Közép-ázsiai kobra
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Adathiányos[1] | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| ''Naja oxiana'' (Eichwald, 1831)[2] | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közép-ázsiai kobra témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közép-ázsiai kobra témájú médiaállományokat és Közép-ázsiai kobra témájú kategóriát. |
A közép-ázsiai kobra (Naja oxiana) a Kaszpi-tengertől keletre és Pakisztánban, Észak-Indiában élő, a mérgessiklófélék családjába tartozó kobrafaj.
Megjelenése
[szerkesztés].jpg)
A közép-ázsiai kobra átlagos méretű kobrafaj, általában 1,[3] ritkán 1,5 méter[4] hosszúra nő meg. Teste viszonylag erőteljes, kissé lapított, farka környékén hengeres. A többi kobrafajhoz hasonlóan, fenyegető pozitúrában mellső bordáinak szétfeszítésével képes széles csuklyáját mutogatni.[4] Feje ellipszis alakú, lapított, nyakától csak kissé válik el. Orra lekerekített, orrlyukai nagyok. Szemei közepes méretűek, pupillája kerek. Háti pikkelyei simák, a szélső két-három pikkelysor nagyobb a többinél.[3] A fiatal példányok halványabb színűek, fakóbbak, mint a kifejlett kígyók és egész testük hosszában egyforma széles sötét-világos keresztsávozás figyelhető meg. Az ivarérett kobrák világos- vagy csokoládébarnák, esetleg sárgás színűek; egyes példányokon megmaradnak a fiatalkori sávozás nyomai, elsősorban a test elülső, hasi részén. A közép-ázsiai kobra csuklyáján nincs sem mintázat a háti oldalon, sem más kobráknál megfigyelhető kétoldali torokfoltok.[4]
Indiában és Pakisztánban a faj együtt él a pápaszemes kobrával, amelynek mintázat nélküli példányai összetéveszthetők a közép-ázsiai kobrával. A közép-ázsiai kobrának azonban nincsen fekete színváltozata és torkán több sávból álló mintázat van, míg a pakisztáni sötét színváltozatú pápaszemes kobrának szinte az egész torka fekete.[5]
Elterjedése
[szerkesztés]A közép-ázsiai kobra a Kaszpi-tengertől keletre, délkeletre él Türkmenisztánban, Üzbegisztánban, Kirgizisztánban, Tadzsikisztánban, Észak- és Kelet-Afganisztánban, Északkelet-Iránban, Pakisztán északi felén és India Kasmír és Himácsal Prades régióiban.[3][4]
Életmódja
[szerkesztés]Leggyakrabban száraz vagy félszáraz, köves-sziklás bozótosokban vagy növényzettel ritkásan benőtt domboldalakon lehet találkozni vele[3] kb. 3000 m tengerszint fölötti magasságig. A kobrák ázsiai csoportjából ez a faj merészkedett el a legnyugatabbra.[6]
A közép-ázsiai kobra többnyire nappal aktív, de a legforróbb hónapokban, júliusban és augusztusban inkább hajnalban-szürkületkor vagy este mozog. Gyors mozgású, fürge kígyó. Jól kapaszkodik sziklákra, bokrokra és jól úszik. Gyakran víz közelében lehet találkozni vele és ritkán távolodik el messzire a vízforrásoktól. Kisemlősökkel, kétéltűekkel, madarakkal, tojásokkal, esetleg kishalakkal táplálkozik.[3] Pihenéshez föld alatti lyukakba vagy fák odvába húzódik.[6]
Az embert lehetőség szerint kerüli, de ha sarokba szorítják vagy meglepik, akkor agresszívan támad; még a fiatal példányok is nagyon agresszívak lehetnek. Ha fenyegetve érzi magát, felemeli teste elülső részét, kitárja csuklyáját, sziszeg, ide-oda himbálózik, majd ismételten megpróbálja megmarni háborgatóját. Méregköpésre nem képes.
Mérge
[szerkesztés]
A közép-ázsiai kobra mérge a legtoxikusabb valamennyi Naja genusba tartozó faj közül.[7] A méreg fő komponensei neurotoxikus és citotoxikus hatású, kis molekulasúlyú nem-enzim fehérjék,[8] de tartalmaz néhány enzimet is például DNS-t és RNS-t bontó nukleázokat, amelyek a purinok felszabadításával hozzájárulnak a szisztémás toxicitáshoz.[9] A méreg egyik komponensét, a ribonukleáz V1-et molekuláris biológiai laboratóriumokban is használják.[10]
A kígyómérget agykamrába injekciózva már 0,005 mg/testtömegkg-os dózis is halálos a kísérleti állatokra: valamennyi kobrafaj közül ez a legalacsonyabb érték.[11] Bőr alá fecskendezve átlagosan 0,18 mg/ttkg kell az állatok felének elpusztításához (0,1–0,26 mg/kg között).[7] A kígyó egy marással 75–125 mg (száraz súlyban)[3] mérget lövell áldozatába, de extrém esetekben elérheti az 590 mg-ot is.[12]
A marás helye megduzzad és nagyon fájdalmas, emellett a neurotoxikus hatások miatt bénulás léphet fel. A marás után kevesebb mint egy órával jelentkeznek a szisztémás tünetek: gyengeség, szédülés, ataxia, a vérnyomás leesése, végtag- és nyaki izmok bénulása. Megfelelő orvosi kezelés nélkül a páciens állapota gyorsan romlik és a légzőizmok bénulása akár 50 perccel a marás után halálhoz vezethet.[6] Szovjet adatok szerint 1979-1987 között 136 személyt mart meg közép-ázsiai kobra, 121-en szérumot kaptak és közülük négyen haltak meg. A 15 nem kezelt páciensből 11 (73%) vesztette életét. Az ellenszérum kevésbé hatékony, mint más ázsiai kobrafajok (pl. pápaszemes kobra) esetén és gyakran jókora mennyiségű szérumra van szükség. A kezeletlen kígyómarás mortalitási rátája 70-75%, ami az egyik legmagasabb a Naja nemzetség tagjai között.[13] Közép-Ázsiában[13] és Iránban[14] ez a faj felelős a halálos kígyómarások többségéért.
Megjegyzések
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2015. április 24.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Sablon:IUCN2014.3
- ↑ 'Naja oxiana (Eichwald, 1831). ITIS Standard Report Page. ITIS.gov. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
- ↑ a b c d e f 'Naja oxiana - General Details, Taxonomy and Biology, Venom, Clinical Effects, Treatment, First Aid, Antivenoms. WCH Clinical Toxinology Resource. University of Adelaide. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
- ↑ a b c d Species of Asiatic Naja. The Asiatic Cobra Systematics Page. Bangor University. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
- ↑ Naja oxiana. Venom Street. Collector and Breeder of Asian Cobras. Venom Street. [2014. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 3.)
- ↑ a b c Naja oxiana. Armed Forces Pest Management Board. United States Department of Defense. [2012. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
- ↑ a b Khare, AD (1992. december 1.). „Toxicities, LD50 prediction and in vivo neutralisation of some elapid and viperid venoms”. Indian Journal of Experimental Biology 30 (12), 1158–62. o. PMID 1294479. (Hozzáférés: 2013. december 6.)
- ↑ (1999) „Two forms of cytotoxin II (cardiotoxin) from Naja naja oxiana in aqueous solution. Spatial structures with tightly bound water molecules”. European Journal of Biochemistry 263 (1), 152–62. o. DOI:10.1046/j.1432-1327.1999.00478.x. PMID 10429199.
- ↑ „An overview on nucleases (DNase, RNase, and phosphodiesterase) in snake venoms”. Biochemistry (Moscow) 75 (1), 1–6. o. DOI:10.1134/S0006297910010013.
- ↑ MicroRNA Protocols. Humana Press, 23. o.. Hozzáférés ideje: 2015. január 28.
- ↑ Lysz, Thomas W. (1974. május 1.). „Convulsant activity of Naja naja oxiana venom and its phospholipase A component”. Toxicon 12 (3), 253–265. o. DOI:10.1016/0041-0101(74)90067-1. PMID 4458108.
- ↑ Latifi, M (1984). „Variation in yield and lethality of venoms from Iranian snakes”. Toxicon 22 (3), 373–380. o. DOI:10.1016/0041-0101(84)90081-3. PMID 6474490.
- ↑ a b Gopalkrishnakone, Chou, P., LM. Snakes of Medical Importance (Asia-Pacific Region). Singapore: National University of Singapore (1990). ISBN 9971-62-217-3
- ↑ Latifi, Mahmoud. Snakes of Iran. Society for the Study of Amphibians & Reptiles (1984). ISBN 978-0-916984-22-9
Irodalom
[szerkesztés]- (1993) „A century of confusion: Asiatic cobras revisited”. Vivarium 4 (4), 14–8. o.
- Eichwald, E (1831) Zoologia specialis, quam expositis animalibus tum vivis, tum fossilibus potissimuni rossiae in universum, et poloniae in specie, in usum lectionum publicarum in Universitate Caesarea Vilnensi. Zawadski, Vilnae.
- (1991) „Asiatic cobras: Systematics and snakebite”. Experientia 47 (2), 205–9. o. DOI:10.1007/BF01945429. PMID 2001726.
- (1992) „Asiatic Cobras: Population Systematics of the Naja naja Species Complex (Serpentes: Elapidae) in India and Central Asia”. Herpetologica 48 (1), 69–85. o. JSTOR 3892921.
- (1998) „The cobras of the genus Naja in India”. Hamadryad 23 (1), 15–32. o.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Caspian cobra című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
