Szászcsanád

	Szászcsanád (Cenade)
	Az evangélikus erődtemplom
	; Szászcsanád címere
	; Szászcsanád címere
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Fehér
Község	Szászcsanád
Rang	községközpont
Irányítószám	517210
SIRUTA-kód	3770
	Népesség
Népesség	1022 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	4 (2011)
Népsűrűség	22 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	320 m
Terület	44,31 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 46° 03′ 26″, k. h. 24° 00′ 22″Koordináták: é. sz. 46° 03′ 26″, k. h. 24° 00′ 22″
	Szászcsanád weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szászcsanád témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. március 9.) ezen a változaton alapul.

Szászcsanád (románul: Cenade, németül: Scholten, szászul Šoltn) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése

Balázsfalvától 22 kilométerre délkeletre, a Kis-Székás völgyében fekszik.

Nevének eredete

Neve végső soron személynévi eredetű, de valószínű, hogy a csanádi területen fekvő egresi apátság 13. századi birtoklásának emlékét őrzi. Először egy 1315-ból származó oklevél 1402-ből fennmaradt másolatában még Salencen vagy Salente, 1334-ben már Chanad, 1468-ban pedig Zazchanad alakban említették. Német nevét sósforrásairól vette.

Története

Szász alapítású falu volt Szebenszékben, majd 1876-tól Alsó-Fehér vármegyében, jelentős bortermeléssel. Papja 1334-ben 44 dénár tizedet fizetett. A 16. században evangélikus káptalan székhelye is volt.^[2] A kurucok 1705-ben, Bánffy György udvarházával együtt elpusztították. 1731-ben összeírták benne Bánffy Dénes udvarházát.^[3] Később a Telekiek birtokolták. Görögkatolikus gyülekezete áttéréssel 1793-ban alakult.^[4]

Az 1880-as években szász lakói szőlőt műveltek. Mindkét román felekezetnek fatemploma állt a falun kívül, a hegyoldalban. Cigány lakói közül az ortodoxok kovácsmesterséggel, a görögkatolikusok napszámosmunkával foglalkoztak. Hagyományos piacközpontjának Nagyszeben számított. Két legnagyobb birtoktestét a 20. század elején a balázsfalvi püspökség vásárolta meg. Az 1900-as években a balázsfalvi baziliták és az ún. Șuluțan-alap uradalmának központja volt.

1880-ban 1659 lakosából 975 volt román, 506 német, 137 cigány és 41 magyar anyanyelvű; 645 ortodox, 523 evangélikus, 445 görögkatolikus és 25 református vallású.

2002-ben 1005 lakosából 879 vallotta magát román, 59 német, 54 cigány és 8 magyar nemzetiségűnek; 629 ortodox, 290 görögkatolikus, 66 evangélikus és 12 baptista vallásúnak. A községhez tartozó Gorgan házcsoportban hét, Hegyitanyákon három román nemzetiségű lakos élt.

A Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház idősotthont tart fönn a településen.^[5]

Látnivalók

Evangélikus templomának szentélye gótikus stílusú, 1407-ben fejezték be. A 16. század elején nyugati végéhez hajót építettek. Ekkor építették kerítőfalát is, amely már csak töredékeiben áll. Faragott templomajtaja az 1520-as években készült, és a nagyszebeni Brukenthal Múzeum őrzi. Két harangját a 15. században öntötték.^[6]
Három Teleki-udvarház.
Néprajzi múzeum (2006 óta).

Híres emberek

Itt született 1882-ben Ion Agârbiceanu író.
Itt született 1870-ben Tuzson János botanikus.
Itt született Csanádi Balázs erdélyi püspök (1424–1427).^[7]
Itt halt meg 1685-ben Bornemisza Kata, I. Apafi Mihály sógornője.
Itt született 1903-ban Dobolyi Tibor vízépítő mérnök.
Itt született 1933-ban M. M. Binder-Scholten németül, románul és szászul alkotó író, költő.
Itt született 1933-ban Viorel Mărginean festőművész, 1995–96-ban művelődésügyi miniszter.