Venus Express

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Venus Express
Venus Express in orbit.jpg
A Venus Express a Vénusz mellett
(művészi elképzelés)

Ország Európa
Űrügynökség Európai Űrügynökség Európai Űrügynökség
Küldetés típusa orbiter
NSSDC ID 2005-045A
Küldetés
Célégitest Vénusz
Indítás dátuma 2005. november 9.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta Szojuz–FG
Megérkezés 2006. április 11.
Meghosszabbítás 2014. november 28.
Időtartam Bolygóközi repülés: 150 nap
Az űrszonda
Tömeg 1270 kg
Pálya 66 000 / 200 km, majd 2014 közepétől 135 km
Inklináció 90°
Periódus 24 óra
Hivatalos weboldal

A Venus Express az Európai Űrügynökség első űrszondája a Vénusz kutatására. A Mars Express és a Rosetta űrszonda tartalékműszerinek felhasználásával építették meg. Felépítésében hasonlít a Mars Expresshez. A szonda bizonyítékokat talált, hogy a Vénusz geológiailag még aktív [1].

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Venus Express 2005. november 1. indult Bajkonurból Szojuz rakétával.

2006. április 12-én pályára állt a Vénusz körül. Ehhez 50 percen át használta főhajtóművét, 25 000 km/h-ra csökkentve a bolygóhoz viszonyított 29 000 km/h-s sebességét. A 590 kilogramm hajtóanyag nagy része elégett, ami csökkentette a szonda összsúlyát.[2]

Az ESA illetékes tudományos programbizottsága 2007. február végén hosszabbította meg a küldetést 2009 közepéig.[3] 2008 júliusában megkezdték a szonda pályamagasságának csökkentését, így a szonda lassulásával mérni tudják a felsőlégkör által kifejtett légellenállást, így annak sűrűségét.[4]

2009. február 4-én december 31-ig meghosszabbították az űrszonda küldetését, majd a dátumot kitolták 2014-ig. A hosszabbítás alatti feladatai többek között: a klíma működésének jobb megértése, a feltételezett aktív vulkanizmus keresése a felszínen.

2014. november 28-án a szonda hivatalosan befejezte a mintegy nyolcévnyi küldetését, mert a hajtóművei működtetéséhez szükséges üzemanyag elfogyott. Ennek hiányában a szonda nem tudja a Föld felé irányítva küldeni a még esetleg rendelkezésre álló adatokat. A szondát 2014 nyara folyamán szándékosan alacsonyabb pályára állították, hogy adatokat nyerjenek a Vénusz alacsonyabb légrétegeiről is, továbbá, hogy tapasztalatokat szerezzenek a légkör fékező hatásáról a későbbi küldetések számára.[5]

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Venus Express SPICAV műszere 2011-ben vékony ózonréteget fedezett fel a Vénusz légkörében, mintegy 100 km-es magasságban. Az ózon sűrűsége a földi ózonréteg ezredrésze lehet, vastagsága 5-10 km.[6]

Műszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • VMC (Venus Monitoring Camera): CCD kamera a felszín vizsgálatára.
  • ASPERA-4 (Analyzer of Space Plasmas and Energetic Atoms): a napszél és a Vénusz légköre közötti kölcsönhatásokat vizsgálja.
  • MAG (Magnetometer): a Vénusz magnetoszférájának erősségét és változásait méri.
  • PFS (Planetary Fourier Spectrometer): infravörös tartományban vizsgálja a Vénusz légkörét.
  • SPICAV (Spectroscopy for Investigation of Characteristics of the Atmosphere of Venus): az infravörös és ultraibolya sugárzást vizsgálja a Vénuszról és a Napról.
  • VIRTIS (Visible and Infrared Thermal Imaging Spectrometer): a légkör rétegeit és a felszín hőmérsékletét vizsgálja.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Venus Volcanoes
  2. Európa elérte a Vénuszt, SG, 2006. április 12.
  3. Mi újság a Vénusz körül?, Űrvilág, 2007. március 29.
  4. Frey, Sándor: Még közelebb a Vénuszhoz. Űrvilág.hu, 2008. július 23. (Hozzáférés: 2008. július 23.)
  5. Venus Express goes gently into the night 2014-12-16
  6. ESA: Tenuous ozone layer discovered in Venus' atmosphere (2011-10-06)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldi oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]