Ugrás a tartalomhoz

1992-es Formula–1 világbajnokság

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1992-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Mansell 1992-es világbajnok Williamse
Mansell 1992-es világbajnok Williamse
Egyéni világbajnok
UK Nigel Mansell108
Konstruktőri világbajnok
UK Williams F1164

 ← 1991
1993 → 

Az 1992-es Formula–1-es szezon volt a 43. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1992. március 1-jétől november 8-áig tartott.

Nigel Mansell hosszú várakozás után (3-szor volt vb-második) végre világbajnok lett a Williams autók lehengerlő fölényének köszönhetően. Az első hét futamból hatot megnyert, csak a hetedik versenyen, Monacóban sikerült legyőznie a hercegségben mindig kiválóan szereplő Ayrton Sennának. Sikerszériája azonban folytatódott, nyert a brit nagydíjon is. (Itt mutatkozott be először egy Brabham autóban a későbbi világbajnok Damon Hill.) Mansell már az évad 11. versenyén, a magyar nagydíjon bebiztosította a világbajnoki címét, majd a következő, olasz nagydíjon ismét bejelentette, hogy visszavonul. Ugyanekkor a Honda is bejelentette, hogy kivonul a sportágból, ami a McLaren csapat visszaesését vetítette előre. Az esős belga nagydíjon Michael Schumacher megszerezte élete első futamgyőzelmét. A világbajnoki pontverseny második helyén Mansell csapattársa, Riccardo Patrese végzett, a dobogó harmadik fokáról az első teljes idényét teljesítő Michael Schumacher leszorította a címvédő Ayrton Sennát, aki összeütközött Mansell-lel az utolsó futamon. A Williams csapat 1986 után újra világbajnok lett a McLaren és a Benetton előtt.

A szezon menete

[szerkesztés]
Nigel Mansell

Az élcsapatok közül a McLaren-Honda (Ayrton Senna, Gerhard Berger) és a Williams-Renault (Nigel Mansell, Riccardo Patrese) nem változtatott a versenyzőfelállásán az előző év után. A Ferrarinál az 1992-es évadot kihagyó Alain Prost helyére Ivan Capelli került, aki Jean Alesi csapattársa lett. A Benettonhoz, a visszavonult Nelson Piquet helyére Martin Brundle érkezett, aki az első teljes idényét futó Michael Schumacher csapattársa lett.

A Jordan csapat V8-as Ford-motorokról a V12-es Yamahára váltott, és mindkét versenyzőjét lecserélte. A lejtmenetben lévő Brabham csapat Giovanna Amati személyében egy női versenyzőt akart leigazolni, de végül ettől elálltak, és a rémes idényt futó csapat év közben vissza is lépett. A Coloni csapatot eladták, amely ebben az évben Andrea Moda Formula néven indult, és ehhez a csapathoz számos botrány is köthető volt.

Ez volt az első olyan szezon, amelyik során minden lakott kontinensen futamot rendeztek. Bevezették a szigorított szezon előtti törésteszteket, és a biztonsági autót.[1]

A bajnokság Kyalamiban kezdődött, a Formula–1 1985 után először tért vissza a Dél-afrikai Köztársaságba. Mansell szerezte meg a pole-t Senna, Berger és Patrese előtt. A rajtnál mindkét McLaren visszaesett, Mansell hamar elhúzott Patresétől és Sennától. Az élen haladók sorrendje a boxkiállások alatt sem változott. Alesi motorja a 41. körben tönkrement, így a Schumacher szerezte meg a negyedik helyet a dobogós Mansell, Patrese és Senna mögött.

Mexikóban a Williamsek szerezték meg az első sort a Benettonok és a McLarenek előtt. A rajtnál Senna megelőzte csapattársát, valamint a két Benettont is, így feljött Mansell és Patrese mögé. Senna a 11. körben váltóhiba miatt kiesett, így Schumacheré lett a harmadik hely. A versenyt ismét Mansell nyerte csapattársa, Patrese előtt. Berger negyedik, de Cesaris ötödik, Mika Häkkinen hatodik lett.

Brazíliában is Mansell és Patrese Williams állt az első sorban, Senna és Berger előtt. A felvezető körben Berger autója nem indult el, ezért a rajtnál a mezőny végéről kellett indulnia. Mansell rosszul rajtolt, ezért Patrese megelőzte, de a brit a 6. körben visszavette a vezetést. Schumacher a 13. körben előzte meg Sennát, hátránya ekkor már 20 másodperc volt. Senna motorhiba miatt a 17. körben kiesett. A Williams Mansellnek és Patresének köszönhetően a harmadik kettős győzelmét ünnepelhette az évadban. Schumacher harmadik, Alesi negyedik, Ivan Capelli ötödik, Michele Alboreto hatodik lett.

Jordan-Yamaha 192

Barcelonában is Mansell szerezte meg a pole-t Schumacher, Senna és Patrese előtt. A rajt idején erősen esett, Patrese megelőzte Schumachert és Sennát, míg Alesi a nyolcadikról a harmadik helyre jött fel. Schumachernek a 7. körben sikerült megelőznie a franciát. Senna is megpróbálkozott ugyanezzel, de ekkor Alesi megcsúszott, Berger és Capelli mögé esett vissza. Az eső erősödni kezdett, Patrese pedig kicsúszott a 20. körben, amikor egy lekörözéshez ért. Ezután Mansell vezetett Schumacher, Senna és Berger előtt. A boxkiállások után Alesi Capelli elé került, majd Berger megelőzése után Sennát támadta. Senna eközben Schumachert is támadni akarta. A nagy nyomás miatt a brazil két körrel a leintés előtt kicsúszott. Mansell ismét győzött Schumacher, Alesi, Berger, Alboreto és Pierluigi Martini előtt.

Imolában a Williamsek továbbra is előnyben voltak a McLarenekhez és Benettonokhoz képest. A rajt után Patrese támadta a pole-pozíciós Mansellt, de a brit megtartotta a vezetést, majd egyre nagyobb előnyre tett szert. Schumacher Senna támadása közben hibázott és kiesett a 21. körben. Alesi boxkiállás nélkül kívánta teljesíteni a versenyt, ezért a kiállások után már a harmadik helyen haladt. Senna megelőzte a franciát a Tosa kanyarban, a 40. körben. Ugyanígy Berger is megpróbálta megelőzni, de összeütköztek és mindketten kiestek. Mansell az évad első öt futamából mindegyiken győzött, míg a Williams újabb kettős győzelmet aratott. Senna harmadik, Brundle negyedik, Albereto ötödik, Martini hatodik lett.

Ayrton Senna Monacóban

Monacóban is domináltak a Williams-Renault-k: Mansell, Patrese, Senna, Alesi volt az első négy sorrendje az időmérő edzésen. Senna a rajtnál megelőzte Patresét. Az olasz megpróbálta visszavenni pozícióját, de váltóprobléma miatt lelassult. A 12. körben Schumacher Alesivel ütközött, de tovább tudtak haladni a versenyben. Alesi autója az ütközésben megsérült, majd a 28. körben pedig kiesett. A vezető Mansell egy kerekéről hét körrel a leintés előtt leesett egy anyacsavar, ezért a brit kiállt a boxba. Mansell Senna mögé tért vissza, de az új gumiknak köszönhezően gyorsan ledolgozta hátrányát. Az utolsó négy körben Sennának sikerült megakadályoznia az előzést a szűk, városi pályán. Senna első alkalommal győzött az évadban a két tizedmásodperc hátrányban célbaérő Mansell előtt. Patrese harmadik, Schumacher negyedik, Brundle ötödik, Bertrand Gachot hatodik lett.

Kanadában első alkalommal az évben nem Williams állt az első rajtkockában. Senna indult az élről, Patrese, Mansell és Berger előtt. A rajtnál Mansell megelőzte Patresét, a 15. körben Sennát támadta az első helyért. A kör végén, az utolsó sikánban ráhajtott egy rázókőre. Autója a levegőbe emelkedett, és a kavicságyban ért földet, majd a pályára csúszott. Mansell kiesett, később Berger megelőzte Patresét. Senna nagy előnnyel vezetett, amikor a 38. körben elektromos hiba miatt kiesett. Brundle megelőzte Schumachert a harmadik helyért, majd Patrese kiesése (váltóhiba a 44. körben) után már a második volt. Két körrel ezután kiesett erőátviteli probléma miatt. Berger győzött Schumacher, Alesi, Karl Wendlinger, de Cesaris és Érik Comas előtt.

Andrea Chiesa (Fondmetal) Monacóban

Franciaországban ismét Mansell indult az első helyről, Patrese, Senna és Berger előtt. A rajtnál Patrese megelőzte Mansellt, Berger pedig Sennát. Az Adelaide hajtűkanyarban Schumacher Sennát próbálta előzni, de nekiütközött. A brazil emiatt kiesett, Schumachernek pedig ki kellett állnia a boxba javításra. A 11. körben Berger motorja tönkrement. Nem sokkal olyan erősséggel kezdett esni, hogy a versenyt megállították. Miután elállt az eső, a mezőny újra elrajtolt. Patrese megtartotta a vezetést Mansell és Brundle előtt, Alesi feljött a negyedik helyre. Patrese elengedte Mansellt, így a brit az élre állt. Ismét elkezdett esni, ekkor mindenki kiállt esőgumikért, de Alesi túl későn ment ki boxba, ezért hatodiknak esett vissza. A 61. körben a francia motorhiba miatt kiesett. Mansell győzött a csapattárs Patrese előtt, így a Williams újabb kettős győzelmet szerzett. Brundle harmadik, Häkkinen negyedik, Comas ötödik, Johnny Herbert hatodik lett.

Mansell a hazai brit nagydíjon ismét a pole-ból indult Patrese, Senna és Schumacher előtt. Bár a rajtnál Patrese került az élre, Mansell a Hangar egyenesben már vezetett. Brundle kiváló rajtjával a harmadik helyre jött fel, Senna elé. A boxkiállások nem változtattak a sorrenden. Senna az 53. körben kiesett váltóhiba miatt, a következő körben pedig Schumacher megelőzte a motorproblémával küzdő Bergert. Mansell ismét győzött Patrese előtt, a Williams a hatodik kettős győzelmét ünnepelte az évadban. Brundle harmadik, Schumacher negyedik, Berger ötödik, Häkkinen hatodik lett. A verseny vége után a rajongók elözönlötték a pályát, de tragédia szerencsére nem történt. Mansell 28 futamgyőzelmével megdöntötte Jackie Stewart (27 győzelem) rekordját, ezzel a legsikeresebb brit versenyző lett.

Benetton B192

Németországban a Williamsek ismét a McLarenek előtt voltak Mansell-lel az élen, Patrese, Senna és Berger előtt. A rajt után az első négy helyezett sorrendje nem változott. Mansell és Patrese egyre nagyobb előnnyel rendelkezett a McLarenek előtt. Senna és a Benettonok kivételével a mezőny összes tagja kiállt a boxba. Berger kiállása nem sikerült jól, majd az osztrák ki is esett. A kiállások után Senna vezetett Mansell, Schumacher és Patrese előtt. Mansell nem elégedett meg a második hellyel és megelőzte Sennát a vezető pozícióért. Ezután Patrese előzte meg Schumachert a harmadik helyért. Patrese ezután Sennát kezdte üldözni, eközben a leggyorsabb kört is megfutotta. Az utolsó előtti körben már a brazil mögött haladt, az utolsóban pedig már támadta is. Előzési kísérlete nem sikerült és kavicságyba csúszott ki. Mansell a nyolcadik győzelmét aratta Senna, Schumacher, Brundle, Alesi és Comas előtt.

A Hungaroringen Patrese indult a pole-ból Mansell előtt. A rajtnál az olasz megtartotta a vezetést, míg Mansellt Senna és Berger is megelőzte. Mansell a 8. körben megelőzte Bergert, de nem sikerült Senna elé kerülnie. A 31. körben a brit hibázott, Berger megelőzte, de Mansell néhány kör múlva visszaelőzte az osztrákot. A 39. körben Patrese kicsúszott, a 7. helyre tért vissza, de motorja ezután tönkrement. Patrese kiesésével Mansell a második helyen haladt, ami elég volt bajnoki címe bebiztosításához, ezután nem üldözte tovább Sennát, aki végül megnyerte a versenyt. Mansellnek azonban problémája akadt, majd boxkiállása után csak a hatodik helyre tért vissza. A brit megelőzte Häkkinent, majd Brundle-t és Bergert, míg az előtte haladó Schumacher balesetezett, így Mansellnek sikerült a bajnoki címéhez szükséges második helyen célbaérnie. Ez volt a történelmi Brabham csapat utolsó versenye.

Belgiumban a már világbajnok Mansell indult az élről, Senna, Schumacher és Patrese előtt. A rajt idején a pálya nedves volt, Senna vette át a vezetést Mansell, Patrese és Schumacher előtt. Mansell a 2. kör végén megelőzte Sennát. Később eleredt az eső, Senna kivételével mindenki kiállt új gumiabroncsokért. A brazil abban bízott, hogy eláll az eső, de ez nem történt meg. Mivel túl későn állt ki a boxba, a 12. helyre esett vissza. A pálya száradni kezdett, Thierry Boutsen kicsúszott a 26. körben. Schumacher rövid időre elhagyta a pályát, amivel két másodpercet veszített. A kör végén kiállt szárazpályás gumikért. Mansell és Patrese túl sokáig vártak kiállásukra, így csak Schumacher mögé tértek vissza. Mansell megpróbálta utolérni a németet, de kipufogójával probléma akadt, Patreséhez hasonlóan. Végül mindkettőjüknek sikerült megőrizni a helyezésüket. Schumacher megszerezte első győzelmét Mansell, Patrese és Brundle előtt. Senna az ötödik helyre jött fel, Häkkinen hatodik lett. A Williams bebiztosította a konstruktőri címet.

Lotus 102D

Monzában is Mansell szerezte meg a pole-t Senna, Alesi és Berger előtt. A rajtnál Mansell megőrizte az első helyet, míg Patrese megelőzte Alesit. Mansell hamar elhúzott, míg Senna feltartotta Patresét. A 13. körben mindkét Ferrari kiesett: Alesi üzemanyagrendszere meghibásodott, míg Capelli elektromos hiba miatt esett ki. Patrese később megelőzte Sennát. A boxkiállások során Brundle megelőzte Schumachert. A 10 másodperccel vezető Mansell visszavett a tempójából és hagyta Patresét, hogy megelőzze. A brit a 36. körtől kezdve hidraulikai problémával küzdött, Senna, Brundle, Schumacher és Berger is megelőzte. Mansell a 41. körben a boxban feladta a versenyt. Ekkor Patrese vezetett, de Senna elkezdett közeledni hozzá. Az olaszt csapattársához hasonlóan szintén hidraulikai problémák hátráltatták, Senna a 49. körben megelőzte. A következő körben Brundle és Schumacher is elment mellette. Patrese kitartott az utolsó körig, amikor Berger is megelőzte, de sikerült pontot szereznie. Senna győzött Brundle, Schumacher, Berger, Patrese és de Cesaris előtt.

Portugáliában Mansellé volt a pole, Patrese, Senna és Berger előtt. Schumacher nem tudott elindulni az első rajtnál, így a másodiknál a mezőny végéről kellett indulnia. A rajt után a két Williams elhúzott, Berger megelőzte Sennát. A Williamsek a McLarenekkel ellentétben jóval korábban álltak ki a boxba. Mansell gyors kiállásának köszönhetően az élre állt vissza, de Patrese boxkiállásánál probléma akadt a jobb hátsó kerékkel. Az olasz a két McLaren mögé esett vissza. Hamar megelőzte Sennát, majd Bergert kezdte üldözni. A 35. körben Schumacher megelőzte Alberetót a hatodik helyért. Ekkor Patrese már közvetlenül Berger mögött haladt, aki lelassított a célegyenesben, hogy megálljon szerelőinél. Ez váratlanul érte Patresét, aki ráfutott az osztrák hátsó kerekére és autójának eleje felemelkedett. Szerencsére az olasz nem szenvedett sérülést a balesetben. Mansell pályafutása 30. győzelmét szerezte Berger, Senna, Brundle, Häkkinen és Alboreto előtt.

McLaren MP4/7A

A japán nagydíj előtt bejelentették, hogy a Ferrarinál Nicola Larini váltja a gyengén teljesítő Capellit. Az időmérőn ismét Mansell győzött Patrese, Senna és Schumacher előtt. A rajtnál nem változott a sorrend az élen. Senna motorhiba már a 3. körben kiesett. Berger korai kiállása miatt a hatodik helyre esett vissza. Schumacher váltóhibával küzdött, a 13. kör elején pedig kiesett. Ekkor Herbert haladt a harmadik helyen a Lotusszal, de két körrel később ő is kiesett váltóhiba miatt. A 36. körben Mansell lassított, és átengedte csapattársának az első helyet. A 45. körben a brit motorhiba miatt kiesett. Ugyanekkor Häkkinen ugyanezzel a problémával esett ki. Patrese győzött Berger, Brundle, de Cesaris, Alesi és Christian Fittipaldi előtt.

Patrese Monacóban

Az év utolsó versenyén, Adelaide-ben, Mansell indult az élről, Senna, Patrese, Berger és Schumacher előtt. A rajtnál Mansell megtartotta az első helyet Senna előtt, de a megelőző versenyekhez képest nem tudott elhúzni a braziltól. Senna a 8. körben megpróbált előzni, de szélesre vette az kanyart, így Mansell visszatért az élre. A 19. körben, az utolsó kanyar előtt Senna Mansell hátuljának ütközött, így mindketten kiestek. Ezután Patrese vezetett, míg a második Berger kiállt a boxba, akit 5 körrel később Schumacher is követett. Az 51. körben Patrese közel 20 másodperc előnnyel vezetett, de motorhiba miatt kiesett. Így Berger győzött Schumacher, Brundle, Alesi, Boutsen és Stefano Modena előtt.

A szezon végén Mansell jelentős előnnyel, 108 ponttal lett bajnok. A második helyet az 56 pontos Patrese szerezte meg Schumacher (53), Senna (50), Berger (49) és Brundle (38) előtt. A konstruktőri bajnokságban a Williams fölényesen győzött 164 ponttal. A McLaren 99, a Benetton 91, a Ferrari 21 pontot szerzett.

Csapatok és versenyzők

[szerkesztés]
Csapat Konstruktőr Modell Motor Gumi Rajtszám Pilóta Teszt pilóták
UK Honda Marlboro McLaren McLaren MP4/6B
MP4/7A
Honda RA121E 3.5 V12
Honda RA122E/B 3.5 V12
G 1 Brazil Ayrton Senna UK Mark Blundell
2 Ausztria Gerhard Berger
UK Tyrrell Racing Organisation Tyrrell 020B Ilmor 2175A 3.5 V10 G 3 Franciaország Olivier Grouillard nem volt
4 Olaszország Andrea de Cesaris
UK Canon Williams Team Williams FW14B Renault RS3C
Renault RS4 3.5 V10
G 5 UK Nigel Mansell UK Damon Hill
6 Olaszország Riccardo Patrese
UK Motor Racing Developments Ltd. Brabham BT60B Judd GV 3.5 V10 G 7 Belgium Eric van de Poele nem volt
8 Olaszország Giovanna Amati
UK Damon Hill
UK Footwork Mugen Honda Footwork FA13 Mugen-Honda MF-351H 3.5 V10 G 9 Olaszország Michele Alboreto nem volt
10 Japán Szuzuki Aguri
UK Team Lotus Lotus 107 Ford HB 3.5 V10 G 11 Finn Mika Häkkinen Monaco Olivier Beretta
12 UK Johnny Herbert
Olaszország Fondmetal Fondmetal GR02 Ford HB Series V 3.5 V10 G 14 Svájc Andrea Chiesa nem volt
Belgium Eric van de Poele
15 Olaszország Gabriele Tarquini
UK March F1 March CG911 Ilmor 2175A 3.5 V10 G 16 Ausztria Karl Wendlinger nem volt
holland Jan Lammers
17 Franciaország Paul Belmondo
Olaszország Emanuele Naspetti
UK Camel Benetton Ford Benetton B192 Ford HB Series VI & VII 3.5 V10 G 19 Németország Michael Schumacher Olaszország Alex Zanardi
20 UK Martin Brundle
Olaszország Scuderia Italia SpA Dallara 192 Ferrari 037 3.5 V12 G 21 Finn Jyrki Järvilehto nem volt
22 Olaszország Pierluigi Martini
Olaszország Minardi Team Minardi M192 Lamborghini 3512 3.5 V12 G 23 Brazil Christian Fittipaldi nem volt
Olaszország Alessandro Zanardi
24 Olaszország Gianni Morbidelli
Franciaország Ligier Gitanes Blondes Ligier JS37 Renault RS3B
Renault RS3C 3.5 V10
G 25 Belgium Thierry Boutsen Franciaország Alain Prost
26 Franciaország Érik Comas
Olaszország Scuderia Ferrari SpA Ferrari FA92A Ferrari 038 3.5 V12 G 27 Franciaország Jean Alesi Olaszország Nicola Larini
Olaszország Gianni Morbidelli
28 Olaszország Ivan Capelli
Olaszország Nicola Larini
Franciaország Central Park Venturi Larrousse Larrousse LC92 Lamborghini 3512 3.5 V12 G 29 Belgium Bertrand Gachot nem volt
30 Japán Katajama Ukjó
ír Sasol Jordan Yamaha Jordan 192 Yamaha OX99 3.5 V12 G 32 Olaszország Stefano Modena nem volt
33 Brazil Maurício Gugelmin
Olaszország Andrea Moda Formula Moda S192 Judd GV 3.5 V10 G 34 Brazil Roberto Moreno nem volt
35 UK Perry McCarthy

Futamok

[szerkesztés]
# Futam Időpont Helyszín Győztes versenyző Konstruktőr Riport
517 Dél-Afrika 1928-1994 dél-afrikai nagydíj Március 1. Kyalami UK Nigel Mansell UK Williams-Renault Riport
518 Mexikó mexikói nagydíj Március 22. Hermanos Rodriguez UK Nigel Mansell UK Williams-Renault Riport
519 Brazil brazil nagydíj Április 5. Interlagos UK Nigel Mansell UK Williams-Renault Riport
520 Spanyolország spanyol nagydíj Május 3. Catalunya UK Nigel Mansell UK Williams-Renault Riport
521 San Marino San Marinó-i nagydíj Május 17. Imola UK Nigel Mansell UK Williams-Renault Riport
522 Monaco monacói nagydíj Május 31. Monaco Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
523 Kanada kanadai nagydíj Június 14. Circuit Gilles Villeneuve Ausztria Gerhard Berger UK McLaren-Honda Riport
524 Franciaország francia nagydíj Július 5. Magny-Cours UK Nigel Mansell UK Williams-Renault Riport
525 UK brit nagydíj Július 12. Silverstone UK Nigel Mansell UK Williams-Renault Riport
526 Németország német nagydíj Július 26. Hockenheimring UK Nigel Mansell UK Williams-Renault Riport
527 Magyarország magyar nagydíj Augusztus 16. Hungaroring Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
528 Belgium belga nagydíj Augusztus 30. Spa-Francorchamps Németország Michael Schumacher UK Benetton-Ford Riport
529 Olaszország olasz nagydíj Szeptember 13. Monza Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
530 Portugália portugál nagydíj Szeptember 27. Estoril UK Nigel Mansell UK Williams-Renault Riport
531 Japán japán nagydíj Október 25. Suzuka Olaszország Riccardo Patrese UK Williams-Renault Riport
532 Ausztrália ausztrál nagydíj November 8. Adelaide Ausztria Gerhard Berger UK McLaren-Honda Riport

Bajnokság végeredménye

[szerkesztés]

Versenyzők

[szerkesztés]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 10 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző RSA
Dél-Afrika 1928-1994
MEX
Mexikó
BRA
Brazil
ESP
Spanyol
SMR
San Marino
MON
Monaco
CAN
kanada
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
HUN
Magyarország
BEL
Belgium
ITA
Olaszország
POR
Portugál
JPN
Japán
AUS
Ausztrália
Pontszám
1 UK Mansell 1 1 1 1 1 2 Ki 1 1 1 2 2 Ki 1 Ki Ki 108
2 Olaszország Patrese 2 2 2 Ki 2 3 Ki 2 2 8 Ki 3 5 Ki 1 Ki 56
3 Németország Schumacher 4 3 3 2 Ki 4 2 Ki 4 3 Ki 1 3 7 Ki 2 53
4 Brazil Senna 3 Ki Ki 9 3 1 Ki Ki Ki 2 1 5 1 3 Ki Ki 50
5 Ausztria Berger 5 4 Ki 4 Ki Ki 1 Ki 5 Ki 3 Ki 4 2 2 1 49
6 UK Brundle Ki Ki Ki Ki 4 5 Ki 3 3 4 5 4 2 4 3 3 38
7 Franciaország Alesi Ki Ki 4 3 Ki Ki 3 Ki Ki 5 Ki Ki Ki Ki 5 4 18
8 Finn Häkkinen 9 6 10 Ki NK Ki Ki 4 6 Ki 4 6 Ki 5 Ki 7 11
9 Olaszország de Cesaris Ki 5 Ki Ki 14 Ki 5 Ki Ki Ki 8 8 6 9 4 Ki 8
10 Olaszország Alboreto 10 13 6 5 5 7 7 7 7 9 7 Ki 7 6 15 Ki 6
11 Franciaország Comas 7 9 Ki Ki 9 10 6 5 8 6 Ki NK Ki Ki Ki Ki 4
12 Ausztria Wendlinger Ki Ki Ki 8 12 Ki 4 Ki Ki 16 Ki 11 10 Ki 3
13 Olaszország Capelli Ki Ki 5 10 Ki Ki Ki Ki 9 Ki 6 Ki Ki Ki 3
14 Belgium Boutsen Ki 10 Ki Ki Ki 12 10 Ki 10 7 Ki Ki Ki 8 Ki 5 2
15 UK Herbert 6 7 Ki Ki Ki Ki Ki 6 Ki Ki Ki 13 Ki Ki Ki 13 2
16 Olaszország Martini Ki Ki Ki 6 6 Ki 8 10 15 11 Ki Ki 8 Ki 10 Ki 2
17 Olaszország Modena NK Ki Ki NK Ki Ki Ki Ki Ki NK Ki 15 NK 13 7 6 1
18 Brazil Fittipaldi Ki Ki Ki 11 Ki 8 13 NK NK NK 12 6 9 1
19 Belgium Gachot Ki 11 Ki Ki Ki 6 Kiz Ki Ki 14 Ki 18 Ki Ki Ki Ki 1
20 Japán Szuzuki 8 NK Ki 7 10 11 NK Ki 12 Ki Ki 9 Ki 10 8 8 0
21 Finn Lehto Ki 8 8 Ki 11 9 9 9 13 10 NK 7 11 Ki 9 Ki 0
22 Olaszország Morbidelli Ki Ki 7 Ki Ki Ki 11 8 17 12 NK 16 Ki 14 14 10 0
23 Brazil Gugelmin 11 Ki Ki Ki 7 Ki Ki Ki Ki 15 10 14 Ki Ki Ki Ki 0
24 Franciaország Grouillard Ki Ki Ki Ki 8 Ki 12 11 11 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 0
25 Japán Katajama 12 12 10 NK Ki NK Ki Ki Ki Ki Ki 17 9 Ki 11 Ki 0
26 Franciaország Belmondo NK NK NK 12 13 NK 14 NK NK 13 9 0
27 Belgium van de Poele 13 NK NK NK NK NK NK NK Vi NK Ki 10 Ki 0
28 Olaszország Naspetti 12 Ki 11 13 Ki 0
29 Olaszország Larini 12 11 0
30 UK Hill NK NK NK NK 16 NK 11 0
31 holland Lammers Ki 12 0
32 Olaszország Tarquini Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 14 Ki Ki Ki Ki 0
Svájc Chiesa NK Ki NK Ki NK NK NK Ki NK NK 0
Brazil Moreno NK NK Ki NeK NeK NeK NK 0
Olaszország Zanardi NK Ki NK 0
UK McCarthy NK 0
Olaszország Amati NK NK NK 0
Helyezés Versenyző RSA
Dél-Afrika 1928-1994
MEX
Mexikó
BRA
Brazil
ESP
Spanyol
SMR
San Marino
MON
Monaco
CAN
kanada
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
HUN
Magyarország
BEL
Belgium
ITA
Olaszország
POR
Portugál
JPN
Japán
AUS
Ausztrália
Pontszám

Konstruktőrök

[szerkesztés]
Helyezés Konstruktőr Modell Motor Gumi Győzelem Dobogós hely Pole Leggy.kör Pont
1 UK Williams-Renault FW14B Renault RS3 G 10 21 15 11 164
2 UK McLaren-Honda MP4/6B
MP4/7A
Honda RA112E G 5 12 1 3 99
3 UK Benetton-Ford B191B
B192
Ford HBA7 G 1 13 2 91
4 Olasz Ferrari F92A
F92AT
Ferrari 040 G 2 21
5 UK Lotus-Ford 102D
107
Ford HBD5 G 13
6 UK Tyrrell-Ilmor 020B Ilmor 2175A G 8
7 Francia Ligier-Renault JS37 Renault RS3 G 6
8 UK Footwork-Mugen-Honda FA13 Mugen-Honda MF-351H G 6
9 UK March-Ilmor CG911 Ilmor 2175A G 3
10 Olasz Dallara-Ferrari F192 Ferrari 037 G 2
11 Írország Jordan-Yamaha 192 Yamaha OX99 G 1
12 Francia Larrousse-Lamborghini LC92 Lamborghini 3512 G 1
13 Olasz Minardi-Lamborghini M191B
M192
Lamborghini 3512 G 1
14 UK Brabham-Judd BT60B Judd GV G
15 Olasz Moda-Judd C4B
S921
Judd GV G
16 Olasz Fondmetal-Ford GR01
GR02
Ford HBB5 G

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. 1990s (angol nyelven). Formula 1® - The Official F1® Website. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 5.)

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:1992 Formula One season cars
A Wikimédia Commons tartalmaz 1992-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.