Ugrás a tartalomhoz

Molisetitanya

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Molisetitanya (Molișet)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
KözségFelsőilosva
Rangfalu
KözségközpontFelsőilosva
Irányítószám427337
SIRUTA-kód35223
Népesség
Népesség180 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság- (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság420 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 26′ 23″, k. h. 24° 07′ 45″47.439827°N 24.129099°EKoordináták: é. sz. 47° 26′ 23″, k. h. 24° 07′ 45″47.439827°N 24.129099°E
SablonWikidataSegítség

Molisetitanya (románul: Molișet) település Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Bethlentől 38 km-re északra, a Cibles hegységben, az Ilosva-patak mentén fekszik.

Népessége

[szerkesztés]

Története

[szerkesztés]

1956 után a Felsőpusztaegresből kivált Molișet, Costeasa, Izvorul Pietrii és Răpănășu településrészekből egyesítették. Az eredeti Molisetitanyán 1890 körül hoztak létre fűrészgyárat a környék erdeiből kitermelt fa feldolgozására. A gyár mellé a szomszédos Felsőszőcsről, Lárgáról és Tőkésről költöztek be román munkások, majd a rojahidai vasgyár 1892-es megszűnése után korábban ott dolgozó ruszinok is. A fűrészgyár a századfordulón mintegy kétszáz munkást foglalkoztatott, majd az 1910-es években megszűnt. Ezután sokan elköltöztek a telepről, az ittmaradottak pedig még sokáig kétlaki életet éltek, a Felsőszőcsről ideszármazottak például oda jártak templomba és bevásárolni, nem pedig Felsőpusztaegresre, ahová a telep tartozott. Az 1920-as években, a földreform idején a felsőpusztaegresiek követelték, hogy vegyék el a „jöttmentek” földjét és osszák ki az ófalusiak közt. 1926-ban Molisetittanya 72 házból állt, és a lakosság fele volt ruszin vagy ruszin származású.

1989 után a román görögkatolikus egyház épített itt kolostort, amelyet 1992-ben szenteltek fel.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • El[iseu] Sighiarteu: Monografia comunei Agrieș. Dej, 1926