Mikszáth Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mikszáth Kálmán
Benczúr Gyula festményén (1910)
Benczúr Gyula festményén (1910)
Élete
Született 1847. január 16.
Szklabonya
Elhunyt 1910. május 28. (63 évesen)
Budapest
Nemzetiség palóc
Szülei Mikszáth János és farádi Veress Mária
Házastársa Mauks Ilona
Gyermekei Kálmán, János és Albert
Pályafutása
Írói álneve Fáy László, Kákay, Kiscsolti Károly, Scarron, stb. (összesen 135)
Jellemző műfaj(ok) próza, újságírás
Irodalmi irányzat realizmus
Alkotói évei 1871-1910
Első műve A batyús zsidó lánya (1871)
Fontosabb művei Beszterce ostroma (1894)
Hatása Esterházy Péter
Mikszáth Kálmán weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mikszáth Kálmán témájú médiaállományokat.
Mikszáth Kálmán autogramot ad (Szeged, 1900)

Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya[1], 1847. január 16.Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.[2]) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.[3]

Fiatalkora[szerkesztés]

A fiatal Mikszáth

Neves és művelt felmenőkkel bíró köznemesi családban született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú földbirtokos, és a kisnemesi származású farádi Veress Mária evangélikus vallású szülők fiaként. A Mikszáth felmenők felső-magyarországi lutheránus lelkészek voltak, ugyanakkor az elterjedt tévhittel ellentétben, nem voltak nemesek.[4] A család a nevét „Mixadt” alakban írta a XIX. század kezdetéig. Maga az író a család nemesi eredetét Apafi Mihály erdélyi vajdához vezette vissza, s még előnevet is kreált hozzá: „kiscsoltói”. Mindez azonban inkább a lebilincselő történetmondó fejéből pattanhatott ki, a valóságban ezeket az információkat nem sikerült semmivel alátámasztania. Szintén érdekesség, hogy Mikszáth anyjának, Veres Máriának a családja is rendszerint összekeveredik a soproni illetőségű farádi Veres családdal, amelyhez tartozott később Veres Pálné, az Országos Nőképző Egylet megalapítója. Ezt a tévedést is részben az író táplálta, aki a valóban nemesi származású anyja családját a farádi Veresekkel egy tőről fakadónak vélte. Tény, hogy az Ebecken és környékén élő Veres család mellett a farádi Veres családnak is voltak felmenői a környéken, a két család ugyanakkor a rendelékezésre álló – hiányos – adatok alapján úgy tűnik, hogy nem azonos.

Mikszáth ősei, így dédapja, ükapja, valamint annak testvére a teológiát Wittenbergben és Jénában hallgatta, s nevelőként nemesi családokhoz jutottak be, majd Gömör, Nógrád és Sáros megyékben teljesítettek szolgálatot. A lelkészi szál az író nagyapjánál tört meg, aki szakítva a családi tradícióval, a nagykürtösi földesúr kocsmárosa volt. Mikszáth Kálmán édesapja, Mikszáth János is ott született, de szüleivel később Ebeckre költöztek át, ahol a tekintetes ebecki középbirtokos uraság árendás mészárosa és kocsmárosa lett. János a helybéli születésű nemes Veres Máriát vette feleségül. Három gyermekük született: Mária, Kálmán és Gyula. (Mária 17 éves korában egy hirtelen szerzett tüdőgyulladás következtében elhunyt, Gyula dohánybeváltási tisztviselő lett). A család valószínűleg 1843 után költözhetett Szklabonyára, ahol az apa előbb a falu kocsmáját és mészárszékét bérelte, később, az 1860-as évek második felében pedig már „gazda” (legalábbis ez a megjelölés olvasható ekkor fia bizonyítványában). Földjüket közel 100 holdra becsülték és a család jómódját is bizonyította az a tény is, hogy két cselédet, juhászt és szolgálólányt tartottak.

Mikszáth iskoláit nagyrészt Rimaszombatban járta, 1857 és 1863 között, az utolsó két osztályt azonban Selmecbányán végezte, ahonnan 1868-ban Pestre került, ahol jogi tanulmányokat folytatott, de diplomát nem szerzett.

Iskolái befejeztével visszatért Nógrád megyébe, ahol 1871-ben Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el. Itt alkalma volt közvetlen közelből is tanulmányoznia a vármegye uraságait. 1872-ben ügyvédbojtár lett, emellett megpróbálkozott az újságírással is: különböző fővárosi lapok közölték cikkeit, többek között az Igazmondó, Szabad Egyház, Fővárosi Lapok és a Borsszem Jankó.

1873. július 13-án feleségül vette Mauks Mátyás leányát, Mauks Ilona Máriát. Még ebben az évben meghaltak szülei a kolerajárványban, s ő feleségével együtt a fővárosba költözött. Nagy nyomorban éltek. 1874-ben halt meg háromnapos korában első gyermekük. Felesége megbetegedett és hazaköltözött szüleihez.

Ezután ő is visszahúzódott szülőfalujába, Szklabonyára, ahol azonban anyja a családi birtokot még halála előtt bérbe adta, így abból sem tudott megélni. Az 1874-es megyei tisztújításon mint aljegyző jelöltette magát, de megbukott. Visszatért Pestre, s az irodalommal kezdett komolyabban foglalkozni.

El akart válni feleségétől, mert azt gondolta, hogy rendes jövedelem nélkül nem méltó a feleségéhez. Mivel ő nem akart válni, az akkor még sikertelen író azt hazudta neki, hogy mást szeret. 1878-ban váltak el. Miután Mikszáthnak rendes jövedelme lett, 1882-ben újra összeházasodtak. Házasságukból három fiúgyermek született: Kálmán, Albert és János. Albert fiának leszármazottai ma is élnek.[5] 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. 1910-ben, Budapesten halt meg.

Írói pályája[szerkesztés]

Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők az írásaiból sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve, az „Elbeszélések”, két kötetben, de nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, azonban sikertelensége miatt elkeseredve, 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el, újságíróként. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.

1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ez idő tájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múltán karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkeresettebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt neve jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte. 1882-ben Mikszáth kiküldött tudósítóként követte végig a híres tiszaeszlári vérvád per tárgyalásait, komoly oknyomozói munkát végezve „megkeresett filoszemitát, antiszemitát, dzsentrit, polgárt és parasztot, megpróbált elfogulatlanul tudósítani a perről”, melyért az egyik oldal antiszemitának a másik zsidóvédőnek bélyegezte.[6][7]

1900 körül

1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjává, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.

Irodalmi sikereit hamarosan magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még az év december 31-én újra összeházasodtak. A házasságból három fiuk született: Kálmán, (1885, János 1890) és Albert (18891921). 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd 1892-től Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.

1896. július 15-én a budapesti újságírók egyesülete elnökévé választotta. 1898-ban hozzájárult az Országos Hírlap megalapításához, s annak megszűntéig (1899. január 24.) főszerkesztője volt. 1899. február 8-án lemondott a budapesti újságírók egyesületének elnöki tisztéről. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910 tavaszán ünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, tiszteletére Szklabonya (szülőfaluja) a Mikszáthfalva nevet vette fel. Ezután még elutazott Máramarosszigetre, ahonnan azonban már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, május 28-án meghalt. Temetésére május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érhette meg.

Munkái[szerkesztés]

  1. A batyus zsidó lánya (1871)
  2. Ami a lelket megmérgezi (1871)
  3. A lutri (1872)
  4. Nibelungok harca (1873)
  5. Pecsovics világ (1874)
  6. Elbeszélések. Bpest, 1874, két kötet
  7. Tündérvilág. Válogatott mesék gyűjteménye az ifjúság számára 9 képpel. Irta Kálmán bácsi. Uo., 1875
  8. A vármegye rókája (1877)
  9. Még újabb fény- és árnyképek. Írta Kákay Aranyos No. 3. uo, 1878
  10. Az igazi humoristák. Czikkek a magyar nép humoráról. Szeged, 1879
  11. Szeged pusztulása. Írta Kákay Aranyos No. 3. uo., 1879 (németül, uo., 1879)
  12. Falunk véneinek édes visszaemlékezése (1879)
  13. Tisza Lajos és udvara Szegeden. Fény- és árnyképek. Írta egy ismeretlen. Bpest, 1880
  14. Tót atyafiak. Elbeszélések és rajzok róluk, 1881 (Ism. Ellenzék 437. sz., Pesti Hirlap 236. sz., Koszorú VI. 374. l. 2. kiadás 1888. Uo. Németül Silberstein Adolf ford. Szeged, 1884, Dánul Schumacher Sándor ford. Kopenhagen, 1893) Tót atyafiak hangoskönyv változata a Magyar Elektronikus Könyvtárban
  15. A jó palóczok. 15 apró történet. Bpest, 1882 (Ism. Ellenőr 16., Vasárnapi Ujság 3., Egyetértés 15., Főv. Lapok 8. sz., Koszorú VII. 2. kiadás 1884, 3. kiadás é. n., 4. kiadás 1890, 5. k. 1898. Uo. angolul, bevezetéssel Clipton Binghamtól, London, é. n.) A jó palócok hangoskönyv változata a Magyar Elektronikus Könyvtárban
  16. A frivol akta. Brézói ludak. A saját ábrázatomról. Bevezetéssel Jókai Mórtól. Bpest, 1882, arcképpel és 3 képpel
  17. Herczeg Eszterházy Miklós kalandjai szárazon és vizen. Uo. (1882, Jó Könyvek 3.)
  18. Az ördög orsója vagy a tolpányi boszorkány históriája. Uo. (1882, Jó könyvek 6.)
  19. Jókai Mór, vagy a komáromi fiú, ki a világot hódította meg. Uo. (1883, Jó könyvek 13)
  20. Herczeg Esterházy Miklós további kalandjai. Uo. (1883, Jó Könyvek 18.)
  21. Kavicsok. Elbeszélések. Kiadja a Petőfi-társaság. Uo. (1883, és Szépirodalmi Könyvtár 42. Ism. Koszorú)
  22. Az apró gentry és a nép. Harmincz kis elbeszélés. Írta Scarron. Uo., 1884 (Ism. P. Napló, 1883. 243., Főv. Lapok 291., Egyetértés 344. sz.)
  23. Nemzetes uraimék. (Mácsik a nagyerejű). Regény. A képeket rajzolta Gyulai László. Uo., 1884 (Ism. 1883: Pesti Napló 343., Budapesti Hirlap 349., Nemzet 351., Főv. Lapok 291., Egyetértés 344. sz. Új kiadás. Uo., 1884 és 1889)
  24. A titokzatos fekete láda. Elbeszélés. Uo., 1884 (Jó könyvek 30.)
  25. A tekintetes vármegye. Igaz történetek. Mannheiner Ágost rajzaival. Uo., 1885 (Ism. Főv. Lapok 1884. 280., 302., Nemzet 331., Egyetértés 300., P. Napló 330., Vasárnapi Ujság 48. sz.)
  26. A lohinai fű. Elbeszélés. Uo., 1886 (Egyetemes Regénytár I. 3. Ism. Nemzet 1885. 290. sz. Koszorú 40. Budapesti Szemle LVI.)
  27. Urak és parasztok. Uo., 1886 (Ism. Nemzet 1885. 332. sz.)
  28. A két koldusdiák. Mesés történet az ifjúság számára. A képeket rajzolta Mannheimer Ágoston. Uo., 1886 (Ism. Fővárosi Lapok 190. sz., 2. kiadás, 1892
  29. A tisztelt ház. Jankó János rajzaival. Uo., 1886 (Ism. Főv. L., P. Hirlap, Nemzet 31. sz. 3. kiadás. Uo., 1887)
  30. Club és folyosó. Politikai ötletek és rajzok. Uo. (1887, Ism. Főv. Lapok 356. sz., Kath. Szemle, 1888)
  31. Otthon és a zöld mezőn. Gyermekek olvasmánya. Uo., 1888
  32. A beszélő köntös. Regény. Uo., 1889 (Előbb a Nemzetben. Ism. Főv. Lapok, 1893, Egyetértés 191., Vasárnapi Ujság 29., sz. Élet 1891. II. 142. l., Budapesti Szemle LX. Németül: Universal-Bibliothek 2790., tótul: Kostolny Lajos ford. Prága, 1890, A Hlas Naroda c. gyűjteményben)
  33. Magyarország lovagvárai regékben. Uo., 1890
  34. Tavaszi napfény. Otthon és a zöld mezőben. (Gyermekversek). A képeket rajzolta H. M. Bennett. Uo., (1890, Ism. P. Hirlap 1889. 347. sz.)
  35. Tavaszi rügyek. Elbeszélések az ifjúságról. Uo., 1890
  36. Pipacsok a buzában (tizennyolc elbeszélés) uo., 1890
  37. Mikszáth Kálmán összegyüjtött munkái: I. A tekintetes vármegye. II. Az apró gentry és a nép, III. Nemzetes uraimék. IV. Pipacsok a buzában, V. Tavaszi rügyek. VI. Urak és parasztok. VII. A két koldusdiák. A mi a lelket megmérgezi. VIII. Club és folyosó. 2. kiadás. IX. A beszélő köntös. Regény. A lohinai fű. Elbeszélés. 2. kiadás. X. Pernye. Elbeszélések. XI. A kis primás. Magyarország lovagvárai. XII. Nagyságos Katanghy Menyhért képviselő úr viszontagságos élete, kalandjai, szerencsétlensége, szerencséje és művei. Uo., 1889-1896
  38. Országgyűlési karczolatok. Uo., 1891 (Ism. P. Lloyd 307. sz.)
  39. A galamb a kalitkában. Uo., 1892 (Különnyomat a M. Hirlapból. Ism. Budapesti Szemle LXXI. Németre ford. Wechsler Lajos Berlin és Lipcse, é. n., cseh nyelvre Mayerhoffer G. H., Prága, 1895, tótra: Bachat)
  40. Kísértet Lublón (1892-93)
  41. A kis primás. Történeti elbeszélés az ifjúság számára átdolgozva. Uo., 1892 (Ism. Élet, 1891)
  42. Az eladó birtok. Páva a varjúnál. Két elbeszélés. Uo., 1894 (Ism. Budapesti Szemle LXXIX. Fővárosi Lapok 217. sz. Kath. Szemle, 1895)
  43. Szent Péter esernyője. Neogrády Antal rajzaival. Uo., 1895. (Ism. Hét 51. sz. 2. kiadás. Uo., 1901. Németül: Berlinben és Charlottenburgban, 1896, két kiadásban és az Universal Bibliothek 4002., 4003. sz.; angolra ford. B. W. Worswick, bevezetéssel R. Nisbet Baintől. London, 1900)[8]
  44. Beszterce ostroma. Egy különc ember története. Uo., 1895 (Előbb a Pesti Hirlapban, Ism. A Hét 46., M. Szemle 46., 47. sz. 2. kiadás 1901, uo.)
  45. Társalgási leczkék. (Az elemi népiskolák számára). Kulcs a magyar nyelv megtanulásához. Uo., 1895
  46. Huszár a teknőben és egyéb elbeszélések. Uo., 1895 (Filléres Könyvtár 1.)
  47. Kisértet Lublón és egyéb elbeszélések. Mühlbeck Lajos, Neogrády Antal és Jankó János rajzaival. Uo. 1896 (2. kiadás 1901, uo., németül: Sponer Andor. Lipcse, 1899)
  48. A keresztmama meséi: A pajkos diák. A varjú esete. Balog Károly eredeti rajzával. Uo., 1897
  49. Prakovszky, a siket kovács. Uo., 1897 (Legjobb könyvek I. 1.)
  50. A gavallérok. Ne okoskodj Pista. Uo., 1897 (Legjobb könyvek I. 11.).
  51. Új Zrínyiász. Társadalmi és politikai szatirikus rajz. Uo., 1898 (díszkiadásban is)
  52. Egy választás Magyarországon, vagy a körtvélyesi csíny. A demokraták. Uo., 1898
  53. Két elbeszélés: Homályos ügy, A táborszernagy halála. Uo., 1898 (Magyar Könyvtár 81.)
  54. Mikszáth Kálmán munkái. Uj sorozat. I. Szent Péter esernyője. II. Besztercze ostroma. III. Kisértet Lublón és egyéb elbeszélések. IV. Uj Zrinyiász. V. Tót atyafiak. A jó palócok. VI. Prakovszky a siket kovács. A kölrtvélyesi csíny. Uo., 1900
  55. Különös házasság. Regény. Uo., 1900, két kötet
  56. A szelistyei asszonyok. Uo., 1901
  57. A fekete kakas. Uo., é. n.
  58. Öreg szekér, fakó hám. Újabb elbeszélések. Uo., 1901 (Ism. Vasárnapi Ujság 48. sz.)
  59. A fészek regényei. Elbeszélések. Uo., 1901
  60. A sipsirica (1902)
  61. Akli Miklós (1903)
  62. A vén gazember (1906)
  63. A Noszty fiú esete Tóth Marival (1906-07)
  64. A fekete város (1908-10)
  65. A néhai bárány[9]

Galéria[szerkesztés]

Egyesületi, testületi tagságai[szerkesztés]

  • A Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósági tagja
  • A Kisfaludy Társaság tagja
  • A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja
  • A Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság igazgatóságának tagja
  • A Petőfi Társaság tagja

Emlékezete[szerkesztés]

Mikszáth Kálmán sírja Budapesten (Kerepesi temető, 10/1-közép)

Emlékét az 1993-ban alakult Mikszáth Társaság ápolja, Mikszáth-óra néven díjat is adományozva az arra érdemeseknek.[10]

Származása[szerkesztés]

Mikszáth Kálmán családfája
Mikszáth Kálmán,

(Szklabonya, 1847. jan. 16. –

Budapest, 1910. máj. 28.)

író, újságíró, szerkesztő,

országgyűlési képviselő

Apja:

Mixadt János

(Cseri, 1808. máj. 22.[11] –

Szklabonya, 1873. ápr. 18.[12])

földbirtokos, árendás mészáros

és kocsmáros

Apai nagyapja:

Mixadt Sámuel

(Felsősztregova, 1778. jan. 8.[13] –

Nagykürtös, 1830. júl. 17.)

földbirtokos, hentes

Apai nagyapai dédapja:

Mixadt Sámuel[14]

(Parlagos, 1745 körül –

Túrmező, 1785. márc. 4.)

evangélikus lelkész

Apai nagyapai dédanyja:

Gerengay Zsuzsanna[15]

(?, 1754. szept. 17. – ?)

Gerengay Márton,

evangélikus lelkész lánya

Apai nagyanyja:

Turcsányi Zsuzsanna

(Nagykürtös, 1786. jún. 24.[16]

Szklabonya, 1853. aug. 4.)

Apai nagyanyai dédapja:

Turcsányi Sámuel

(? – ?) 

földműves

Apai nagyanyai dédanyja:

Pantik Zsuzsanna

(? – ?)

Anyja:

nemes Veres Mária

(Ebeck, 1823. okt. 2.[17] –

Szklabonya, 1873. júl. 14.)[18]

Anyai nagyapja:

nemes Veres Sámuel

(Alsózellő, 1762. jan. 12.[19]?)

földbirtokos[20]

Anyai nagyapai dédapja:

nemes Veres István

(? – ?)

földbirtokos

Anyai nagyapai dédanyja:

nemes varbóki Plachy Dorottya[21]

(? – ?) 

Anyai nagyanyja:

kövi Frenyó Judit

(Nógrádszentpéter, 1786. okt. 8.[22] – ?)[23] 

Anyai nagyanyai dédapja:

kövi Frenyó János

(? – ?)

földbirtokos

Anyai nagyanyai dédanyja:

Zsuzsanna[24]

(? – ?) 

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. „Mikszáth állítása szerint ő tulajdonképpen a zólyommegyei Tótpelsőcön született, hol akkor szülei rokonlátogatóban voltak. De már otthon keresztelték meg.” (Miskolczy-Simon János: A Mikszáth család története, Komárom, 1914)
  2. Halálesete bejegyezve a Budapest VIII. kerületi polgári halotti anyakönyv 1487/1910. folyószáma alatt.
  3. Petőfi Rádió, Korkérdés, 2001. január 15., 11:55, műsorvezető: Nyakas Szilárd.
  4. Vö.: „Nincs kizárva, hogy a Mikszáth-család is nemes eredetű […] A lónyabányai pap, Dániel, annak idején a neve kezdőbetűivel (D. M.) ellátott címeres pecsétnyomót használt. Leányának, Eszternek […] házassági szerződésén fenmaradt ezen cimeres pecsét, […] Ez a cimer az 1821-ben korán elhunyt Mikszáth Eszter, férjezett szeleci és boconádi Szeleczky Istvánné síremlékén ís ki van vésve férje cimere mellett” (Miskolczy-Simon János: A Mikszáth család története, Komárom, 1914)
  5. Beszélgetés Mikszáth Kálmán dédunokájával. http://www.agt.bme.hu/, 2006 (Hozzáférés: 2015. augusztus 10.)
  6. Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon; 285-286. old. Osiris, 2001
  7. Hegedűs Sándor: Mikszáth Kálmán Nyíregyházán, 300-303. o.
  8. 1899-ben már lefordították angolra, 1904-ben franciára, s folyamatosan mind a mai napig szinte minden nyelvre
  9. Mikszáth Kálmán: A jó palócok. A néhai bárány. nograd.net. [2013. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 10.)
  10. Mikszáth Kálmán Társaság. http://mikszathkalman.hu/. (Hozzáférés: 2015. augusztus 10.)
  11. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:KDNG-7MP : accessed 28 August 2015), Joannes Mixaer, 22 May 1808; citing Cerovo, Krupina, Slovakia, line , reference ID 180, state regional archives, Slovakia; FHL microfilm 2,011,172.
  12. Sok forrás szerint Mixadt János 1871-ben hunyt el. A sírkövön 1873 szerepel. Vö.: Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat. In: Nagy Iván könyvek 8, Balassagyarmat, 2000, 112. o, továbbá Miskolczy-Simon János családfáján is 1873. ápr. 18. szerepel.
  13. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:KX7H-8C1 : accessed 28 August 2015), Samuelis Miradt, 08 Jan 1778; citing Horná Strehová, Modrý Kameň, Slovakia, line , reference ID 43, state regional archives, Slovakia; FHL microfilm 2,269,176.
  14. Sajnos Mixadt Sámuel születési anyakönyvét nem sikerült meglelni, feltehetőleg azért, mert Parlagoson született, ahol apja 1743-tól teljesített szolgálatot, s ahol az 1750 előtti anyakönyvek hiányoznak. Életéről és a korábbi felmenőkről azonban sok részletet dolgoz fel Miskolczy-Simon János: A Mikszáth család története c. munkája. Sámuel 1767-ben kezdi meg tanulmányait Wittenbergben, míg öccse János, akiről ismert, hogy 1749-ben született (szintén Parlagoson) 1771-ben. Ebből sejthető, hogy Sámuel 1745 körül született.
  15. Sajnos a Gerengay család anyakönyveit egyáltalán nem sikerült fellelni. Az apa, Gerengay Márton Lest és Nagylam településeken teljesített szolgálatot mint evangélikus lelkész, az 1760-as években már a kékkői tractus dékánja, számos körlevele és munkája ismert. Vö.: Góbi Imre: A Magyarországi Ág. Hitv. Ev. Egyetemes Egyház Levéltárának jegyzéke. Elenchus, Budapest, 1912-15/ II. kötet, kéziratok. 36-39. o.
  16. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:KDJ4-QM7 : accessed 28 August 2015), Susanna Turtsanÿ, 24 Jun 1786; citing Veľký Krtíš, Modrý Kameň, Slovakia, line , reference ID 115, state regional archives, Slovakia; FHL microfilm 2,055,743
  17. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:KDJ4-H19 : accessed 28 August 2015), Maria Weres, 02 Oct 1823; citing Veľký Krtíš, Modrý Kameň, Slovakia, line , reference ID 345, state regional archives, Slovakia; FHL microfilm 2,055,743.
  18. Veres Mária nemes Veres családja és a farádi Veress családdal kapcsolatosban vö. Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat. In: Nagy Iván Könyvek 8. Balassagyarmat, 2000, jegyzetek, 199. o.
  19. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:KX72-GMP : accessed 29 August 2015), Samuel Veres, 12 Jan 1762; citing Malé Zlievce, Veľký Krtíš, Slovakia, line, reference ID 43, state regional archives, Slovakia; FHL microfilm 2,344,800.
  20. Csáky Károly: Mikszáth Kálmánnal szülőföldjén c. munkájában leírja, hogy az ebecki temetőt 1987-ben bejárta, és ott megtalálta az 1837-ben elhunyt Veres Sámuel sírját. A cikk alapján egyértelműnek tűnt, hogy Mikszáth nagyapjának sírjáról van szó. Hosszas eredménytelen kutatás után a cikket több forrásból is ellenőrizve kiderült, a forrás (Irodalmi Szemle online, 2008.01.20.-i közlés) az eredeti cikkben szereplő Veres Sándor nevet véletlenül elírva Veres Sámuelként közölte. (A cikket helyesen közli pl. A Hét, 1989/1 szám [az ominózus szövegrész: 11. o.].) Veres Sándor cs. kir. kapitány, valóban 1837-ben hunyt el, a sírkő szerint 56 éves korában. Ezzel egyezően az anyakönyvek között felleltek szerint született 1780. december 30-án Ebecken, apja Veres János (Jannes Vörös), anyja Plachy Zsuzsanna (Susana Plachi).
  21. A dédanya, Plachy Dorottya nemesi származása minden kétséget kizáróan azonosítható Veres Istvánnak szült gyermekei (az 1758-as Mária és az 1762-es Sámuel) születési anyakönyveiből. Mivel a varbóki előnévvel bíró Plachy család az egyetlen ismert ilyen nevű nemes család, ráadásul a család számos ága a környéken (egyesek éppen pont Kiszellőn és Nógrádszentpéteren) éltek, elfogadható az a feltételezés, hogy Plachy Dorottya is a család sarja volt. A Plachy család leszármazási fáját Nagy Iván közli (Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal, IX. kötet, 304-308. o.) A hiányos anyakönyvek miatt ugyanakkor nem sikerült pontosan beazonosítani, hogy az ott közölt terebélyes, (mégis erősen hiányos) családfán, mely felmenő gyermeke volt Plachy Dorottya. Talán a nemességet 1699-ben elnyert Plachy Péter és Oszláncz Erzse Dorottya nevű lányáról van szó. Valószínűbb azonban, hogy a nemességet elnyert generáció (4 fiútestvér) unokái között kell Dorottyát keresni.
  22. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:KX71-V5N : accessed 13 September 2015), Juditham Franyi, 08 Oct 1786; citing Pôtor, Modrý Kameň, Slovakia, line , reference ID 69, state regional archives, Slovakia; FHL microfilm 2,359,172.
  23. Veres Sámuel és Frenyó Judit esküvője 1807. febr. 2-án volt Nagyhalom (akkor Nagysztraczin) településen, ahol a kövi Frenyó család egy ága élt. A bejegyzés szerint Veres Sámuel ekkor már ebecki illetőségű. Ugyancsak a kövi Frenyó család sarja volt Frenyó Ferdinánd, ki szintén Nagyhalmon született 1814-ben, Frenyó Nándor néven, a nógrádszentpéteri evangélikus parókia lelkésze, továbbá Madách Imre 1861-es választási korteshadjáratának vezetőjeként vált ismertté.
  24. Sajnos a dédanya vezetékneve a születési anyakönyvekben nem szerepel, továbbá Frenyó János dédapával kötött házasságának anyakönyve sem került eddig elő a nógrádszentpéteri anyakönyvből. Ez alapján feltehetőleg nem nógrádszentpéteri illetőségű volt.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]