Naja
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Naja témájú médiaállományokat és Naja témájú kategóriát. |
A Naja a mérgessiklófélék családjának egy neme, ide tartoznak az úgynevezett valódi kobrák. Kobrának nevezik még néhány más genus fajait, például a királykobrát (Ophiophagus), de valamennyi közül a Naja nem tagjai a legismertebbek és leginkább elterjedtek. Különböző fajai Afrikában és Dél-Ázsiában (Arábiától a Fülöp-szigetekig) élnek.
A Naja elnevezés a szanszkrit nāga szóból ered, ami kígyót jelent.
Az utóbbi időkig a Naja nembe 20-22 fajt soroltak, de újabban felülvizsgálták a kobrák rokonsági viszonyait, ezért a források nagymértékben eltérhetnek.[1] A leginkább elfogadott a 2009-es taxonómiai revízió,[2] amely a Boulengerina és Paranaja nemeket egyesítette a Naja genusszal, amelynek így immár 28 tagja van.
Megjelenés[szerkesztés]
A különböző kobrafajok hossza igen eltérő, de többnyire elérik a másfél méteres méretet. A legnagyobb "valódi" kobrafaj az Afrikában honos erdei kobra, amely meghaladhatja a 3 métert is.[3] Valamennyiük jellegzetessége, hogy veszély esetén testük elülső negyedét felemelik a földről és fenyegetően széttárják csuklyájukat, hogy nagyobbnak tűnjenek.
Méreg[szerkesztés]
| Sorrend | Faj | LD50 |
|---|---|---|
| 1 | N. oxiana | 0.10 mg/kg[4] |
| 2 | N. philippinensis | 0.14 mg/kg[5][6] |
| 3 | N. samarensis | 0.21 mg/kg[7] |
| 4 | N. melanoleuca | 0.225 mg/kg[4][8] |
| 5 | N. kaouthia | 0.24 mg/kg[4] |
| 6 | N. siamensis | 0.25 mg/kg[4] |
| 7 | N. atra | 0.28 mg/kg[4][9] |
| 8 | N. naja | 0.29 mg/kg[4][9] |
| 9 | N. nivea | 0.40 mg/kg[9] |
| 10 | N. sumatrana | 0.60 mg/kg[10] |
A genus valamennyi tagja képes az ember számára is halálos marásra. A legtöbb faj mérgének fő komponensei neurotoxinok, melyek az idegrendszert támadják meg és bénulást okoznak, de sok esetben citotoxinokat is tartalmaznak, amelyek miatt a kígyómarás lokális duzzadással, majd szövetelhalással jár, valamint véralvadásgátló hatással is rendelkezik. Némely faj szívre ható kardiotoxinokat is termel.
Néhány Naja-fajnak, az úgynevezett köpködőkobráknak méregcsatornája nem a méregfog végén, hanem valamivel feljebb, az elülső felületen nyílik és képesek arra, hogy a hagyományos harapás helyett mérgüket messzire kilövelljék (vagyis az elnevezéssel ellentétben, valójában nem köpésről van szó). A méreg célbajuttatásának pontossága és távolsága nagyon változó lehet az egyes fajok között, de valamennyien elsősorban védekezésre használják ezt a képességüket. A bőrre kerülő kígyóméreg irritálhatja a bőrfelületet, ha azonban a szembe jut, akkor erős égető érzést okoz és ha nem mossák ki azonnal és alaposan, akkor ideiglenes vagy akár végleges vakság is lehet a következmény.
A Naja-fajok közül a közép-ázsiai kobrának (N. oxiana) van a legtoxikusabb mérge. Bőr alá beadva átlagosan 0,18 mg/testsúlykg elegendő az egerek felének (LD50) elpusztításához, míg a legalacsonyabb közölt LD50-érték 0,10 mg/ttkg.[4] A második legmérgezőbb a fülöp-szigeteki köpködőkobra a maga 0,2 mg/ttkg-os átlagos[6] és 0,14 mg/ttkg[5] legalacsonyabb LD50-ével. Intravénásan beadva már 0,037 mg/ttkg is elegendő az egerek felének megöléséhez a közép-ázsiai kobra mérgéből[11] a fülöp-szigeteki kobra esetében pedig 0,05 mg/ttkg.[12]
A Naja nem közegészségügyi szempontból is jelentős csoport, mert elterjedési területén minden évben nagyszámú kígyómarásért, sőt sok esetben halálozásért felelős. A kobrák egész Afrikában (még a Szahara egy részén is) és Délnyugat-, Közép-, Dél-,Délkelet- és Kelet-Ázsiában élnek. Marásuk jelentős - akár 45-50% - hányada azonban, ún. "száraz" marás, vagyis mérget nem juttatnak a sebbe.[13] A kezeletlen, mérgezéssel járó kígyómarás a pápaszemes kobra esetében 6,5-20%-ban jár halállal,[14] míg a közép-ázsiai kobránál ez akár 80% is lehet.[15] A kínai kobra méregfecskendezéssel járó marása 15-20%-ban halálos,[14] a feketenyakú köpködőkobránál 5-10%,[16] a fokföldi kobránál 50%,[14] az erdei kobránál 65-70%, a monoklis kobránál 7-13%,[17] a szamari kobránál pedig 55-60%.[18] A megfelelően kezelt kobramarásos esetek többsége gyorsan és teljesen gyógyul, de a fajtól és a marás helyétől függően így sem zárható ki teljesen a halálos végkifejlet. A legtoxikusabb méreggel rendelkező közép-ázsiai és fülöp-szigeteki kobra marása után gyorsan fellépnek a neurotoxikus tünetek és a halál akár 30 perc alatt beállhat. A fülöp-szigeteki kobra mérge szinte kizárólag idegmérgeket tartalmaz és a marás helyén alig okoz szövetpusztulást vagy fájdalmat és idejében adott szérummal gyors javulás áll be a páciens állapotában.[19] A közép-ázsiai kobra mérge azonban jelentős mennyiségű citotoxikus és kardiotoxikus komponenssel is rendelkezik, amelyek lokálisan duzzadást, hólyagosodást, szövetpusztulást és fokozott fájdalmat okoznak, és másodlagosan a vesét is károsítják.[20] Ennek a fajnak a marása kezelés nélkül 80%-ban halálos.[15]
Taxonómia[szerkesztés]
| Naja |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A genus több, egymással közeli rokonságban lévő, és külsőre is hasonló fajkomplexumot tartalmaz, melynek tagjait sok esetben csak a közelmúltban választották szét.
- Az angolai kobrát (Naja anchietae, (Bocage, 1879) Mertens (1937) az egyiptomi kobra (N. haje), míg Broadley (1995) az örvös kobra (N. annulifera) alfajának tartja, 2004-ben pedig Broadley és Wüster külön fajnak ismerte el.[21][22]
- Az arábiai kobrát (Naja arabica Scortecci, 1932) a N. haje alfajának tartották, újabban önálló faj.[23]
- Az Ashe-kobrát (Naja ashei Broadley & Wüster, 2007) csak nemrég írták le Afrikából.[24][25]
- A feketesávos köpködőkobra (Naja nigricincta Bogert, 1940) a feketenyakú köpködőkobra alfajának számított, nemrég kapta meg a faj státuszt[26][27]
- A szenegáli kobrát (Naja senegalensis Trape et al., 2009) N. haje nyugat-afrikai szavannai populációjától különítették el.[23]
- A fekete erdei kobra (Naja guineensis) és a nyugat-afrikai sávos kobra (Naja savannula) önálló fajleírása 2017-es.[28]
A molekuláris biológiai vizsgálatok alapján a korábban különálló Boulengerina és Paranaja genusokat beolvasztották a Naja nembe.[26][29]
Fajok[szerkesztés]
Kihalt fajok:
- †Naja antiqua Rage, 1976 (Észak-Afrika)[30]
- †Naja iberica Szyndlar, 1985 (Ibériai-félsziget)[31]
- †Naja robusta Meylan, 1987 (Kelet-Afrika)[32]
- †Naja romani Hoffstetter, 1939 (Európa)[33]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Naja Integrated Taxonomic Information System
- ↑ Wallach, Van (2009). „In praise of subgenera: taxonomic status of cobras of the genus Naja Laurenti (Serpentes: Elapidae)”. Zootaxa 2236 (1), 26–36. o.
- ↑ Naja melanoleuca - General Details, Taxonomy and Biology, Venom, Clinical Effects, Treatment, First Aid, Antivenoms. WCH Clinical Toxinology Resource. University of Queensland. [2013. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- ↑ a b c d e f g Khare, AD (1992. december 1.). „Toxicities, LD50 prediction and in vivo neutralisation of some elapid and viperid venoms”. Indian Journal of Experimental Biology 30 (12), 1158–62. o. PMID 1294479. (Hozzáférés: 2013. december 6.)
- ↑ a b Watt, G (1986. december 4.). „Positive response to edrophonium in patients with neurotoxic envenoming by cobras (Naja naja philippinensis). A placebo-controlled study”. New England Journal of Medicine 315 (23), 1444–8. o. DOI:10.1056/NEJM198612043152303. PMID 3537783. (Hozzáférés: 2013. december 6.)
- ↑ a b Brown, John H.. Toxicology and Pharmacology of Venoms from Poisonous Snakes. Springfield, IL US: Charles C. Thomas, 81. o. (1973). ISBN 0-398-02808-7
- ↑ Watt, G; Theakston RD; Hayes CG; Yambao ML; Sangalang R et al. (4 December 1986). "Positive response to edrophonium in patients with neurotoxic envenoming by cobras (Naja naja philippinensis). A placebo-controlled study". New England Journal of Medicine 315 (23): 1444–8.
- ↑ Brown, John H. (1973). Toxicology and Pharmacology of Venoms from Poisonous Snakes. Springfield, IL US: Charles C. Thomas. p. 81. ISBN 0-398-02808-7.
- ↑ a b c Minton, SA. Venom diseases. Springfield, Ill: Thomas Publisher, Limited, Charles C. (1974). ISBN 978-0-39-803051-3
- ↑ Tan, N.H., Choy, S.K., Chin, K.M. and Gnanajothy, P. (1994). „Cross-reactivity of monovalent and polyvalent Trimeresurus antivenoms with venoms from various species of Trimeresurus (lance-headed pit viper) snake”. Toxicon 32, 849–853. o. DOI:10.1016/0041-0101(94)90010-8.
- ↑ Brown, John H. (1973). Toxicology and Pharmacology of Venoms from Poisonous Snakes. Springfield, IL US: Charles C. Thomas. p. 81. ISBN 0-398-02808-7
- ↑ Hauert, Jacques (1974. július 1.). „THE MAJOR LETHAL NEUROTOXIN OF THE VENOM OF NAJA NAJA PHILIPPINENSIS: Purification, physical and chemical properties, partial amino acid sequence”. International Journal of Peptide and Protein Research 6 (4), 201–222. o. DOI:10.1111/j.1399-3011.1974.tb02380.x. (Hozzáférés: 2013. december 6.)
- ↑ Warrell, DA (2003. április 1.). „Report of a WHO workshop on the standardization and control of antivenoms”. Toxicon 41 (5), 541–57. o. DOI:10.1016/S0041-0101(02)00393-8. PMID 12676433. (Hozzáférés: 2013. december 8.)
- ↑ a b c Brown JH. 1973. Toxicology and Pharmacology of Venoms from Poisonous Snakes. Springfield, Illinois: Charles C. Thomas. 184 pp. LCCCN 73-229. ISBN 0-398-02808-7.
- ↑ a b Gopalkrishnakone, Chou, P., LM. Snakes of Medical Importance (Asia-Pacific Region). Singapore: National University of Singapore (1990). ISBN 9971-62-217-3
- ↑ Warrell, David A.: Snake bite. Seminar. Lancet 2010 (volume 375, issue 1). [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 20.)
- ↑ Norris MD, Robert L.: Cobra Envenomation. Medscape. Medscape, 2013. szeptember 10. (Hozzáférés: 2013. december 8.)
- ↑ Solevilla, Rosalinda C (1997). „A preliminary study of the toxic principles from the venom of Naja naja samarensis, Peters”. Acta Manilana 40 (0), 1–6. o. (Hozzáférés: 2013. december 8.)
- ↑ Watt, G. (1988. szeptember 1.). „Bites by the Philippine cobra (Naja naja philippinensis): prominent neurotoxicity with minimal local signs”. The American Journal of Tropical Medicine and Hygiene 39 (3), 306–11. o. PMID 3177741. (Hozzáférés: 2013. december 8.)
- ↑ Naja oxiana Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben Clinical Toxinology resources
- ↑ Broadley, D.G. & W. Wüster (2004) A review of the southern African 'non-spitting' cobras (Serpentes: Elapidae: Naja). African Journal of Herpetology 53:101-122.
- ↑ Naja anchietae The Reptile Database
- ↑ a b (2009) „Phylogeography and systematic revision of the Egyptian cobra (Serpentes: Elapidae: Naja haje) species complex, with the description of a new species from West Africa”. Zootaxa 2236, 1–25. o.
- ↑ (2007) „Get an eyeful of this: a new species of giant spitting cobra from eastern and north-eastern Africa (Squamata: Serpentes: Elapidae: Naja)”. Zootaxa 1532, 51–68. o.
- ↑ Naja ashei The Reptile Database
- ↑ a b (2007) „The phylogeny of cobras inferred from mitochondrial DNA sequences: evolution of venom spitting and the phylogeography of the African spitting cobras (Serpentes: Elapidae: Naja nigricollis complex)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 45, 437–453. o. DOI:10.1016/j.ympev.2007.07.021.
- ↑ Naja nigricincta The Reptile Database
- ↑ Zootaxa, Wüster & al.
- ↑ Nagy, Z.T., Vidal, N., Vences, M., Branch, W.R., Pauwels, O.S.G., Wink, M., Joger, U., 2005. Molecular systematics of African Colubroidea (Squamata: Serpentes). In: Huber, B.A., Sinclair, B.J., Lampe, K.-H. (Eds.), African Biodiversity: Molecules, Organisms, Ecosystems. Museum Koenig, Bonn, pp. 221–228.
- ↑ Naja antiqua Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Fossilworks
- ↑ Naja iberica Archiválva 2016. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Fossilworks
- ↑ Terry Harrison: Paleontology and Geology of Laetoli: Human Evolution in Context
- ↑ Naja romani Archiválva 2016. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben Fossilworks
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Naja című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
