Csillagászati műhold

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A csillagászati műholdak és űrtávcsövek a világűrből végeznek csillagászati megfigyeléseket. Ezek a műholdak új távlatokat nyitottak a csillagászati kutatás terén.

A Földről végzett megfigyelésekben a légkör zavaró hatása csökkenti a felbontóképességet, növeli a fényszóródást és csak bizonyos hullámhosszakon átlátszó. A légkör hatásainak kiküszöbölésével javulnak a körülmények. Földi távcsövek a légköri turbulenciát adaptív optikával ellensúlyozzák.

A Földről csak optikai- és rádiótartományban lehet megfigyelni az égboltot, a világűrből már látható a gamma-, röntgen-, ultraibolya- és infravörös tartomány is.

Programok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csillagászati műholdak működési hullámhossz tartománya

(zárójelben az indító ország és az indítás éve)

Gamma-csillagászati holdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Röntgencsillagászati holdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ultraibolya-csillagászati műholdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Optikai műholdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Infravörös-csillagászati műholdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rádiócsillagászati műholdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vegyes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napkutató holdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]