I. Péter |
| Utódja | II. Péter |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Romanov-ház |
| Született |
1684. április 14. Ringen; Livónia |
| Elhunyt |
1727. május 17. (43 évesen) Szentpétervár; Oroszország |
| Nyughelye | Péter-Pál-székesegyház |
| Édesapja |
Szamuil Szkavronszkij (Samuel Skawroński) |
| Édesanyja | Elisabeth Moritz |
| Testvérei |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
Pavel Petrovics Pjotr Petrovics Jekatyerina Petrovna Anna Petrovna Jelizaveta Petrovna Natalja Petrovna Margarita Petrovna Pjotr Petrovics Pavel Petrovics Natalja Petrovna Pjotr Petrovics Pavel Petrovics |
 | |
| I. Katalin aláírása | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Katalin témájú médiaállományokat. | |
I. Katalin cárnő (oroszul: Императрица Екатерина I, teljes neve Jekatyerina Alekszejevna Romanova Екатерина Алексеевна Романова, születési neve Marta Helena Skawrońska, oroszul: Марфа/Марта Самуиловна Скавронская (Marfa/Marta Szamuilovna Szkavronszkaja; Ringen, Livónia, 1684. április 14. – Szentpétervár, 1727. május 17.). Orosz cárnő, trónra lépett 1725. február 8-án.
Életének első szakasza[szerkesztés]
Katalin cárnő Marta Helena Skawrońskaként, egy egyszerű livóniai paraszt leányaként látta meg a napvilágot. Apja Samuil Skawroński, anyja – valószínűleg – Elisabeth Moritz volt, bár édesanyja kiléte máig nem tisztázott pontosan.
Mikor az orosz seregek bevették Marienburgot, Marta áttért az orosz ortodox hitre, és a „Jekatyerina”, azaz magyarul Katalin nevet kapta. Bejáratos volt Mensikov házába, aki az orosz cár, I. Nagy Péter egyik barátja volt. Katalin itt találkozott I. Péterrel, és a szeretője lett. Hűségesen követte a cárt mindenhova, még a háborúkba is. Gondoskodott róla, hatni tudott a lelkére, és nem mellékesen tizenkét gyermeket szült neki. Mikor a cár belefogott Szentpétervár felépítésébe, ő és I. Péter egy kétszobás faházban laktak az építkezés mellett. Katalin főzött, mosott, nevelte a gyermekeket, és egy kis kertet tartott fenn.
Házassága és családi élete[szerkesztés]
Katalint I. Péter már 1707-ben feleségül vette, azonban a házasságot titokban kellett tartaniuk. A hivatalos menyegzőre csak 1712 februárjában került sor. Ezután Katalint mint „minden oroszok anyácskáját”, azaz cárnét tartották számon. Katalin a cár második felesége volt: az első, Jevdokija Fjodorovna Lopuhina szülte Oroszország trónörökösét, Alekszej Petrovicsot. Jevdokiját azonban Péter kolostorba zárta, Alekszej Petrovics pedig meghalt 1718-ban.
Férje a fiuk, Pjotr Petrovics halála után fontolóra vette, hogy elválik Katalintól egyik ágyasa kedvéért, azonban végül kitartott az asszony mellett, és cárnévá koronázta, amire addig nem volt példa az orosz történelemben. Cárnéként Katalin nem sokat törődött az ország gondjaival; szeretőivel és bálokkal múlatta az időt. Ekkor már erős alkoholista volt, ami külsején is megmutatkozott; emellett arcát a himlő okozta hegek is elcsúfították.
Péter halála után Katalin megkereste a testvéreit, Krisztinát, Annát, Károlyt és Frigyest. Grófi rangra emelte, és Oroszországba költöztette őket (Szkavronszkij-ház(wd)).
Gyermekei[szerkesztés]
Katalinnak és Péternek tizenkét gyermeke[1] született, azonban ebből csak két lány érte meg a felnőttkort:
| Név | Élt | Megjegyzés |
|---|---|---|
| id. Pavel Petrovics | 1704–1704 | Csecsemőkorában meghalt. |
| id. Pjotr Petrovics | 1705–1705 | Csecsemőkorában meghalt. |
| Jekatyerina Petrovna | 1707–1707 | Csecsemőkorában meghalt. |
| Anna Petrovna | 1708–1728 | Károly Frigyes holstein–gottorpi herceg neje. |
| Jelizaveta Petrovna | 1709–1762 | I. Erzsébet néven Oroszország cárnője. |
| id. Natalja Petrovna | 1713–1715 | |
| Margarita Petrovna | 1714–1715 | |
| ifj. Pjotr Petrovics | 1715–1719 | |
| ifj. Pavel Petrovics | 1717–1717 | |
| ifj. Natalja Petrovna | 1718–1725 | |
| legifj. Pjotr Petrovics | 1723–1723 | Csecsemőkorában meghalt. |
| legifj. Pavel Petrovics | 1724–1724 | Csecsemőkorában meghalt. |
Uralkodása[szerkesztés]
,_Hermitage).jpg)
Mikor I. Péter már haldoklott, az udvar két pártra szakadt a trónutódlást illetően. A vezető bojárcsaládok Pjotr Alekszejevicset, a cár unokáját támogatták, míg Péter barátai és hívei Katalint akarták uralkodójukként látni. Mensikov, a Preobrazsenszkij gárda[2] vezetője és a hadsereg magas rangú tisztjeinek támogatása Katalin javára billentette a mérleget.
Január 27-éről 28-ra virradó éjjel a Katalin-pártiak végigjárták a kaszárnyákat, hogy meggyőződjenek a tisztek hűségéről. Közvetlenül I. Péter halála után Katalin a szenátusra bízta az utódlási kérdés eldöntését. Ellenfelei lemondtak a követeléseikről, amikor az épületet megszállták a Preobrazsenszkij gárda tisztjei. Így a félig írástudatlan Katalin Oroszország első cárnője lett.
Az új uralkodónő – akárcsak cárnéként – nemigen foglalkozott a kormányzás gondjaival. Helyette pompás vacsorákat adott, szeretőivel mulatozott, és bosszút állt férje első feleségén. Jevdokija Fjodorovnát a kolostorból a Schlüsselburg erőd férgektől hemzsegő tömlöcébe záratta.
Bár a szenátus Katalint nevezte ki cárnőnek, a valódi hatalom a Mensikov által 1726 februárjában alapított Legfelső Titkos Tanács kezében volt. A főügyész tisztségét eltörölték, és számos más, Péter cár által alkotott hivatalt is megszüntettek. A Legfelső Titkos Tanács igyekezett I. Péter politikáját folytatni, bár a fejadót csökkentette a parasztok elégedetlenkedése miatt. Anna Petrovna, I. Péter és Katalin leánya 1725-ben hozzáment Károly Frigyes holstein–gottorpi herceghez, és így Ausztria és Oroszország szövetséget kötöttek egymással.
Katalin folytatta I. Péter elkezdett munkáját az Orosz Tudományos Akadémiával, és az ő uralkodása alatt épültek meg Szentpétervár első hídjai. Róla nevezték el Jekatyerinhofot, egy várost Szentpétervár közelében; és a Carszkoje Szeló-i Katalin-palotát, ugyanis ő alapozta meg a későbbi Carszkoje Szelót azzal, hogy vett ott egy földbirtokot.
I. Katalin a leányát, Jelizavetát akarta örökösének, bár a közvélemény Pjotr Alekszejevics mellett állt ki. Sokan azt javasolták Katalinnak, hogy Jelizaveta és Pjotr házasodjon össze, azonban Mensikov rávette a cárnőt, hogy Pjotrt jegyezzék el az ő lányával, Marijával.
I. Katalin 1727. május 6-án magas lázban meghalt, anélkül, hogy leányát nevezte volna meg utódjának. A trón Pjotr Alekszejevicsnek jutott, aki II. Péterként került Oroszország élére.
Jegyzetek[szerkesztés]
- Warnes, David: Az orosz cárok krónikája – Az Orosz Birodalom uralkodóinak története; Geopen Könyvkiadó, 2002; ISBN 963-9093-63-7
További információk[szerkesztés]
- Életrajza (angolul)
- Kurunczi Jenő: I. Katalin Hozzáférés ideje: 2008. október 2.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
| Előző uralkodó: I. Péter |
|
Következő uralkodó: II. Péter |
|
