"A halál könyve" fejezet a Nany-ból Kr.e. 1040-945.(XXI. Dinasztia 3. Intermediate időszak.) Metropolitan Museum of Art New York. 2011. december 31.

Korunkban alkalmazott gyógyító szemlélet gyökerei a 3500 évvel ezelőtti időkre nyúlnak vissza orvostörténeti kutatások szerint. Az ókori görögök és Hippokratész helyett valójában az ősi Egyiptomban kell keresni a modern medicina kezdetét^[1]. Az ókori Egyiptomban hallatlanul magas szintre fejlődött az orvosi szakma specializálódása, nem véletlenül tettek az egyiptomi "szakorvosok" (swnw) nagy hírnévre szert. Mindez természetesen azzal is összefügg, hogy a mumifikálás évezredes gyakorlata rendkívül pontos anatómiai ismeretekhez juttatta az egyiptomi orvosokat^[2]. Hérodotosz-szerint a szembetegségek gyógyításának igazi hazája Egyiptom volt. Az ókori, egyiptomi orvosok és sebészek szakmai képességei híresek és bizonyítékokban bővelkednek az ó-egyiptomi civilizációt sújtotta betegségek megismerésén keresztül.

Ami kevésbé ismert, hogy az ókori egyiptomiak gyakorlott gyógyszerészek is voltak, jól kiegészítették az orvoslást és annak hatékonyságát. Egyiptomban Kr.e.3000-2000 körül már számos(kb. 700) gyógyszert ismertek, főleg ásványi, állati, és növényi(kb.400) eredetűeket. Kr.e 1500-ban 876 gyógyszer receptet alkalmaztak^[3]Jacqueline M Campbell, A. Rosalie David^[4]. egyiptológusok 1000 orvosi receptet elemeztek, ezekben az orvosi papiruszokban Kr.e. 1850-1350, mintegy 349 gyógyszert és gyógyhatású készítményt azonosítottak, amelynek 70%-a használatban maradt egészen a késő XX. századig, és továbbra is néhányat még ma is gyártanak^[5].

Ezen túlmenően kutatásaik az orvosi receptek elkészítésére és alkalmazására vonatkozóan bemutatják a megdöbbentő összhangot a mai gyógyszerészettel. Rávilágítanak arra, hogy minden egyes ókori gyógyszert konkrét, megismételhető és reprodukálható gyógyszerformában kell előállítani. Ezeket az ókori készítményeket, mint a ma használatosakat, az jellemezi, hogy a hatóanyagot, egy vivő anyaggal és egy segéd anyaggal, általában ízesítő szerrel együtt készítették^[6]. Fontosak a hashajtóik és hánytatóik, hajnövesztő szerek (olíva olajban főztek datolyavirág, agárköröm és szamárpata keverékét). Hagyma, fokhagyma rendszeres fogyasztása; trachomás szembetegség ellen a szemhéj malachitzöldes festése.

Az egyiptomi szó pharagia jelentése mágia, eredete a görög pharmakon és egyiptomi pharmaki szavaknak, mindkettő eredete a gyógyszer szónak^[7]. A gyógyítás egyiptomi istene Pharmaki (biztonságnyújtó) a gyógyszerészi tudományos tevékenység nemzetközileg használt “Farmacia” megjelölése^[8]^[9]. Az egyiptomiak a természet gyógyszereivel, adományaival, kincseivel gyógyították betegségeiket. Hogy ebben nem voltak sikertelen, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy pl. II.Ramszesz fáraó kb. 84 éves volt, amikor meghalt.

Helyszín: Kongó, Kalukuluku Mine, Lubumbashi (Elizabethville), Dél-terület, Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire). Malahit cseppkövek. Egyiptomban a legkorábbi ásványt a malahitot alkalmazták kataraktában, mint egy zöld színű szem festéket Kr.e 4000-től, a Badarian-korban. +010. március

Hieroglifák a Memphiszi Múzeumban, II. Ramszesz szobrával a háttérben. 2005. szeptember 7.

Tudományok az ókori Egyiptomban[szerkesztés]

Az agrárkultúra kialakulás a Kr.e. 9000 évvel kezdődött, Kr.e. 4400-ban a ló háziasítása is megtörténik, ami két rendkívül fontos következménnyel járt. Az egyik a világ felfedezése, a kereskedelem kialakulásával beindul, mert a közlekedés megoldódik. A másik a vízgazdálkodás, az öntözéses technológia segítségével a gabonafélék elterjedéséhez vezetett. A mezőgazdaság kezdeménye a domesztikációt segíttette elő. Ez a tudományos fejlődés vezetett a folyammenti kultúrák, társadalmak létrejöttéhez, többek között a Nílus-völgyében.^[10]^[11]

Az égi jelenségek tanulmányozása kezdetben egyszerre szolgálta az asztrológia (csillagjóslás) és az asztronómia (csillagászat) haladását, s még nem feszült kibékíthetetlen ellentét a horoszkóp-készítők, illetve a csillagtérkép-szerkesztők között. A ismert példa az ókori Egyiptomból származik, ahol a papok vallási hatalmának alapját féltve őrzött csillagászati ismereteik jelentették. Megfigyeléseik szerint ugyanis az égbolt legfényesebb csillaga, a Szíriusz évi első heliákus kelése (amikor a Nappal együtt jön fel a hajnali égre) néhány nappal mindig megelőzte a Nílus nyári áradását, amely termékeny iszapot terített szét a megművelt földeken. Ezért, amint észlelték a Szíriusz első heliákus kelését az évben, jelentették a fáraónak, hogy hamarosan bekövetkezik a folyó áradása.

Az éjszakai égbolt tanulmányozása valószínűleg az ember legősibb tudományos tevékenysége. Így egyáltalán nem meglepő, hogy bolygónk legtöbb kultúrájában félelemmel vegyes érdeklődés alakult ki az égi jelenségek szabályos rendje iránt. S miközben a civilizációk hajnalán élt elődeink a környezetükben zajló folyamatok magyarázatát keresték az égen, mítoszokkal és legendás hősökkel népesítették be a csillagok világát. Ezek pedig gyakran egységes mitológiává forrtak össze, majd vallássá nőttek az eltelt évszázadok során azt hangoztatva, hogy az égi és földi világ egymás tükörképei, vagyis hogy misztikus kapcsolat áll fenn az égitestek és az emberi sorsok között. Ezzel párhuzamosan azonban pontos és rendszeres leírások is születtek az égi megfigyelésekről, amelyek óriási mennyisége és tárgyilagos elemzése lehetőséget teremtett az égbolt tudományos vizsgálatára.

Az óegyiptomi gyógyítás régészeti forrásai (Kr.e.3500 - Kr.u.640)[szerkesztés]

Az ókori egyiptomiak mindent megtettek, hogy örök életet biztosítsanak maguknak a túlvilágon, de arra nem is gondolhattak, hogy földi életükről még e világon fognak vallani a későbbi korok emberének. Az ókori egyiptomiak élete új megvilágításba került a múzeumok raktáraiból előkerült múmiák és az orvosi laboratóriumok modern műszereinek segítségével. Feltárulnak a több ezer éves múmiák legrejtettebb titkai. A kutatók az ősi DNS-ek és kórokozók nyomainak kimutatásával megtalálták az első mozaikkockákat, amelyekből idővel kirajzolódhat a kép az ókori egyiptomiak mindennapjairól^[12]. Az első egyiptomi orvos Heziré volt, a legismertebbet Imhotepnek ^[13].

Orvosi ismereteik jelentősek, a boncolás itt is tilos (Ré), de ennek köszönhető a konzerválás, a mumifikálás ismeretét tökélyre fejlesztették. Ebers-papiruszok felfedezése (Théba, 1873) Kr.e. II. évezredből I. Amenhotep fáraó idejéből említést tesz a gyógyszerek készítéséről (800 orvosi recept), orvosi tanácsokat ad, ráolvasásokat ír le. Templomiskolákban tanították az egyiptomi papok a leendő gyógyítókat. A csecsemők gyógyításánál az anyával vetették be a gyógyszert, mert így az anyatejjel került át a gyerekbe a gyógyszer. Az orvosok specializálódása nem új keletű. Egyiptomban minden testtájnak külön szakorvosa volt (külön a jobb- és külön a bal szemnek). Nagyon érdekes az elvégzett orvosi munkadíj megállapításának módja. Az egyiptomiak borotvált fejűek voltak higiéniai okok miatt. A betegek azonban nőni hagyták a hajukat. A kezelés befejezésekor a meggyógyult egyiptomi ismét levágta a haját, és megmérte hajának súlyát. Ennek alapján állapították meg az orvos honoráriumát.

Izotópok és biomarkerek az emberiség történetében[szerkesztés]

Biomarkerek az archeológiában[szerkesztés]

Az ember kormeghatározása földi maradványaiból
Nyersolaj eredete és szállítása
Anyagok az ókorban
Archeológiai mézgák és gyanták
Biomarkerek a művészetben
Régészeti fakátrány (szurok)
Paleolit étrend és a mezőgazdaság gyakorlata
Archeologiai méhviasz
Biomarkerek és trágyázás gyakorlatok
Archeológiai DNS
Ókori fehérjék
Archeológiai kábítószerek

Izotópdiagnosztika és radiokarbon keltezés[szerkesztés]

A vizsgálat az egyik legelterjedtebb abszolút keltezési módszer a régészetben, mely a szén egyik izotópjának (14-es tömegszámú szén, azaz e14C) radioaktív bomlására épül.

Stabil izotóparányok
Szabványok és jelölés
Stabil szénizotóp mérések
Stabil szénizotópok frakcionálása
Konvertálás és értékek
Stabil szénizotóp-arányok alkalmazásai
Vegyület-specifikus izotóp-elemzés
Kén- és hidrogénizotópok

Modern analitikai és diagnosztikai eljárások a paleomedicinális, paleopathológiai kutatásokban[szerkesztés]

3D-s Tomográfiás koponya-felvétel. 2007. december 17.

Az egyiptomi múmiák radiográfiás tanulmányozása Wilhelm Röntgen, a röntgen-sugárzás felfedezésének éve - 1895. decembere - után hamarosan elkezdődött.^[14] Négy hónappal később, 1896. márciusában, Walter Koenig egy mumifikálódott gyermekről és egy macskáról nyert röntgenképét készítette el a frankfurti Senckenberg Múzeumban, Németországban. ^[15]A modern orvosi képalkotó-, immunológiai-, DNS-technológiák is hozzájárultak ahhoz, hogy megértsük az ókori egyiptomi orvostudományt. Paleopathológusok kezdetben röntgent, napjainkban a legmodernebb 3D Holográfiás Imaging Scan technológiát alkalmazzák a múmiák csontjainak és belső szerveinek kutatásában. Az archeológusok elektronmikroszkóppal, tömegspektrométerrel és különböző, igazságügyi-orvostani módszerekkel egyedülálló módon képesek bepillantást nyerni az Egyiptomban 4000 évvel ezelőtt élt lakosság egészségi állapotába.^[16]

Az Ókori Egyiptomi Múmiák Nemzetközi Szövetbankja[szerkesztés]

Képalkotó módszerek, paleoradiológia[szerkesztés]

3D-PET- dimenziós SUV metszet. A munkaállomás automatikusan kiszámítja a kötet és a kiegészítő statisztikai adatok. A kék folt jelöli a köteten belül maximális méretet. 2010. július 13.

A paleoradiológia a történeti embertan, a paleopatológia és a radiológia szerencsés, időbeni és térbeli találkozásának eredménye. A régi múmiák vizsgálata segítette leginkább a paleoradiológia fejlődését. G. W. König készítette 1896-ban az első paleoradiológiai röntgenfelvételt egy egyiptomi gyermekmúmiáról és egy mumiﬁkált macskáról. König 1896 márciusában közölte eredményeit a „14 fotográﬁa röntgensugárral” címen, a Frankfurti Fizikai Egyesület kiadásában. Az 1970-es évek kezdetén Sir Godfrey Hounsﬁeldnek köszönhetően megjelent a komputertomográﬁa. A CT-t az antropológia területén is szívesen alkalmazzák, bár az első múmián végzett CT-vizsgálat Torontóban még nem járt sikerrel 1975-ben. A radiológiai készülékek fejlődésével egyre többször – már sikerrel – vették igénybe az új technika lehetőségeit a múmiák kutatásánál. Annak ellenére, hogy a paleoradiológia és a múmiakutatás több mint száz éves múltra tekint vissza, mégis mint önálló tudományterületek csak most vannak kialakulóban.^[17]^[18]

Röntgenfelvétel
Radiológiai tomográfia
Computeres radiográfiai (CR)
Fluoroszkópia
Komputeres tomográfia (CT)
Mágneses rezonancia képalkotás (MRI)
Pozitron Emissziós Tomográfia (PET)
Ultrahang (US)

Endoszkópos diagnosztika[szerkesztés]

A test természetes nyílásin keresztül keskeny csövet vezetnek a test belső üregeibe, hogy láthatóvá tegyék egy kamerán keresztül a zsigerek struktúrájának állapotát az orvos számára. Jelenleg az endoszkópot széles körben használják pl.: a "kulcslyuk sebészetben" vakbél eltávolítására, az epehólyag kezelésére, a térdszalagok korrekciójára.

Hisztológiai diagnosztika[szerkesztés]

Az ókori egyiptomi szövetek, Szövetek folyadékpótlás és fixálása, A mumifikálódott szövetek vágás és beágyazása, Festési eljárások, Szövetek azonosítása, baktériumok és gombák azonosítása, Polarizációs mikroszkóp alkalmazás, Mumifikált macskák, növényi maradványok, szövettani vizsgálata, Az oxidáció és bomlás hatásai, Textil-tanulmányok

Immuncitokémiai diagnosztika a múmiák betegségének diagnosztizálásában[szerkesztés]

DNS-szekvenci meghatározás[szerkesztés]

Kromatográfia[szerkesztés]

Ultraibolya spektroszkópia, Látható spektroszkópia, Infravörös spektroszkópia, Fourier transzformációs infravörös spektroszkópia, Nukleáris mágneses rezonancia, Eleltron-paramágneses(spin) rezonancia

Mikroszkópizálás[szerkesztés]

Ultraibolya fény-mikroszkópizálás, Látható fény-mikroszkópizálás, Infravörös mikroszkópizálás

Molekuláris analitika[szerkesztés]

Sztereokémia, Gázkromatográfia, Tömegspektrometria

Szervetlen anyagok röntgendiagnosztikája[szerkesztés]

X-ray generációk, Por röntgen-diffrakció, Elektron mikrobeam technikák, Elektron mikroszonda, Scanning elektron mikroszkópizálás, Környezeti pásztázó elektronmikroszkópizálás

Az ókori egyiptomiak arcrekonstrukciója[szerkesztés]

Arcrekonstrukció (más néven arcfelismerés) az a folyamat, amelynek során az arc megjelenésének reprodukálása történik az egyén csontváz-szerkezete és az azt fedő lágy szövetek alapján.^[19]Arcrekonstrukció alapvető feladata azonosítatlan néhai emberek arcának megjelenítése koponyájuk alapján. Az arc geometriai megjelenítése hagyományosan antropológiai megfontolásokat figyelembe véve, művészi eszközökkel készül, amelyet korunkban egyre inkább a számítógépes adatértelmezés és megjelenítés vált fel (Trezopoulos et al. 1997). ^[20]A kriminalisztikában világszerte használt, elismert, bizonyításban alkalmazott törvényszéki eszköz az arcrekonstrukció. Az arcrekonstrukciós eljárás jelentősen növeli az esélyét az elhunyt személyazonosságának meghatározásában.

Múmiák és orvosok[szerkesztés]

A legszembetűnőbb, a leglátványosabb orvostörténeti emlékek az emberi maradványok, a csontvázak és a lágy szövetek az ókori Egyiptomból. Talán a legnyilvánvalóbban az óegyiptomiak földi maradványai szolgáltatnak adatokat, a csontjaik és szöveteik egyaránt. Az orvosi technika a XX. század elején indult igazán fejlődésnek. Napjainkban rendkívül bonyolult orvosi technikákat alkalmaznak, hogy analizálhassák az emberi maradványokat, s ebből következtetéseket vonhassanak le a jólétük szintjéről. Az ókori Nílus-völgyben alkalmazott komplex orvosi technikákat ma is használnak a feltárt múmiák vizsgálatai alapján.

Pastophorok és a múmiák húsa[szerkesztés]

A mumifikálást csak arra illetékesek, az ún. pastophorok végezhették. Az egyiptomiak nagy gonddal végezték a mumifikálást, 30 lépésben, 70 napon át, annak érdekében, hogy a halott eltávozott lelke megfelelő szállást találjon visszatértekor. Kevesebb mint 400 évvel ezelőtt a múmiák húsának még mindig mágikus hatást tulajdonítottak. Az orvosok gyógyszerként írták fel szívbetegségek, epilepszia, tuberkulózis, mérgezések, vágások, hányinger és különféle sérülések kezelésére.

Orvosi szempontból legfontosabb múmiák[szerkesztés]

Deir el-Bahri rejteksír DB 320[szerkesztés]

Királyok Völgye KV 55 sír[szerkesztés]

Ehnaton

Királyok Völgye KV 60 sír[szerkesztés]

Hatsepszut

Királyi múmiák sírjai Taniszban[szerkesztés]

Orvosi papiruszok[szerkesztés]

Az első tematikusan rendszerezett orvosi vonatkozású szöveggyűjtemények. Az ókori egyiptomiak monumentális emlékeiken a hieroglif írást használták. Ennek kézírásos változata a hieratikus írás. A papiruszokat is így írták. Korán felismerték az archeológusok, hogy az ókori Egyiptomban a papirusztekercsek szöveges anyagai rendkívül fontosak a betegségek felismerésében és kezelésében azzal kapcsolatban, hogy megértsük a Dinasztiáknak az egészségi állapotról, valamint a betegségek fogalmáról alkotott elképzelését.^[21]Az orvosi papiruszok tanulmányozása, a dinasztikus korszak korábbi szöveges anyagai, a betegségek megismerése és az ezekkel való bánásmód, ami rendkívüli hatással volt a birodalom egészségére, valamint az ókori Egyiptom fogalmaira. A gyógyszeres kezelésről nagyon sokat megtudhatunk az Ebers papiruszból, mely lényegében egy orvosi kézikönyv, amit Kr. e. 1552-ben állítottak össze. 876 receptet tartalmaz, amelyekhez több mint 500 fajta gyógyszer készítésére alkalmas alapanyagot használtak fel. A papiruszok egy jelentős csoportja gyógyszerek előállításáról szól, vagy tüneteket tárgyal és azok kezeléséről ír. Bár ismerték a ma is használatos gyógynövények egyharmadát, mégis a „hatóanyagok” többsége megdöbbentő alapanyagokból származtak.
Legfontosabb orvosi papiruszok:

Kahuni papirusz[szerkesztés]

nőgyógyászat, Középbirodalom, Kr.e. 2019. sz.

Ramesszeum III. papirusz[szerkesztés]

szemészet, Kr.e. 1700 k.

Ramesszeum IV. papirusz[szerkesztés]

gyermekgyógyászat (varázsszövegek)

Ramesszeum V. papirusz[szerkesztés]

receptek izomfájdalomra

Smith papirusz[szerkesztés]

sebészet, Újbirodalom eleje, Kr.e 16.sz.

Ebers papirusz[szerkesztés]

Ebers papirusz az amerikai Nemzeti Orvosi Könyvtárból. Ez a papirusz arról mesél, hogy a "tumor ellen az isten Xenus."

általános orvosi papirusz, Kr.e. XVI.sz.

Hearst papirusz[szerkesztés]

általános orvosi papirusz, Kr.e.1450 k.

Londoni orvosi papirusz[szerkesztés]

általános, mágikus papirusz, Kr.e. 1300 k.

Carlsberg VIII. papirusz[szerkesztés]

szülési prognózis, szemészet, Kr.e. 1300 k.

Chester Beatty VI.[szerkesztés]

papirusz: belek mőködése, Kr.e 1200 k.

Berlini 3038 orvosi papirusz[szerkesztés]

szülészeti prognózis

Berlini 3037 papirusz[szerkesztés]

szülészet, nőgyógyászat

Brooklyni kígyómarás papirusz[szerkesztés]

kígyómarás gyógyítása, szülés, fogzás

Rubensohn papirusz (Berlini 10456)[szerkesztés]

köhögésre receptek, Ptolemaiosz kor

Krokodilopolisi papirusz[szerkesztés]

általános, Kr. u. 150.k.

Irodalmi- és varázsszövegek[szerkesztés]

Az egyiptomiak előszeretettel írták le életrajzi ábrázolásaikban az oda vonatkozó valódi módszereket, ajánlásokat, amelyek szintén kiváló lehetőségeket nyújtanak a betegségek tanulmányozására. az óegyiptomi iatromágikus és orvosi szövegeket, szembetűnő az utóbbiak rövidsége és tömörsége. A szinte címszavakba tömörítést azonban széles körben alkalmazták az óegyiptomi szövegekben, így használatuk jellemző a varázsigéknél, utasításoknál, de még a mindennapi levelezési gyakorlatban is. Jellemző jelenség ez más kultúrákban is, mint például az újkori európai orvosló könyveknél.

Kultusz-fikció[szerkesztés]

Ivászat, éneklés, lakoma és rituális szex elevelenedik meg abban az 1900 éve íródott fikciós történetben, amely egy nemrégiben kibetűzött papiruszon olvasható. A kultusz-fikció eddig ismeretlen volt az egyiptomi irodalomban.^[22]

A bibliai Mózes tanításai és preventív medicina[szerkesztés]

Hozzávetőlegesen Mózes az Ebers Papyrus összeállításának időpontjában született Kr.e. 1600 körül. Egyiptomban, rabszolgasorban élő izraelita szülők gyermeke volt. A fáraó rendeletét megtagadva elrejtették a csecsemőt a királyi udvar elől, akik minden héber fiúgyermeket kivégeztek. Később a szülők egy kosárban vízre tették, amit a fáraó lánya megtalált. Mózest örökbe fogadta, és a királyi udvarban trónörököshöz méltó neveltetést, képzést kapott. Nem fáraó lett, hanem 40 évnyi tanulás után a kivonuló héberek vezetője lett, akiket 40 éven át irányított a pusztában. Ha nem ismernénk Mózes "egészségügyi könyveit", nehezen tudnánk megmagyarázni, hogy a mostoha sivatagi körülmények között, hogyan voltak képesek elkerülni a járványokat. Az ókorban többen haltak meg járványokban, mint háborúkban. A preventív medicina tételei háromezer évesek. Bár a világ elfelejtette, sokáig figyelmen kívül hagyta, azonban a Biblia első négy könyvében megtalálhatjuk őket. Mózes nem másolhatta írásait, azt várnánk, hogy Egyiptom orvosi ismereteit visszhangozza, ezzel szemben gyökeresen más szemlélet jelenik meg könyveiben. Míg az egyiptomi iratok a betegségek gyógyításával foglalkoznak, addig Mózes a betegségek megelőzését hangsúlyozza. Egyiptom orvoslása kezdetben racionális alapokon indult, de később új irányt vett. A Biblia egészségügyi elvei azonban máig megtartották időszerűségüket. Mózes akkor írta egészségügyi kódexét, amikor az egyiptomi orvoslás hanyatlásnak indult. Bár Mózes valószínűleg ismerte Egyiptom orvosainak eszköztárát, mégsem találunk egyetlen egyiptomi gyógymódot sem írásaiban. Mózes harmadik könyve a világ első higiéniai könyve.

Fertőző betegségek terjedésének megelőzése[szerkesztés]

A bőr tetoválásának tiltása

„Ne vagdaljátok be testeteket halottért, és ne végezzetek magatokon tetoválást. Én vagyok az Úr!” (3Móz1 19:28) Egyiptomban a halotti kultusz ritusáhz kapcsolódott. Teljesen érthető a tiltás: hepatitis, tetanusz terjeszthetők tetoválással. Bár a megfogalmazott parancsnak vallásos indoklása van, valójában a betegségek megelőzésén van a hangsúly.

Az ürülék eltávolítása

Két milliónyi ember járványok nélkül élhetett sivatagi körülmények között a korabeli higiéniai ismeretek mellett. Ha fellapozzuk a Bibliát, eloszlanak kételyeink. Mózes az alábbi parancsot adta ki: „Legyen a táboron kívül egy hely, ahová fél re mégy. Legyen a fölszerelésed között ásó is, hogy amikor kinn leülsz, gödröt áshass vele, és betakarhasd, ami elment tőled. Mert Istened, az Úr veled jár a táborban, hogy segítségedre legyen, és kezedbe adja ellenségeidet; legyen azért a táborod szent, ne lásson ő nálad semmi szemérmetlenséget, mert el fordul tőled.” (5Móz 23:13–15). Honnan tudta mindezt Mózes abban a korban, amikor az emberi és állati ürüléket gyógyszeralapanyagként használták? Ki tanította meg őt arra, hogy léteznek kórokozók, és a fertőző betegségek megelőzhetők? Egyiptom iskoláiban ezt nem tanulhatta. A körülöttük élő kultúrák nem ezt gyakorolták.

Karantén

Mózes a karanténról szóló higiéniai intézkedéseket ajánl: „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy küldjenek ki a táborból mindenkit, akinek kiütése vagy folyása van, vagy holttest miatt tisztátalan. Akár férfi, akár asszony, küldjék ki. A táboron kívülre küldjék őket, hogy tisztátalanná ne tegyék táborukat, ahol én közöttük lakozom.” (4Móz 5:2–3) Mózes harmadik könyve 13. fejezetében megtaláljuk a többi betegségek leírását is, amelyeknél alkalmazták a karantént. A „poklos” ki fejezés gyűjtőfogalom volt, mert a leprán kívül egyéb bőrbetegségeket is jelentett. Hasonlóan jártak el a penészes építményekkel, ruhákkal. Amit mosással nem lehetett el távolítani, azt égetéssel megsemmisítették. Az épületek esetén kicserélték a fertőzött köveket, de ha tovább terjedt a fertőzés, az egészet le kel lett bontani (lásd 3Móz 14. fejezet). Ilyen szigorú higiéniai előírások példa nélküliek a környező kultúrákban.

Szexuális úton terjedő betegségek

A nemi betegségek megelőzését is szolgálja a Tízparancsolat egyik sora: „Ne paráználkodj” (2Móz 20:14). A házasságon kívüli szexuális kapcsolatot halállal büntették. „Ha valaki férjes asszonnyal paráználkodik, a felebarátja feleségével paráználkodik, halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.” (3Móz 20:10) lehet, hogy a mai mércével mérve túl szigorúnak érezzük a büntetést, de így lehetett megfékezni a nemi betegségek el terjedését. A Biblia leír olyan történetet is, amikor tömegesen áthágták ezt a parancsot. A tábor férfiai kapcsolatot létesítettek moábita nőkkel, ami miatt járvány tizedelte meg a hébereket. „Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani. De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon 23000.” (1Kor 10:7–8, lásd még 4Móz 25. fejezetében) Egyiptomban a prostitúció mindennapos gyakorlat volt. A tudósok szerint a gyakori vakság legfontosabb oka a gonorrhea (kankó vagy tripper) volt.

A körülmetélés

A nyolcnapos csecsemő rendelkezik legtöbb a protrombinnal, mint további élete bármelyik napján. „Nyolcnapos korában körül kell metélni nálatok minden fiúgyermeket nemzedékről nemzedékre, akár a házban született, akár pénzen vásárolták valami idegentől, aki nem a te utódaid közül való.” (1Móz 17:12)

Személyes higiéné

Azoknak, akik visszatértek a karanténból az alábbi személyes higiéniai el járásokat kellett betartani: „A megtisztulni akaró mossa ki ruháját, borotválja le mindenütt a szőrét, mosakodjék meg vízben, és tiszta lesz. Azután bemehet a táborba, de hét napig maradjon a sátoron kívül. A hetedik napon borotválja le mindenütt a szőrét, a haját, szakállát, szemöldökét, és borotvál ja le mindenütt a szőrét. Mossa ki a ruháját, és mossa meg a testét vízben, akkor tiszta lesz.” (3Móz 14:8–9) Ugyanígy menstruáció, szülés, nemi érintkezés után követniük kel lett a higiéniai előírásokat. A papok szolgálatuk megkezdése előtt kezet és lábat mostak. Lehet, hogy a héberek nem értették pontosan a fenti rítusok értelmét, de mivel vallásos kötelességet láttak benne, betartották. Így kerülhették el a környező népeket sújtó járványokat. Úgy tűnik, hogy ma már nem kell hangsúlyozni a kézmosás, ruhamosás vagy fürdés fontosságát.

A munka és pihenés parancsa[szerkesztés]

A Tízparancsolat negyedik rendelkezése előí rja a heti pihenőnapot, csak úgy, mint a hatnapos aktív munkát. Mai kutatások kimutatták, hogy a mozgásszegény életformát gyakorlók között nagyobb gyakorisággal jelentkeznek szívbetegségek. Más részről pedig a mai agyonhajszol t embernek szüksége van rendszeres pihenésre, kikapcsolódásra, lelki fel töl tődésre.

Ókori szerzők[szerkesztés]

Az egyiptomi orvostudomány legkorábbi áttekintése Hérodotosznak köszönhető. Kr.e. 450 körül, a XXVII. dinasztiabeli Egyiptomban tett utazásának tapasztalatait történeti műve 2. könyvében tette közzé. Itt a 84. fejezetben számolt be a kor orvostudományáról, és az orvosok akkori specializálódásáról.
Évszázadokkal később Diodórosz Szikulosz (kb. Kr.e 90-20) az orvosok hagyományos gyógyítási módjait emelte ki, és az orvosi gyakorlatban alkalmazott újításoktól való félelmükről írt. Ezt azzal magyarázta, hogy a megszokottól eltérően kezelt, sikertelen esetek után akár halálos büntetést is kiszabhattak rájuk (Diod.I.82).
A klasszikus ókori szakemberek is szívesen tanulmányozták az egyiptomi medicinát. Az első mai értelemben vett füveskönyv (De Materia Medica) szerzője, Dioszkuridész (kb. Kr.u. 40-90.) szintén felhasználta az egyiptomi gyógyászat eredményeit. Az egyes növények megnevezésénél többször is megadja az egyiptomi név görög átírását. Jelenlegi ismereteink alapján azonban ezeket sokszor nem tudjuk azonosítani az ismert egyiptomi kifejezésekkel. Az ókor legmagasabb szintű herbáriumának 5 kötete a kb. 580 növény mellett – az egyiptomi szokásokkal egyezően – 35 állati és 90 ásványi alapanyagot is megnevezett.
Galénosz ( I.sz. második fele) említi hogy görög orvosok Egyiptomban tanultak, Alexandriában, az Asklepionban
Alexandriai Kelemen-szerint (Kr.u. 200 k.) hat orvosi könyvük volt az egyiptomiaknak:
1.az emberi test felépítéséről
2.a betegségekről
3.az orvosi eszközökről
4.a gyógyszerekről
5.a szembetegségekről
6.az asszonyok állapotáról

Falfeliratok, sírábrázolások[szerkesztés]

Orvosi eszközök. Sebészeti eszközök a képen. Kom Ombo templom hátsó falán.

Számos egyiptomi történet is reprezentál tuberkolózisos eltorzulásokat. Az egyik leghatásosabb egy óbirodalmi 4. dinasztiabeli sírban található, ahol egy reliefen egy szolgáló lányon látszanak a púposság nyomai. A második provokatív példa a Közép-Birodalomból származik. Egy beni hasszáni sírfelirat egy púpos kertészt mutat nyaki-mellkasi gerinctorzulással.

Tárgyi emlékek, orvosi eszközök[szerkesztés]

^[24]^[25]

Orvosi műszerek[szerkesztés]

Egyiptológiai szempontból közelíti meg a szövegeket, bár hasznosítja a kortárs orvosok értelmezési kísérleteit is, Thierry Bardinet (1995) egyiptomi orvoslás könyve egy személyben vizsgálja a szövegeket mindkét tudomány szemszögéből. Ő figyelt fel arra, hogy a ráolvasásoknak és az orvos-varázsló felszerelésének lehet az orvost a betegség(démon)tól védő szerepe is.

Gyógyászati segédeszközök[szerkesztés]

Személyes higiénia eszközei[szerkesztés]

Kozmetikai eszközök[szerkesztés]

Anatómia, élettan, kórélettan fogalma az ókori Egyiptomban[szerkesztés]

Az egyiptomi orvosok nem rendelkeztek magasszintű anatómiai ismeretekkel: a testet négy elemből állónak tekintették, s a közhiedelemmel ellentétben a mumifikálás során sem tettek szert olyan mélyreható ismeretekre, ahogy azt hinnénk. Mindez azzal is magyarázható, hogy a vallási előírások tiltották a boncolást, ugyanis a lélek halhatatlansága csak addig garantált, amíg a test és tagjai egyben vannak. Az egyiptomi orvosi szakkönyvek jelentős része, mint az elemzett gyűjteményes könyv is, testrészek szerint, topografikus rendben válogatta össze a recepteket. A szakosodás alapját képező testrészek fogalmilag azonban nem feltétlenül egyeznek a mai orvosi gyakorlatban alkalmazott meghatározásokkal. Maga a „has” (Xt) szó is ezt példázza. Az ereket, az inakat és az idegeket nem is különböztették meg egymástól, ugyanazt a fogalmat (metu) használták mindháromra. Élettani jellegű leírásokat a papiruszokban jobbára csak érintőleges találunk, s azok is többnyire felületesek. Például abban a hitben éltek, ogy a levegő a fejből 32 éren keresztül jut a testbe, ami kétségessé teszi, hogy tisztában voltak a tüdő valódi működésével. A szimmetrikus testrészeknek is eltérő funkciót tulajdonítottak: a test baloldalán lévő szerveket a halál, a jobb oldalon lévőket pedig az élet szerveinek tekintették. A fogfájást pedig gilisztákra vezették vissza, a fogideget ugyanis a testtől idegen lénynek tartották. Annál alaposabb megfigyeléseket olvashatunk viszont a szívvel kapcsolatban.

Anatómiai nevek[szerkesztés]

teljes „has” (Xt), a „félhas” (gs n Xt), a páciens “két oldala” (Drwj), a légzőszervek (smA), a mellkas (Snbt), a rA-jb, a máj (mjst), a hólyag (Sptyt), az altest (Xry-Xt), az ágyék (kns), a végbél (pHwjt), a hús vagy test (Haw) és bármely testrész (at nbt). A szívre két különböző szót használtak (HAtj, jb).

Szív[szerkesztés]

Általában úgy tűnik, a szív megjelölésére a kezdetben az jb szót használták. Jóval a történeti kor előtt – az egyiptomi nyelv belső fejlődése folyamán kialakult a HAtj szó is. Általánosságban is elmondható, hogy mindkét szív-fogalom fontos szerepet töltött be az egyiptomiak túlvilági életről kialakított elképzeléseiben. Ismerték a szívtágulatot, a szívburok-gyulladást és a szívvel kapcsolatos betegségeket. A szív központi szerepét hangsúlyozták, de a billentyűk szerepét nem ismerték. Az Ebers-papiruszban olvasható: ha egy orvos "ujjait a fejre, a tarkóra, a kezekre, a szív helyére, a két karra vagy bárhová a két lábra helyezi, akkor a szívet méri, mert annak edényei (az ember) minden tagjához hozzátartoznak. (A szív) beszél minden tag edényeinek felületén." (Kákosy, 259.) A szívet tekintették a gondolkodás központjának is, s azt is feltételezték, hogy az emésztésben is jelentős szerepe van.

A mtw-rendszer[szerkesztés]

Alaptételének tekintették, hogy az emberi szervezetet csatornák, mtw hálózzák be. Központja a HAtj szív. , A szervezetben található összes csőszerű, vezetékszerű képletet mtw-nak definiáltak. Összességében a szív egyaránt jelenthetett eret, inat, izmot, szalagot és ideget. Mindig párosával léteztek az egyiptomiak képzeletében. Funkciója párhuzamba állítható a hétköznapi életben az emberek a csónakokkal a vízen közlekedtek, úgy közlekedett a mtw belső rendszerén az éltető vagy éppen beteggé tevő anyag, ill. ahogy a csövön átfolyik a víz, úgy jutottak el ezek az anyagok is mindenhová. A pulzust mérték, a tapintás legbiztosabb helyein. A szív ilyen vizsgálata pedig mindhárom, különböző szemléletű, gyógyítással foglalkozó szakma képviselőire vonatkozott ("világi" orvosok, alsópapsága, és a varázslók).

Has[szerkesztés]

A nyak és nemi szervek között elhelyezkedő testtájként sorolták fel. A „has” szó nem adja pontosan vissza az ókori jelentését, mert a hieroglifák az állati test elülső részét rajzolják meg az emlőkkel és még a farokkal is kiegészíti. De jelentette az emberi test egészét is. Tágabb értelemben egy ma nem létező egységet fejezett ki, mivel az egész „törzsre, felsőtestre” vonatkozott, valamennyi belső szervével együtt, de a hát és annak részét képező csontozat nélkül. Anatómiai nevek eredete pl.: belek- belső, a hason belüli; ágyéktáji- ami a törzs alján van.

Betegségek rendszere[szerkesztés]

Betegséget a fizikai jelenségek, és az isteni erővel rendelkező láthatatlan lények együttese okozza, és ennek megfelelően a kezelést mind az anyagi világ, mind a szellemi világ irányából megközelítve végezték. A betegséget az ókori Egyiptomban nem egyszerű fizikai jelenségnek tartották, hanem az ember testében bizonyos démonok hatásának, illetve megjelenési formájának. A betegség-démonok nem voltak azonosak magukkal a betegségekkel, hanem azok előidézői voltak. A fizikai tüneteket pedig fizikai úton kellett kezelni. A betegségek gyakran jártak bűzzel, kifakadó sebekkel.

A betegségek alapvető három oka[szerkesztés]

a rossz istenségek (gonosz szellemek)
a szennyeződések (felismerték a levegő betegségeket terjesztő közeg)
a mértéktelen táplálkozás

A betegségekre vonatkozó egyiptomi elképzelések[szerkesztés]

a testben ártalmas testnedvek (uhedu) keringenek bizonyos edényekben, s ezek a testnedvek betegítik meg az embereket. A korabeli felfogás szerint az edények szállítják a vért és a testnedveket, valamint a káros nedveket, az ürüléket és a levegőt is. Ebből adódóan az edényeken az ereket kell érteni.

Esettanulmányok, betegségek leírása[szerkesztés]

Olyan orvosi tevékenység leírása, amelynek kivitelezéséhez „ügyesség, készség”, jól elsajátított „mesterségbeli fogások” szükségesek.

Szerkezeti elemei

Cím, a diagnózis rövid változata
Tünetek, benyomások a megtekintés után, vagy a manuális vizsgálat után
Diagnózis
Terápia

Kóroktani magyarázatok
Prognózisok

A nőgyógyászati és szülészeti jellegű papiruszokban fordulnak elő.

Mágia és ratio a materia medica alkalmazásában[szerkesztés]

A korabeli orvosi gyakorlatot és az elméleti összefüggéseket az írott szövegek segítik megérteni, amelyek nagy része papiruszokban találhatók. Ezek jelentős része gyógyszerek készítéséről szól, vagy tüneteket tárgyal és azok kezelését írja le. A szunu (orvos-gyógyszerész-pap) gyógyszereket készített. A gyógyszer készítése alatt, előtte és utána is mágikus tevékenységet is végzett. Ritkán nyúlt másfajta eszközhöz. A racionális, a szakirodalomban orvosi szövegek megnevezéssel tárgyalt források mellett számos mágikus irat készült gyógyító szándékkal. Ilyenkor ráolvasással, kéréssel, fenyegetéssel, és további mágikus rítusokkal vagy eszközökkel űzték el, vagy szelídítették meg a betegséget okozó túlvilági lényeket és istenségeket, vagy vették rá az isteneket a segítségnyújtásra. A iatromágia jelentős forrásait szolgáltatják a gyógyító szobrok és a Hórusz-táblák is. Ezek egész felületét sűrűn teleírták varázsszövegekkel. Fogadalmi tárgyak is készültek a gyógyulás reményében, vagy azért hálát adva.^[26]

Orvosságok Mothm, a titoktartás istene védelmező akarata alatt[szerkesztés]

Az egyiptomi orvosok kiváló gyógyszerismerettel is rendelkeztek, de titkaikat féltve őrizték thébai, memphiszi és heliopolisi szentélyeikben, ezért keveset tudunk a korabeli medicinákról. Mivel titkaikat szigorú szabályok kötötték, ezért csak rébuszokban fejthették ki ismereteiket a nyilvánosság előtt, aki elárulta a titkot, azt megmérgezték, barackfa magjából és leveléből készített kéksavval(cián) mérgezték meg, mivel vétett Moth, a titoktartás istene ellen.

Compendiumok, receptgyűjtemények[szerkesztés]

Herbárium

Önálló könyv formájában nem maradt fenn új-birodalmi gyógynövényekkel foglalkozó szakkönyv, biztosra vehetjük ekkori meglétét, hiszen négy egységes részlete fennmaradt, azzal a hivatkozással, hogy a régi írásoknak megfelelően másolták le (*m gm.yt m sSw jswt).

Bestiárium

Tárgyi bizonyíték nincs („harcsa agyveleje (*amm) – feje közepén találni”).

Testrészek szerinti receptek

Az egyiptomi orvosi szakkönyvek jelentős része testrészek szerint, topografikus rendben válogatták össze a recepteket. A szakosodás alapját képező testrészek fogalmilag azonban nem egyeznek a mai orvosi gyakorlatban alkalmazott meghatározásokkal. Például a haj kóros elváltozásaira alkalmazott receptek:
„másik”
„Ha el akarod kerülni , hogy hajad megőszüljön, hintsd meg a fejedet egy fekete borjú olajban főtt vérével vagy csörgő-kígyó kövérjével .”
„másik”
„Ha kihullik (a haj), alkalmazzunk egy olyan ellenszert, amit hat különböző állat: a ló, a nílusi vízi ló, a krokodil, a macska, a kígyó és a kőszáli kecske kövérjéből állítottak össze. Hogy hatásosabb legyen, keverjük össze a masszát egy szamár fogával, és azután forraljuk fel mézben.”

Tömör, szűkszavú leírások

A receptgyűjtemények rendkívül szűkszavúak, vázlatosak voltak. A „másik” szóval tagolták el az egymás után következő, azonos esetekre ajánlott előiratokat. Valószínű valamennyi előzőleg említett tünet együttesét kezelte a gyógyszer. Az előállítás módját és az alkalmazásii útmutatót is csak tömören említik. Például:
"Másik"

méz 2

szorgum(mjmj) lisztje 2

papirusz-termés(Snj-tA) 1

4 feqa (fqA) süteményt készíteni 4 napra, Miután megfőtt a méz, hozzá kell tenni a szorgum(?) és a papirusz-termés(?) lisztjét és 4 napig enni.

A compendiumok receptjeinek alkotóelemeinek mennyiségi leírásai szempontjából 3 fajta előírat ismert:

szokásos mai forma, de az összetevők tört részei vagy 1 egységnyi részei vannak felsorolva:

bogáncs (bgsw) 1/8 ro

bor 5 ro

amAmw termése 5 ro

felmelegíteni

4 napig inni.”^[27]

összetevők egységnyi részei vannak megadva:

"Végy egy vizet, amely három disznószemet tartalmaz, igaz antimon, vörös ólmot, természetes mézet, mindezekből 1 rot; keverd össze szépen amíg masszává nem sűrűsödik, majd tedd a beteg fülébe, és azonnal meggyógyul. Csak csináld és meglátod. Valóban kiváló! Mondd mellé a következő szöveget: Elhoztam ezt, amelyet alkalmaztam az amott ülőn. Pótolja a borzasztó szenvedést. Kétszer." Recept rossz látomások ellen az Ebers papiruszból.

összetevők nevei vannak megadva, mennyiségei nem:

„Schesch egyiptomi királynő hatásos hajápolószerei közé tartozott az is, amit az egyiptomi vadkutya lábsarkából, olajban főtt datolyavirágból és egy szamár patájából állítottak össze. Ez a különleges keverék állítólag jótékony hatással volt a királyi hajak növesztésére. Ha mérges kígyó harapott meg valakit, az orvosok mágikus vizet adtak inni az áldozatnak, ha szálka ment valakinek a bőre alá, azt gilisztavérrel és szamártrágyával kezelték.”

Alapanyagok eredetük szerint[szerkesztés]

Az egyiptomiak nem különítettek el recepteket a gyógyszerhez felhasznált anyagcsoportok szerint. A gyógyhatású anyagok között növényeket, ásványi anyagokat, állati, sőt emberi termékeket is alkalmaztak. Sok alapanyagot maguk gyűjtöttek össze az óegyiptomi orvosok, másokat idegen országokból szereztek be, amelyek akár pótolhatatlan elemmé is válhattak Egyiptom orvoslásában. Ilyen például a mirha (antjw) és a tömjén (snTr). A felhasznált anyagok mindegyikét gyógyszernek tekintették. A felhasznált anyagok begyűjtéséről, feldolgozásáról és állapotáról nem írnak, erre szerencsés esetben a receptekben alkalmazott felhasználási mód alapján lehet visszakövetkeztetni. A szilárd növényi és állati termékeket bomlásnak jobban ellenálló szárazanyagként raktározták.

Növényi[szerkesztés]

A gyógyítás során a különböző fák terméseit, leveleit (pl. barackfalevél) a növényi nedveket, gyantákat, balzsamokat, a terpentinolajat, a ricinust, az ópiumot, illetve ásványi anyagokat használtak fel. A Papaver somniferumot (mák) Théba környékén termesztették, s az i.e. 1550-es években már az ópiumot is alkalmazták gyógyászati célokra. A Ciprussal, Krétával és a kis-ázsiai partvidékkel folytatott kereskedelem is újabb lökést jelentett az ópium-felhasználásban. (Élvezeti cikként az ópiumot és a kannabiszt valószínűleg csak sokkal később alkalmazták.) Az Ebers-papiruszban (i. e. XVI. sz.) hánytató- és hashajtó szerek receptjei olvashatók. A sok “gyógyszer” közül az egyik gyakran emlegetett szer az Ebers tekercsekben a henna, mint gyógynövény. A kifejezés 7 különböző alakban fordul elő a szövegben, attól függően, hogy a növény mely részéről tesz említést, az milyen korú volt a szüreteléskor, és hol termesztették.

Állati[szerkesztés]

A növényi eredetű gyógyszereknél kedveltebbek voltak az állati eredetűek - kb. 70-féle állatról tesznek említést a különféle receptekben, többek között madarakról, emlősökről, csúszómászókról, halakról, sőt férgekről is.
emlősök

szarvasmarhafélék (bika friss, büdös, zsíros, máj), szamár (váladék), disznó (agyar), kandúr (kandúr genny, ürülék).

madarak

sólyom (ürülék), vándormadár

kétéltűek

teknős (páncél), harcsa, tarkasügér

rovarok

méz

édesvízi kagyló

Ásványi, extrém[szerkesztés]

Igen furcsa anyagokat is alkalmaztak a gyógyításban, ilyen volt a téglapor, a kemence mesze, a falról lekapart légypiszok, a harmat, timsó, hematit, realgár, agyag, tó agyagja, iszap, gipsz, kő, kőhamu vagy a vízparti kő. malachit, homokos kvarcszemcse, kvarckövek.
Konyhasó (nátrium-klorid; alsó-egyiptomi só; mHtt)

Kúpot készítettek, amellyel a végbélen és a hólyagon érezhető égő érzésre. Szájon át hashajtásra adták. Szalagféreg.

Nátron (nátrium-karbonát és nátrium-hidrogén-karbonát keveréke)

Gonoszt elűzni, orsóféreg, fájdalomcsillapítás.

Emberi[szerkesztés]

Az anyatejet (fiút szült asszony teje) fehér gumival és piros festékkel együtt kellett elfogyasztani ahhoz, hogy a páciens meggyógyuljon.

Feldolgozás után használt termékek[szerkesztés]

Tésztafélék[szerkesztés]

kenyerek
sütemények
pépek

Italok[szerkesztés]

sör

Egyiptomi sörkészítő fa modellek. Rózsakeresztes Egyiptomi Múzeum, San Jose, Kalifornia.

A sör nagyon fontos szerepet játszott az ókori Egyiptomban, mint az ősöknek és isteneknek szentelt szakrális áldozati ital. Emellett mindenkinek elérhető mindennapi erősítő és üdítő ital is volt. A piramisokat építő munkások mindennap a két kanna söradagot kaptak. A csekély alkohol tartalmú sör jóval egészségesebb ital volt, mint a sokszor szennyezett víz. A sörfőzés még gyerekcipőben járt, a sör zavaros és üledékes volt, ezért szalmaszállal itták. Az egyiptomi hieroglifákon a sörnek külön jele volt, ennek a fontosságát az is bizonyítja, hogy az „étkezés” jele a kenyér és sör jeléből tevődik össze. Egyiptomban sok gyógyszert is készítettek sörből, régészeti leletek alapján tudunk ezekről. Emésztési zavarokra, köhögésre, aranyérre, fájdalomcsillapítóként, sőt skorpiócsípésre is használtak sörtartalmú gyógyszereket. Úgy tűnik, sikeres volt ez a gyógymód, mert még ezer évvel később is alkalmazták. Az Ebers-papirusz olyan gyógyital receptjét is tartalmazza, amelyet még ma is bátran ajánlhatnánk. Egyiptomban először alkalmazták az árpalevet kozmetikumként. Erről a római történész, az idősebb Plinius (Kr. u. 23–79) ír, miszerint az egyiptomi nők sörben fürödtek, hogy bőrük bársonyos és tiszta legyen.

mézbor
datolyaital

Zsírok[szerkesztés]

ricinusolaj
libazsír
vízilózsír
halolaj
békaolaj

Gyógyszerformák[szerkesztés]

Tinktúrák, gyógyszeres borok[szerkesztés]

Az egyik egyiptomi első fáraó I. Scorpion (elhunyt Kr.e. 3150 k.) sírjából származó korsó tartalmát elemezték Dr. McGovern és kollégái^[28]^[29]. Azt találták, hogy a maradék anyag egy már régen elpárologott folyadékból származik, amely tartalmazott kalcium-tartarátot, ami a szőlőből készült termékek biológiai markere. Miután megállapították, hogy a DNS-fragmens bor élesztőt jelzett azt bizonyítja, hogy a korsóban talált szőlőtermék bor volt. A kutatók arra is találtak bizonyítékot egy fa gyanta révén, ami antioxidáns hatása révén megakadályozta a további fermentációt, a bor ecetesedését, hogy a bort ezzel tartósították. Az újabb kutatásokat Dr McGovern csapata által használt kombinatorikus analitikai technikával folytatták. Ezzel az eljárással a kutatók bizonyítékokat találtak arra, hogy a bor tartalmazott fűszernövényeket. A bizonyítékok formát öltöttek nyolc terpenoid vegyületben, amelyek a linalol, kámfor, borneol, l-mentol, alfa-terpineol, karvon, timol és geranil-aceton voltak. Bár egyetlen gyógynövény sem ismert, amely tartalmazná mind a nyolc terpenoidot, akkor valószínű, hogy a Földközi-tenger keleti régiójából származó őshonos gyógynövények kombinációjából származhat, mint a citromfű, koriander, germander, menta, zsálya, borsfű, szenna és a kakukkfű^[30].

Inhalasolok[szerkesztés]

Inhalációs terápia a beszívott gyógyszerek az orron vagy szájon keresztül terápiás célokra természetes vagy támogatott légzés esetén. Az ókori ember felfedezte a terápiás anyagokat kísérletekkel és megfigyelésekkel. Ebben felhasznált sok növényt, ásványi és szerves anyagot betegségeinek kezelésére. Inhalált port, füstöt, száraz gőzt, gyógyszerek elégetésével vagy főzésével az ősidőkben. A vallási szertartások az ókori Egyiptomban rendszeres gyakorlat volt a levegőben égő és füstölő illatos anyagokkal. A kialakult illat belélegzése adtak némi enyhülést a légzőszervi bajokra, amely nyugalom és kényelem szükséges volt az ilyen szent helyeken. ^[31]Az ókori Egyiptomba nyúlik vissza az inhalációs terápia kezdete légúti és mellkasi bajokra. Sok recept származik a 4000 évvel ezelőtt íródott Ebers és Berlini orvosi papiruszokból. Először használtak inhalációs céra szárított gyógynövényeket, megfőzött gyógyszereket vagy füst formájába elégetett anyagokat. De orron át felszippantottak gyógyszeres porokat tubákolással vagy szájon át inszufflációval gőzt. ^[32]^[33]^[34]A legfontosabb gyógynövények és ásványi anyagokat használtak inhalációs terápia akkoriban, többek között benzoe, hyocyamus, cucumis, cannabis, alum, jesminum, bitumen és az arzén-szulfid. A tömjén és commiphora főzött leveleinek gőzét írták le a torok és a mellkas bajok enyhítésére.^[35]

Oldatok, szájmosóvíz, nyelet[szerkesztés]

Decoctum[szerkesztés]

Infusum[szerkesztés]

Csőre[szerkesztés]

Kúp, pesszárium[szerkesztés]

Pilula[szerkesztés]

Por[szerkesztés]

Kenőcs, krém, paszta[szerkesztés]

Emulzió, linimentum[szerkesztés]

Szuszpenzió[szerkesztés]

Szemcsepp[szerkesztés]

Fülcsepp[szerkesztés]

Orrcsepp[szerkesztés]

A gyógyszerek beviteli módjai[szerkesztés]

Az orvosságokat különbözőképpen vehette be a beteg, a betegségtől függően nyelte, rágta, megitta vagy felszívta, de volt olyan is, amit egy ideig rágta, majd szopogatnia kellett, ezután kiköpte. Hasznos tanácsokat adnak arra vonatkozólag is, hogy mi történjék akkor, ha a gyermekek nem hajlandók bevenni a gyógyszereket (kisbabák esetén a szoptató anyák mellbimbójára kenték fel a gyógyszerkészítményt).
Az ötféle gyógyszerbeviteli mód:

kültakarón, bőrön át
szájon át
végbélen keresztül
hüvelyen keresztül
légutakon át

Míg több mint 70 %-át az egyiptomi gyógyszeres kezeléseknek bőrön keresztül alkalmazták. Ezeknek 7%-áról azt föltételezték, hogy nem a beadás helyén fejtik ki hatásukat. Itt az egyiptomi gyógyításelmélet fogalma, a metu figyelhető a swnw orvosok gyakorlatában. Egy távoli terület kezelése afferens csatornákon keresztül teljesült elméletük szerint. A legnagyobb arányban szájon át a felfúvódási zavarokra szánt gyógyszereket alkalmazták.

Adagolás, dózisok[szerkesztés]

Egy ókori egyiptomi térfogatmérő és tároló edény, amelynek űrtartalma 1 *hin*nel egyenlő.

A receptkönyvek gyakran olyan részletességgel íródtak, melyek azt feltételezik, hogy olvasója nem rendelkezik alapos orvosi ismeretekkel, ám meglepő, hogy gyakran hiányoznak a mértékegységek. Sokszor gondot jelent az utókornak a receptekben felhasználandó anyagok mennyiségének a meghatározása: nem ritka ugyanis, hogy ennek jelzését teljes egészében mellőzték. Alig maradt fenn térfogat mérésére alkalmas eszköz, pedig a leggyakoribb mértékegység, a rA kb. 14 ml-nek felel meg. 6 ml és 0,1 ml köztes űrtartalmú mérőedénykéket, amelyek nagyságai feleződnek. Felmerült, hogy ilyen mérőegységekkel adagolták volna az alapanyagokat. Másik mérőeszközként a kanálra gondolhatunk, amelynek a mélyedését a különböző mennyiségeknek megfelelően lehetett kialakítani.

Gyógyszertechnológiai műveletek[szerkesztés]

Az egyiptomiak által használt eljárások ismertek a modern gyógyszerészetben is. Ismerték az oldatok forralással történő töményítését és az oldatok hígítását, vagy amikor őrléssel több hatóanyagot keverünk össze. Voltak szakértői a hatóanyag kinyerésére. Az aktív vegyületet a növényekből vizes vagy alkoholos áztatással vonták ki, oldékonyságától függően. Colocynth (keserű alma) például csak extrahálják hígított alkohollal, ami sör vagy bor volt. Bizonyos készítményeket kétlépcsős extrakcióval vontak ki. Először vízben vagy alkoholban, majd a savas áztatással (ecetes bor vagy savanyított tej, amely vajsavat termel) extrahált az orvos-gyógyszerész-pap. Cukorral vagy alkohollal tartósították a készítményeket. Nincs bizonyíték arra, hogy tisztában lettek volna a kémiai reakciókkal, de a elfogadták a megfelelő technikákat.^[36]

Napjainkban is alkalmazott alapanyagok[szerkesztés]

Az egyiptomiak választott alapanyag összetevői bizony kiállták az idők próbáját. Amikor prof Campbell konzultált Martindale's Extra Pharmacopoeia - az 1977-es kiadás szerkesztőivel - azt állapították meg, hogy 62 százaléka az összetevőknek a kutatott papiruszban még mindig használatban van az 1970-es években. Sok még mindig - vagy legalábbis szintetikus változata.^[37] Az ó-egyiptomi orvos-papok a sebeket mézzel, gyantával és fémekkel kezelték. Ma már mindegyikről tudjuk, hogy a kórokozókat elpusztító hatású. A kutatások olyan recepteket tártak fel, amelyekből kiderült, hogy a ricinusolajat, a sártököt (Colocynthis), a fügét és a korpát hashajtó szerként adták a betegnek Ó-Egyiptomban. Kiderült, hogy a hasfájást, a kólikát bolondító beléndekkel (Hyoscyamus) gyógyították, ezt ma is alkalmazzák. Szélhajtó szerként a köménymagot és a koriandert használták. Bizonyítékok kerültek elő arról, hogy a csontrendszer és az izmok betegségeinek kezelésére keringésjavító szereket alkalmaztak. Lenmaglisztes borogatást, kötést tettek a fájdalmas helyekre, hogy felmelegítsék azokat, illetve csillapítsák a fájdalmat, nyugtassák az adott területet. Az ősi egyiptomiak a reumás panaszokra zellert és sáfrányt alkalmaztak. A beteget gránátalma fogyasztásával próbálták megszabadítani a bélgilisztáktól, a galandféregtől.^[38]

Öngyógyítás, házi praktikák[szerkesztés]

Nemcsak szakemberek gyógyítottak, hanem minden ember végzett ilyen tevékenységet, éppúgy, mint napjainkban. A kisebb betegségeket először otthonaikban igyekeztek megszüntetni az ókori Egyiptomban. Az Odüsszeiában tett megjegyzés talán éppen ilyen jellegű, vagyis a környező világban általánosan bevett otthoni orvosi ellátáshoz viszonyítva emeli ki a házilagos gyógyítás magas színvonalát. Ebben nagy szerepet játszhattak a különféle kenőcsök, krémek, parfümök, amelyek nemcsak szépítőszerek voltak, hanem egyúttal gyógynövénykivonatok, orvosságok is, mint például a fekete szemhéjfesték, a meszdemet, amely fertőtlenítőszert is tartalmazott. Emellett például otthon az anyák maguk is végeztek gyógyító-megelőző tevékenységet - gyakorlati és mágikus módszerekkel egyaránt.

Gyógyítók világa, mágia és vallás az orvoslásban[szerkesztés]

"Ahol az álom véget ér, ott kezdődik a valóság..."^[39]

Egyiptomi istenek és gyógyítás[szerkesztés]

Az ókori népek a tudományokat és a művészeteket az istenektől eredeztették, nem különben az egyiptomiak, akik az orvoslás kezdetét egyenesen Íziszre vezették vissza. Más források szerint a bölcsesség istene, Thot tekinthető az orvoslásért felelős istennek, megint mások Ptahnak (római megfelelője Vulcanus) juttatták ezt a dicsőséget. Az istenek mellett a félistenek vagy akár nagy tiszteletben álló emberek is jogot formálhattak erre a egtisztelő címre, például Imhotep, aki a III. dinasztia korában élt, és hasonló szerepet játszott Egyiptom életében mint a görög Aszklépiosz. Az eredetet tekintve csak egy ponton találkoznak a források, mindegyik az orvoslás égi eredetének tényét hangoztatja. Az orvosi és gyógyszerészeti ismeretek foglalatának számító Ebers-papiruszban ez áll: "Kezdődik az ember minden testrésze számára való orvosságok elkészítéséről szóló könyv. Heliopoliszból jövök, Het-aatnak, a védelem urának, az örökkévalóság és menedék királyának papjaival. Szaiszból eredek az anyaistennőkkel, akik nekem védelmemre vannak. Szavakat sugalmazott nekem a mindenség ura, hogy minden istenség szenvedését és mindenféle halálos bajt elűzzek ..."

A doktori cím a sennu, és a papok rendje[szerkesztés]

Bár az orvosok alapvetően a papság soraiból kerültek ki, de képeztek ún.laikus (világi) orvosokat is, ők azonban nagy valószínűség szerint csak az egészségügyi alapellátás végzésére voltak jogosultak. A magasabb szintű ismeretekkel rendelkező orvosokat sennu címmel látták el, s erre vezethető vissza latin medikus kifejezés is, melynek töve, a medh bölcsességet jelent. A bölcsességbe és isteni titkokba beavatott papok rendje Egyiptomban nyolc csoportra tagolódott, az elsőbe a jósok tartoztak, az utolsóba pedig a pastophorok, akik a betegségekről és az orvosságokról írott könyveket őrizték, illetve a vallásos körmeneteken a szent állatokat terelték. Mai értelemben ez utóbbiakat tekintjük orvosoknak, de a másik hét csoport tagjainak is kötelessége volt, hogy tanulmányozza a betegségek valamelyikét és kutassa a megfelelő gyógymódot.

Háromféle orvosi tevékenységi kör[szerkesztés]

A háromféle orvos tevékenységi kör nem vált el élesen egymástól, de tevékenységük súlypontja jól megkülönböztethető. Mindhárom orvosi tevékenység hasonlóan közelítette meg a betegellátást, legalábbis a diagnózis felállítása szempontjából. Meghallgatták a panaszokat, figyelembe vették a testbeszédből kikövetkeztethető jellemzőket, és tapintással megvizsgálták a beteg állapotát, sőt a pulzusát is. Az akkoriban igen fejlettnek számító rendszer alapján érthető, hogy később a görög világban a tudósok rendszeresen ellátogattak Egyiptomba, hogy az ott folytatott tudományos – gyakorlatot megismerjék, annak logikáját negértsék, ismereteit elsajátítsák, és az egyiptomi rendszerekből szerzett összefüggéseket továbbfejlesztve, új szemléletbe ágyazva alakítsák ki a mai orvosi gyakorlat kiindulópontját képező görög orvostudományt.

szahmet papok

fő működési területe a sebészetet, járványokat és állatgyógyászatot ölelte fel. Szahmet papok tevékenységüket kettős formában fejtették ki: szükség szerint mőtéteket végeztek emberen és állaton, és járványok idején az emberekbıl ráolvasásokkal, imákkal űzték ki, az ártó lényeket, de megtisztították tőlük a környezetet is.

„védı/amulett-emberek”

elsősorban azokat az egészségügyi problémákat orvosolta, amelyek kezeléséhez komoly isteni segítségre volt szükség, mivel a korabeli anyagokkal és fizikai eszközökkel ellátásuk nehezen vagy egyáltalán nem volt megoldható. A varázsló ugyan többször maga is készített orvosságot, de kezelésének hangsúlyos eleme a gyógyító- és védőmágia alkalmazása volt. Ennek dokumentációját képezik az ún. iatromágikus papiruszok, amulettek és varázseszközök. Ma úgy mondanánk, hogy pszihoszomatikus kezelésnek vetette alá a pácienst.

szunu

a gyógyszerekkel kezelhető betegek jellemzően a szunu névvel megnevezett orvosok ellátását igényelték. Az ártó lényeket, de megtisztították tőlük a környezetet is. A szunu elsősorban gyógyszereket készített. Közben, előtte és utána is alkalmazott mágikus módszereket. Ritkán nyúlt másfajta eszközhöz, de előfordult a gyakorlatában is „késes kezelés” (*Dw-a) és szükség esetén a *Hmm-eszközzel kiégetést is végzett. Továbbá, ma az orvoslás körébe sorolható tevékenységeknek is voltak specialistái, így külön mesterségnek tekintették például a kígyómarás és skorpiócsípés kezelését, amit Szelket papjai (*wab ¤rkt) végeztek, vagy a körülmetélést, ami nem számított orvosi beavatkozásnak, és templomi rituálé keretében történt. Mindez azért volt lehetséges, mivel az ókori Egyiptomban „a ma is helyálló ismeretek igencsak békésen megfértek egymás mellett a spekulatív élettani feltételezésekkel, sőt ezeken túl, a mágikus-misztikus tartalmakkal,” ahogyan azt Balázs Péter találóan megfogalmazta (2002:39).

Mágia[szerkesztés]

Számos mágikus irat is készült gyógyító szándékkal. Ilyenkor ráolvasással, kéréssel, fenyegetéssel, és további mágikus rítusokkal vagy eszközökkel őzték el, vagy szelídítették meg a betegséget okozó túlvilági lényeket és istenségeket, vagy vették rá az isteneket a segítségnyújtásra. A iatromágia jelentős forrásait szolgáltatják a gyógyító szobrok és a Hórusz-táblák is. Ezek egész felületét sőrőn teleírták varázsszövegekkel. Fogadalmi tárgyak is készültek a gyógyulás reményében, vagy azért hálát adva.

Specializálódás az orvoslásban[szerkesztés]

Valószínűsíthető, hogy az egyiptomi orvoslás már az Óbirodalom korától nagyon specializált volt, már Hérodotosz is számos szakorvosról tesz említést: "Az orvosi tudomány úgy van nálunk felosztva, hogy minden orvos csak egy betegséget gyógyít, és nem többet. Így minden hely orvosokkal van tele; vannak orvosok , akik a szemet gyógyítják, mások a fejet, mások a fogat, mások az altesti bajokat és mások a belső betegségeket." (Hérodotosz, 142.) „Az orvoslás tudományát úgy osztották fel, hogy náluk az orvosok nem több, hanem csupán egyféle betegség gyógyításával foglalkoznak… egyes orvosok a szemet gyógyítják, mások a fejet, ismét mások a fogat, van, aki az altesti bajokat, s van, aki a belső betegségeket.”Hérodotosznak köszönhető Kr.e. 450 körül, a 27. dinasztiabeli Egyiptomban tett körutazásának tapasztalatait történeti műve 2. könyvében tette közzé. Itt a 84. fejezetben tudósított az orvostudományról, és az orvosok akkoriban szokásos specializálódásáról. Sok orvos létezett a piramisok korában, de igen specializáltak is voltak. Iry sírkövétől kezdve a 6. dinasztia fáraójáig olvashatunk olyan speciális orvosokról, mint "a palota szemorvosa" és "a palota gyomor- és bélorvosa", vagy mint "a belső folyadékok ismerője" és a "végbél őrzője".

Ismert orvosok[szerkesztés]

Heziré[szerkesztés]

Az első egyiptomi orvos és fogász

Imhotep Kr.e. 2750[szerkesztés]

Imhotep szobra a Louvre-ból. 2006. március 25.

Rajz Imhotepről. A rajz az 1888-as Meyers Enciklopédiából származik.

(ii-m-ḥtp; neve jelentése: „aki békében érkezik”; i. e. 2750 körül)^[40]
Ókori egyiptomi tudós, aki a III. dinasztiabeli Dzsószer fáraó alatt szolgált. A fáraó tanácsosa és Ré héliopoliszi főpapja volt. A világ első ismert mérnökének[1],építészének, orvosának és gyógyszerészének^[41] tartják.

Építész[szerkesztés]

Ő volt az építészet atyja. A fától és a napon szárított agyagtéglák használatától, eljutott a méretre szabott kőtömbökig. Ő tervezte az első olyan oszlopokat amelyekre lótuszvirágokat faragtak. Szakkara építészeti harmóniája és a legkifinomultabb díszítések bizonyítják mesteri szakértelmét.

Isteni rangú filozófus-orvos[szerkesztés]

Ő volt az emberiség történetének első, Isteni rangra érdemesült orvosa. A világűrrel, az idővel, a térfogattal a betegségek természetével, Isten létezésével és a halhatatlansággal kapcsolatos gondolatoknak szentelte magát. Megfogalmazta az egyiptomi civilizáció fogalmi alapját, egyebek között a tudat fejlődését, az igazság és az igazságosság a harmónia és az egyensúly a Maat ( mát) felé. Platón szerint Imhoteptől ered az a történet, amelyet az egyiptomi papok Atlantiszról meséltek. Asztrológusként és asztronómusként, ő készítette el az első rendszeres feljegyzéseket az éggömbről és az első térképeket a csillagképekről. Ismerte a nap-éj egyenlőségek tengelyforgását és a korok változását felhasználva ő határozta meg a reveláció állomásait, az egyiptomi civilizáció spirituális fejlődésével. Temploma zarándokhellyé vált, ahol csodálatos gyógyulások történtek. A görögök, akik Egyiptomban tanultak és mindennek új nevet adtak, Esculapio-nak nevezték, hogy hangsúlyozzák orvosi képességeit. Nevezték Hermes Trismegistos-nak, azaz háromszor nagynak filozófusi és fizikusi tehetségéért és amiért felfedte az univerzum működését. Az ő tanai képezik a Gnosztikusok, a Templomosok, az Illuminátusok, a Rózsakeresztesek és a Szabadkőművesek tudásának alapját. A Görögök e tanokat, Hermészi elveknek nevezték. Imhotep számos papiruszon és agyagtáblán hagyta őket az utókornak. Egyik tanítása szerint a világegyetem Isten elméjében létezik és minden ember ezeknek a gondolatoknak egyike, de egyúttal maga is képes a gondolkodásra. A valóság egy nagy rendszer, melyben minden kapcsolatban áll egymással és tudattal bír. Imhotep tanító volt a hieroglifák írását és kőbe vésését is tanította és ezzel létrehozta a történelem első vallásos szövegeit. Imhotepet Thoth-al az Isteni elvel hozták összefüggésbe, akit egy Íbiszfejű ember, az Isteni ige, a szavak teremtője jelképez.

Gyógyító orvos[szerkesztés]

Imhotep volt az első, aki összegyűjtötte a betegségek felismerésével és gyógyításával kapcsolatos tudást. A pálca amelyre kígyó tekeredik és ma az orvoslás szimbóluma, Imhotep jelvénye volt, azonban orvosi képességei tették félistenné. Csupán ötven év telt el halála után, amikor Mükerinos fáraó templomot épített a tiszteletére.

Az ókori egyiptomi orvostudomány alapítójának tekinthető

Ő az elvégzett műtétekre és a bevált módszerek vizsgálatára, diagnosztizálására és betegek kezelésére fókuszált. Azzal mérte az életenergia mennyiségét, amelyet egy ember megtanult feldolgozni. Tudta melyik idegközpontot vagy csakrát használja az illető, ennek az energiának a feldolgozására és hogy hol van a sejtekben elektromágneses egyensúly hiány. Úgy gyógyított, hogy megnövelte az aura, vagy a beteg elektromágneses mezőjének rezgési frekvenciáját. Visszaállította a csakrák egyensúlyi állapotát, hogy ismét ellássák a beteg szerveket életenergiával. A pálcában két kígyó találkozik a hét csakránál, a gerincen lévő hét idegközpontnál amely felfogja és szétküldi az energiát. A két kígyó az univerzumot létrehozó két ellentétes mozgást és elektromos pólust jelképezi. A két kígyó egy ellentétes töltésű részecske párokból álló energiaoszlopot fog közre. A részecskék semlegesítik egymást. Ez az egyetlen módja a megvilágosodásnak. Ez jelképezi a kundalinit az életerőt, amely felfelé kúszik a gerincoszlopon. Ez a tudás mára elveszett, de a forma továbbra is a gyógyítást szimbolizálja. Azok a kísérletek amelyekben elektromos tekercsként használták ezt a formát, azt derítették ki, hogy rejtélyes tulajdonságokkal bír. Amikor elektromosságot vezetnek bele, nem keletkezik elektromos mező, bár minden frekvencián és hullámhosszon rezonál. Az egyiptomiak radioelektronikus jelek kibocsájtására és fogadására tudták használni.

Az Ebesz papiruszból tudjuk, hogyan vegyítette Imhotep az orvoslást és a varázslatot

Receptjei és gyógyító formulái tele voltak imádságokkal és varázsigékkel. Úgy vélte hogy az orvostudomány nem tud gyógyítani a szavak energiája által közvetített erő nélkül. Tanításai nemzedékről nemzedékre, évezredeken keresztül titokban öröklődtek. Mint minden más gyógyítónak ez idő alatt is, a spirituális meggyőződése fontos része volt a gyakorlati munkájának.

Imhotep legismertebb írásai orvosi szövegek voltak.

Úgy vélik, mint orvos, Imhotep az Edwin Smith papirusznak a szerzője, amely több mint 90 anatómiai kifejezést és 48 sérülést ismertet. A Smith Papirusz negyvennyolc esetet ír le a hátgerinc vagy a koponyacsont töréseiről. Minden egyes esetet egy rövid bevezető előz meg, amely egy összefoglaló diagnózist mutat be, majd egy bővebb elemzést, végezetül pedig egy világos diagnózist. Azonban csak két esetben írja le a kezelést is. Kétségtelen, hogy az ősi Egyiptom orvosaként, a Smith papirusz Imhotep egyik nagyszerű műve. Lehetséges, hogy ő alapított orvosi iskolát Memphisz-ben. Egy része kultikus központ volt. Asclepion néven 2000 évig híres maradt. Sir William Osler mondja, hogy Imhotep volt: ".. első az orvosok közül, aki világosan kitűnt az ókor ködéből."^[42]

A praktizáló orvos

Imhotep diagnosztizált és kezelt több mint 200 betegséget, 15 hasi betegséget, 11 a húgyhólyag, 10 a végbél, 29 a szemet, és 18 a bőr, a haj, a köröm és a nyelv betegségeit. Imhotep kezelt tuberkulózist, az epekőt, vakbélgyulladást, köszvényt és ízületi gyulladást. Ő is végzett műtéteket és néhány fogászati beavatkozást. Imhotep kivont hatóanyagokat növényekből. Ismerte az anatómiai helyét és funkcióját a vérkeringésnek. Egyiptomi és görög szöveges dokumentumok alátámasztják azt a nézetet, hogy Imhotep hírneve nagy tiszteletben állt a korai időkben. A presztízse növekedett az eltelt évszázadok alatt és a görög időkben központjai voltak az orvosi tanításainak a templomok. Az orvostudománnyal együtt, ő is egy pártfogója az építészetnek, a tudásnak és az írástudóknak. James Henry Breasted amerikai régész és történész mondja Imhotepről: "A papi bölcsességben, a mágiában, a bölcs Példabeszédek megfogalmazásában, az orvostudományban és az építészetben, jelentős alakja Dzsószer uralkodásának, aki így méltó hírnevet szerzett alakjával úgy, hogy az ő nevét soha nem felejtettem el.

Isteni példakép

Ő volt a patrónus szelleme a későbbi írástudóknak, akiknek ő rendszeresen kiöntötte a boráldozatot a víz-csuporból, akiket felruházott írásaival munkájuk megkezdése előtt. Imhotep egyik példája a Kemet "személyi kultusznak", amelynek során egy tanult bölcs vagy másképpen, különösen tisztelt személy istenné válhat halál után úgy, mint a római katolicizmus szentjei az élők különleges közbenjárására. Körülbelül 100 évvel a halála után, őt mint egy orvosi félisten szintjére emelték. Körülbelül Kr.e.525-ben, mintegy 2000 évvel halála után, ő a teljes istenek szintjére emelkedett, és [Nefertum]] helyébe lépett a nagy memphiszi hármasban. A Torinói Canonban, ő "Ptah fiaként" volt ismert. Imhotep Amenhoteppel együtt az egyetlen "földi" egyiptomi, aki valaha elért pozíciója alapján teljes isten volt. Thoth, a bölcsesség isteneként az írás és a tanulás isteneként tisztelték, valamint a Ibiseshez is társították, aki szintén társult Thoth-hoz. A görögök átvették kultuszát. Aszklepiosznak nevezték el, és helyet kapott az Olümposz hegyén lévő Panteonban. A görög-római korban Imhotepet Thottal, az írás, Oktatás, írásbeliség és írnokok istenével is azonosították. Nagy tiszteletnek örvendett a rómaiak körében, Claudius és Tiberius császár utasítására az egyiptomi templomokban feliratok dicsérték Imhotep személyét. Az arab hagyományok szerint Saqqaraban található a sírja.

Iry[szerkesztés]

A legrégebbi ismert szemész, Királyi Szemorvos

Tanítás és gyakorlat[szerkesztés]

Oktatás és gyógyítás a templomban

Mivel az orvoslás isteni eredetű tudomány, ezért a gyógyítás helyszínei, az "orvosi rendelők" is templomokban voltak, itt képezték azokat az orvosokat is, akik nagyobb városokban telepedtek le, s járták a környező falvakat. Bár az orvosok alapvetően a papság soraiból kerültek ki, de képeztek ún. laikus (világi) orvosokat is, ők azonban nagy valószínűség szerint csak az egészségügyi alapellátás végzésére voltak jogosultak.

Orvosi diagnosztika

Az egyik legalapvetőbb követelmény a gondos diagnózis felállítása, majd feltüntették, hogy mely esetekre létezik gyógymód s melyekre nem. A diagnózis felállítása során először szemrevételezték a beteget, majd alaposan kikérdezték, végül pedig feljegyezték a tüneteket. A (szemrevételezés) vizsgálat során az orvos különböző testhelyzeteket vetetett fel a beteggel, például a hátára fektette, az egyes végtagjait megmozgatta. Belső bajok esetén több napos megfigyeléseket folytattak, ennek során huzamosabb időn keresztül vizsgálták a beteg székletét, a testhőmérsékletet. A has puffadtságát és a sebek, sérülések okait, kiterjedtségét, jellegét tapogatással határozták meg.

Orvosi beavatkozások

Különféle orvosi eljárásokat ismertek: érvágás, köpölyözés, égetés, végtagcsonkítás, , körülmetélés, lábműtét, sebek kötözése, sebészeti terápia.

sebészet, sebellátás

A legnagyobb eredményeket a sebészet terén érték el, a papiruszok gyakran tesznek említést a betegtestrészek felvágásáról, rögzítő és fedő kötésekről, borogatások alkalmazásáról, sebek összevarrásáról. Sebekre és harapásokra gyakran helyeztek friss húst, egyrészt hűsítő hatása, másrészt a regenerálódás gyorsabb előmozdítása érdekében. Ezen túlmenően mézzel és olajjal kenték be a sebeket, erős vérzés esetén pedig kiégették a sebeket - főleg sebészeti beavatkozásokat követően. Viszont orvosi előírásokban is tiltották a gyulladásos sebek bekötözését, a gyulladás megszüntetést tartották ugyanis az elsőrendű feladatnak.

köhögésre inhalálás

Belső bántalmakra általában orvosságokat használtak, ám más gyógymódokat is ismertek már, például köhögés ellen az inhalálást: "Hozzál hét követ, melegítsd fel ezeket tűzzel. Végy egyet közülük, tégy rá ebből a gyógyszerből. Takard le egy új edénnyel. Fúrd át a fenekét, tégy egy nádszálat ebbe a nyílásba, helyezd a szád erre a csőre, hogy lenyelhesd a (gyógyszer füstjét). Ugyanezt (tedd) minden kővel." (Ebers-papirusz)

beöntés klysma:

Nagy szerepet tulajdonítottak a beöntéseknek is: "Gyógyszer egy ember számára, aki sok vért vizel: Méz két és fél ro [1 ro = kb. 15 ml.], friss bad olaj egynegyed, édes sör 10 ro. Töltsék farba négy napon át."

hashajtók

Hashajtókra is ismertek recepteket: "Gengenet növény 6, olyan mint a krétai bab. Menuh növény, melyet földhajának is neveznek. Finoman zúzzák egybe, tegyék mézre, fogyassza el a beteg. Nyelje le ötrodatolya borban." (Ebers-papirusz) Szót ejtenek a bolhák, tetvek, poloskák, egerek, tarantellák, skorpiók elleni hasznos eljárásokról is, az izmokat, idegeket, vérellátást serkentő készítményekről.

Diagnózis és betegségek[szerkesztés]

Paleopatológosok kutatásaik során 35000 múmiát vizsgáltak meg a legfejlettebb technikai eszközök segítségével. A tudósok arra a megdöbbentő következtetésre jutottak, hogy az egyiptomiak ugyanazokban a betegségekben szenvedtek, mint a mai ember. Az alábbi betegségek nyomait sikerült azonosítaniuk a múmiákon: szívbetegség, érelmeszesedés, rákos daganatok, gyermekbénulás, TBC, májelégtelenség, epe- és vesekő, himlő, malária, tetanusz, köszvény, ízületi gyulladások, reumatikus betegségek, csontritkulás, tüdő- és mellhártyagyulladás, vérhas és székrekedés, vashiányos vérszegénység, angolkór, fogszuvasodás, mandulagyulladás és golyva.

A bölcsőtől a sírig, szülészet és nőgyógyászat[szerkesztés]

Flinders-papirusz[szerkesztés]

A Flinders-papirusz szerzője nőgyógyászati ismereteket gyűjtött egy csokorba. A szülésnek külön istennője volt, kezdetben Past és Ízisz, később Mylitta a Hold istennője, a bábaasszonyok istennőjeként Heqt-ot tartották, akinek jelképei a szülési fájdalmak szimbólumai, az íj és a nyíl volt.

Kahuni papirusz[szerkesztés]

Nőgyógyászati–szülészeti „szakkönyv”, Kr.e. 2100-1900 k., A Középbirodalomból származik, Flinders Petrie angol régész találta El Lahunban, (régies nevén Kahun), 1889-ben. A 12.- 13. dinasztia korából származó, szinte érintetlen város feltárása során. Petrie rengeteg papiruszt talált, többek közt az egyetlen ismert óegyiptomi „állatgyógyászati” Papiruszt (madár, hal, kutya, marha). University College, London.^[43]Megközelítése a női egészségnek az ókori világban, főleg Egyiptomban, kissé más, mint napjainkban. Sebészeti beavatkozás soha nem ajánlott, és a fő kezelési módozatok az egyiptomi nőgyógyász biztosította, a "swnw" (ejtsd szunu, orvosok). Mint a mai társadalomban, az ókori Egyiptomban is ott volt az igény, hogy megakadályozzák a fogamzást, a nem kívánt terhességet. A Kahun Nőgyógyászati Papyrus, a legrégebbi fennmaradt orvosi papirusz, amely útmutatást ad előállítására.

Az újszűlött nemének meghatározása[szerkesztés]

Hálós táskában tartott gabonára (búzára és árpára) vizelt a terhes. A várandósnak ítélt nő vizeletével benedvesített földbe búza-és árpamagvakat ültettek. Ha a búza csírázott ki előbb, akkor a magzat fiú, ha az árpa, akkor lány. Ezt a technikát a modern vizsgálatok félretették, ugyanis csak 40 %-ban volt eredményes.

Terhességi diagnosztika[szerkesztés]

A várandósnak ítélt nő vizeletével benedvesített földbe búza-és árpamagvakat ültettek. Ha egyik sem csírázott ki, akkor az adott nőt nem tekintették terhesnek.

Szülészet[szerkesztés]

A várandósok bábaasszony segítségével hozták világra gyermeküket, amire annál is nagyobb szükség volt, mivel az egyiptomi nők medencéje szűknek volt mondható. A Kleopátra Caesartól fogant gyermekének világrajöttét is őrzi a hermonthisi templom. A szüléskor nemcsak a köldökzsinór elvágása volt a bábák feladata, hanem szükség esetén császármetszést is alkalmaztak, igaz erre csak akkor mertek vállalkozni, amikor az anya már meghalt.Az édesanyák tejelválasztására pedig hathatós kenőcsöt javallottak. A szülésnek külön istennője volt - kezdetben Past és Ízisz, később Mylitta a Hold istennője, a bábaasszonyok istennőjeként Heqt-ot tartották, akinek jelképei a szülési fájdalmak szimbólumai, az íj és a nyíl volt.

Újszülöttek halandósága[szerkesztés]

Azt is igyekeztek kimutatni, hogy a lány képes lesz-e gyermekek világra hozatalára, vagy sem. Olyan komoly "kutatásokat", megfigyeléseket végeztek, hogy a nőgyógyászat az ókori Egyiptomban az orvostudomány külön (szak)ágává fejlődött ki.

Fogamzásgátlás[szerkesztés]

A Kahun Nőgyógyászati Papyrus, a legrégebbi fennmaradt orvosi papirusz, amely útmutatást ad előállítására. Számos fogamzásgátlót alkalmaztak a mai pesszáriumok ősét, spermicid anyaggal bevonva kellett beilleszteni a hüvelybe. Pesszáriumok készítéséhez különféle anyagokat alkalmaztak: savanyú tej, méz, egy csipet szikes talaj, valamint a gumiarábikum volt általánosan használt. Akácfa ragasztóanyagáról kimutatták, hogy spermicid hatású hüvelyi tejsav jelenlétében^[44]. A legkülönösebb gyakorlat a krokodil ürülék alklmazása. Krokodil trágya fogamzásgátlóként alkalmazva savasságával okozza a spermicid hatását.

Menstruációs zavarok[szerkesztés]

Ugyancsak foglalkoztak a papiruszokban a különféle menstruációs problémákkal, ezek elkerülése végett hüvelyöblítést ajánlottak.

Tejelválasztás fokozása[szerkesztés]

Az édesanyák tejelválasztására pedig kenőcsöt javallottak.

Anya és gyermeke[szerkesztés]

Veleszületett rendellenességek[szerkesztés]

Achondroplasia^[45]

Egyiptom az egyik legtöbb bizonyítékokkal rendelkező régészeti forrása a csontrendszert érintő veleszületett rendellenességeknek.

Körülmetélés[szerkesztés]

Az operáció tisztán kivehető a 6. dinasztia sírjainak (i.e. 2625-2475) domborművein. A csecsemő vagy az ifjú hímvesszőjéről eltávolították az ún. előbőr egy részét. Mivel a körülmetélés templomban történt, a pap hajtotta végre. Az operáció eszköze kőkés volt.

Gyermek- és serdülőkor[szerkesztés]

Öregkor és deformitás[szerkesztés]

Életmód[szerkesztés]

Az egyszerű emberek többsége földműveléssel foglalkozott, sárkunyhókban lakott, szegényes körülmények között. Ezzel szemben a gazdagok tágas, fürdőszobával felszerel t fa- vagy téglaházakban laktak. Úgy a gazdagok, mint a szegények szerették a tisztaságot, rendszeresen fürödtek.

Nevelés[szerkesztés]

Kisgyermekkor[szerkesztés]

Egyiptom a környező népeknél fejlettebb gazdaságot tudott felmutatni, így az anyáknak több idejük maradt a gyermekek nevelésére. A csecsemőket nem pólyázták, és nem kötötték gúzsba. A gyermekeket anyjuk valószínűleg négyéves korukig gondozta. A gyerekek ruhátlanul jártak gazdag és szegény családoknál egyaránt, idejüket pedig babákkal, labdákkal, fából készült állatfigurákkal való játékkal töltötték, a nagyobbak társasjátékokkal töltötték idejüket. A gazdag házak és a paloták gyermekei a nők lakrészében éltek. Kétségkívül itt sajátították el a jó modor és viselkedés elemi szabályait; a nevelésnek erre a részterületére az egyiptomiak nagy súlyt fektettek. Az anya iránti tiszteletadás fontosságát az ókori szövegek, különösen hangsúlyozzák.

Iskola[szerkesztés]

Az ókori egyiptomiak a fiatalok nevelésére nagyon nagy figyelmet fordítottak, és hogy az olvasás és írás ismeretét az iskolai teljesítmények csúcspontjának tartották, amely megnyitotta a hatalomhoz és a tekintélyhez vezető lehetőséget. Az iskolában azonban rendszeresebb oktatást is kaptak. Különböző bölcseknek tulajdonított erkölcsi „törvényeket” állítottak össze tanulmányi célokra, melyeket apáról fiúra hagyományozott előírások formájában tanítottak. Ezek hangsúlyozták az erényeket, az üzenetek hűséges továbbítását, azt, hogy az ember tudja tartani a nyelvét – „az ember vesztét nyelve okozza” -, más házába csak akkor lépjen, ha meghívást kap, és akkor se bámulja meg az illető értéktárgyait leplezetlen kíváncsisággal. A gyerekek jellemfejlesztését főként írástanulással, valamint erkölcsi, etikai oktatással érték el. Azt gondolták, hogy a tudás és az erény együtt jár. A gyermekeknek a leggyorsabban illett felnőtté válniuk, „felnőtt módra” cselekedtek. Az ókori népek gyakran emlegették az egyiptomiak bölcsességét és jó modorát. Hérodotoszra mély benyomást tett az egyiptomi kamaszok udvariassága, és feltűnt neki az is, mennyire tisztelik az idősebbeket. A gyermekektől megkövetelték, hogy az öregek jelenlétében felálljanak, és hogy étkezéskor uralkodjanak mohó étvágyukon. A hazugságot, az indulatosságot, a tiszteletlenséget és udvariatlanságot, a lustaságot és a fecsegést hibának tekintették; a kíváncsiskodást szintén szigorúan helytelenítették. A gyermekeket alapvetően a szavak erejével kívánták erényességre nevelni, ám igen elterjedt módszerként a verést is alkalmazták. A képzés (főleg az írnokoké) egészen a diák húszas évei közepéig is eltarthatott, mire erényes és képzett emberré vált, vagyis „már megtalálta saját nevét”.

Táplálkozás az ókori Egyiptomban[szerkesztés]

A kutatók egyértelmű összefüggést mutattak ki a mumifikálást gyakorló uralkodó osztály életmódja és a kialakult betegségek között. Az állati zsiradékban gazdag étrend tehető felelőssé a betegségek jó részén kialakulásában (az egyiptomiak kedvence volt a sertéshús). A gizai sírban talált 500 koponya vizsgálata során kiderült, hogy az akkor élő emberek ugyanolyan mértékben szenvedtek fogszuvasodásban, mint a maiak.

Élelmiszerek[szerkesztés]

A rabszolgák étrendje kezdetben gabonaalapú (búza, árpa, lencse, hagyma, fokhagyma), később, hozzájuthattak húsfélékhez. Ez a magyarázata annak, hogy a kivonuló rabszolgák elégedetlenek voltak a pusztai étrenddel, és visszasírták Egyiptom „húsos fazekait” (2 Móz 16:3). A gazdagok étrendje nagyobb „változatosságot” mutat: sertés-,marha-, kecske-, lúd-, kacsahús és hal.

Elhízás, táplálkozási zavarok[szerkesztés]

A korabeli metszetek ábrázolásai az egyiptomiakat sudár, vékony testalkatú emberekként jelenítette meg. De II. Thutmoses, III. Ramszesz és III. Amenophis múmiáinak vizsgálatából arra enged következtetni, hogy a metszetek készítői inkább jó politikusok, mint inkább jó művészek lettek volna. A bőrráncok alapos tanulmányozásával kimutatták, hogy az említett fáraók súlyos elhízásban szenvedtek. Érdekes, hogy a fejlett higiénia nem oldotta meg Egyiptom egészségügyi problémáit. Az egészségtelen életmód volt a legelterjedtebb betegségek oka – ugyanúgy, mint ma is.

Élvezeti szerek, tudatmódosítók, kábítószerek, intoxikáció[szerkesztés]

A Manchesteri Egyetem tudósai (KNH Centre for Biomedical Egyptology) a Sinai-félszigeten kutatják az ó-egyiptomi medicinák titkait. A vizsgálat során a helyszínen élő beduinok által ma is alkalmazott tradicionális gyógyítást vetik össze az ókori sírokban talált maradványokkal, továbbá alaposan összehasonlítják az ókori papiruszok leírásait és a beduinok gyógynövények használatával kapcsolatos szokásaikat. Reményeik szerint a fáraó-kor orvoslásának gyökereit tárhatják fel minden eddiginél részletesebben. A projektet vezető Ryan Metcalf a BBC-nek elmondta, hogy az ó-egyiptomiak a kor legfejlettebb orvoslási módszereivel éltek, s egyúttal ma is használt megoldásokat alkalmaztak. A kutató szerint jól ismerték és alkalmazták a gyógynövényeket, valószínűleg cannabist használtak a fájdalom kezelésére. Emellett - az aszpirinhez hasonló hatású - fűzfakérget rágtak, és mézet kentek a nyílt sebekre. A kutatók ugyanakkor azt is szeretnék megérteni, hogyan alakultak ki a gyógyításra vonatkozó ötletek. Metcalf-szerint ugyanis az egyiptomiak kiterjedt kereskedelmet folytattak, elképzelhető, hogy a gyógynövények és azok használati módjai máshonnan kerültek a Nílus-völgybe. ^[46]Antropológusok elismerik, hogy minden társadalomban az emberek kulturális életük során tudatmódosítókat,kábítószereket használtak.^[47]Növények modern elemzése bizonyítja, hogy a korai emberek hittek a bódító vagy gyógyító tulajdonságokkal rendelkező, sok esetben farmakológiailag aktív vegyületeket, mint például alkaloidok és flavonoidok jelenlétét mutató növények hatásaiban. Egyértelmű, néhány jól ismert tudatmódosítót nem könnyű egy kategóriába besorolni, mint pl.: az ópium, amely narkotikum és hallucinogén a használat körülményeitől függően. Gyógyszer vagy kábítószer? Az ősi kultúrával bíró borivás mennyivel károsabb, mint a mák termesztése étkezési célból? A morfium és a canabis gyógyszer is lehet, de utána ki vállalja a felelősséget az elvonás okozta tragédiákért? Valószínű, nem volt ennyire egyértelmű az ókori ember dilemmája a pszichoaktív anyagokkal szemben. ^[48] Keveset tudunk arról, hogy a tudatmódosítók használata a bor, a sör, széles körben elterjedt fogyasztásán túl az ókori Egyiptomban az elit étrendjének része volt-e. Az alkohol felhasználása az egyiptomi kultúrában jól dokumentált. A kérdés az, hogy az egyiptomi társadalom az intoxikánsokat gyógyszerként, rekreációs kábítószerként, vagy a szent rítusok kiegészítője volt.^[49]

A kokain és múmiák[szerkesztés]

A hieroglifák és papirusz tekercsek írásai dokumentálják az ősi egyiptomiak mákból és lótusz növényekből származó kábítószer használatát. Még vitatott az a bejelentés, amely kokaint, nikotint, és hasist (THC) egyiptomi múmiák haj, szövet, és csont mintáiból mutattak ki ^[50]. A vizsgált múmiák német múzeumok gyűjteményeiből származnak, benne hét teljes női és egy hiányos felnőtt férfi múmiából származó kokaint (Erthroxylon) és nikotint (Nicotiana) találtak, viszont a két növény csak az amerikai kontinensen honos. Az eredményeket azonnal kritizálták, amely érvek arra utaltak, hogy a kábítószert tévesen azonosították, a nikotin eredete cigaretta füst szennyeződése okozta és szerintük a múmiák hamisítványok lehettek.^[51] A XV.sz. és XVIII.sz. között a múmiákat a föld felszínére hozták a balzsamozáshoz használt bitumenért, amely döntő fontosságú volt állítólag különböző betegségek gyógyításában. A múmia szó a perzsa "mummy" szóból ered, amelynek bitumen a jelentése. A vita a kokainról és a nikotinról az ókori Egyiptomban, beágyazódott a régészeti kutatásokkal foglalkozók közösségébe is, mint azt jól tükrözi egy 1994-es brit televíziós dokumentumfilm, a The Mystery of the cocaine mummies (Equinox, Chanel 4.). A dokumentumfilm kiemeli Balabanovát és az ő kritikusait, valamint Rosalie Davidet, aki tekintélyes egyiptológus (Manchester-i Múzeum, Anglia). David nem tudta megvizsgálni azokat a múmiákat, amiket Balabanova használt, de lehetősége volt kísérletképpen ellenőrizni származását legalább az egyik múmia-példánynak. Sokkal érdekesebb, hogy David bizonyítékot talált nikotin nyomokra, de kokainra nem. A kokain és a nikotin jelenléte az egyiptomi múmiákban azzal is értelmezhető, hogy létezett a Kolumbusz-előtti transz-óceáni kereskedelem.^[52]^[53] Az ilyen korai kapcsolat az Ó- és Újvilággal rendkívül ellentmondásos. Egy másik lehetőség, hogy a kábítószerek jelen voltak őshonos növényekben, az Óvilág, amely vagy felfedezetlen voltak vagy már kihaltak. A tropán-vázas alkaloidok, amelyek szerkezeti rokonságban vannak a kokainnal és jelen vannak a beléndekben, mandragórában és nadragulyában, a mumifikálás folyamata során egy kokain-szerű vegyületre változtatta meg azokat a beavatkozás. ^[54]A nikotinnak is lehetett jóval szélesebb előfordulása, mint maga a dohány, és jelen voltak az antik világban, még létező növényekben.^[55] Ezek a növények már nem léteznek, mert sok gyógynövény kipusztult a túlzott fogyasztásuk miatt. Így például a silphinum gyógynövényt nagyra becsülték gyógyító és fogamzásgátló tulajdonságai miatt. Olyan nagy volt a kereslet rá az ókori Görögországban, hogy kihalt a harmadik vagy negyedik században. Mindazonáltal a archivált régészeti anyagok szerves szennyezettségével kapcsolatos problémákkal csak 2002-től foglalkoznak. Wischmann és munkatársai (2002) kísérleteket végeztek nikotin-mentes, bronzkori, emberi combcsonttokkal, amelynek során hat hétig, környezetből származó dohányfüstnek tették ki a csontokat. Elemezték a dohányfüstnek kitett részeit a csontoknak mosás előtt és mosás után. Meglepő módon, a mosatlan minta tartalmazott 11,6 ng nikotint grammonként, míg a mosott minta 35,9 ng/g-ot. Annak tulajdonították e növekedését a dohányfüstnek, hogy az átöblítettekben a felszínre kerültek a nikotin-molekulák a csont belsejéből a mosás során, így koncentrálva a nikotint. Ennek a kísérletnek a részeként tanulmányozták a XVIII. századi goslar-i (Németország) polgárok combcsontjainak nikotin-tartalmát. A 34 minta mintegy kétharmada tartalmazott nyomokban nikotint, ami arra utal elterjedt volt a dohányzás ebben a faluban. Ugyanakkor a kotinin, fő metabolitja a nikotinnak nyomokban sem volt kimutatható. Wischmann és munkatársai (2002) megállapították, hogy a Goslar-minták valószínűleg szennyezettek, de elismerték, hogy kevés információ áll rendelkezésre arról, hogy hogyan képes fennmaradni hosszú távon a kotinin.

Szakmai kockázatok[szerkesztés]

Sebészet, traumatológia[szerkesztés]

Sebészeti orvosi műszerek[szerkesztés]

Kések, nádszike, fúró, fűrész, csipeszek, füstölő, horgok, zacskók kötöző zsineggel; csőrös edény, váza égő füstölő, Hórusz szeme, skálák, olló, kanál, mérleg.

Sebgyógyítás[szerkesztés]

Múmiákon végzett tanulmányok kimutatták, bizonyítottan potenciálisan halálos kimenetelű sérülések meggyógyultak. Egyiptomi orvosok sebeket antimikrobiális tulajdonságokkal bíró gyantával és fémekkel kezeltek. Mézzel, amely nem felel meg a modern gyógyászati normáknak, de mégis működik, és egyre nagyobb mértékben használják fekélyek és égési sérülések esetén, ahol az antibiotikumok hatástalanok. Extrakcióval vizet von el a sebből ozmózissal, ez elvonja a vizet, amely a baktériumok szaporodásához elengedhetetlenül szükséges.

Végtagprotézis[szerkesztés]

Lábujj-protézis (Kr.e. 1000 és 1600 között)
Egy egyiptomi múmiában talált faragott lábujj a világ legrégibb mesterséges testrésze - jelentették be brit kutatók. A minden bizonnyal i.e. 1000 és 1600 között, fából és bőrből készített mesterséges lábujj jelenleg a kairói Egyiptomi Múzeumban látható. A Manchesteri Egyetem kutatóinak legújabb vizsgálata szerint olyan embernek segített a járásban, aki elvesztette nagylábujját.

Törések, ficamok[szerkesztés]

Fejlett a törések rögzítésének technikája, a különféle kötözések.

Tápcsatorna betegségei[szerkesztés]

Diaorrhoea, Hasmenés elleni szerek[szerkesztés]

Adszorbens^[56]

kaolin

porított szentjánoskenyér

Spasmoliticum, Simaizom-görcsoldók[szerkesztés]

hyoscine (Hyasciamus niger L.;Bolondító beléndek)

Laxatívumok, Hashajtók[szerkesztés]

Drasztikumok

ricinusolaj (oleun ricini L.)

colocynth

Lubrikánsok

sivatagi szilva (Balanites aegyptiaca L.)

Széklet nagyságát duzzadással növelők

füge

korpa

Antacidumok, Gyomorsav-megkötők[szerkesztés]

porított mészkő (kalcium-karbonát)
magnézium-karbonát

Flatulencia, Felfúvódás elleni gyógyszerek[szerkesztés]

kömény (Foeniculum vulgare L.)
koriander (Coriandrum sativum L.)

Nodus haemorrhoidale, Aranyeres csomók elleni gyógyszerek[szerkesztés]

kenderrosttal bevont végbélkúp

Urológia[szerkesztés]

Carlos Prates

A lisszaboni Nemzeti Régészeti Múzeumban őrzött egyiptomi múmiákat vetették alá komputeres tomográfiának. Áttétes prosztatarákot fedeztek fel portugál kutatók egy 2250 éves egyiptom múmia CT-vizsgálatakor; ez a legrégebbi óegyiptomi eset és a második legkorábbi a világon.^[57] A gerincvelő deréki és ágyéki részén parányi tumorok sokaságát találták, de az áttétek a felső és alsó végtagcsontokban is találtak, tipikus helyeken prosztatarák esetében. A radiológiai képek azt sejtetik, hogy az 51-60 éves korában elhunyt halála előtt igen sokat szenvedett. A kutatók régóta próbálkoznak a rosszindulatú daganatok kimutatásával múmiákban. E kísérletek csak ritkán sikeresek, a Journal of Paleopathology című folyóiratban 1998-ban publikált tanulmányban kiszámították, hogy több tízezer megvizsgált ősi csontvázból mindössze 176-ban sikerült bizonyítani a rosszindulatú daganatokat. Ennek alapján született az a teória, amely szerint csak az iparosodás korától, a rákkeltő kemikáliák elterjedésével kezdték szedni áldozataikat a tumorok. A kutatásokat irányító Carlos Prates arra mutat rá, hogy a korábbi kutatók a műszaki berendezések hiányossága miatt nem tudták diagnosztizálni az ókori daganatokat. Hat éve jelentek meg olyan nagyfelbontású Computeres Tomográf (0,33 milliméter pixelfelbontású berendezés) készülékek, amelyek akár 1-2 milliméter átmérőjű elváltozást képesek kimutatni.

Albert Zink

Albert Zink professzor, a bolzanói Múmiakutató Intézet igazgatója azt gondolja, hogy az ókori lakosság is ki volt téve a daganatkeltő anyagok hatásának. Így pl.: a korom, a bitumen, amellyel a hajók vízhatlanságát biztosították. "A korom, a bitumen tüdő- és emésztőszervi daganatokat okoz. A rákos betegségek valószínűleg meglehetősen elterjedtek voltak az ókorban, sokkal gyakrabban szedték áldozataikat, mint hinnénk" - mondja Albert Zink professzor.

Csont és ízületi betegségek[szerkesztés]

Mint Asru az ókori egyiptomi énekes is, sokan szenvedtek mozgásszervi megbetegedésekben. Sok és változatos kezeléseket alkalmaztak szintén. A beteget utasították arra, hogy linimentummal dörzsölje a fájdalmas ízületeket, vagy kötszerrel melegítő borogatást alkalmazzanak a fájdalmas területen. A kötszer kivonata mustárt, borókát és tömjént vagy terpentint tartalmazott, ezek fokozták a vérátáramlást, így melegítette a beteg testrészt és az immunválaszt is gyorsította. Zellert szétrágni, és alkohollal lenyelni reumaellen.

Paraziták[szerkesztés]

Filiariazis[szerkesztés]

Schistosomiasis (bilharziázis)[szerkesztés]

Az egyik régészeti példa az ókori Egyiptomban létező Schistosomiasisra egy elmeszesedett sejt felfedezése a XXI. dinasztiabeli bebalzsamozatlan Nakht múmiájában. Az orvosi vizsgálat során a múmia nem csupán bizonyítékot szolgáltatott a galandféreg létezésére, de a Schistosoma haematobium sejtje megmutatta azt az elváltozást, amelyet léte eredményezett a schistosomás fertőzés folytán. A gránátalma kivonat, amely pelletierint, egy erős antihelminthicumot tartalmaz 50 évvel ezelőtt még használták galandféreg ellen. Az antimont és a sivatagi szilva olaját is erre használták.

Fertőző betegségek és antibiotikumok[szerkesztés]

A betegségek megelőzése teljesen ismeretlen fogalom volt az egyiptomi orvoslásban, csak a gyógyításra koncentrált. Hérodotosz azt írja 100.000 rabszolga 30 éven át építette a Kheops-piramist. Megfejthetetlen titok volt, hogy ennyi ember, a sárkunyhók szegényes körülményei között, hogyan volt képes elkerülni a nagy járványokat. Hérodotosz feljegyzése felkeltette a kutatók kíváncsiságát. Írásában idézi azt a piramison talált feliratot, ami megörökíti a munkások által el fogyasztott retek, hagyma és fokhagyma mennyiségét. 1948-ban két svéd tudós, Paul Karrer és W.A. Schmidt a retekből kivont egy hatóanyagot (rafanin), amelyről kiderült, hogy antibiotikus hatású. Hasonló tulajdonsággal bírnak a hagymából és a fokhagymából kivont allisztatin és allicin is.

Malária[szerkesztés]

Tuberkulózis[szerkesztés]

A tuberkulózis (Mycobacterium tuberculosis) jelenlétéről Ruffer 1910-ben számolt be Nesparehan gerincoszlopában, aki egy XXI. dinasztiabeli Amon papként élte mindennapjait. Ez a Pott betegség tipikus vonásait mutatja, amely a mellkasi csigolya összeesésével jár, és púposságban (kyphosis-t) nyilvánul meg. Ruffer taulmánya maradt máig is az ókori egyiptomi gerinc-tuberkulózis leghitelesebb esete. Mindenki által ismert eseteket sorolnak fel a predinasztikus kortól a XXI. dinasztiáig Morse, Brockwell, Ucko (1964) valamint Buikstra, Baker és Cook (1993). Ezek a Petrie és Quibell által feltárt predinasztikus kor Nagadai mintadarabjai 1895-ből és kilenc núbiai mintadarab az angliai Királyi Sebészeti Főiskolából. Mindkettő szerint kevés kétség van afelől, hogy a tuberkulózis volt a leggyakoribb pathológiai ok. A három legkorábbi példa a predinasztikus korból származik. Az első egy kerámia figura, amelyet Beduban, az asszuáni kerületben találtak. Mellkasán púpos embert mutat be, amint épp lehajol egy agyagedényhez. A tuberkulózisos gerincdeformáció második példája egy kis álló elefántcsont-figura, testén fegyverekkel könyékben hajlítva. Az alak mellkasán egy kiugró púp látszik.

Poliomyelitis (gyermekbénulás)[szerkesztés]

A vírusos fertőzés lényege a gerincvelő elváltozása, mégpedig a gerincvelő első szürke oszlopainak gyulladása. Mitchell jegyzett fel egy bal láb megrövidítését, amely gyermekbénulásról árulkodott Deshasheh ókori egyiptomi múmiáján. Talán Sziptah fáraó dongalába valamint egy 12. dinasztiabeli Khnumu-Nekht múmiáján lévő elváltozások is a gyermekbénulásnak tulajdoníthatók. A 18-19. dinasztiabeli halotti sztélé mutat egy római ajtónállót egy nagyon sorvadt és lerövidített lábbal. A torzulás pontos okán azonban orvosilag vitatkozni lehet. A látvány alapján a gyermekbénulásra lehet tippelni, amely még a gyermekkorban kezdődött a kifejlődés befejezése előtt. Másrészt lehet ez a láb a dongalábúság egy speciális változata a rövidített és másodlagosan elsorvadt láb.

Daganatos megbetegedések[szerkesztés]

Szinte ismeretlen fogalom volt a rák az ókori Egyiptomban. A rák a modern ember "találmánya", amelyet a kicsapongó élet okoz, s ami gyakorlatilag nem létezett az ókorban. A kutatók közel ezer egyiptomi és dél-afrikai múmiát vizsgáltak meg, s ezekben csak néhány esetben találtak rákra utaló jelet – abból a betegségből, amely ma minden harmadik halálesetért felelős. Rosalie David professzor, a manchesteri egyetem bioorvosa szerint: „Az ókorban azonban meglehetősen ritkán fordult elő, mivel a természeti környezetben nincs semmi olyan, amely rákot okozna. Ezért azt mondhatjuk, hogy ez egy olyan, az ember által okozott betegség, amely az életmóddal és a szennyezettséggel áll összefüggésben.” Az egyiptomi eseteknél nem tudhatjuk, hogy mi okozhatta a rák kialakulását” – mondta David. „Az emberek nem tüzeltek, így nem keletkezhetett füst, a templomok pedig tömjént égettek. Az ókori Egyiptomból és más, ebből az évezredből származó adatok azt mutatják, hogy a rák emberi találmány, s ez egyértelmű jel a modern társadalom számára, amellyel foglalkozni kell” – tette hozzá a professzor. Zimmerman és tsi. cáfolták azt az elméletet is, hogy a vizsgált eseteknél a tumor az idők során eltűnt volna, a kutatás ugyanis bebizonyította: a daganatok sokkal jobban megőrződtek, mint a normális szövetek. Több száz, háromezer éves emberi maradványt vizsgáltak meg és ókori orvosi szöveget elemeztek. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy a mell- és egyéb ráktípusok csak a XVII. századtól kezdődően bukkantak fel; hererákot a kéményseprőknél mutattak ki 1775-ben, míg a dohányosoknál 1761-ben diagnosztizáltak orr daganatot.^[58]

Szemészet[szerkesztés]

Az Ebers-papiruszban a legnagyobb fejezetet a szemészetnek szentelték, ami arra utal, hogy igen gyakoriak voltak a szembetegségek, s ezt számos antik forrás is megerősíti. A szemek gyógyítására a kozmetikai és gyulladáscsökkentő hatású szemfestékeket, szemcseppeket, kenőcsöket alkalmaztak. A malachit használata a szem festésére és a szemkenőcsök egészen a Badari korszakig nyúlnak vissza. A galena használatát egyszerű okból vezették be később, de még mindig a predinasztikus korban.

adit "Más (szer) adit betegség elűzésére a szemből:

Fekete szemfesték fél adag, keselyűtojás háromnegyed. Dörzsöljék szét finoman, tegyék a két szem felületére."

Homályos látás

Ez ellen is volt gyógyszerük, a londoni papirusz ezt ajánlja: árpa és gabonaszálak tüze fölé marhamájat tenni és a levét a szem fölött kipréselni. Az Ebers-papirusz szerint pedig a megsütött és kipréselt ökörmájat kell a szemre helyezni.

Trachoma

A III. dinasztiáig ez a betegség minden esetben vaksággal végződött.

Trichiasis

Ez ellen az ókori szembetegség ellen azt ajánlja az Ebers-papirusz, hogy tépkedjük ki a szempillákat és kenjük be a szemet gyík vérével. Dioszkuridész görög orvos is beszámol róla, hogy erre a célra az egyiptomiak kaméleon-vért is használtak.

Véraláfutásos szem

A véraláfutásos szemet terhes nő tejével kellett kezelni.

Palaeodontológia, szájbetegségek, fogászat[szerkesztés]

A fogászati kezelés gyakorlat volt az ókori Egyiptomban.^[59] A kutatók több mint 5000 ókori egyiptomi koponyát vizsgáltak meg a Duckworth-gyűjteményből(Cambridge, Natural History Museum, London). Ez a gyűjtemény tartalmazza a felső és alsó-Egyiptom, Ptolemaida időszakra - közel 5000 éves időszak - vonatkozóan, a Predinasztikus korból. Sok koponyán súlyos, fogászati-patológiai elváltozások találhatók, amik az évezredek során változtak, de főleg a táplálkozás hatásával magyarázható. A halál után, amikor más struktúrák a testben már régfelbomlottak, a fogak gyakran továbbra is teljesen épek évszázadokon át, ellenállóbbak a postmortem bomlási folyamatoknak, mint a csont, és úgy tűnik, hogy nem befolyásolják a mumifikáláshoz használt vegyi anyagok. A fogazat információkkal szolgál az illető táplálkozásáról, az egészségéről, a populáció egy bizonyos időszakában az ókorban. Egyiptomban nagy gondot fordítottak a fájdalomcsillapításra egyrészt a fogászati beavatkozások, másrészt a komolyabb műtétek során. Kiderült az is, hogy a száj-higiéné részeként mentát rágcsáltak az egyiptomiak, amúgy a különféle növényi kivonatokat és drogokat is alkalmazták orvosi beavatkozásaik során. A 4. dinasztia egyik sírjában talált állkapocs, amelyen egy alveoláris eljárással fúrták ki az első zápfog alatti tályogot.

Gyógyító növények[szerkesztés]

A gyógynövények fontos szerepet játszottak az ókori egyiptomi medicinában. A régészek az ősi sírokban, földalatti templomokban olyan feljegyzéseket találtak, amik részletesen írnak a gyógyításról és a különböző gyógynövények jótékony hatásairól. A 20 méter hosszú, 110 oldalas Ebers Papyrus valóságos orvosi enciklopédia. Az egyiptomiak nyers fokhagymát és vöröshagymát fogyasztottak asztma és bronhitisz megelőzése és gyógyítása céljából . Az ó-egyiptomi orvoslás forrásai nagyrészt recepteket tartalmaznak, amelyekben a gyógyszerek jelentős részét a gyógynövények alkotják. A felhasznált növények begyűjtéséről, az alapanyagok állapotáról viszont nem írnak.

Szerencsés esetben a receptekben alkalmazott felhasználási mód alapján lehet visszakövetkeztetni a terápiás célra. A különböző évszakokban begyűjthető növények egyidejű felhasználása arra utal, hogy a gyógyító növényeket raktározták. Ennek módjáról, időtartamáról és formájáról szintén nem szólnak a források, de praktikus okok alapján feltételezhető, hogy a szilárd növényi anyagokat a bomlás megelőzésének céljából szárazon (a mai drogoknak megfelelően) őrizték. Feltehetőleg akkora mennyiséget tároltak, amekkora a következő begyűjtési időszakig elegendő volt, mert a hosszú tárolási idő a hatóanyag-tartalom csökkenésével járt. A fennmaradt tároló, kőedénykék arról is tanúskodnak, hogy bizonyos esetekben a levegő kizárására is szükség volt. Bizonyos esetekben elégséges volt cserépedényben, kosárban vagy vászonzsákban tárolni azokat. A táplálkozásra is szánt termékeket, mint például az árpát, a borsót vagy a babot, a hombárokban ömlesztve raktározták. Voltak olyan gyógynövények, amelyeket csak friss áruból lehetett előállítani.

A növények gyógyító erejének ismerete napi gyakorlat lehetett, éppúgy, mint gyógyászati felhasználásuk. A gyógyászati ismeretek széles köre egyúttal azt is jelzi, hogy az ókori Egyiptomban is párhuzamosan élhetett egymás mellett a népi gyógyászat és a tudományos, teológiai képzést is igénylő orvostudomány. Az előbbi szájhagyományon alapult. Az intézményesített iskolák lejegyzett ismeretei maradt fenn az utókorra. Ez is csak részben, hiszen az orvosi titoktartás, ill. a mester-tanítvány alapú zárt képzésmód tiltotta, de feleslegessé is tette számos elem leírását. Az egyértelműnek tekinthető ismereteket nem kívánták a költséges papiruszra rögzíteni.

Henna (Lawsonia inermis)[szerkesztés]

A henna a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe és a füzényfélék (Lythraceae) családjába tartozó faj, nemzetségének egyetlen elismert faja. A sok gyógyszer közül az egyik gyakran emlegetett szer az Ebers-papiruszban a henna. A henna, mint kifejezés 7 különböző alakban fordul elő a szövegben, attól függően, hogy a növény mely részéről tesz említést, az milyen korú volt a betakarításakor, és hol termesztették. A tekercsben használt kifejezések tehát utaltak a henna minőségére is, melyekből pedig következtetni lehetett a hennában levő ható- és festékanyag mennyiségére. Az egyiptomi tekercsekben leírt gyógyászatban alkalmazott tulajdonságok ugyanazok, melyeket ma is a hennának tulajdonítunk.

A henna a sérült bőrt begyógyítja és fungicid hatású. Az összezúzott hennalevelet az ókori Egyiptomban zúzott henna magokkal, libazsírral és ondóval gyúrták össze. Ennek a hennapasztának minimális lehetett a festőképessége. Datolyával és vöröshagymával elkeverve a hennapép szintén hatásos antibakteriális keverék volt. Ha viszketett a bőr, de seb nem volt rajta, ezt a jó minőségű hennapépet ajánlották a tekercsekben gyógyírként valószínű, ekcéma ellen. Az Ebers papirusz írója a következő megjegyzést írta: “Vigyázz, mert ez tényleg valóságos gyógyszer! Ozirisz templomában leltek rá az orvosságok közt. Ez a szer elűzi a korpát, és a bőr hámlását minden végtagról. Igen, azonnal gyógyít!” Ozirisz ajánlása kiváló garanciát jelent a minőségre és megbízhatóságra. Hajhullás esetén is használták.

A lábujjak betegsége gyakori panasz lehetett az ókori Egyiptomban. Ide tartoztak: a bőrkeményedés, körömgomba, bakteriális fertőzés. Ezekre a betegségekre gyógyhatású borogatást készítettek: édeskömény, henna, tömjén, zsír, mirha, mák, bodza, friss olívaolaj, esővíz felhasználásával. A hozzávalók baktérium és gombaölő hatásúak, a mák fájdalomcsillapító hatású, az olaj pedig táplálta a száraz bőrt. Nem minden hennával kapcsolatos recept tűnik igazán elfogadhatónak. A csipás szemre javasolt keverék mirhát, vöröshagymát, kukoricaüszögöt, olajat hennát tartalmaz. A következő hozzávalók igencsak “szokatlanok”: antilop trágyája és állati zsigerek. Az említett összetevőket alaposan elkeverve, keselyű tollával kell a szemre kenni. A tekercsek érdekessége, hogy írója a henna növényeket termesztésük helye és az ezen alapuló hatóanyag-mennyiségük szerint is megkülönbözteti. Felismerték és használták a henna gyógyító, gyulladáscsökkentő és gombaölő hatását, nem alkalmazták a henna testfestő tulajdonságát.

Többekközt:

aloe: égésre, al lergiára, bőrbetegségekre, fekélyre

bazsal ikom: szívgyógyszer

jeruzsálemi alma: hashajtó, májerősí tő

kömény: emésztést segí tő, friss leheletet biztosí t

sáfrány: reuma el len, duzzanat apasztó

kapor: laxatív, vízhajtó

görögszéna: légzési nehézségekre, gyomortisztító, máj és hasnyálmirigy

tömjén: torokgyulladásra, vérzéscsillapító, hányáscsillapító

fokhagyma: általános immunrendszer erősítő

édesgyökér: enyhe hashajtó, légzéstsegítő

hagyma: megfázás megelőzése, szívbetegségek megelőzése

petrezselyem: vízhajtó

kakukkfű: fájdalomcsillapító

kurkuma: nyílt sebekre

mák: altató

koriander: húgyutak kezelésére

Gránátalma (Punica granatum L.;jnhmny)[szerkesztés]

Szalagférgességre a növény gyökere a felhasználandó alapanyag, és italt készítettek belőle pusztán folyadék hozzáadásával, és az 5 ill. többszörösét megadó egész számos mennyiségben alkalmazták az alapanyagokat.

Lepkeszeg (Trigonella Phoenum graecum L.;HmAjt)[szerkesztés]

A jobb oldali csomójában rA-jb szenvedőnek adták a lepkeszeget, más néven görögszénát, görögbúzát, sörben összetörve erős hatású szerként, mindössze egyetlen másik növénnyel (tHwj termése) elegyítve, miután egy kevésbé drasztikusnak ítélt gyógyital a páciens xAjt-betegségét nem tudta megszüntetni. A ht kiürítését is szolgálta, mézbe mártott fqAt süteménybe keverve kellet elfogyasztani, és az wĥdw fájdalom megszűnését várták. A hasi szervek gyógyításában még egy, hiányos recept ismert, ahol a szalagféreg ellen vették igénybe.

Krisztustövis (Zizyphus spina Christi L.; nbs)[szerkesztés]

Őshonos krisztustövis termését és a fát használták sokféle célra: hűtésre a végbélnél rA-jb elzáródására, aAa betegségre (Eb226), jb szívre, vizelet szabályozására. Szikomórfa (Ficus sycomorus L.; nht) Őshonos növény a szikomórfa, amelynek bevágott termését igen nagyra értékelték. Alkalmazták a szalagféreg és wHAw-kiütés ellen, végbél gyulladására, mellkas kezelésére, jobb oldal elzáródására, rA-jb-re, aAa megszüntetésére, és vizeletszabályozására a mentsruáció kezdetén.

Balanites (Balanites aegyptiaca; jSd)[szerkesztés]

Egészen széles körben volt használatban az *jSd, amelyet nagy valószínőséggel a Balanites aegyptiaca (L.) Delile termésével azonosít a szakirodalom. A termését használták. Ez a „sivatagi datolya”, arabul heglig, sokféle funkciót be tudott tölteni: „beteg has”, Végbél, „vérfészek”, köhögés, asztma, hashajtó, hasmenés, orsóférgesség ellen.

Boróka (Juniperus oxycedrus L.; wan)[szerkesztés]

Tigrismogyoró (Cyperus esculentus L.; waH)[szerkesztés]

Datolya (Phoenix dactylifera L.; bnr)[szerkesztés]

Méz (Mel; bjt)[szerkesztés]

Különleges helyet foglal el az állati anyagok között a méz (*bjt), amely az egyik legrégebbi gyógyító anyag. Vele együtt ismerték meg a viaszt, mézes receptben, 1/16 *rA mennyiségben használták. Felhasználása is rendkívül széleskörű, szinte mindenféle kezelésben szerepet játszott. Has, vizelés, összehúzódás a vizeletben, sok vizelet, hashajtó, has „megnyitására, has kiürítése, has kiürítése, minden rossz dolog kihajtása, székelés, fájdalom, szabályozása, orsóféreg, szalagféreg, kiütés, végbél, láz, szelelés.

Veszélyes állatok[szerkesztés]

Egyiptomi orvosi ismeretek átadása[szerkesztés]

Kronológia[szerkesztés]

Egyiptom egyesítése előtti korszak (Kr.e.3500-3000)[szerkesztés]

Archaikus kor (Kr.e 3000-2635) I. és II. dinasztia[szerkesztés]

Imhotep Kr.e. 2750

Óbirodalom (Kr.e. 2635-2155) III. és VI. dinasztia[szerkesztés]

Első átmeneti kor (Kr.e.2155-2040) VII. és X. dinasztia[szerkesztés]

Középbirodalom ( Kr.e.2040 – 1791) XI. és XII. dinasztia[szerkesztés]

Kahuni papirusz, Nőgyógyászati–szülészeti „szakkönyv”, Kr.e. 2100-1900 k.

Második átmeneti kor (Kr.e 1791-1550) XIII-XVII. dinaszia (Hükszósz uralom Északon)[szerkesztés]

Deir el-Bahri rejtekhely, DB 320, amely Pinodzsem főpap sírja volt eredetileg. Ahmed Abd el Raszul elveszett kecskéje után kutatva talált rá 1871 k. A rejtek sírt 1881. Július 6-án Émile Brugsch német egyiptológus tárta fel.

Szekenenré Ta-aa múmiája[szerkesztés]

Az ókori egyiptomi XVII. dinasztia utolsó előtti fáraója. Uralkodása alatt zajlott az Egyiptom északi vidékét megszállva tartó hükszoszok kiűzésének első szakasza, mely utóda, Kamosze alatt folytatódott és a XVIII. dinasztiát megalapító I. Jahmesz alatt fejeződött be. Szekenenré a harcok során esett el. Uralkodása Kr. e. 1558–1554.

I. Jahmesz múmiája[szerkesztés]

Az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia első fáraója. Az Egyiptom északi részét megszállva tartó hükszoszok ellen fellázadó és háborút indító thébai uralkodóház tagja. Kr.e. 1550–1525.

I. Amenhotep[szerkesztés]

Az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia második fáraója. A hükszósz megszállókat kiűző I. Jahmesz fia volt, valószínűleg gyermekként került a trónra. Apja tevékenységét folytatta: befejezte Jahmesz építkezéseit, megszilárdította az egyiptomi fennhatóságot Alsó-Núbiában.

Smith papirusz[szerkesztés]

„Sebészeti szakkönyv ”. Kr.e. 1600-1550, az Újbirodalom elején készült, de egy 2550 k.i, Óbirodalmi szöveg utánzata. Edwin Smith amerikai kereskedő vásárolta sírrablóktól Luxorban, 1862-ben, más híres tudományos papiruszokkal együtt. Pl.: Rhind /matematikai /, British Museum matematikai tekercse, Ebers pap.együtt. Mind a négy papirusz ugyanabból a sírból származik. 4,67 m x 33,02 cm nagyságú The New York Academy of Medicine-ben található.

Ramesszeum III. papirusz[szerkesztés]

Szemészeti ismeretekket tartalmaz, Kr.e. 1700 k.

Újbirodalom ( Kr.e.1550-1070)[szerkesztés]

Deir el-Bahri rejtekhely, DB 320, amely Pinodzsem főpap sírja volt eredetileg. Ahmed Abd el Raszul elveszett kecskéje után kutatva talált rá 1871 k. A rejtek sírt 1881. Július 6-án Émile Brugsch német egyiptológus tárta fel.

I. Thotmesz[szerkesztés]

Az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia harmadik fáraója. A gyermektelenül meghalt I. Amenhotepet követte a trónon. Származása nem ismert, feltételezhető, hogy vagy vér szerinti rokona az uralkodó dinasztiának, vagy házasság útján került a családba. Ő az első fáraó, aki bizonyítottan a Királyok völgyét választotta temetkezési helyül. Uralkodása Kr. e. 1504–1492.

II. Thotmesz[szerkesztés]

Uralkodása Kr. e. 1492–1479.

III. Thotmesz[szerkesztés]

Uralkodása Kr. e. (1479)–1458–1425

I. Ramszesz (Menpehtiré)[szerkesztés]

Az ókori Egyiptom XIX. dinasztiájának első fáraója; I. Széthi apja, II. Ramszesz nagyapja. Uralkodása i. e. 1292-1290.

I. Széthi[szerkesztés]

Az újbirodalmi XIX. dinasztia második fáraója, a dinasztia leghíresebb uralkodójának, II. Ramszesznek az apja. Uralkodása Kr. e. 1290–1279.

Tutanhamon (Tutankhamon, uralkodói nevén: Nebheperuré)[szerkesztés]

Kr. e. kb. 1343–1325) az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájának egyik utolsó fáraója. Kb. i. e. 1335 és 1325 között uralkodott, de mivel fiatalon került trónra, helyette más nagy hatalmú személyek, mint Ay és Horemheb irányították az országot. Uralma alatt kezdődött Egyiptom Amarna-reform utáni restaurációja. Uralkodásának tizedik évében a fiatal fáraó elhunyt.

Halálának oka[szerkesztés]

Halálának okáról számos feltételezés született, melyek nagy része a múmián található sérülések természetéből fakad: felvetették, hogy a fáraó esetleg gyilkosság áldozata lett, de a 2005-ben elvégzett vizsgálatok alapján halálát csonttörés következményei okozták. A 2008 és 2010 között elvégzett vizsgálatok azt is megerősítették, hogy maláriában szenvedett, ami hozzájárulhatott halálához. 1968-ban egy brit tudóscsoport a Liverpooli Egyetemről újra felnyitotta a szarkofágot, hogy röntgenvizsgálatokat végezzen a múmián. Ekkor kiderült, hogy a balzsamozáskor a bordák nagy részét eltávolították, az agy elfolyósításában és eltávolításában segítő folyadékot pedig kétszer is befecskendezték a koponyába: egyszer, amikor a múmia fekvő helyzetben volt, és egyszer, mikor fejjel lefelé lógott. Tutanhamoné az egyetlen olyan fáraómúmia, amelynél ezt a technikát alkalmazták. A vizsgálatok megerősítették a fáraó életkorának becslését.^[60][2] Tutanhamon, Juja, Tuja és a korábban I. Thotmesznek tartott múmia vizsgálatakor is kimutatták a trópusi malária kórokozóját (Plasmodium falcifarum). Ez a halált is okozható betegség hozzájárulhatott a fáraó halálához. Sírjában nagy mennyiségben találtak olyan korabeli gyógykészítményeket, melyek a malária tüneteinek (pl. láz, hidegrázás, fájdalmak) kezelésére voltak használatban.^[61]

Betegségei[szerkesztés]

II. Ramszesz (Ramszesz Meriamon Uszermaatré Szetepenré)[szerkesztés]

Uralkodása, Kr. e. 1302 – kb. 1213. Az újbirodalmi XIX. dinasztia harmadik fáraója (kb. i. e. 1279-től haláláig), az ókori Egyiptom egyik legjelentősebb uralkodója. Rendkívül hosszú, 66 éves uralkodási ideje alatt (a fáraók közül a hagyomány egyedül a csaknem egy évezreddel korábban élt II. Pepinek tulajdonít hosszabb uralkodást, de ez is vitatott) nagyszabású építkezéseket folytatott, hadjáratokat vezetett, de nevéhez fűződik a történelem első fennmaradt békeszerződése is; uralma az egyiptomi civilizáció egyik tetőpontját jelentette.

Ebers papirus[szerkesztés]

Általános orvosi dokumentum, testrészek szerinti betegség-felosztással, értekezésekkel, tanulmányokkal, orvosi receptekkel, varázs szövegekkel. Kr.e 1550 k. (recton naptárfeljegyzés), thébai sírban bukkantak rá. Georg Ebers (1837- 1898) német egyiptológus vásárolta Edwin Smith-től, majd feldolgozta és kiadta a papiruszt. 20,72 m –es kézirat, 108 oszloppal, a legnagyobb orvosi papirusz. Universitäsbibliothek, Lipcse.

Az Ebers papirusz a következő témaköröket tartalmazza:

1. Orvosi gyógykezelések előtti ráolvasást, amely növeli az orvosság hatékonyságá
2. Belső betegségeket, szem betegségeit.
3. Bőrbetegségeket.
4. Szélsőséges betegségeket (a fej, torok, fogak, orr, fül betegségeit és a kozmetikát).
5. Női betegségeket.
6. Anatómiai, orvostudományi, és patológiai ismereteket és szómagyarázatot.
7. Sebészeti eseteket.

1-3. sor

mágikus szövegekhez kapcsolódik, amelyek jelentése megvéd a természetfeletti erőktől, segítséget nyújt a gyógykezelésben és a diagnózisban. Ezeket azonnal egy nagyobb szakasz követi, amelyben a gyomor (khet) betegségeit tárgyalja.

50-85.

belső paraziták

90-95.és a 104-118.

bőrbetegségek, három kategóriában: irritatív, hámló és gennyedző.

132-164. sor

végbélyílás betegségei az emésztési szekcióban vannak. A 187. sorig a papirusz követi az előírt szabványos felsorolást, amelyek könnyítést nyújtanak a betegségekhez. De a betegségeket magukat gyakran különbözőképpen is le lehet fordítani. Néha a tünetek meg-ismert formáit veszik, mint ellenszert, de gyakran speciális betegségek időszakai lehettek, mint a wekhedu vagy az amelyeknek nagyon homályosan maradt fenn jelentésük.

188-207. sor

a "gyomor könyvét" tartalmazza, ami feltűnő váltást jelent stílusában az Edwin Smith papirusz tartalmához képest. Csak a 188. sornak volt címe, mégis minden sorban volt egy "ha megvizsgálsz egy embert" kifejezés, ami jellegzetes hasonlóságot mutat az Edwin Smith papirusszal. Ettől a ponttól kezdődnek a diagnózisok felállításai, de nem a prognózisoké. A 207. sor után a szöveg stílusa visszavált az eredetihez, ahol a szívről tart rövid értekezést (208-241).

242-247. sor

orvosságokat tartalmaz, amelyek hírnévre tettek szert, mert személyesen használtak a különféle istenek is. Csak a 247. sor tartalmazott a fent említett részből Ízisszel kapcsolatos speciális diagnózist, hogy a Ré fejében levő betegségre orvosságot teremtett. A következő rész a fejjel kapcsolatos betegségeket említi, de az istenek orvosságaira való hivatkozás nélkül.

250. sor

migrénre való gyógykezelést folytatják. A folytatás a 251. sorral félbeszakad, ahol a gyógyszereket a betegségeknél jobban középpontba helyezi. A leghihetőbb egy gyógyszerkönyvből készült kivonat, ahol a sor így kezdődik: "Annak a tudománya, amit degemből (valószínűleg ricinusolaj) készítenek, amit a régi írásokban találtak, és ami hasznos az emberek számára".

261-283. sor

a vizelet szabályos folyásáról beszél, majd az orvosságok követik "amit okoz a szív, azt átveszi a kenyér". A 305-335. sor a köhögés különböző formáira ajánl gyógyszereket, valamint egy genew nevű betegségre.

437-476. sor

a szöveg a hátralévő részben a hajra vonatkozó orvosi aggodalomra okot adó állapotokat vitatja meg (),

482-529. sor

a traumás sebesülések, mint például az égés, és a sebek, és lábujjak, ujjak, lábak betegségei

627-696. sor

azt tartalmazza, hogy a metut hogyan lehet erősíteni és ellazítani. A metu pontos jelentése zűrzavaros. Jelenthet hitvány üres edényt vagy pedig izomszövetet.

697-704. sor

nyelv betegségeiről ír a papirusz

708-721. sor

bőrgyógyászat

739-750. sor

fogászat

761-781. sor

fül, orr , torok betegségei

783-839. sor

nőgyógyászat

Hashajtás a gyógyítás legfontosabb elve[szerkesztés]

A gyógyszer a gyógyítás eszköze úgy, hogy tisztítsa ki az emberi szervezetet, szabaduljon meg a salakanyagoktól a beteg. A ricinus fa magját elrágni és sörrel lenyelni annak érdekében, hogy egyértelműen eltávozzon, ami a szervezetben felszaporodott.

Parfümök és kozmetikumok gyártása[szerkesztés]

Liliomok gyűjtése parfümkészítéshez. A liliomolaj kinyerése a szirmokból.

Hearst papirusz[szerkesztés]

Általános orvosi papirusz, Kr.e.1450 k

Ramesszeum IV. papirusz[szerkesztés]

Gyermekgyógyászattal kapcsolatos varázsszövegeket tartalmaz. A Ramesszeum (eredeti egyiptomi nevén Henemet-uaszet) II. Ramszesz ókori egyiptomi fáraó halotti temploma. A luxori templommal szemben, a Nílus nyugati oldalán, II. Amenhotep és IV. Thotmesz templomai közt épült az i. e. 13. században, ahol megtalálták atekercseket.

Ramesszeum V. papirusz[szerkesztés]

A papirusz recepteket tartalmazott izomfájdalomra.

Londoni orvosi papirusz[szerkesztés]

Általános orvosi, mágikus papirusz, Kr.e. 1300 k.

Carlsberg VIII. papirusz[szerkesztés]

Szülési prognózis, szemészet, Kr.e. 1300 k.

Chester Beatty VI. papirusz[szerkesztés]

Belek mőködéséről, Kr.e 1200 k.

Harmadik átmeneti kor ( Kr.e. 1070 – 945 ) XXI. és XXIV. Dinasztia (líbiai uralom)[szerkesztés]

Későkor ( Kr.e. 716-332)[szerkesztés]

Etióp uralom ( XXV. dinasztia, Kr.e. 716-656)[szerkesztés]

Szaiszi dinasztia ( XXVI. dinasztia, Kr.e. 664-525)[szerkesztés]

Perzsa uralom (XXVII. dinasztia, Kr.e.525-404)[szerkesztés]

Független egyiptomi dinasztiák (XXVII.XXX. din., Kr.e 404-342)[szerkesztés]

Második perzsa uralom (XXXI. Dinasztia, Kr.e. 342-332)[szerkesztés]

Görög kor /Ptolemaiosz kor/ (Kr.e 332- 30) Rubensohn papirusz[szerkesztés]

Rubensohn papirusz (Berlini 10456)[szerkesztés]

Köhögés elleni receptek.

Berlini 3038 orvosi papirusz[szerkesztés]

Szülési prognózis.

Berlini 3037 papirusz[szerkesztés]

Szülés, nőgyógyászat.

Brooklyni kígómarás papirusz[szerkesztés]

Kígyómarás gyógyítása, szülés, fogzás.

Római kor (Kr.e.30.- Kr.u. 395)[szerkesztés]

Krokodilopolisi papirusz[szerkesztés]

Általános orvoslás, Kr. u. 150.k.

Bizánci uralom (395-640)[szerkesztés]

Arab hódítás (640-ben)[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kákosy László: Ré fiai Gondolat K. 1979
Monarchs of the Nile Dodson, Aidan 1995 Rubicon Press ISBN 0-948695-20-x
History of Ancient Egypt, A Grimal, Nicolas 1988 Blackwell
Dictionary of Ancient Egypt, The Shaw, Ian; Nicholson, Paul 1995. Harry N. Abrams, Inc., Publishers ISBN 0-8109-3225-3
Complete Pyramids, The (Solving the Ancient Mysteries) Lehner, Mark 1997. Thames and Hudson, Ltd. ISBN 0-500-05084-8
Chronicle of the Pharaohs (The Reign-By-Reign Record of the Rulers and Dynasties of Ancient Egypt)

Clayton, Peter A. 1994. Thames and Hudson Ltd ISBN 0-500-05074-0

Stuart Anderson: Making medicines: a brief history of pharmacy and pharmaceuticals Pharmaceutical Press. Copyright.
Edward Kremers,Glenn: Kremers and Urdang's History of pharmacy Amer. Inst. History of Pharmacy. Copyright.
Michael A. Flanner: Civil War pharmacy: a history of drugs, drug supply and provision, and ... Routledge. Copyright.
Nick Barber, Alan Willson: Clinical pharmacy Elsevier Health Sciences, 2006.12.21
K. N. Hansen, G. Parthasarathi: Text Book Of Clinical Pharmacy Orient Blackswan, 2004.01.01.
A. V. Yadav: Hospital And Clinical Pharmacy Pragati Books Pvt. Ltd., 2008.08.07
PICTORIAL HISTORY ANCIENT PHARMACY; By HERMANN PETERS. CHICAGO:

G. P. ENGELHARD & COMPANY. 1889.

The Birth of Europe Jacques Le Goff BLACKWELL PUBLISHING 350 Main Street, Malden, MA 02148-5020, USA 108 Cowley Road, Oxford OX4 1JF, UK 550 Swanston Street, Carlton, Victoria 3053, Australia
MEDICINE AND RELIGION c.1300 The Case of Arnau de Vilanova JOSEPH ZIEGLER CLARENDON PRESS • OXFORD 1998
AN ENCYCLOPAED OF THE HISTORY OF TECHNOLOGY IAN McNEIL Taylor & Francis e-Library, 2002.
THE HISTORYOF SCIENCE AND TECHNOLOGY BRYAN BUNCH with ALEXANDER HELLEMANS HOUGHTON MIFFLIN COMPANY / BOSTON • NEW YORK / 2004
Encyclopedia of Barbarian Europe Michael Frasseto Santa Barbara, California Denver, Colorado Oxford, England Copyright 2003
The Encyclopedia of World History Peter N. Stearns BOSTON: HOUGHTON MIFFLIN COMPANY, 2001 NEW YORK: BARTLEBY.COM, 2002

Lásd még[szerkesztés]

Lábjegyzet[szerkesztés]

↑ http://www.natursziget.com/nagyvilag/20070604osiegyiptomimodszerek
↑ http://www.felfedem.eoldal.hu/cikkek/egyiptomi-kutatasok/orvostudomany-az-okori-egyiptomban.html
↑ http://www.google.hu/#hl=hu&output=search&sclient=psy-ab&q=Gy%C3%B3gyszerk%C3%A9mi+alapjai+frank&oq=Gy%C3%B3gyszerk%C3%A9mi+alapjai+frank&gs_l=hp.3...4163.9517.1.11458.6.6.0.0.0.0.100.485.5j1.6.0...0.0...1c.1j2.kmGPDvwoG1M&psj=1&bav=on.2,or.r_gc.r_pw.r_qf.&fp=32c8647618214dd0&biw=1024&bih=655
↑ (a K.N.H. Központ Biomedical egyiptológia, Faculty of Life Sciences, A University of Manchester, Oxford Road, Manchester, M13 9PT.)
↑ The Lancet, Volume 372, Issue 9652 , Pages 1802-1803, november 22, 2008
↑ http://www.histpharm.org/37ishp_review2005.pdf
↑ http://nabc.cals.cornell.edu/pubs/nabc_14/GOLDMAN.pdf
↑ http://szerves.science.unideb.hu/Gyogyszerkemia_alapjai.pdf
↑ www.spkpfh.de/Iatrocracy_Work_pa
↑ Polányi Imre: Az ókori világ története Keményborítós, Tankönyvkiadó, 1976
↑ EGYPT’S MAKING The origins of Ancient Egypt 5000–2000BC Michael Rice This edition published in the Taylor & Francis e-Library, 2004
↑ Vallanak a múmiák Rosalie David Kiadó: CSER KÖNYVKIADÓ ÉS KER.KFT ISBN: 9639445916 Nyelv: MAGYAR Kiadás éve: 2003 Árukód: 2117161
↑ http://193.224.76.4/download/konyvtar/digitgy/phd/2008/vargha_zoltan.pdf
↑ (Boni et al. 2004).
↑ (Koenig-1896).
↑ Egyptian Mummies and Modern Science Edited by Rosalie David University of Manchester Publisher: Cambridge University Press Print Publication Year: 2008 Online Publication Date: August 2009 Online ISBN: 9780511499654
↑ http://www.szepmuveszeti.hu/web/guest/gyujtemenyek/egyiptomi/kutatas
↑ http://www.radiologia.hu/uploads/doc/3030_MRO_2010_04_02.pdf
↑ (Gerasimov 1971; Prag és Neave 1997. Taylor 2001; Wilkinson 2004)
↑ É V ÉVFOLYAM 12. Volume G E O M A T I K A ZÁVOTI J, , BÁNYAI L, PAPP G 2009
↑ http://www.szikm.hu/cs_szabadegyetem.php
↑ http://www.mult-kor.hu/cimkek/egyiptom
↑ Dates given in this diagram are based on the ages and genealogies given in the Bible. This chart differs slightly from those of other Biblical scholars in that the dates before the Exodus have been moved back by about 215 years (???). Many scholars have only allowed for 215 years of Egyptian slavery for the Israelites. The Bible actualy says that the Israelites were in Egypt for a period of 430 years (Exodus 12:40). It can be calculated from the dates given in the Bible (Genesis Ch 11), that the flood occurred 582 years before Jacob entered Egypt (Jacob was 130 yrs old when he entered Egypt and Abraham was 100yrs old when he had Issac and Issac 60 yrs old when he had Jacob). Archaelogical evidence (???) is increasingly pointing to the Exodus being in the 13th Egyptian Dynasty in 1445BC (???) and this is confirmed by the Bible which says that Solomon began building the temple 480yrs after the Exodus (1Kings 6:1). If the Exodus date is correct, the flood of Noah would have occured around 2457 BC (1445+430+582). Using the Modern Chronology proposed by Ashton and Down, Egyptian Dynasties correlate well with the Bible (???). There is now a lot of achaeological evidence (???) to suggest that the Israelites were slaves in Egypt during the 12th dynasty of Egypt (???) and the Exodus occurred in the 13th dynasty (???). Tags: bible, Israel, flood, Noah, Ark, Babylon, timeline, chart, dates, History, Egypt, Ham, Shem, Japheth, Mizraim, Nimrod, Chaldea, Mesopotamia, Cush, Javan, Greece, Caanan, Phoenicia, China, Persia, persian, Empire, Macedonian, Babel, dispersion, Sparta, Asia, David, Solomon, Moses, Jacob, Slavery, slaves, mud bricks, pyramids, Abraham, Isaac, Joseph, Exodus, Deborah, Judges,12th dynasty, 13th dynasty, 15th dynasty, 18th dynasty, 3rd dynasty, 400 years, Abraham, Amenemhet III, Amenhotep I, Bible, Chronology, comtemporaries, core, David Down, Djoser, First Dynasty, Hatshepsut, Hyksos, Imhotep, Israelite, Jereboam, Joseph, Joshua, King, Menes, moses, mud bricks, Neferhotep, Netjerikhet, King, Pharaoh, Pyramid, Queen of Sheba, Red sea crossing, Saul, Third dynasty, Thutmosis I, Thutmosis III, Zoser
↑ http://www.museum.hu/e/Mumiak_es_doktorok_-_Az_oegyiptomi_orvoslas_titkai
↑ http://www.szikm.hu/kep/csodapatika/sz_egyetem_5ea.pdf
↑ The Lancet, Volume 372, Issue 9652 , Pages 1802-1803, november 22, 2008
↑ PhD Doktori értekezés Dr. Győry Hedvig Semmelweis Egyetem Patológiai Tudományok Doktori Iskola
↑ http://www.pjonline.com/blog_entry/medicinal_wines_in_early_ancient_egypt
↑ http://www.penn.museum/sites/biomoleculararchaeology/?p=42
↑ http://dsc.discovery.com/news/2009/04/14/egyptian-wine.html
↑ H. Abdol-Salam “Zakhirat El Attar” (In Arabic Langugage) Dar El Maaref, Cairo 1947
↑ N.M. Doghaim “Medicine and Surgery of the Ear, Nose and Throat in Ancient Egypt” The Alexandria Medical JournalSupplement, 18(4) 1972
↑ Samir El Gammal “History of Medicine and Pharmacy in Pharaonic Egypt (In Arabic Language) The Public Egyptian Organizationof Books, Cairo, 1994.
↑ Hassan Kamal “Dictionary of Pharaonic Medicine” Second Edition, The National Publication House, 1967.
↑ Hassan Kamal “The Ancient Egyptian Medicine” (In Arabic Language) Third edition, The Public Egyptian Organization of Books
↑ The Pharaoh's Pharmacists Thu, December 20, 2007 - 9:50 AM 15 December 2007 From New Scientist Print Edition
↑ The Pharaoh's Pharmacists Thu, December 20, 2007 - 9:50 AM 15 December 2007 From New Scientist Print Edition
↑ The Lancet, Volume 372, Issue 9652 , Pages 1802-1803, november 22, 2008
↑ http://www.felfedem.eoldal.hu/cikkek/egyiptomi-kutatasok/orvostudomany-az-okori-egyiptomban.html
↑ http://www.britannica.com/EBchecked/topic/283435/Imhotep
↑ William Osler, The Evolution of Modern Medicine, Kessinger Publishing 2004, p.12
↑ http://www.touregypt.net/featurestories/imhotep.htm
↑ http://www.szikm.hu/kep/csodapatika/5-Mumiak_es-doktorok.pdf
↑ Proceedings of the 10th Annual History of Medicine Days WA Whitelaw - March 2001
↑ Az achondroplasia a leggyakoribb, autoszomális dominánsan öröklődő osteochondrodysplasia. Oka a fibroblastnövekedési faktor 3-as receptorának génmutációja. Rhizomeliás típusú törpeséget (120-140 cm-es végmagasságot) és macrocephaliát okoz, ép intellektus mellett. A betegség a jellemző fenotípus és a radiológiai eltérések alapján újszülöttkorban diagnosztizálható. A közlemény összefoglalja a betegség specifikus (neurológiai, fül-orr-gégészeti, mozgásszervi, anyagcsere- és pszichés) problémáit és a kezelési lehetőségeket.
↑ http://ersebesz.blogter.hu/270924/marihuanaval_gyogyitottak_az_okori_egyiptomiak
↑ Lewin 1964; Rudgley 1993
↑ http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-373/esely/TPUBL-A-373.pdf
↑ Egyptian Mummies and Modern Science Edited by Rosalie David University of Manchester Publisher: Cambridge University Press Print Publication Year: 2008 Online Publication Date: August 2009
↑ (Balabanova et al. 1992; Parsche és Nerlich, 1995)
↑ (Bisset és Zenk, 1993, Schafer, 1993; Bijon, 1993)
↑ http://www.ancientamerica.org/library/media/HTML/t6bzhahe/66.%20Transoceanic%20Contact%20Part%203%20.htm?n=0
↑ http://www.neara.org/jett/precolumbiantransoceanic.pdf
↑ (Schafer, 1993)
↑ (Bisset és Zenk, 1993.)
↑ http://people.tribe.net/transkryptome/blog/50932ce8-4530-4684-9ad4-9d2403f24ab0
↑ http://news.sciencemag.org
↑ http://mult-kor.hu/20101018_szinte_ismeretlen_fogalom_volt_a_rak_az_okorban
↑ Egyptian Mummies and Modern Scienc Edited by Rosalie David University of Manchester Publisher: Cambridge University Press Print Publication Year: 2008 Online Publication Date: August 2009 Online ISBN: 9780511499654 Hardback ISBN: 9780521865791
↑ Tutankhamun mummy; Ancient-Egypt.org
↑ Zahi Hawass, et al.: Ancestry and Pathology in King Tutankhamun's Family. In: The Journal of the American Medical Association, Vol. 303 No. 7, February 17, 2010

Orvostudományi portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] ttp://www.natursziget.com/nagyvilag/20070604osiegyiptomimodszerek

[2] ttp://www.felfedem.eoldal.hu/cikkek/egyiptomi-kutatasok/orvostudomany-az-okori-egyiptomban.html

[3] ttp://www.google.hu/#hl=hu&output=search&sclient=psy-ab&q=Gy%C3%B3gyszerk%C3%A9mi+alapjai+frank&oq=Gy%C3%B3gyszerk%C3%A9mi+alapjai+frank&gs_l=hp.3...4163.9517.1.11458.6.6.0.0.0.0.100.485.5j1.6.0...0.0...1c.1j2.kmGPDvwoG1M&psj=1&bav=on.2,or.r_gc.r_pw.r_qf.&fp=32c8647618214dd0&biw=1024&bih=655

[4] (a K.N.H. Központ Biomedical egyiptológia, Faculty of Life Sciences, A University of Manchester, Oxford Road, Manchester, M13 9PT.)

[5] The Lancet, Volume 372, Issue 9652 , Pages 1802-1803, november 22, 2008

[6] ttp://www.histpharm.org/37ishp_review2005.pdf

[7] ttp://nabc.cals.cornell.edu/pubs/nabc_14/GOLDMAN.pdf

[8] ttp://szerves.science.unideb.hu/Gyogyszerkemia_alapjai.pdf

[9] www.spkpfh.de/Iatrocracy_Work_pa

[10] Polányi Imre: Az ókori világ története Keményborítós, Tankönyvkiadó, 1976

[11] EGYPT’S MAKING The origins of Ancient Egypt 5000–2000BC Michael Rice This edition published in the Taylor & Francis e-Library, 2004

[12] Vallanak a múmiák Rosalie David Kiadó: CSER KÖNYVKIADÓ ÉS KER.KFT ISBN: 9639445916 Nyelv: MAGYAR Kiadás éve: 2003 Árukód: 2117161

[13] ttp://193.224.76.4/download/konyvtar/digitgy/phd/2008/vargha_zoltan.pdf

[14] (Boni et al. 2004).

[15] (Koenig-1896).

[16] Egyptian Mummies and Modern Science Edited by Rosalie David University of Manchester Publisher: Cambridge University Press Print Publication Year: 2008 Online Publication Date: August 2009 Online ISBN: 9780511499654

[17] ttp://www.szepmuveszeti.hu/web/guest/gyujtemenyek/egyiptomi/kutatas

[18] ttp://www.radiologia.hu/uploads/doc/3030_MRO_2010_04_02.pdf

[19] (Gerasimov 1971; Prag és Neave 1997. Taylor 2001; Wilkinson 2004)

[20] É V ÉVFOLYAM 12. Volume G E O M A T I K A ZÁVOTI J, , BÁNYAI L, PAPP G 2009

[21] ttp://www.szikm.hu/cs_szabadegyetem.php

[22] ttp://www.mult-kor.hu/cimkek/egyiptom

[23] Dates given in this diagram are based on the ages and genealogies given in the Bible. This chart differs slightly from those of other Biblical scholars in that the dates before the Exodus have been moved back by about 215 years (???). Many scholars have only allowed for 215 years of Egyptian slavery for the Israelites. The Bible actualy says that the Israelites were in Egypt for a period of 430 years (Exodus 12:40). It can be calculated from the dates given in the Bible (Genesis Ch 11), that the flood occurred 582 years before Jacob entered Egypt (Jacob was 130 yrs old when he entered Egypt and Abraham was 100yrs old when he had Issac and Issac 60 yrs old when he had Jacob). Archaelogical evidence (???) is increasingly pointing to the Exodus being in the 13th Egyptian Dynasty in 1445BC (???) and this is confirmed by the Bible which says that Solomon began building the temple 480yrs after the Exodus (1Kings 6:1). If the Exodus date is correct, the flood of Noah would have occured around 2457 BC (1445+430+582). Using the Modern Chronology proposed by Ashton and Down, Egyptian Dynasties correlate well with the Bible (???). There is now a lot of achaeological evidence (???) to suggest that the Israelites were slaves in Egypt during the 12th dynasty of Egypt (???) and the Exodus occurred in the 13th dynasty (???). Tags: bible, Israel, flood, Noah, Ark, Babylon, timeline, chart, dates, History, Egypt, Ham, Shem, Japheth, Mizraim, Nimrod, Chaldea, Mesopotamia, Cush, Javan, Greece, Caanan, Phoenicia, China, Persia, persian, Empire, Macedonian, Babel, dispersion, Sparta, Asia, David, Solomon, Moses, Jacob, Slavery, slaves, mud bricks, pyramids, Abraham, Isaac, Joseph, Exodus, Deborah, Judges,12th dynasty, 13th dynasty, 15th dynasty, 18th dynasty, 3rd dynasty, 400 years, Abraham, Amenemhet III, Amenhotep I, Bible, Chronology, comtemporaries, core, David Down, Djoser, First Dynasty, Hatshepsut, Hyksos, Imhotep, Israelite, Jereboam, Joseph, Joshua, King, Menes, moses, mud bricks, Neferhotep, Netjerikhet, King, Pharaoh, Pyramid, Queen of Sheba, Red sea crossing, Saul, Third dynasty, Thutmosis I, Thutmosis III, Zoser

[24] ttp://www.museum.hu/e/Mumiak_es_doktorok_-_Az_oegyiptomi_orvoslas_titkai

[25] ttp://www.szikm.hu/kep/csodapatika/sz_egyetem_5ea.pdf

[26] The Lancet, Volume 372, Issue 9652 , Pages 1802-1803, november 22, 2008

[27] PhD Doktori értekezés Dr. Győry Hedvig Semmelweis Egyetem Patológiai Tudományok Doktori Iskola

[28] ttp://www.pjonline.com/blog_entry/medicinal_wines_in_early_ancient_egypt

[29] ttp://www.penn.museum/sites/biomoleculararchaeology/?p=42

[30] ttp://dsc.discovery.com/news/2009/04/14/egyptian-wine.html

[31] H. Abdol-Salam “Zakhirat El Attar” (In Arabic Langugage) Dar El Maaref, Cairo 1947

[32] N.M. Doghaim “Medicine and Surgery of the Ear, Nose and Throat in Ancient Egypt” The Alexandria Medical JournalSupplement, 18(4) 1972

[33] Samir El Gammal “History of Medicine and Pharmacy in Pharaonic Egypt (In Arabic Language) The Public Egyptian Organizationof Books, Cairo, 1994.

[34] Hassan Kamal “Dictionary of Pharaonic Medicine” Second Edition, The National Publication House, 1967.

[35] Hassan Kamal “The Ancient Egyptian Medicine” (In Arabic Language) Third edition, The Public Egyptian Organization of Books

[36] The Pharaoh's Pharmacists Thu, December 20, 2007 - 9:50 AM 15 December 2007 From New Scientist Print Edition

[37] The Pharaoh's Pharmacists Thu, December 20, 2007 - 9:50 AM 15 December 2007 From New Scientist Print Edition

[38] The Lancet, Volume 372, Issue 9652 , Pages 1802-1803, november 22, 2008

[39] ttp://www.felfedem.eoldal.hu/cikkek/egyiptomi-kutatasok/orvostudomany-az-okori-egyiptomban.html

[40] ttp://www.britannica.com/EBchecked/topic/283435/Imhotep

[41] William Osler, The Evolution of Modern Medicine, Kessinger Publishing 2004, p.12

[42] ttp://www.touregypt.net/featurestories/imhotep.htm

[43] ttp://www.szikm.hu/kep/csodapatika/5-Mumiak_es-doktorok.pdf

[44] Proceedings of the 10th Annual History of Medicine Days WA Whitelaw - March 2001

[45] Az achondroplasia a leggyakoribb, autoszomális dominánsan öröklődő osteochondrodysplasia. Oka a fibroblastnövekedési faktor 3-as receptorának génmutációja. Rhizomeliás típusú törpeséget (120-140 cm-es végmagasságot) és macrocephaliát okoz, ép intellektus mellett. A betegség a jellemző fenotípus és a radiológiai eltérések alapján újszülöttkorban diagnosztizálható. A közlemény összefoglalja a betegség specifikus (neurológiai, fül-orr-gégészeti, mozgásszervi, anyagcsere- és pszichés) problémáit és a kezelési lehetőségeket.

[46] ttp://ersebesz.blogter.hu/270924/marihuanaval_gyogyitottak_az_okori_egyiptomiak

[47] Lewin 1964; Rudgley 1993

[48] ttp://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-373/esely/TPUBL-A-373.pdf

[49] Egyptian Mummies and Modern Science Edited by Rosalie David University of Manchester Publisher: Cambridge University Press Print Publication Year: 2008 Online Publication Date: August 2009

[50] (Balabanova et al. 1992; Parsche és Nerlich, 1995)

[51] (Bisset és Zenk, 1993, Schafer, 1993; Bijon, 1993)

[52] ttp://www.ancientamerica.org/library/media/HTML/t6bzhahe/66.%20Transoceanic%20Contact%20Part%203%20.htm?n=0

[53] ttp://www.neara.org/jett/precolumbiantransoceanic.pdf

[54] (Schafer, 1993)

[55] (Bisset és Zenk, 1993.)

[56] ttp://people.tribe.net/transkryptome/blog/50932ce8-4530-4684-9ad4-9d2403f24ab0

[57] ttp://news.sciencemag.org

[58] ttp://mult-kor.hu/20101018_szinte_ismeretlen_fogalom_volt_a_rak_az_okorban

[59] Egyptian Mummies and Modern Scienc Edited by Rosalie David University of Manchester Publisher: Cambridge University Press Print Publication Year: 2008 Online Publication Date: August 2009 Online ISBN: 9780511499654 Hardback ISBN: 9780521865791

[60] Tutankhamun mummy; Ancient-Egypt.org

[61] Zahi Hawass, et al.: Ancestry and Pathology in King Tutankhamun's Family. In: The Journal of the American Medical Association, Vol. 303 No. 7, February 17, 2010

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]

[17]

[18]

[19]

[20]

[21]

[22]

[23]

[24]

[25]

[26]

[27]

[28]

[29]

[30]

[31]

[32]

[33]

[34]

[35]

[36]

[37]

[38]

[39]

[40]

[41]

[42]

[43]

[44]

[45]

[46]

[47]

[48]

[49]

[50]

[51]

[52]

[53]

[54]

[55]

[56]

[57]

[58]

[59]

[60]

[61]

Tudományok az ókori Egyiptomban[szerkesztés]

Az óegyiptomi gyógyítás régészeti forrásai (Kr.e.3500 - Kr.u.640)[szerkesztés]

Izotópok és biomarkerek az emberiség történetében[szerkesztés]

Biomarkerek az archeológiában[szerkesztés]

Izotópdiagnosztika és radiokarbon keltezés[szerkesztés]

Modern analitikai és diagnosztikai eljárások a paleomedicinális, paleopathológiai kutatásokban[szerkesztés]

Az Ókori Egyiptomi Múmiák Nemzetközi Szövetbankja[szerkesztés]

Képalkotó módszerek, paleoradiológia[szerkesztés]

Endoszkópos diagnosztika[szerkesztés]

Hisztológiai diagnosztika[szerkesztés]

Immuncitokémiai diagnosztika a múmiák betegségének diagnosztizálásában[szerkesztés]

DNS-szekvenci meghatározás[szerkesztés]

Kromatográfia[szerkesztés]

Mikroszkópizálás[szerkesztés]

Molekuláris analitika[szerkesztés]

Szervetlen anyagok röntgendiagnosztikája[szerkesztés]

Az ókori egyiptomiak arcrekonstrukciója[szerkesztés]

Múmiák és orvosok[szerkesztés]

Pastophorok és a múmiák húsa[szerkesztés]

Orvosi szempontból legfontosabb múmiák[szerkesztés]

Deir el-Bahri rejteksír DB 320[szerkesztés]

Királyok Völgye 7. sz. rejteksír[szerkesztés]

Királyok Völgye 9. sz. rejteksír[szerkesztés]

Királyok Völgye 35. sz. rejteksír[szerkesztés]

Királyok Völgye KV 55 sír[szerkesztés]

Királyok Völgye KV 60 sír[szerkesztés]

Királyi múmiák sírjai Taniszban[szerkesztés]

Orvosi papiruszok[szerkesztés]

Kahuni papirusz[szerkesztés]

Ramesszeum III. papirusz[szerkesztés]

Ramesszeum IV. papirusz[szerkesztés]

Ramesszeum V. papirusz[szerkesztés]

Smith papirusz[szerkesztés]

Ebers papirusz[szerkesztés]

Hearst papirusz[szerkesztés]

Londoni orvosi papirusz[szerkesztés]

Carlsberg VIII. papirusz[szerkesztés]

Chester Beatty VI.[szerkesztés]

Berlini 3038 orvosi papirusz[szerkesztés]

Berlini 3037 papirusz[szerkesztés]

Brooklyni kígyómarás papirusz[szerkesztés]

Rubensohn papirusz (Berlini 10456)[szerkesztés]

Krokodilopolisi papirusz[szerkesztés]

Irodalmi- és varázsszövegek[szerkesztés]

Kultusz-fikció[szerkesztés]

A bibliai Mózes tanításai és preventív medicina[szerkesztés]

Fertőző betegségek terjedésének megelőzése[szerkesztés]

A munka és pihenés parancsa[szerkesztés]

Ókori szerzők[szerkesztés]

Falfeliratok, sírábrázolások[szerkesztés]

Tárgyi emlékek, orvosi eszközök[szerkesztés]

Orvosi műszerek[szerkesztés]

Gyógyászati segédeszközök[szerkesztés]

Személyes higiénia eszközei[szerkesztés]

Kozmetikai eszközök[szerkesztés]

Anatómia, élettan, kórélettan fogalma az ókori Egyiptomban[szerkesztés]

Anatómiai nevek[szerkesztés]

Szív[szerkesztés]

A mtw-rendszer[szerkesztés]

Has[szerkesztés]

Betegségek rendszere[szerkesztés]

A betegségek alapvető három oka[szerkesztés]

A betegségekre vonatkozó egyiptomi elképzelések[szerkesztés]

Esettanulmányok, betegségek leírása[szerkesztés]

Mágia és ratio a materia medica alkalmazásában[szerkesztés]

Orvosságok Mothm, a titoktartás istene védelmező akarata alatt[szerkesztés]

Compendiumok, receptgyűjtemények[szerkesztés]

Alapanyagok eredetük szerint[szerkesztés]

Növényi[szerkesztés]

Állati[szerkesztés]

Ásványi, extrém[szerkesztés]

Emberi[szerkesztés]

Feldolgozás után használt termékek[szerkesztés]

Tésztafélék[szerkesztés]

Italok[szerkesztés]

Zsírok[szerkesztés]

Gyógyszerformák[szerkesztés]

Tinktúrák, gyógyszeres borok[szerkesztés]

Inhalasolok[szerkesztés]

Oldatok, szájmosóvíz, nyelet[szerkesztés]