Európai Űrügynökség
| Európai Űrügynökség | |
| Az Európai Űrügynökség logója | |
|
|
|
| Alapítva | 1975. május 30. [1] |
| Tevékenység | űrkutatás |
| Székhely | Párizs |
| Nyelvek | angol, francia és német [2] |
| elnök | Jean-Jacques Dordain |
| Költségvetés | 3,99 milliárd EUR / 5,43 milliárd USD [3] |
|
|
|
| A(z) Európai Űrügynökség weboldala | |
Az Európai Űrügynökség (angolul European Space Agency, ESA) egy kormányközi szervezet, mely a világűr felderítésével és felhasználásával foglalkozik. Központja Franciaországban, Párizsban van. Több mint 2100 alkalmazottja van, költségvetése 2003-ban 2,7 milliárd euró, 2010-ben pedig 3,7 milliárd euró volt. Utóbbinak mintegy 20%-a az Európai Unió hozzájárulása a közös programok finanszírozásához.
Az ESA rakétáit (Ariane, Vega) Francia Guyana-ból, Kourouból indítják, amelyet azért választottak, mert közel található az Egyenlítőhöz. Ez azért fontos, mert a Föld forgása következtében az Egyenlítőn a legnagyobb a kerületi sebesség, tehát ha megfelelő (keleti) irányba indítjuk a rakétát, akkor kevesebb üzemanyag szükséges a felbocsátáshoz.
A ESA 1985-ben hirdette meg első kutatási programját, a Horizon 2000-et, melynek keretében több űrszondát és csillagászati műholdat is indítottak. A következő a 2002-ben meghirdetett Aurora-program, melynek célja már az, hogy a 2030-as évek elejére európai űrhajósok szálljanak le a Marsra.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Tagállamok
Az ESA tizenöt eredeti tagállama: Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia, Németország, , Olaszország, Spanyolország, Svájc, Svédország.
1979. január 1. óta Kanada az ESA együttműködő állama. Részt vesz a döntéshozásban és a programokban. Kanadai vállalatok pályázhatnak és elnyerhetnek szerződéseket az ESA-tól.
Ausztria és Norvégia 1986-ban csatlakozott az ESA-hoz, Finnország 1995-ben, Portugália 2000-ben, Luxemburg és Görögország 2004-ben írta alá a belépési szerződést, 2005 decemberében lettek az ESA teljes jogú tagjai.[4] Őket Csehország követte, a belépési szerződés 2008. július 8-ai aláírása után november 12-én lett az ESA 18. tagja.[5][6] Románia 2011 Január 20-án írta alá a csatlakozási szerződést.[7]
Magyarország 2003 óta az ESA ún. európai együttműködő állama, így a PECS (Plan for European Cooperating State) programon keresztül vesz részt az ESA programjaiban. A PECS célja, hogy felkészítse az államokat az ESA-hoz való csatlakozásra. A PECS országai szinte minden programban részt vehetnek. A csaknem teljes egészében visszapályázható éves hozzájárulás sokkal kisebb, mint a tagállamok esetében. Románia 2006-ban, Lengyelország 2007-ben, Észtország 2009-ben, Szlovénia 2010-ben csatlakozott a PECS-hez. Csehország 2004-től 2008-as ESA csatlakozásáig vett részt a PECS programban.
Az ESA nem kapcsolódik az Európai Unióhoz, attól független nemzetközi szervezet, nem minden ESA tagállam része az EU-nak (Svájc, Norvégia). Mindamellett az Európai Űrpolitika alakításában az EU és az ESA 29 tagállama közösen vesz részt.
| Tagállam | Együttműködés kezdete | Nemzeti program |
|---|---|---|
| 1979. január 1 [8] | ||
| 1991. április [9] | Magyar Űrkutatási Iroda HSO | |
| 1994. január 28 [9] | Space Research Centre CBK-PAN | |
| 2004. június 15 | ||
| 2007. június 26 | ||
| 2008. január 25 | State Space Agency of Ukraine SSAU | |
| 2008. május 28 | ||
| 2009. július 23 | ||
| 2009. augusztus 27 | ||
| 2010. április 28 | ||
| 2010. október 7 | ||
| 2011. január 30 [10] | Israel Space Agency ISA |
[szerkesztés] Központok
[szerkesztés] ESTEC
Az Európai Űrkutatási és Technológiai Központ (European Space Research and Technology Centre, ESTEC) az ESA fő technológiai fejlesztési és tesztelő központja. Székhelye a hollandiai Noordwijk. A központban 2500 mérnök, technikus és kutató dolgozik űreszközök fejlesztésén.
[szerkesztés] ESRIN
Az Európai Űrkutató Intézet (European Space Research Institute, ESRIN) információs központ, székhelye Frascati (Olaszország).
[szerkesztés] ESOC
Az Európai Repülésirányító Központ (European Space Operations Centre, ESOC) irányítóközpont, székhelye Darmstadt (Németország). Innen irányítják az európai űreszközök nagy részét.
[szerkesztés] EAC
Az Európai Űrhajós Központ (European Astronauts Centre, EAC) az ESA űrhajós kiképzőközpontja, székhelye Köln (Németország).
[szerkesztés] ESAC
Európai Űrcsillagászati Központ (European Space Astronomy Centre, ESAC). Székhelye Madrid (Spanyolország) mellett található.
[szerkesztés] CSG
A Guyana Űrközpont (Centre Spatial Guyanais, CSG) Európa űrrepülőtere, az ESA és a Centre National d'Études Spatiales (CNES) francia űrügynökség által közösen üzemeltetett létesítmény a francia guyanai Kourou közelében, innen indítják a világűrbe Európa hordozórakétáit.
[szerkesztés] Hordozórakéták
Az ESA flottája háromféle rakétából áll:
- Ariane-5 – nagy terhek indítására (6 tonna GTO pályára) 1997 óta [1]
- Szojuz – orosz közepes hordozórakéta (3 tonna GTO pályára), Oroszország és az ESA együttműködési megállapodása alapján 2007-től folyik a kourou-i űrközpontban a Szojuzok indítóállásának kiépítése, az első startra várhatóan 2011-ben kerülhet sor [2]
- Vega – kis hordozórakéta (1,5 tonna 700 km-es pályára), első indítására várhatóan 2011-ben került sor [3]
A korábbi Ariane-1, -2, -3, -4 rakétákat kivonták a forgalomból.
Egy európai-orosz együttműködés eredményeként az ESA az orosz Szojuz rakétákat is használni fogja.[11] A Szojuzok egy részét az oroszok az ESA-nak építik meg. Ezeket Francia Guyanába szállítják hajóval és itt összerakják. Európa jelentős mennyiségű pénzt és időt takaríthatott meg, mert nem kellett közepes hordozórakéta kifejlesztésére költenie. A Szojuz Kourouból mintegy 30%-kal több terhet szállíthat magával, mint Bajkonurból, mert közelebb van az Egyenlítőhöz.
[szerkesztés] Fontosabb programok
(zárójelben az indítás éve)
[szerkesztés] Befejezett programok
- Helios-program (1973 - 1985): napkutató szondák.
- International Ultraviolet Explorer (1978 - 1996) ultraibolya csillagászati műhold.
- Infrared Astronomical Satellite (1983): infravörös csillagászati műhold.
- Spacelab (1983 - 2000): a Space Shuttle űrrepülőgépek rakterében indítható laboratórium.
- Giotto (1985 - 1992): üstököskutató űrszonda. Elsőként készített fényképeket a Halley-üstökös magjáról.
- HIPPARCOS (1989 - 1993): asztrometriai műhold.
- Huygens (1997 - 2005): 2005-ben szállt le a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Titánra és kémiai méréseket végzett. (együttműködés a NASA-val)
- SMART-1 (2003 - 2006): az első európai holdszonda. Ionmeghajtást tesztelt.
- Ulysses (1990 - 2009): napkutató szonda. A Föld keringési síkjából kilépve vizsgálta a Nap pólusait, egészen 2009 júniusáig.[12]
[szerkesztés] Aktív programok
- Hubble űrtávcső (1990): a NASA vezetésével működtetett közös program
- Solar and Heliospheric Observatory (1995): napkutató szonda. Megfigyeléseket végez a Nap belsejével és légkörével kapcsolatban, és vizsgálja a rendszeres napkitöréseket.
- Nemzetközi Űrállomás (1998): Az emberiség eddig legnagyobb vállalkozása az űr meghódítására, közös vállalkozásban a NASA azRSA az ESA és JAXA csapattal.
- XMM-Newton (1999): röntgencsillagászati űrtávcső.
- Cluster-program (2000): geofizikai program négy hasonló felépítésű műholddal.
- Artemis (2001): kísérleti távközlési műhold.
- Envisat (2002): távérzékelő műhold.
- INTErnational Gamma-Ray Astrophysics Laboratory (INTEGRAL) (2002): Röntgent és Gamma sugarakat kutató műhold.
- Mars Express (2003): az első európai marskutató szonda.
- Double Star (2003): Kínával közösen indított műholdak. A napszél és a Föld mágneses terének kölcsönhatását vizsgálják.
- Rosetta (2004): üstökös-kutató szonda, úton a Csurjumov–Geraszimenko-üstököshöz, ahová várhatóan 2014-ben érkezik meg.
- EGNOS (2004): Európa első vállalkozása a műholdas navigáció terén. Kiegészíti az amerikai (GPS) és az orosz (GLONASS) katonai műholdas rendszereket.
- Venus Express (2005): az első európai űrszonda a Vénuszhoz.
- COROT (2006): exobolygók után kutató csillagászati műhold.
- Columbus (2007): a Nemzetközi Űrállomás európai kutatómodulja.
- Herschel űrtávcső (2009): infravörös csillagászati műhold.
- Planck (2009): mikrohullámú csillagászati műhold. Fő kutatási feladata kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás pontos mérése.
- Galileo: globális navigációs rendszer.
[szerkesztés] Előkészítés alatti vagy tervezett programok
- ExoMars (2013): az első európai marsautó.
- Bepi Colombo (2013): az első európai űrszonda a Merkúrhoz.
- James Webb Space Telescope (2014-15): a Hubble Space Telescope-ot felváltó új generációs űrtávcső, közös ESA, NASA, CSA projekt.
- Solar Orbiter (2015): napkutató szonda.
- Europa Jupiter System Mission (legkorábban 2020): A Jupiter rendszert kutató szondák a NASA-val közös projektben.
- International X-ray Observatory (legkorábban 2021): új generációs Röntgen-űrtávcső, melyet az ESA a NASA és JAXA űrhivatalok közösen kiviteleznének.

