Silberstein Adolf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Silberstein Adolf
Silberstein Adolf sírja
Silberstein Adolf sírja
Született 1845. július 1.
Pest
Elhunyt 1899. január 12. (53 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása újságíró,
kritikus,
esztéta

Silberstein Adolf, Ötvös Adolf (Pest, 1845. július 1.Budapest, 1899. január 12.) újságíró, kritikus, esztéta; a Petőfi Társaság tagja.

Pályája[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a piaristák pesti gimnáziumában végezte. Itt szövődött barátsága Hevesi Lajossal, Toldy Istvánnal, Károlyi Gábor és Károlyi Tibor grófokkal. 1861-ben beiratkozott bölcsészhallgatónak a lipcsei egyetemre, itt tanulmányozta többek között a nagy német filozófusok: Kant, Fichte és Hegel munkáit is. A berlini egyetemen szanszkritot, összehasonlító nyelvészetet tanult, majd Heidelbergben folytatta történelmi, nemzetgazdasági, jogi és államtudományi tanulmányait. Huszonegy éves korában kapta meg Lipcsében a bölcsészdoktori diplomát.

Ezután újságíró lett. A lipcsei Tageblatt, a Deutsche Allgemeine Zeitung és más ottani lapok közölték cikkeit, majd a Fremdenblatt szerkesztője volt. Korábban az antik versmérték hű utánzásával magyarra fordította Plautus Captivi-ját. A Kisfaludy Társaság hajlandónak mutatkozott a fordítás kiadására, de a nyelvezet népiesebbé tételét kívánta. Általános elismerésben részesült Rudolf Gottschallról írt esztétikai munkája. A Dramaturgische Blätter című hetilapban, melyet harmadmagával szerkesztett, fölkeltette a német közönség érdeklődését a magyar művészet iránt.

1866-ban meghalt apja. Négy évvel később hazatért és Temesváron egy évig (1870. augusztus 16-ától 1871. májusig) szerkesztette a Temesvarer Zeitungot. 1871-ben pesti német lapok munkatársa lett. Tárcákat írt a Pester Lloyd részére, vezércikkeket a régi Pester Journalnak és szerkesztője volt két illusztrált lapnak. Később a Pester Lloydnál betöltött állását fölcserélte Waldstein Ungarischer Lloydjával. 1874-ben kiadója és szerkesztője lett a Pester Journalnak, melyet hat évi munka után hagyott el. 1880-tól ismét a Pester Lloyd szerkesztőségében dolgozott, itt a műbírálatok többségét maga írta. Érdemeket szerzett Jókai, Mikszáth, Bartók Lajos és mások műveinek németre fordításával.

Nagy műveltségű esztéta és filozófus volt. Jól írt magyarul is, de a megélhetés kényszere német nyelvű íróvá tette. Cikkei, színikritikái, tanulmányai számos magyar és német nyelvű lapban jelentek meg.

Munkái[szerkesztés]

  • Die Katharsis des Aristoteles. Lipcse, 1867.
  • Rede zur Feier der 25 jähr. dichterischen Wirksamkeit von Rudolf Gottschall gehalten, Lipcse, 1867.
  • Rudolf Gottschall... Lipcse, 1868.
  • Philosophische Briefe an eine Frau. Budapest, 1873; Magyarul: Bölcsészeti levelek egy barátnőmhöz Budapest, 1873; fordította Simonyi Zsigmond.)
  • Dichtkunst des Aristoteles. Versuch eines Systems. Budapest, 1876.
  • Strategie der Liebe. Studien. Lipcse, 1880. (2. kiadás. Berlin 1884.)
  • Bibel der Natur. Lipcse, 1880. (Négy kiadást ért meg. Angol fordításban is megjelent; Oroszországból kitiltották.)
  • Egy pesti Don Juan. Regény. Budapest, 1885. (Ötvös Adolf névvel.)
  • Karpathenlieder. Von Ludwig v. Bartók. Dem Magyarischen nachgedichtet. Budapest, 1886.
  • Anna von Bartfeld. Historisches Schauspiel von Ludwig v. Bartók. Aus dem Ungarischen übertragen. Budapest, 1889.
  • Dramaturgiai dolgozatok.
    • I. kötet. Társadalmi arcképek. Magyar esztétika. Szerelem és vallásosság. Budapest, 1894.
    • II. kötet. Aristoteles: A költészetről. (Fordította és a magyarázatokat írta.) A természet bibliája. Budapest, 1895.
  • Im Strome der Zeit. Budapest, 1894–1895. Négy kötet. (Publicisztikai, filozófiai, képzőművészeti, színházi és irodalmi tanulmányok gyűjteménye.)
    • I. Unglaube. Christenthum. Juden und Judenchristen. Buddhismus. Liebesgeschichten.
    • II. Premiéren der Nationaltheaters. (Ungarische Dramas). Sarah Bernhardt. Eleonore Duse. 1894.
    • III. Theater-Jubiläen (Ungarisches nationaltheater. Théatre français.) Der Roman des Gegenwart. Ungarns junge Garde.
    • IV. Bildende Künste. Budapester „Salon” 1890–1894. Philosophie für's Haus. 1895.

Források[szerkesztés]