Halley-üstökös

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1P/Halley
Halley-üstökös
Halley-üstökös
Felfedezése
Felfedező: Edmond Halley után nevezték el
Felfedezés ideje: 1758
Alternatív nevek: Halley-üstökös, 1P
Pályaadatok
Epocha: 2449400,5
(1994. február 17.)
Aphélium távolsága: 35,1 CsE
(2023. december 9.)
Perihélium távolsága: 0,586 CsE
Fél nagytengely: 17,8 CsE
Pálya excentricitása: 0,967
Keringési periódus: 75,3 év
Inklináció: 162,3°
A Halley-üstökös legkorábbi ábrázolása a bayeux-i kárpiton található (1066)

A Halley-üstökös (hivatalos nevén 1P/Halley) a Kuiper-övből származó rövid periódusú üstökösök legismertebb és legfényesebb példánya. Nevét Edmond Halley angol csillagászról kapta, aki kiszámította pályáját, elsőként a periodikus üstökösök közül (innen az 1/P szám). Keringési periódusa 76 év, legutoljára 1986-ban járt Földközelben, így legközelebb 2061-ben fog visszatérni.

Kiejtése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Halley név legelfogadottabb kiejtése [hælɪ] (IPA), az angol valley szóhoz hasonlóan.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halley úgy vélte, hogy az 1531-es, 1607-es és az 1682-es fényjelenségek egy olyan üstökösnek tulajdoníthatóak, amely 76 éves periódussal kering a Nap körül, és tagja a Naprendszernek. Számításai alapján az égitestnek 1758 karácsonyán kellett feltűnni. Tudta, hogy akkor már nem él, ezért megkérte a csillagászokat: keressék meg az üstököst, és emlékezzenek meg arról az emberről, aki megjósolta annak visszatérését. A kérése teljesült.

1758 karácsonyán egy amatőr csillagász fedezte fel a már szabad szemmel is látható üstököst. Charles Messier, aki fontosnak tartotta az üstökösök kutatását, másfél évet töltött feleslegesen a Halley által megjósolt üstökös feltűnésére várva, amit csak annak felfedezése után egy hónappal vett észre.

Jelentős megfigyelések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

i. e. 466[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az üstökös első ismert észlelése i. e. 466-ban volt, feltehetőleg ennek az üstökösnek van a leghosszabb ismert előtörténete.[1]

1986[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A februári perihélium-átmenet (napközelpont-átmenet) után márciusban öt űrszonda vizsgálta a Halley-üstököst, ebből két japán és két szovjet - a VEGA-1 és VEGA-2 szonda -, valamint az Európai Űrügynökség (ESA) Giotto nevű űrszondája. A VEGA-1 8 900, a VEGA-2 8 000, míg a Giotto 600 km-re közelítette meg az üstökös magját. A mérések szerint a mag főként vízjég, 53 óránként fordul meg a tengelye körül, és vékony, sötét kéreg borítja. A fényvisszaverő képessége (albedója) csupán 2%.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Halley's Comet című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csillagászat, szerkesztő Marik Miklós, Akadémiai Kiadó, Budapest 1989, ISBN 963-05-4657-4, 316. oldal

Ajánlott cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Halley-üstökös témájú médiaállományokat.