Andalúzia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Andalucía szócikkből átirányítva)
Andalúzia
Localización de Andalucía.svg
Andalúzia elhelyezkedése Spanyolországon belül
Andalúzia címere
Andalúzia címere
Andalúzia zászlaja
Andalúzia zászlaja
Közigazgatás
Ország  Spanyolország
Tartomány Spanyolország
Tartományai Sevilla
Granada
Córdoba
Cádiz
Málaga
Huelva
Jaén
Almería
Székhely Sevilla
Elnök José Antonio Griñán Martínez
Népesség
Teljes népesség 7 478 432 fő +/-
Népsűrűség 86 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 87 268 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Andalúzia (Spanyolország)
Andalúzia
Andalúzia
Pozíció Spanyolország térképén
é. sz. 37° 23′, ny. h. 5° 59′Koordináták: é. sz. 37° 23′, ny. h. 5° 59′
Andalúzia weboldala

Andalúzia (spanyolul Andalucía, IPA [andaluˈsiˑa] vagy [andaluˈθiˑa] ) Spanyolország európai részének legdélebbi tájegysége és autonóm közössége. A Gibraltárral és Portugáliával is határos tartomány a Sierra Nevada több ezer méteres csúcsaitól egészen a Costa del Sol homokos tengerpartjáig terjed. Andalúziát világszerte gyönyörű városairól, mecsetjeiről, a bikaviadalokról, pompás lovairól és sherryjéről ismerik.

A tartomány neve a középkori arab megszállók (mórok) által létrehozott állam, al-Andalúsz nevéből származik, amelynek bizonytalan eredetű végső forrása valószínűleg vandálok lakta területre utal.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andalúzia domborzati térképe

Domborzata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andalúziai-medence (Depresión Bética)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartomány központi részét az Andalúziai-medence uralja. Egykor öböl volt, de a Sierra Nevada és a Sierra Morena folyói lassan feltöltötték. A hatalmas síkságnak ezer arca van. A medencét Andalúzia legnagyobb folyója, a Guadalquivir élteti, partján mindig dús a növényzet. A mediterrán éghajlatra jellemző babérerdők, olajfaligetek és mandulafenyők borította alföld, a szárazföld belseje felé egyre dombosabbá és szárazabbá válik. Mindenhol megszokott az okkersárga talaj, amely a végeláthatatlan búzamezőket táplálja. A medencében terül el többek között Sevilla és Córdoba városa is. A narancs- és citromligetek, a pálmák és jázminbokrok illattal telítik meg a tájat.

Hegyvidékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartomány igazi arcát a hegységek adják meg. Északon húzódnak a Sierra Morena és a Bétikai-hegység láncai, míg a déli partok mentén a Sierra Nevada hófödte csúcsai magasodnak. Ezeken a vidékeken épültek a kicsi, fehér falú házakkal teletűzdelt, csendes falvak. A hegyek ormain gyakran hajdani erődök, várak romjait látjuk. A vadregényes táj értékeit nemzeti parkok őrzik. Hatalmas vonulataival a Sierra Nevada Spanyolország kontinensen fekvő részének legmagasabb hegysége. A Mulhacén-csúcs 3478 méter magasra emelkedik a part homokos strandjai fölé. Ebben a magasságban nyáron is hó fedi a vidéket, így a Sierra Nevada az ország egyik síközpontjává vált.

Partvidékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tengerparti szakaszai északról déli irányba haladva:

  • Costa de Almería
  • Costa Tropical
  • Costa del Sol: Andalúzia négy partszakasza közül a legismertebb. Neve napos partot jelent, ami utal arra, hogy egy évben 320 napon biztosan süt a nap. 230 km-es partvonalát szinte mindenhol hotelek, strandok övezik Motriltól egészen La Lineaig. Costa del Sol-t ma már Európa Kaliforniája, sőt Floridájaként emlegetik a lenyűgöző fekvése és páratlan klímája miatt. Ez Spanyolország és egyúttal Európa legdélebbi csücske, amelyet Afrikától egy mindössze 14 km széles szoros választ el La Lineánál illetve Gibraltárnál. Costa del Sol-on az európai színvonalú infrastruktúra, közbiztonság, egészségügyi ellátás, és a történelmi emlékek, hagyományok, valamint a városiasodás és a természet pompásan megférnek egymás mellett.
  • Costa de la Luz

Természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természetvédelmi területek

Nemzeti parkjai:

  • Doñana Nemzeti Park (Parque Nacional de Doñana) - Huelva és Sevilla tartomány
  • Sierra Nevada Nemzeti Park (Parque Nacional de Sierra Nevada) - Granada és Almería tartomány

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A föníciaiak kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A föníciaiak erős kolóniát hoznak létre a déli partvidék legendás városában, Tarsisban. Első világosan körvonalazható államuk, Tartésszosz királyság a Guadalquivir torkolatánál feküdt. Írott törvényeik voltak, a mezőgazdaság és a fémművesség erős városfejlődést alapozott meg.

A rómaiak kora: Baetica[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rómaiak az i. e. 2. században hódították meg a mai Andalúziát és Lusitania provinciával együtt létrehozták Hispania Citeriort, mely a leggyorsabban és legszervesebben romanizálódó területek közé tartozott. Szenátusi és császári ellenőrzés alatt állt, mely a római közigazgatás alapegysége volt. Plinius szerint 175 fallal övezett város volt a területén: 9 kolónia, 10 római és 27 latin város, 6 szabad város, 3 föderáció, 120 adófizető község. Baetica a szőlő, az olajbogyó, a búza és az árpa ill. a gyümölcstermesztés központja.

A vizigót uralom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először ez a régió, Sevilla volt a vizigótok központja, de ez áthelyeződött Toledóba. A vizigótok (nyugati gótok) kereszténységet felvett nép volt, ma is sok templomuk nyoma fellelhető a mai templomok alapjaiban (például a cordóbai Mezquitában)

Az arab uralom: „A csodás al-Andalúsz”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

711-ben az arabok (mórok) Tárik hadvezér vezetésével (7000 gyalogos berber harcos) átkelve a Gibraltári-szoroson a félszigetre, beavatkoznak a vizigót polgárháborúba és uralmuk alá hajtják a területet.

714 után Asztúria, Galícia, Baszkföld kivételével a damaszkuszi Omajjádok tartománya lesz az egész félsziget.

732-ben a Tours-i csatában (magyar nyelvterületen poitiers-i csata néven ismert), Martell Károly kiűzi az arabokat Galliából (csaknem a teljes mai Franciaországból), de részben e déli frank területek, valamint a mai Spanyolország és Portugália szinte teljes területei még évszázadokig a mórok kezében maradnak. Az arab-mór uralom központjai: Córdoba, Sevilla, Granada, gazdasági központjai: Málaga, Almería.

Córdoba fénykora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

756-ban a Córdobába menekült I. Abdar-Rahmán omajjád uralkodó megalapítja a Córdobai Emirátust, önálló államát, mely a félsziget jelentős területére kiterjed. A korszakban bevezetik a mesterséges öntözést, fejlődik a selyem- és fegyvergyártás, felvirágzik a gazdaság és a kultúra. A Córdobai Emirátusra általában jellemző a vallási türelem; a keresztények közül sokan áttérnek az iszlám hitre.

778-ban Nagy Károly vereséget szenved a roncesvalles-i hágóban, ezzel elveszti meghódított területeit; Roland gróf halála.

9281031 között a Córdobai Kalifátus kora (központ: Toledo). III. Abdar-Rahmán felveszi a kalifa címet. Ez az andalúziai mór kultúra csúcspontja, mecsetek, könyvtárak, paloták épülnek. 930-ban a kalifa elfoglalja Északnyugat-Afrikát.

1031-ben III. Hisám, az utolsó omajjád kalifa megbukik; a kalifátus 20 független részbirodalomra hullik szét.

1086-ban észak–afrikai berberek, az almorávidák megvédik az iszlám államot a keresztények hódításaival szemben, és a déli területeket egyesítik afrikai birodalmukkal.

1146-ban az almorávidák birodalmát meghódítják a berber almohádok, akik megszilárdítják az iszlám uralmat.

1212-ben Mohamed-al- Naszír kalifa vereséget szenved Tolosa mellett a keresztény seregektől, az almohádok birodalmának széthullása; Córdobát, Cádízt és Sevillát visszafoglalják a keresztények.

Granada fénykora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

12381492: a granadai emirátus a Naszridák uralma alatt áll. 1238-ban Beni Naszr megalapítja az emirátust Malagával és Almeríával, Granada a félsziget leggazdagabb városa s egyben kulturális központja.

1246-ban Granada mór uralkodói a kasztíliai király adófizetőivé vállnak, hogy elkerüljék a fegyveres harcot.

1292-ben az emirátus elveszíti Tarifát, Gibraltárt, Algecirast, e területek Kasztília kezére kerülnek.

1300–1400 között: Granada kulturális fénykora. 1333-ban Gibraltár visszahódítása.

1479-ben IV. Sixtus pápa rendeletet ad ki a Granada ellenes keresztes hadjáratról.

1481-ben Kasztília tizenegy éves harcot kezd a mórok ellen, melyben Európa legjobb hadserege vonul fel a mórok ellen. 1492-ben Málaga és Granada visszavétele után XI. Abu – Abdallah Afrikába vonul vissza, a mórok és a zsidók kiűzése visszaveti az ország gazdasági fellendülését.

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1981 óta autonóm közösség (mint történelmi tartomány) – a Spanyol Alkotmány 151. szakasza alapján. Autonómiai statútuma kimondja, hogy a kormánynak két intézménye van:

  • A Képviselőtestület (Junta de Andalucía): a Parlamentnek megfelelő testület, melyben 109 képviselő ül, további hivatala: a Kormányzótanács (Consejo de Gobierno), és a presidente de la Junta (a Képviselőtestület elnöke) - mely a presidente del Consejo (a Kormányzótanács elnöke) egyben. A Junta elnöke José Antonio Griñán Martínez.
  • Az Andalúz Fellebbviteli Bíróság (Tribunal Superior de Justicia de Andalucía): feladata a közösségi intézmények közti rend fenntartása.

Tartományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andalúzia tartományai (Provincias de Andalucía)
Andalúzia - Járási térkép

Andalúziát közigazgatásilag 8 tartományra (provincia) osztják az 1833–ban született királyi dekrétum alapján.[1]

Járások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A provinciák mellett létezik az ún. comarca–rendszer, mely megfelel a járási rendszernek. Ezeknek a száma: 59.

Almería tartomány járásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Almería tartomány járásai

A tartomány területén fekvő járások száma: 7.

Cádiz tartomány járásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cádiz tartomány járásai

A tartomány területén fekvő járások száma: 6.

Córdoba tartomány járásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Córdoba tartomány járásai

A tartomány területén fekvő járások száma: 7.

  • Alto Guadalquivir járás
  • Campiña Este – Guadajoz járás
  • Campiña Sur járás
  • Subbética járás (Comarca Subbética)
  • Valle de los Pedroches járás
  • Valle del Guadiato járás
  • Vega del Guadalquivir járás

Granada tartomány járásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Granada tartomány járásai

A tartomány területén fekvő járások száma: 10.

Huelva tartomány járásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Huelva tartomány járásai

A tartomány területén fekvő járások száma: 6.

  • El Andévalo járás
  • El Condado járás
  • Costa Occidental járás
  • Cuenca Minera járás
  • Comarca Metropolitana de Huelva járás
  • Sierra de Huelva járás

Jaén tartomány járásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jaén tartomány járásai

A tartomány területén fekvő járások száma: 10.

  • Sierra Sur járás
  • Área Metropolitana de Jaén járás
  • Campiña de Jaén járás
  • El Condado járás
  • La Loma járás
  • Las Villas járás
  • Sierra de Cazorla járás
  • Sierra de Segura járás
  • Sierra Mágina járás
  • Sierra Morena járás

Málaga tartomány járásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Málaga tartomány járásai

A tartomány területén fekvő járások száma: 6.

  • Comarca de Antequera járás
  • La Axarquía járás
  • Costa del Sol Occidental járás
  • Área Metropolitana de Málaga járás
  • Valle del Guadalhorce járás
  • Serranía de Ronda járás

Sevilla tartomány járásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sevilla tartomány járásai

A tartomány területén fekvő járások száma: 9.

Községek (Municipios)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A provinciák területén összesen 770 község (municipios) található.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő táblázat a több mint 100 000 fős lakossággal rendelkező településeket mutatja a Spanyol Nemzeti Statisztikai Hivatal (INE), 2006. évi adatai alapján.

N. Település Tartomány Lakosság
2006
Incr. resp.
2005
Var. resp.
2005
Lakosság
2005
1 Sevilla Sevilla 704 414 1uparrow.png 260 0,04% 704 154
2 Málaga Málaga 560 631 1uparrow.png 2.344 0,42% 558 287
3 Córdoba Córdoba 322 867 1uparrow.png 1.703 0,53% 321 164
4 Granada Granada 237 929 1uparrow.png 947 0,40% 236 982
5 Jerez de la Frontera Cádiz 199 544 1uparrow.png 3.269 1,67% 196 275
6 Almería Almería 185 309 1uparrow.png 3.607 1,99% 181 702
7 Huelva Huelva 145 763 1uparrow.png 613 0,42% 145 150
8 Cádiz Cádiz 130 561 1downarrow red.svg -1.252 -0,95% 131 813
9 Marbella Málaga 125 519 1uparrow.png 1.186 0,95% 124 333
10 Jaén Jaén 116 769 1uparrow.png 229 0,20% 116 540
11 Dos Hermanas Sevilla 114 672 1uparrow.png 2.399 2,14% 112 273
12 Algeciras Cádiz 112 937 1uparrow.png 1.654 1,49% 111 283

Az andalúz dialektus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andalúziában a kasztíliai spanyol nyelv déli változatát beszélik, amely a kiejtésére nézve – főleg a falvakban – erősen különbözik a standard spanyoltól. Az andalúzok nagyon gyorsan beszélnek, több hangot nem ejtenek, vagy nem úgy ejtenek ki, ahogy a művelt köznyelvben, így nagyon oda kell figyelni ahhoz, hogy megértsük őket. Bár nyelvük írásban nem különbözik a spanyol köznyelvtől, voltak már próbálkozások saját, kiejtést jelölő helyesírás bevezetésére.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartomány története és sok körülmény is közrejátszott abban, hogy Andalúzia gazdasága nem tartozik a legvonzóbbak közé az országban. A második világháború előtti Franco-rezsim olcsó munkaerőt és nyersanyagot sajtolt ki a tartományból. Az egyre szegényebb régiót az 1950-es években sikerült kicsit magához téríteni, amikor felfedezték Andalúzia tarkaságát, strandjait. Innentől kezdve turisták árasztották el az addig elzárt, szegény területeket. Az Európai Unió is foglalkozott Andalúzia felzárkóztatásával, de a segélyek csak a tartomány nyugati részének iparosodásához bizonyultak elegendőnek, amelynek központja Sevilla és Huelva. Ezen felül az infrastrukturális támogatások legalább mindenhol megalapozták az andalúz sikerágazat, a turizmus fejlődését. A tartomány lakóinak nagy része ugyanis ebből a szolgáltatási ágazatból él.

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az idegenforgalmon kívül azonban vannak még kiemelt iparágai a déli tartománynak. Ilyen a szőlőtermesztés, és ehhez szorosan kapcsolódik a bortermelés. Ahhoz képest, hogy Andalúzia Spanyolország második legnagyobb bortermelő tartománya, nem sok szőlőültetvénnyel találkozunk az utak mentén. A sikert egy speciális, világszerte ismert fajta hozta az andalúz borászoknak, ugyanis a sherry őshazája ez a tartomány.

A szőlő mellett megterem itt az olajbogyó, a citrusfélék, a dohány, a gyapot, a fűszerpaprika és más zöldségféle. A feldolgozásra több üzem is létesült, ezek adják az andalúz ipar gerincét. A földművelés mellett az állattenyésztésnek is nagy hagyományai vannak.

A száraz területek juhnyájai mellett ismertek az andalúziai bikák, amelyeket gyakran a viadalokra tenyésztenek. Azonban a legismertebbek az itt nemesített fehér andalúziai lovak.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bányászat: Andalúzia hegyvidékei nemcsak a síelni vágyóknak hoznak hasznot. Évezredek óta ismert bányák sorakoznak a Sierra Morena és a Sierra Nevada völgyeiben. Higanyt, ólmot, rezet és piritet rejt a hegy gyomra. Ezek megmunkálása azonban ritkán történik Andalúziában.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cádiz tartomány Campo de Gibraltar járásában van az európai kontinens legdélebbi vasútállomása: Algeciras város vasútállomása.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andalúzia művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mór mecsetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mórok nagy hatással voltak az egész ország nyelvére, kultúrájára, építészetére, hagyományaira. Andalúziában érték el a legnagyobb hatást, hiszen ez a terület volt a leghosszabb ideig mór kézen. Ma is élnek arabok a tartományban, de főleg az arab fürdők, a mecsetek és a kalifák, emírek palotái idézik a történelmi kort.

A mórok a sivatag népe, így a vizet szentként, minden élet alapjaként tisztelték. Mindemellett a Korán előírja az igaz hitűeknek a testi tisztaságot. Andalúziában ekkor tucatjával épültek az arab fürdők. Kiterjedt csővezeték hálózatokon keresztül folyt a meleg és a hideg víz a medencékbe. A közfürdőkben az egyik nap a férfiaké volt, míg a következő a nőké. A fürdőknek azonban nemcsak a megtisztulást kellett szolgálniuk, hanem érzéki elégedettséget is ki kellett váltaniuk a fürdőzőkből. Ezért igyekeztek díszes csempékkel borítani a fürdőket, és a vizet is általában kőszobrok köpték.

Az Alhambra híres udvara (oroszlán-kút)

A mórok minden városban megépítették vallásuk jellegzetesen szent helyeit, a mecseteket. A karcsú minaretek erdejében megbúvó mecsetek akkoriban a város szívének számítottak. Azonban a reconquista után a katolikus uralkodók majdnem minden mecsetet leromboltak, vagy keresztény templommá átépítettek. A paloták mellett így ma csak a mesteri mecsetet lehet látni. Ez utóbbiakra találhatunk igazán lenyűgöző példát Córdobában, a Mezquitát, a világ egyik legnagyobb mecsetjét. Egyik leghíresebb mór műemlék Granadában, az Alhambra, a város fölött fekvő erődítmény, melynek belseje csodálatos mór palotát rejt. ASierra Nevada északi lejtőire is nagyszerű kilátással bíró palotát évente 2 millió turista keresi fel.

Azulejo[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aki ellátogat Andalúziába, sok helyen találkozik az azulejokkal. A házak, paloták és szinte minden épület belsejét ugyanis színes csempék, azulejok borítják. Külön művészeti ággá fejlődött a 13. század végén az arabok közvetítésével bekerült csempék gyártása. Használatukat nem a divat szeszélyei indokolták, hanem az a tény, hogy a csempe enyhíti a nyári hőséget. A színes, művészien kidolgozott csempék agyagból készültek. A mesterek először megfestették a táblákat, majd cinkkel, mangánnal, rézzel, vassal és kobalttal díszítették a csempéket. Ezután berakták őket egy kemencébe, és 24 órán keresztül 900 fokon égették. Végül 24 órán keresztül hűlni hagyták. Így váltak maradandóvá.

Flamenco[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paco de Lucía

Ezen a tájon alakult ki ez a tánc, s Andalúzia történelmének szinte minden cseppjét magába szívta . Az andalúz cigányok között terjedt el, és így hódította meg a világot. A mórok, cigányok, berberek, zsidók és spanyolok lakta Andalúziában a központi hatalom erőszakos katolicizmusa, inkvizíciója váltotta ki a cigányokból ezt az érzelemdús táncot. Ezért is olyan nehéz flamencót táncolni, hiszen a táncnak erős érzelmeket kell kifejeznie. Szerelmet, gyászt, bánatot és elnyomást öntenek tánclépésekbe, mozdulatokba. A flamenco szó eredete a holland flaming, melynek jelentése – a táncon kívül – „flamand” és „flamingó”. A nevet a madárhoz hasonló jellegzetes kéztartásról, illetve a kecses mozgásról kaphatta. A dinamikus tánc eredetileg tapssal kísért ének volt, de mára a tapsot felváltotta és kiegészítette az elmaradhatatlan kasztanyetta (castañuela), az énekhangot pedig kiegészíti a tánc és a gitár.

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Plaza de Toros de la Real Maestranza, Sevilla

Spanyolul corrida. A görög és római korban is létező mulatság a mórok közvetítésével keveredett Spanyolországba. IV. Károly spanyol király megtiltotta a bikaviadalok rendezését, mert túl véresnek és barbárnak tartotta. Csak a napóleoni háborúk idején éledhetett újjá ez a szórakozás. Nem véletlen, hogy Andalúziával kapcsolatban merül fel a bikaviadal, hiszen a sevillai Plaza de Toros aréna az ország legnagyobbja. 20 ezer ember élvezheti és izgulhatja végig a torreádorok véres előadásait. A „nemzeti sport”-nak azért is van akkora sikere, mert a bikaviadalok immár társadalmi eseményekké váltak. Sokan járnak ide megbeszélni ügyes-bajos dolgaikat, sőt üzletek is köttetnek az aréna soraiban. Az évente 1000 bika és 3000 ló életét követelő attrakcióra jegyet szerezni nem könnyű feladat.

Andalúziában nem feledkezhetünk meg a katolikus hagyományokról, amelyek minden mediterrán nép esetében mélyen gyökereznek. A Semana santa, azaz Szent Hét, vagy idehaza Nagyhét a húsvét előtti héten veszi kezdetét, vasárnap. Ekkor körmenetek indulnak el a tartomány templomaiból, és hordozható állványzaton trónokat hordoznak körbe a városokban és falvakban. Ezeken Jézus vagy Mária ül. A gazdagon feldíszített trónusokat fehér leplekbe öltözött vezeklők, ahogy ott nevezik, penitentes követik. A leplek hagyománya még az inkvizíció idejéből ered. A penitenteseket követik a fekete ruhába öltözött, gyertyákat vivő nők, akiket servidoras-nak hívnak. A menet előtt katonai zenekar adja a ritmust. Az emberek gyakran könnybe lábadt szemekkel, keresztet vetve nézik végig, ahogy elhalad előttük a körmenet. Az sem ritka, hogy meg akarják érinteni a szobrokat.

Zsidó élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsidó nép szerves része volt tartomány színes kultúrájának. Egyébként zárkózott kultúrájuk az évezredek alatt lassan keveredett, és hatott más népek hagyományaira. Az első zsidók a római korban telepedtek meg Hispánia déli részén. A nagy kolóniák szefárdoknak nevezték magukat, hiszen héberül Spanyolországot Szefaradnak nevezik. A Gibraltári-szoros miatt a kereskedelem az ő kezükben összpontosult, és nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy Andalúzia gazdasága javuljon. Saját nyelvük a szefárdi, ladino vagy zsidó spanyol (djudezmo, judeoespañol, ladino, sefardí), amely tulajdonképpen a kasztíliai spanyol archaikus (középkori) formája héber kölcsönszavakkal. A kegyelmet nem ismerő spanyol inkvizíció nemcsak az arabokat sújtotta, hanem minden olyan embert, akik nem tértek át a katolikus vallásra. Ebben a korban szinte minden zsidó elmenekült az országból, de nyelvüket megtartották, és mind a mai napig beszélik is Észak-Afrikában vagy Kis-Ázsiában.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős gyűjtemények, múzeumok:

  • Hispán-Muszlim Művészet Nemzeti Múzeuma (Museo Nacional de Arte Hispanomusulmán) (Granada): 1962 óta működik az Alhambrában, a középkori iszlám kultúra értékeit mutatja be.
  • Archeológiai Múzeum (Museo Arqueológico) (Sevilla): 1879-ben megalapított gyűjtemény, anyaga részt vett az 1929-ben tartott Iberoamerikai Kiállításon is. Érdekessége a mitikus Tartesszosz civilizációjának bemutatása.
  • Tartományi Archeológiai Múzeum (Museo Arqueológico Provincial) (Córdoba)
  • Szépművészeti Múzeum (Museo de Bellas Artes) (Córdoba)
  • Szépművészeti Múzeum (Museo de Bellas Artes) (Sevilla)(1840)
  • F.G.Lorca Múzeuma (Casa-Museo Frederico Garcia Lorca) (Fuente Vaqueros)
  • Picasso Alapítvány (Fundación Pablo Ruiz Picasso) (Málaga)

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andalúz borok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország második legnagyobb bortermelő tartományának már évezredes hagyományi vannak a borászat területén. Egy görög földrajztudós, Sztrabón írta le először, hogy Hispánia déli részén jó minőségű borok teremnek, amelyet a föníciaiak honosítottak meg a vidéken. Az évek során egyre finomodott a technika. 711-ben megjelentek az arab hódítók. Ugyan a Korán tiltja a szeszes italt, mégis az andalúziai borok népszerűek voltak az emirátusokban. Ebben az időben emelkedett ki a többi város közül Sheresh, a mai Jerez a borászatban. Innen kapta nevét a sherry, Andalúzia világszerte ismert bora. Az elsőként Amerikába induló hajók is pakoltak fedélzetükre a kellemes nedűből, és miután a spanyol hajók Indiába is elvitték a sherryt, ez lett az első bor, amely körbejárta a világot. Fehér szőlőből készítik, fűszerezése pedig hétpecsétes ősi titok. A fahordókban érlelt igazi sherry-márkákat Andalúzia-szerte lehet kapni. Ilyen márka a Gonzales Byass~~, a Sandeman vagy a Pedro Domecq.

Olívaolaj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemcsak az andalúz konyha, hanem az egész spanyol, sőt a mediterrán konyha egyik alapvető hozzávalója az olívaolaj. Az első olajfaligeteket a rómaiak hozták át Itáliából. A Guadalquivir folyó felső folyásánál alakultak ki a tartomány legnagyobb ültetvényei. Jaén provinciának például 80%-át borítják olajfaültetvények. Csak itt egyedül majdnem 13 ezer km²-nyi területet jelent. Az év során többször is terem az olajfa, és a szüretet minden helyen hagyományos mulatság kíséri.

Andalúzia híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • García de Cortázar-González Vesga: Spanyolország története (Osiris Kiadó, Bp. 2001.)
  • Anderle Ádám: Spanyolország története (Pannonica Rt., 1999.)
  • Spanyol Wikipédia (Közigazgatás)
  • Aurora Fernández Vegue: Museos de España (Subdireccio General de Promoción Exterior del Turismo, Turespana, Secretaria General de Turismo, Gaez S.A., Esp.) ISBN 84-8152-097-7
  • Manual de dialectología hispánica. El Español de España, Manuel Alvar (Director), 4. kiadás, Ariel Lingüística, Barcelona, 1996 & 2007, ISBN 9788434482173.
  • Historia de la lengua española, Rafael Cano (coord.), Ariel Lingüística, Barcelona, 2005. ISBN 8434482614.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Andalúzia témájú médiaállományokat.