Nagyalmás
- Ez a szócikk a romániai Fehér megyei, egykori Hunyad vármegyei faluról szól. Ugyanez volt a neve 1904-ig Beregnagyalmásnak és 1909–11-ig Váralmásnak is.
| Nagyalmás (Almașu Mare) | |
 | |
| Nagyalmási olajütő a 18. század végéről | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Nagyalmás |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 517030 |
| SIRUTA-kód | 2318 |
| Népesség | |
| Népesség | 390 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[1] |
| Népsűrűség | 4,18 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 635 m |
| Terület | 93,3 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 05′ 52″, k. h. 23° 07′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 05′ 52″, k. h. 23° 07′ 45″ | |
| Nagyalmás weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagyalmás (románul: Almașu Mare) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Az Erdélyi-érchegységben, Zalatnától tíz kilométerre délnyugatra található.
Népessége[szerkesztés]
- 1786-ban 1172-en lakták, 53%-uk volt zsellér, 33%-uk jobbágy és hat pap.
- 1910-ben 1356 lakosából 1321 volt román, 15 magyar és 20 egyéb (cigány) anyanyelvű; 1337 ortodox és kilenc római katolikus vallású.
- A falunak, amelyből 1956-ban kivált Bregyét házcsoport, 2002-ben 669 lakosa volt, közülük 646 román és 23 cigány nemzetiségű; 647 ortodox vallású.
Története[szerkesztés]
Határában már a rómaiak is bányásztak aranyat. A falut 1407-ben említik Almas, majd 1418-ban Nagalmas néven. Utóbbi oklevél megemlékezik román (ortodox) „kápolnájáról” is. Hunyad vármegyei román falu volt. 1742-ben a Bárza-hegy alatt fekvő falu földesura a Bethlen és a Kun család volt, aranybányáit a forrás szerint elhanyagolták.[2] Valószínűleg sohasem hagytak fel az aranybányászattal, de különösebb befektetés nélkül csak a helybeliek foglalkoztak vele.[3] 1847-ben alapított üveghutája ismeretlen időben szűnt meg.[4] Az 1880-as években két-három évtizedre magyar és német bányamunkások költöztek be. A 20. század elején az erdélyi római katolikus püspökség uradalmának központja volt. Ekkor még három családja élt kenyérsütő harangok és kőserpenyők készítéséből dácittufából.[5] 1907-ben ólombányát nyitottak határában.[6] A szocializmus idején, az 1990-es évekig színesfémeket és aranyat bányásztak közelében, a lakosság nagy része a bányáknál dolgozott. A bányák bezárása után a nagyalmásiak a turizmusban látnák a jövőt, de ezt akadályozza a járatokban maradt és a környezetet szennyező rozsdabarna színű, savas bányavíz.[7]
Látnivalók[szerkesztés]
- Az alszegi, Angyali üdvözlet ortodox templom valószínűleg a 14. században épült, és először 1418-ban említik. Korábbi tornya a 19. században összedőlt, és újat emeltek helyette. 1841-ben támpillérekkel erősítették meg. Az apszisban 18. századi falfestés töredéke látható. A hajó nyugati oldalán a karzat a 18. században épült.
- A felszegi ortodox templom 1822-ben épült.
- Az Achim Emilianról elnevezett tájház.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1945-ben Mircea Lac fafaragó.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 126. o.
- ↑ Weisz Tádé: Az erdélyrészi bányászat rövid ismertetése. Bp., 1891, 17–18. o.
- ↑ Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig. Eger, 2006, 261. o.
- ↑ Szilády Zoltán: Erdély régi tűzhelyei. Néprajzi Értesítő 1909
- ↑ Vajda Lajos: Erdélyi bányák, kohók, emberek, századok. Bukarest, 1981, 334. o.
- ↑ EcoMagazin 2008. július 17.
Források[szerkesztés]
Daniela Marcu: 'Biserica ortodoxă „Bună Vestire” din Almașu Mare-Joseni, jud. Alba.' Patrimonium Apulense 2 (2002)
További információk[szerkesztés]
- A falumúzeum honlapja (románul)
- Képes riport a Karpatenwillin (németül)
.svg){kind=small}
