III. Izjaszláv kijevi nagyfejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
III. Izjaszláv
Izyaslav III.jpg

Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1155. eleje márciusa
Elődje I. Rosztyiszláv
Utódja Jurij Dolgorukij
Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1157. május 19. 1158. tele
Elődje Jurij Dolgorukij
Utódja I. Rosztyiszláv
Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1161. február 12. március 6.
Elődje I. Rosztyiszláv
Utódja I. Rosztyiszláv
Életrajzi adatok
Uralkodóház Rurik-dinasztia
Született nem ismert
Elhunyt 1161. március 6.
Belgorod
Édesapja Dávid Szvajatoszlavics
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Izjaszláv témájú médiaállományokat.

III. Izjaszláv Davidovics (oroszul: Изяслав Давыдович), (? – 1161. március 6.[1]) kijevi nagyfejedelem 1154-től 1155-ig, 1157-től 1158-ig és 1161-ben.

Csernyigovi fejedelemsége[szerkesztés]

Izjaszláv a Rurikovicsok csernyigovi ágából származott, nagyapja Szvjatoszláv kijevi nagyfejedelem, apja David (~1050–1123) csernyigovi herceg volt. 1139-ben Vszevolod unokatestvére (Csernyigov akkori ura) nagyfejedelemmé küzdötte fel magát, Csernyigovot pedig Izjaszláv bátyjának, Vlagyimirnak adta. A fivérek részt vettek a Vszevolod halála (1146) után kitört örökösödési harcban, azonban ellenséges táborokban; míg Izjaszláv névrokona, Izjaszláv Msztyiszlavics nagyfejedelem híve volt, bátyja hamarosan átállt Jurij Dolgorukij táborába. Izjaszláv 1147-ben megpróbálta elfogni a Novgorod-Szeverszkijből elűzött unokatestvérét, Szvjatoszláv Olgovicsot, de a csatában alulmaradt. Több sikerrel járt 1149-ben, amikor a nagyfejedelemmel együtt megfutamította a Perejaszlavlt ostromló Jurij Dolgorukijt.

1151-ben mindkét fivér részt vett a Malij Rutyec folyónál zajló ütközetben, ám ellenkező oldalakon. Vlagyimir a csatában elesett, a győztes nagyfejedelem pedig Izjaszlávnak adományozta a Csernyigovi fejedelemséget. Jurij Dolgorukij ezután kun szövetségeseivel együtt megpróbálta elfoglalni Csernyigovot, ám nem járt sikerrel.

Kijevi nagyfejedelemsége[szerkesztés]

1154. november 13-án meghalt Izjaszláv nagyfejedelem, idős társuralkodója pedig annak öccsét, a szmolenszki Rosztyiszlávot hívta meg a trónra. Egy hónappal később az öreg nagyfejedelem is meghalt, Izjaszláv pedig kihasználva hogy Rosztyiszláv a szintén a trónra pályázó Jurij Dolgorukijt próbálja feltartóztatni, megszállta Kijevet és kikiáltotta magát nagyfejedelemnek. Dolgorukij azonban hamar a főváros alá érkezett, Izjaszláv pedig visszavonult Csernyigovba és önként átadta a trónt rokonának. Trónigényét azonban továbbra is fenntartotta és Kijevben népszerűségre is szert tett azzal, hogy kiváltotta a kunok fogságába esett oroszokat, köztük unokaöccsét, Szvjatoszláv Vszevolodovicsot.

Izjaszláv Davidovics (Borisz Csorikov, 1836)

1157. május 15-én meghalt Jurij Dolgorukij (feltehetően megmérgezték a bojárok), utóda pedig a hagyományos szenioritási rendszernek megfelelően Izjaszláv lett. Meg akarta tartani emellé a Csernyigovi fejedelemséget is, de rokonai tiltakozására a várost átadta unokatestvérének, de a fejedelemség egy részét továbbra is megtartotta. 1158-ban konfliktusba került Jaroszláv halicsi fejedelemmel, aki korábbi riválisa kiadatását követelte, amit Izjaszláv megtagadott. Jaroszláv erre koalíciót szervezett a nagyfejedelem ellen, amiben Msztyiszláv Izjaszlavics volhíniai fejedelem és a pereszopnyicai herceg állt az oldalára. Csernyigovi rokonsága megvonta a nagyfejedelemtől támogatását; a kunokat ugyan sikerült felbérelnie, de az 1158 végén Kijev mellett lezajlott ütközet közben a berendek (a vazallus úzoktól elszakadt nomád törzs) átálltak a halicsiakhoz, Izjaszláv elvesztette a csatát és a vjaticsokhoz menekült. A győztes halicsiak újból a szmolenszki Rosztyiszlávnak ajánlották fel a trónt.

Izjaszlávot tovább üldözték volhíniai-halicsi ellenfelei, sereget küldtek utána, amely feldúlta a vjaticsok földjeit. A volt nagyfejedelem válaszul szövetségre lépett a kunokkal és segítségükkel végigpusztította a Szmolenszki fejedelemséget és ekkor már segítségére sietett a novgorod-szeverszki és kurszki herceg is. 1161 február 8-án kunjaival együtt átkelt a befagyott Dnyeperen és egy meglepetésszerű támadással négy nappal később elfoglalta Kijevet. Rosztyiszláv a kísérete tanácsára elmenekült a fővárosból és a közeli Belgorodban húzódott meg. Izjaszláv itt négy hétig ostromolta, ám közben megérkeztek a nagyfejedelem felmentő csapatai és a kunok a túlerő elől elvonultak. Izjaszláv is kénytelen volt visszavonulni, ám március 6-án az úzok rátaláltak és kíséretével együtt lemészárolták. Csernyigovban temették el, Borisz és Gleb templomában.

Egyetlen lánya Gleb Jurjevics perejaszlavli fejedelemhez (később kijevi nagyfejedelem) ment feleségül.

Források[szerkesztés]

  1. Rurikids 5 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  • Соловьев С. М. История России с древнейших времен. — М.: «Мысль», 1988. Кн.1, т.2.
  • Рыжов, К. Монархи России (600 кратких жизнеописаний). — М.: Вече, 2007. — 576 с. — ISBN 5-9533-0851-5
  • Карамзин Н.М. История государства Российского.- М.: Эксмо, 2006

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Изяслав Давыдович című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. Rosztyiszláv
Kijevi nagyfejedelem
11541155
A Kijevi Rusz címere
Következő uralkodó:
Jurij
Előző uralkodó:
Jurij
Kijevi nagyfejedelem
11571158
A Kijevi Rusz címere
Következő uralkodó:
I. Rosztyiszláv
Előző uralkodó:
I. Rosztyiszláv
Kijevi nagyfejedelem
1161
A Kijevi Rusz címere
Következő uralkodó:
I. Rosztyiszláv