Jász-Nagykun-Szolnok vármegye története
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye | |||
Az egykori Vármegyeháza épülete Szolnokon | |||
| |||
Fennállás | 1876-1949 | ||
Ország | Magyar Királyság | ||
Főbb települések | Szolnok Jászberény Törökszentmiklós Dunaföldvár | ||
Népesség | |||
Népesség | ismeretlen | ||
Nemzetiségek | 99% magyarok 0,5% németek 0,3% szlovákok 0,2% egyéb | ||
Vallás | katolikusok, reformátusok | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 5251 km² | ||
Térkép | |||
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye térképe | |||
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye domborzati térképe |
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye (németül: Komitat Jaß-Großkumanien-Sollnock, latinul: Comitatus Jazyga et Cumania Maior et Szolnokiensis) közigazgatási egység volt 1876 és 1950 között a Magyar Királyság alföldi részében. A mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területe nagyrészt megegyezik vele. Központja szintén Szolnok volt.
Földrajz
Jász-Nagykun-Szolnok megye teljes területe az Alföld része volt.. A vármegye területe mindenhol síkság, északról dél fele lassan mélyült el. A tengerszint fölötti magasság mindenhol 87-120 méter között változott. Fontos folyói a Tisza, a Zagyva, a Tarna, a Körös, a Berettyó voltak. A vármegye éghajlati szempontból igen száraz, forró nyarak is enyhe telek voltak.
Északról Heves vármegye, keletről Hajdú, Bihar és Békés vármegyék, délről Békés és Csongrád vármegyék, nyugatról pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye határolta.
Történelem
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 1876-ban alakult meg a Hármas kerület két alkotórészének, a Jászságnak és a Nagykunságnak, illetve az addig Heves és Külső-Szolnok vármegye déli felét alkotó egykori Külső-Szolnok vármegyének az összevonásával. A trianoni békeszerződés nem érintette a vármegye területét. Az 1950-es megyerendezés során a megye területe kis mértékben módosult: a Tiszától bal partján fekvő, addig Heveshez tartozó Tiszafüred és környéke Jász-Nagykun-Szolnok megye része lett és néhány község kölcsönös átcsatolásával kiigazították Békés megyével közös határát.
Lakosság
A vármegye lakossága a 19. század vége felé ugrásszerűen kezdett nőni:
- 1870-ben 258 553 lakosa
- 1881-ben 278 443 lakosa
- 1891-ben 318 475 lakosa
- 1896-ban 318 553 lakosa volt
Nemzetiségi szempontból 1896-ban:
Közigazgatás
Járási beosztás
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye a megalakulásától 1923-ig öt, azután hat járásra oszlott. 1886-tól volt a járásoknak a vármegye által kijelölt állandó székhelye,[1] addig a főszolgabíró mindenkori lakhelye számított a székhelynek.
A megye járásai az alábbiak voltak (zárójelben 1886 utáni állandó székhelyeik).
- Jászsági alsó járás (Jászapáti)
- Jászsági felső járás (Jászberény)
- Tiszai alsó járás (Tiszaföldvár)
- Tiszai felső járás (Kenderes, majd 1895-től Kunhegyes)
- Tiszai közép járás, (Tiszaroff, majd 1908-tól Törökszentmiklós)
- Központi járás (1923-tól, székhelye Szolnok)
Meg kell jegyezni, hogy az 1890-es évekig a járások elnevezésének többféle változatával is lehetett találkozni, mint Alsó jászsági járás vagy Alsó-jászsági járás.
Városai
A vármegyében megalakulásakor kilenc rendezett tanácsú város volt. Közülük azonban 1886 és 1895 között három lemondott a többletterhekkel járó rangról, így 1895-től a megyében csak hat város volt. Jász-Nagykun-Szolnok azonban így is egyike volt a legtöbb várossal rendelkező vármegyéknek.
- Jászberény
- Karcag
- Kisújszállás
- Mezőtúr
- Szolnok
- Túrkeve
- Jászárokszállás (1886-ig)
- Kunhegyes (1893-ig)
- Kunszentmárton (1895-ig)
A vármegye főispánjai
Név | Időszak | Egyéb tisztségek és címek |
---|---|---|
balásfalvi Kiss Miklós | 1876–1879 | |
németújvári gróf Batthyány József | 1880–1881 | császári és királyi kamarás, a Lipót-rend lovagja |
beniczei és micsinyei Beniczky Ferenc | 1881–1884 | titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, a Szent István-rend és a Ferenc József-rend lovagja |
Balogh Imre | 1884–1889 | |
újfalusi Újfalussy Sándor | 1889–1892 | császári és királyi kamarás, a Lipót-rend, a Vaskorona-rend és a porosz Johannita-rend lovagja |
zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Géza | 1892–1898 | császári és királyi kamarás |
koronghi Lippich Gusztáv | 1899–1905 | |
dr. Lenk Gyula | 1905–1906 | |
dr. zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almásy Imre | 1906–1910 | császári és királyi kamarás, a Lipót-rend lovagja |
dr. nagybányai vitéz Horthy Szabolcs | 1910–1914 | |
szápári, muraszombati és széchyszigeti gróf Szapáry György | 1915–1917 | császári és királyi kamarás |
dr. Kuszka István | 1917–1918 | |
Darvas Ferenc | 1918–1919 | kormánybiztos-főispán |
koronghi Lippich István | 1919–1920 | kormánybiztos-főispán |
dr. borostyánkői Egán Imre | 1920 | kormánybiztos-főispán, Békés vármegye főispánja is |
koronghi Lippich István | 1920–1922 | |
Almásy Sándor | 1922–1932 | a Ferenc József-rend lovagja, Bihar vármegye főispánja is |
roffi Borbély György | 1932–1939 | császári és királyi kamarás |
monyorói báró Urbán Gáspár | 1939–1944 | |
Veres József | 1944–1945 | |
Baráth Endre | 1945 | |
dr. Kovács Kálmán | 1945–1946 | |
Földi István | 1946–1949 | |
Juhász Imréné dr. Gonda Zsuzsanna | 1949–1950 |
Jegyzetek
- ↑ 1886. évi XXI. törvénycikk (a törvényhatóságokról). [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 19.)
Források
További információk