Parafa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paratölgy félig lehántott kéreggel
Borosüveg dugója

A parafa többféle fa többéves ágain vagy törzsein keletkező vastag kéreg (más néven „para”), amely lefejthető.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törzsnövényének az indiai és középamerikai Hibiscus tiliaceus Cav. mályvaféle növényt, a ceyloni Bombax Conyzae-t Burm., a nyugatindiai Ochroma lagopust Sw., meg a délamerikai Pterocarpus Montouchi Poir. vitorlavirágút tartják. Parát termel továbbá az Erythroxylon suberosum St. Hil. Brazíliában, Európában a Quercus suber L., Qu. occidentalis Gay és Qu. pseudosuber Santi, kivált az olasz és spanyol félszigeten. A meleg égövi országokban, nevezetesen a Kanári-szigeteken az Euphorbia balsamifera Ait. taplós fájából, Brazíliában a Pourretia tuberculata Mart. beléből, és különösen a nyugat-indiai Anona palustris L. gyökeréből csinálnak parafadugót. Ezenkívül sok könnyű fát is parafának neveznek, és a parafát pótolják vele. Hazánkban a szilfa, kecskerágó, fodorjuhar stb. éle szokott "elparásodni", de ezekből nem készül parafa.

Kereskedelmi használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelmi használatra elsősorban a paratölgy (Quercus suber) fáját termelik ki. A világ legnagyobb parafatermelője Portugália.

A parafa különösen dugónak alkalmas, mert rugalmas, ugyanakkor a nedvességet nem engedi át. A világban termelt parafa mintegy 60%-ából dugókat készítenek. Mivel nagyon könnyű, halászúszókhoz és bójákhoz is jó, de használják padlónak, sőt, tűzállósága miatt legújabban a rakétatechnológiában is. Házak külső téglájának is használták már. Egyéb kedvező tulajdonságai (rugalmasság, hőszigetelés, hangszigetelés, rezgéscsillapítás) a légbuborékszerű sejtecskék rugalmas összekapcsolódásának köszönhetők. A parafa 1 cm³-ében körülbelül 40 millió ilyen sejt van. A burkolóanyagnak használt, hántolt kérget megőrlik. A megőrölt szemcséket a parafában lévő gyanta mindenféle adalékanyag hozzáadása nélkül is rögzíti egymáshoz, de ragasztókkal ez a kötés még jelentősen szilárdítható. Ezenkívül olajban úszó kuplungok lamellájaként használták motorkerékpárokban a hetvenes évekig.

A parafa iránti igény a palackos borokkal nőtt, de a parafaellátás hullámzó, mert bár a paratölgyek több évszázadig élnek, egy-egy fa kérge egy évtizedben csak egyszer takarítható be. A minőségi dugók drágák, ezért az olcsóbb borokhoz rosszabb vagy műanyag dugót használnak. A műanyagdugók nem száradnak ki és nem zsugorodnak össze, ezért az ilyen üvegeket nem kell oldalt fektetve tárolni, mint a parafadugós palackokat. A szintetikus dugók eltérő sajátosságai miatt az ilyen üvegbe töltött borokat készíteni is máshogy kell, mert például a kén-dioxid szintjük eltér a parafadugós borokétól.

A dugók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti parafadugót egy darabban vágják ki a paratölgy kérgéből ezért a legdrágább dugófajta. Szorosan feszül a palackba, semleges ízű és természetes anyag. A dugók mintegy felét Portugáliában gyártják. A parafa dugót az ital tálalása után kis ezüsttányéron illik az asztalra helyezni.

A préselt dugókhoz a kéreg maradványait használják fel: ezeket megőrlik, majd összeragasztják. Bár a préselt dugók gyakran doh- vagy dugóízűek, termelésük az utóbbi tíz évben csaknem megkétszereződött.

A korongdugó úgy készült, hogy a préselt dugó aljára parafa korongot ragasztanak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia borkészítők egészen a 17. század közepéig nem használtak parafadugót, inkább olajos rongyot tömtek az üveg nyakába. Állítólag a XVIII. század végén Dom Perignon, egy francia bencés apátság pincemestere zárta le először parafadugóval habzóboros palackjait. Az ilyen dugók tömegtermelése az ezernyolcszázas években kezdődött.

A XIX. század hatvanas éveiben lenolajjal vegyített porával vitorlákat próbáltak impregnálni – az eredmény a linóleum feltalálása lett. Ekkor fejlesztették ki az első parafa szigetelő és padlóburkoló lapokat is. Hő- és hangszigetelőként nagyon népszerű lett: a Titanic elsüllyedése után hetekig úsztak az óceán hullámain a szerencsétlenül járt hajó hűtőházának parafa táblái.

A két világháború között a PVC miatt a parafa sokoldalú felhasználása szinte feledésbe merült, és csak a hatvanas években, a természetes anyagok divatjával kezdődött újra.

Minősége, kategóriái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A paratölgy törzsét és vastagabb ágait vastag, rugalmas, puha, szivacsos, könnyű, a vizet át nem eresztő parafa réteg fejlődik. A mintegy 3 cm vastag lemezek-táblák a fáról magától leválnak, majd a para újra képződik. A termesztett parafa kérgének ennél vastagabb lemezeit a fa 15–25 éves korától mintegy 100–150 éven át 8–10 évenként lefejtik. Az először hántolt, úgynevezett szűzkéreg feldolgozásra még nem alkalmas.

A para külső rétege az úgynevezett hím para csak tüzelőnek vagy zsindelynek jó.

A tényleges parafa az ez alatti réteg, a nőstény para. Ezt mintegy 5 cm vastag, 1,3 méter hosszú csíkokra vagdalják, forró vízben áztatják, majd simára lapítják: ennek eredménye a fehér parafa, ami könnyebb és rugalmasabb alapanyagánál, a nőstény paránál. E tulajdonságait megszáradva sem veszti el.

Spanyolországban a paradeszkát időnként meg is pörkölik, így kapják a fekete parafát. A paraszén (nigrum Hispanicum) fekete festéknek és fogpornak jó; a fiatal kéregből cserzőanyagot főznek.

Környezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lefejtett parafakéreg rakás

A parafatermelést általában környezetbarát iparágnak nevezik, és nem csak azért, mert a termék könnyen újrafeldolgozható. Spanyolország és Portugália paratölgy erdei (dehesa, illetve montado), amelyek a világ parafadugó szükségletének 80%-át biztosítják, 42 madárfaj és sok pillangófaj létfontosságú élettere. A Guinness Könyvben szereplő Whistler Tree („Fütyülő fa”), amely nevét a koronájában éneklő madarak tömegéről kapta, 212 éves, és 2000-ig számítások szerint ez az egyetlen fa mintegy egymillió dugót produkált. Olaszországban parafadugó újrahasznosító kampány indult, a begyűjtött dugókból bioépítkezésben, bútorgyártásban hasznosítható újra. [1]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]