„Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
42. sor: | 42. sor: | ||
}} |
}} |
||
[[Kép:Budapest 2015-június 13- (49).JPG|jobbra|bélyegkép|260px|Gróf Andrássy Gyula rekonstruált lovas szobra a [[Országház|Parlament]] előtt, 2015-ben]] |
[[Kép:Budapest 2015-június 13- (49).JPG|jobbra|bélyegkép|260px|Gróf Andrássy Gyula rekonstruált lovas szobra a [[Országház|Parlament]] előtt, 2015-ben]] |
||
Idősebb [[csíkszentkirály]]i és [[krasznahorkaváralja|krasznahorkai]] gróf '''Andrássy Gyula''' Károly ([[Kassa]], [[1823]]. [https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-1942-22650-5228-38?cc=1554443 március 3.] – [[ |
Idősebb [[csíkszentkirály]]i és [[krasznahorkaváralja|krasznahorkai]] gróf '''Andrássy Gyula''' Károly ([[Kassa]], [[1823]]. [https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-1942-22650-5228-38?cc=1554443 március 3.] – [[Volosko]]<ref>[http://minap.hu/cikkek/tablat-avattak-andrassy-gyula-halalanak-125-evforduloja-alkalmabol-abbaziaban Táblát avattak Andrássy Gyula halálának 125. évfordulója alkalmából Abbáziában], minap.hu</ref><ref>[http://www.kepesujsag.com/kiallitas-fiumeben-koszoruzasi-uennepseg-voloskoban/ Kiállítás Fiumében, koszorúzási ünnepség Voloskóban], kepesujsag.com </ref>, [[Fiume]] mellett,<ref>{{MNL|2|23–24}}</ref> [[1890]]. [[február 18.]]) [[magyarok|magyar]] államférfi, 1867–71 között a [[Magyar Királyság]] [[Magyarország kormányfőinek listája|miniszterelnöke]], 1871–79 között az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] [[Magyarország külügyminisztereinek listája#Az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminiszterei|külügyminisztere]], [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. Andrássy Gyula]] apja, az [[Aranygyapjas rend]] lovagja, az [[Andrássy út]] névadója. |
||
==Élete== |
==Élete== |
A lap 2018. január 20., 15:36-kori változata
Id. Andrássy Gyula | |
A Magyar Királyság 3. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1867. február 17. – 1871. november 14.[1] | |
Előd | Szemere Bertalan |
Utód | Lónyay Menyhért |
Az Osztrák-Magyar Monarchia 2. külügyminisztere | |
Hivatali idő 1871. november 14. – 1879. október 2. | |
Előd | Friedrich Ferdinand von Beust |
Utód | Heinrich Haymerle |
Született | 1823. március 8. Oláhpatak, Magyar Királyság |
Elhunyt | 1890. február 18. (66 évesen) Volosca (Fiume mellett), Osztrák–Magyar Monarchia |
Sírhely | Tőketerebes |
Párt | Deák-párt |
Szülei | Szapáry Etelka Andrássy Károly |
Házastársa | Kendeffy Katinka grófnő (1830-1896) |
Gyermekei |
|
Foglalkozás |
|
Vallás | római katolikus egyház |
Díjak |
|
Id. Andrássy Gyula aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Id. Andrássy Gyula témájú médiaállományokat. |
Idősebb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula Károly (Kassa, 1823. március 3. – Volosko[4][5], Fiume mellett,[6] 1890. február 18.) magyar államférfi, 1867–71 között a Magyar Királyság miniszterelnöke, 1871–79 között az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere, ifj. Andrássy Gyula apja, az Aranygyapjas rend lovagja, az Andrássy út névadója.
Élete
Apja gróf Andrássy Károly (1792–1845), anyja Szapáry Etelka grófnő (1798–1876) volt. Születési helyét illetően a források hol Tőketerebest, hol Kassát, hol Oláhpatakot említik. (Tőketerebesen valójában fia, ifj. Andrássy Gyula gróf született, 1860-ban)
Ifjúkora
Hazafias szellemű nevelést kapott, a család hagyományosan ellenzéki szellemű volt. Középiskolai tanulmányait a Királyi Katolikus Egyetemi Főgimnáziumban (ma: Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium) végezte. Ifjúkorában a reformkor pezsgése igen jelentős hatást gyakorolt rá. Jogi tanulmányainak befejezése után a korabeli arisztokrata ifjak szokását követve hosszú külföldi utazást tett. Példaképeként tisztelte Széchenyi Istvánt, akivel a Tisza szabályozása kapcsán személyesen is megismerkedett. A gróf felismerte kitűnő képességeit, és nagy jövőt jósolt az akkor politizálni kezdő fiatalembernek: „minden lehet belőle, még Magyarország nádora is”.
1847-ben Zemplén vármegye országgyűlési követe lett, a diétán többször felszólalt, Kossuth Lajos politikájának támogatójaként.
A szabadságharc idején
1848 áprilisától Zemplén vármegye főispánja, Jellasics betörése után a megyei önkéntes nemzetőrök parancsnokaként részt vett a pákozdi csatában, majd harcolt Schwechatnál is. A tavaszi hadjáratban Görgei Artúr segédtisztjeként szolgált. 1849 tavaszán honvéd ezredessé léptették elő. A Szemere-kormány külügyminiszterének gróf Batthyány Kázmérnak megbízásából Konstantinápolyba utazott diplomáciai küldetésben, a szorongatott magyar szabadságharc számára igyekezett külföldi támogatást szerezni. Többször ment Párizsba és Londonba is. A magyar szabadságharc bukása után nem térhetett haza.
Száműzetésben
1851-ben távollétében halálra ítélték, és jelképesen (in effigie) felakasztották a szabadságharcban való részvételéért. Kisebb megszakításokkal a francia fővárosban élt ezután, ahol élénken részt vett a társasági életben. Kora egyik legszebb férfiának tartották. A párizsi hölgyek a „szép akasztott” (le beau pendu) néven emlegették. Kendeffy Katinka grófnővel az emigrációban kötött házasságot...
A kiegyezés
1857-ben hazatérhetett. Azonnal bekapcsolódott a politikába, Deák Ferenc követőjeként. Kegyelmet nem kért, a főispáni tisztséget sem vállalta el újra, meg kívánta várni, míg újra alkotmányos viszonyok jöhetnek létre. Továbbra is kapcsolatban maradt az emigrációval. Sátoraljaújhely követe az 1861-es és az 1865–1868-as országgyűlésen, 1865 és 1867 között a képviselőház alelnöke volt. A kiegyezést előkészítő tárgyalások egyik vezetője lett, az azt megszövegező, ún. Hatvanhetes bizottság tagjaként. Deák számára fontos volt Andrássy diplomáciai és politikai tehetsége, a bécsi udvar által iránta tanúsított elfogadottságára szükség volt ahhoz, hogy a császár is rugalmasan álljon a kiegyezés kérdéséhez. Ezen kívül az Erzsébet császárné és Andrássy közötti jó viszony is döntő fontosságú volt a kitűzött célok elérése szempontjából.[7]
Deák Ferenc javaslatára 1867. február 17-én[1] Ferenc József miniszterelnökké nevezte ki. Az Andrássy-kormány, Magyarország első kormánya az 1848–49-es forradalom és szabadságharc óta február 20-án tette le hivatali esküjét.
Június 8-án Ferenc József magyar királlyá koronázásakor ő látta el a nádor feladatait a ceremónia során. A miniszterelnöki tisztséget 1871. november 14-ig[1] látta el. Jelentős érdemeket szerzett a dualista államon belül az önálló modern magyar államszervezet megteremtésében. Politikai helyzete kényes volt, mivel miniszterelnökként nem ő, hanem Deák volt a parlamenti többség vezetője, másrészt ekkor még a kiegyezés ellenzőinek tábora is igen erős volt. Andrássynak jelentős szerepe volt a horvát-magyar kiegyezés (1868) létrejöttében, a nemzetiségi törvény megalkotásában és az önálló magyar Honvédség megalakításában. Miniszterelnöksége idején került sor az Állami Számvevőszék felállítására, a közigazgatás és a bíráskodás szétválasztására, a Határőrvidékek feloszlatására.
Közös külügyminiszterként
1871 és 1879 között az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere volt, egy ideig a közös pénzügyeket is felügyelte. E tisztségében átalakította a Monarchia külpolitikájának addigi irányvonalát, megszüntette az ország elszigeteltségét, közeledett a Német Császársághoz, az Orosz Birodalomhoz és Olaszországhoz is. Bismarck kancellárral baráti viszonyt ápolt. Később főleg a magyar közvélemény nyomására szakított az oroszbarát politikával, és a Monarchia semleges maradt az 1877–78-as orosz–török háborúban. Külügyminiszterségének legnagyobb eredménye az 1878-ban megtartott berlini kongresszus volt, amely gátat vetett a háború következtében a Balkán felé megindult orosz térfoglalásnak. A Balkán helyzetét rendező nagyhatalmi konferencia során az Osztrák–Magyar Monarchia lehetőséget kapott Bosznia-Hercegovina megszállására. Ennek kapcsán főleg a nagy költségek és az elrendelt mozgósítás miatt számos bírálatot kapott. Ezek hatására lemondott, ami előtt még sikerült megkötnie a Német Birodalommal azt az alapszerződést, amelyet a kiegyezés mellett élete másik fő művének tekintett.
„ | Andrássy Gyula gróf csúcsa volt a magyar úri nobilitásnak és a magyar szellemnek. Ha Deák Ferencz a magyar paraszt inkarnácziója, azoknak összes bölcsesége egy fejben, Andrássy a magyar úr finomsága, charme-ja és szeretetreméltósága desztilált alakban. Nagy úr tudott lenni, a nélkül, hogy gőgös legyen, mindenkit megnyert, sőt megigézett, a nélkül, hogy leereszkedőnek látszanék. | ” |
– Mikszáth Kálmán |
„ | ... e kiváló férfiút, aki úgy Magyarország politikai életének, valamint a monarchia külügyi politikájának ma fennálló új alapját megteremtette, a jövendő nemzedékek is eszményképül fogják tekinteni. | ” |
– Széll Kálmán 1906. december 6. |
Utolsó évei
Élete utolsó éveit elhatalmasodó betegsége miatt tőketerebesi kastélyába visszavonulva töltötte, továbbra is figyelemmel kísérve a közéleti eseményeket. A pesti állami temetési szertartás után az ottani kastélyparkban álló mauzóleumában helyezték örök nyugalomra, ahol feleségével együtt nyugszik.
Családja
Feleségét, Kendeffy Katalin grófnőt (1830–1896) 1856. július 9-én vette feleségül Párizsban. Három gyermekük született:
- Andrássy Tivadar (Párizs, 1857. július 10. – Budapest, 1905. május 13.) feleségétől, Zichy Eleonóra grófnőtől (1867-1945) négy lánya született, köztük Katalin (Katinka, Katus, a „vörös grófnő”), aki nagykárolyi gróf Károlyi Mihály miniszterelnök, köztársasági elnök felesége lett. Tivadar halála után Eleonóra feleségül ment férje öccséhez, az ifjabb Andrássy Gyulához, aki így a lányok mostohaapja lett.
- Ilona (1858–1952), ifj. gróf Batthyány Lajos (1860–1951) felesége
- Ifj. Andrássy Gyula (1860–1929), a Magyar Királyság bel- és külügyminisztere
Művei
- A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai, Budapest, 1901
Irodalom
- ↑ a b c Markó (2006), 140;
- ↑ Felállították Andrássy Gyula lovas szobrát a Kossuth téren, mno.hu
- ↑ Gróf Andrássy Gyula lovasszobra, zalagyorgy.info
- ↑ Táblát avattak Andrássy Gyula halálának 125. évfordulója alkalmából Abbáziában, minap.hu
- ↑ Kiállítás Fiumében, koszorúzási ünnepség Voloskóban, kepesujsag.com
- ↑ Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 23–24. o. ISBN 963-05-6800-4
- ↑ Andrássy Gyula gróf élete - Az „akasztott ember”, akiből miniszterelnök lett, andrassygyula.org
Források
- Tőkéczki László: id. gróf Andrássy Gyula politikai irányeszméi, edit.elte.hu
- Életrajz
- A csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy család nyomában
- az Andrássy családfa
További információk
- Hetven év után: újra Andrássy-szobor a Kossuth téren
- Sebestény Sándor: Emlékképek gr. Andrássy Gyula életéből – Polgári Szemle, 2014. október – 10. évfolyam, 3-6. szám – Hozzáférés: 2016. április 10.
Lásd még
Elődje: Szemere Bertalan |
|
Utódja: Lónyay Menyhért |
Elődje: Friedrich Ferdinand von Beust |
|
Utódja: Heinrich Haymerle |
Elődje: Lónyay Menyhért |
|
Utódja: Ludwig von Holzgethan |
Elődje: Aulich Lajos |
|
Utódja: Lónyay Menyhért |
- Magyarország honvédelmi miniszterei
- Felirati (Deák) Párt-tagok
- Andrássy család
- MTA-tagok
- Magyarországi szabadkőművesek
- Magyarország miniszterelnökei
- Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminiszterei
- Az Osztrák-Magyar Monarchia pénzügyminiszterei
- Zemplén vármegye főispánjai
- Kassaiak
- Tőketerebesiek
- Országgyűlési követek
- Országgyűlési képviselők (Deák Párt)
- Országgyűlési képviselők (1861)
- Országgyűlési képviselők (1865–1869)
- 1823-ban született személyek
- 1890-ben elhunyt személyek
- Piarista diákok