67P/Csurjumov–Geraszimenko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
67P/Csurjumov–Geraszimenko
Comet 67P on 19 September 2014 NavCam mosaic.jpg
67P/Csurjumov–Geraszimenko
Felfedezése
Felfedező: Klim Ivanovics Csurjumov, Szvetlana Ivanovna Geraszimenko
Felfedezés ideje: 1969
Alternatív nevek: 1969 R1, 1969 IV, 1969h, 1975 P1, 1976 VII, 1975i, 1982 VIII, 1982f, 1989 VI, 1988i
Pályaadatok
Epocha: 2456646,5
(2013. december 20.)
Aphélium távolsága: 5,6839 CsE
(2023. december 9.)
Perihélium távolsága: 1,2429 CsE
Földközel: 2015. aug. 13.
Fél nagytengely: 17,8 CsE
Pálya excentricitása: 0,64113
Keringési periódus: 6,45 év
Inklináció: 7,0418°
Felszálló csomó hossza: 50,160°
Fizikai tulajdonságok
Tömeg: 3,14 ±0,21 ×1012 kg
Átlagos sűrűség: 102 ±9 kg/m³
Felszíni gravitáció az Egyenlítőnél: m/s²
Forgási sebesség: 12,6 óránként
Felszíni hőm.: −90 °C

A 67P/Csurjumov–Geraszimenko vagy Csurjumov–Geraszimenko egy üstökös, az ESA Rosetta űrszondájának célégitestje. A Tempel 1 után ez a második üstökös, amire ember alkotta tárgyat juttatnak, és az első, aminek felszínén műszereket helyeznek el.

Felfedezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt az üstököst Klim Ivanovics Csurjumov fedezte fel a 32P/Comas Solá üstökösről készült felvételen. A felvételt Szvetlana Ivanovna Geraszimenko készítette 1969. szeptember 11-én az Alma-atai Csillagvizsgálóban. Csurjumov egy üstökösszerű objektumot vett észre a kép szélén, amelyről úgy gondolta, hogy a Comas Solá. Miután visszatért saját intézetébe, Kijevbe, az összes felvételt részletesebben megvizsgálták. Október 22-én felfedezték, hogy nem a Comas Soláról van szó, mert a várt helyétől 1,8° távolságra volt. További alapos vizsgálat során megtalálták a Comas Solát, a másik objektum pedig az új üstökös volt.

Hubble képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rosetta küldetés előkészítéséhez, 2003. március 12-én a Hubble űrtávcső (HST) lefényképezte a Csurjumov-Geraszimenko üstököst. Egy 3D-s modellt alkottak meg és különböző látószögekből számítógép alkotta képekből áll a jobb oldali ábra.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keringési ideje 6,5 év, központi magjának átmérője nagyjából 4 km, excentricitása 0,6, inklinációja 7,1°. 1840 előtt teljesen megfigyelhetetlen volt nagy perihéliumtávolsága (4 CsE) miatt. Közben a Jupiter gravitációs hatása ezt a távolságot 3 CsE-re csökkentette. 1959-ben egy újabb Jupiter-megközelítés a perihéliumot 1,28 CsE-re állította. A Csurjumov–Geraszimenko azóta ezen a pályán kering.

Maga az égitest nem egyetlen üstökös, hanem "bináris érintkező", egymásba kapcsolódott két objektum. Hőmérséklete miatt bizonyos, hogy nem csak jég, hanem porral borított területei is vannak.

Felszíne ultraviola fényben a szénpornál is feketébb. A vártnál kevesebb vízjég látható a felszínén.[1]

A Rosetta űrszonda Spectrometer for Ion and Neutral Analysis (ROSINA) műszerének mérései alapján az üstökös kómájában az alábbi molekulákat mutatták ki: víz, szén-dioxid, metán, nyomokban nitrogén és kén.[2]

Fantáziarajz a Rosetta (űrszonda) 2014 szeptemberi közelítéséről az üstököshöz
Kezdetleges 3D ábra a magról a Hubble-űrtávcső 2003-as megfigyelései alapján

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]