LVCI 111–119, 130

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
LVCI 111–119, 130
LVCI 111–119, 130 / SB 21 / FS 395
Pályaszám
LVCI 111–119, 130
(LVCI 106–115)
SB 21 111–119
SFAI 718–727
SFAI 782–791
RA 3036–3045
FS 3955
Általános adatok
GyártóParent & Schaken
Gyártásban1857, 1859
SelejtezésRA: 1899–1904
DarabszámLVCI: 10
SB: 9 (LVCI-től)
SFAI: 10 (SB-től és LVCI-től)
RA: 10
FS: 1 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés0-6-0
Nyomtávolság1.435 mm
Hajtókerék-átmérő1.420 mm
Ütközők közötti hossz7.507 mm
Teljes tengelytávolság3.430 mm
Szolgálati tömeg30,6 t
Tapadási tömeg30,6 t
Gőzvontatás
JellegC n2
Hengerek
Száma2
Átmérője430 mm
Dugattyú lökethossza610 mm
Gőznyomás8,0 at
Forrfelület100,1 m² lángjárta
SablonWikidataSegítség

Az LVCI 111–119, 130 egy szerkocsis gőzmozdonysorozat volt az osztrák-magyar Lombardisch-venetianischen und central-italienischen Eisenbahn-Gesellschaft (LVCI) magánvasút-társaságnál.

A tíz mozdonyt a Parent & Schaken építette 1857 és 1859 között az LVCI—nek. A 11-119, 130 pályaszámokat kapták (más források szerint 106-115). A Déli Vasút kilencet (111-119) besorolt a 21 sorozatába 111-119 SB pályaszámokkal. 1867-ben a kilenc mozdony a Strade Ferrate Alta Italia-hoz (SFAI) került, ahol előbb 718-727, majd 782-791 pályaszámokat kaptak.

Rete Adriatica szerint 3036–3045 pályaszámúak lettek. közülük 1905-ben a 3042 még az FS állományába került FS 3955 pályaszámmal. A többi mozdonyt az RA 1899 és 1904 között selejtezte.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a LVCI 111–119, 130 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A típus története számokban (német nyelven)