Flamenco

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sevillai flamenco táncosok

A flamenco gyűjtőnév a spanyolországi Andalúziában élő cigányok által a 1819. században elterjesztett népzenei és táncstílusokra. Legősibb formája az ének (cante), amihez hangszeres kíséret (toque) és tánc (baile) kapcsolódhat.

Mivel a flamenco tükre a spanyol cigányok életének, a teljes emberre hatást gyakorol: viselkedésében, életfelfogásában, öltözködésében, szerep-mintáiban, teljes valójában érzékelhető hatása. Mindenki aki érzi, mindenki aki átéli részt kap világából. A nép az éneken, a gitárjátékon és a táncon keresztül máig őrzi a "flamenco esszenciát", a flamenco szabályait, törvényeit.

A flamenco, mint az ősi táncok, a mágikus rítusok szabályai szerint épül föl: a kör, a ceremóniamester és a résztvevők alkotják alapját.

A gyökerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A flamenco kialakulásában négy kultúrának volt kiemelkedő szerepe, de ezen felül még számtalan hatás kimutatható:

A flamenco a romák és a spanyolok életében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kávéházi jelenet Sevillában

Bár a flamenco kialakulásában több nép és kultúra zenei hagyománya közrejátszott, művelői azonban csak két népből, az andalúzok (spanyolok) és a romák közül kerülnek ki. Az andalúzok a cigányokat gitanónak hívják, a cigányok saját magukat calónak, az andalúzokat pedig payónak, vagyis „nem cigány”-nak nevezik. A flamenco mindkét nép életét szervesen áthatja, azonban mind funkciójában, mind műfajaiban különbözik a payók és a gitanók flamencója. A két közösség tekintetében folyamatos a rivalizálás, mindketten maguknak követelik az elsőbbséget a flamenco származását és hiteles tolmácsolását illetően.

  • Az andalúzoknál a flamencónak szerteágazó intézményi háttere épült ki, számos klub, egyesület és flamenco-iskola működik, ahol a hagyományos műfajok mellett helyet kapnak az újító szellemű műhelyek is. A payóknál a flamenco általában színpadcentrikus, akkor is, ha az előadók csak műkedvelők. Hagyományosan kizárólagosan andalúz flamenco-műfajok a fandangos, malaguenas, granainas és a cantes de lavante.
  • Romáknál a flamenco sokkal közösségibb és művelésének alkalmait tekintve is spontánabb műfaj. Régebben a nagycsalád tagjai a nagybirtokokon vállaltak mezőgazdasági munkát. A napi munka végeztével az ideiglenes szállásokon került sor a flamenco-estékre, melyen a teljes közösség részt vett. Jelenleg a munkavállalásnak ez a formája már nem létezik, a flamenco-körök a szűkebb városrész lakóközösségéből állnak össze, azonban leggyakrabban itt is családi-rokoni közösségről van szó. Ebből következően ezek a flamenco-körök rendkívül zártak, és nem csak a payókkal, hanem egymással is konkurálnak. A cigányok nem járnak szervezett flamenco tanfolyamokra, az éneket, a táncot és a zenét a családi körben sajátítják el. Kizárólagosan cigány flamenco-műfajok a soleá, seguiriyas, bulerías és a tangos.
  • A flamenco őshazája Andalúzia, de meg kell említeni Spanyolország, és az egész spanyol nép viszonyát a flamencóhoz. A műfaj kialakulásának ideje egybeesik a spanyol nemzettudat kialakulásával, a nemzeti romantika időszakával. Bár a spanyolok életét korántsem szövi át annyira a flamenco mint az andalúziaikét, de mindenhol rendkívül népszerű, és a spanyol identitásnak szerves részét képezi.
  • A flamenco megtermékenyítőleg hatott más művészeti ágakra is. Klasszikus zenében legjellemzőbb példa rá Manuel de Falla, másik végleten, a populáris szórakoztató zene műfajában pedig a Gipsy Kings. A dalszövegek Federico Garcia Lorca verseit inspirálták, fillművészetben pedig Carlos Saura több alkotásában is főszerpe van a flamenco táncnak. Andalúzia-szerte különböző alkotóktól több szobrot is állítottak a népszerű flamenco előadóknak, mint ahogy festmények is készülnek róluk.

Cante: az ének[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

José Mercé. Flamencót csak a „lélek legmélyéből” lehet énekelni.

Bár a flamenco az improvizált ének-tánc-zene hármas egységére épül, legfontosabb eleme, mondhatni a „flamenco szíve” az ének. A flamenco ének két csoportba sorolható, egyik a kötetlen ritmikájú libre, másik a szigurúan kötött ritmusú compas, mely a ritmusszerkezet alapján további alcsoportokra osztható. A szerkezeti kötöttségek mellett az előadás mindig improvizatzív, és érzelemgazdag: ahogy mondják, flamencót csak a „lélek legmélyéből” lehet énekelni.

Baile: a tánc[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Immaculada Ortega

Ellentétben a cante különböző fajtáival, a tánccal kapcsolatban viszonylag kevés kutatást végeztek. Mivel a flamenco tánc és ének korán összefonódott, ugyanazok a hatások érték mindkét ágat és ugyanazok a stílusjegyek jellemzik mind az éneket, mind a táncot, természetesen a saját műfaji kereteiknek megfelelően. A tánc nem koreografált, hanem egy meghatározott motívumkészletből improvizál a táncos, az adott pillanat hangulatának megfelelően. A tánc ritmikája azonban olyannyira kötött, hogy a táncos mozgása (taps, lábdobogás) gyakorlatilag saját magának a ritmuskísérete. Kutatások kimutatták a flamenco tánc kapcsolatát a négy nagyobb indiai kultikus tánccal (katak, kathakali, manipuri, bharata natyam).

Toque: a zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hangszeres kíséret eleinte csak tapsot, vagy egyszerű ütőhangszereket (botok összeütése, zaj keltése kocsmaasztalon, cajón) jelentett. A gitár, bár már a XV. századtól vannak használatára adatok, csak viszonylag későn, a XIX. század közepétől lett általánosan elterjedt hangszer. A gitárjáték is átvette az éneklés ritmikai és dallambéli sajátosságait. A színpadi flamencónak azóta megjelent a csak hangszeres formája is, ami eredeti közegében elképzelhetetlen lett volna. A gitárnak kialakult a flamenco gitár változata, ez fenyőből és ciprusfából készül, valamivel kisebb és világosabb színű a klasszikus gitárnál.

Nevezetes helyek és alkalmak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aguijarro: Camarón de la Isla és Paco de Lucía

A flamenco őshazája Andalúzia, és jelenleg is három, Sevillához közel eső kisváros tekinthető a központjának. Ezekben számos flamenco iskola és flamenco kávézó működik, de sok helyen spontán flamenco-alkalmaknak is szemtanúja lehet az érdeklődő. Ezen felül mindhárom városnak megvan a hagyományos ünnepe, ahol a flamenco is szerepet kap.

  • Lebrija: A júliusi „csigaünnep” a Caracola Spanyolország legnagyobb flamenco fesztiválja. Szinte kizárólag roma előadók vesznek rajta részt.

Flamenco műfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A flamenco Andalúziában maga az élet

Alboreá | Alegrías | Bambera | Bulerías | Cabales | Campanilleros | Cantiña | Caña | Caracoles | Carcelera | Cartagenera | Colombiana | Corrido gitano | Debla | Fandango | Fandanguillo | Farruca | Galeras | Garrotín | Granaína | Guajira | Jabera | Jota Flamenca | Liviana | Malagueña | Mariana | Martinete | Media | Media Granaína | Milonga (género musical) | Minera | Mirabrás | Nana | Petenera | Polo | Romance | Romera | Rondeña | Rumba | Saeta | Seguiriya o Siguiriya | Serrana | Sevillana | Soleá | Tango | Tanguillo | Taranta o Taranto | Tientos | Toná | Trillera | Verdiales | Vidalita | Zambra | Zapateado | Zorongo

Spanyol flamenco táncosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sara Baras
  • Eva Yerbabuena
  • Mercedes Ruiz
  • Rafael Campallo
  • Adela Campallo
  • Torombo
  • Andres Pena
  • Belé Maya
  • Antonio Gades
  • Juaquin Cortes
  • Pilar Ogalla

Cigány flamenco zenészek és táncosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

PENO MEN DUCAS GUILLABANDO
SOS GUILLABAR SINA OROBAR
PENO RETEJOS QUELARAND
SOS QUELARAR SINA GUIRRAR

ÉNEKELVE MONDOM EL A BÁNATOM
MERT AZ ÉNEK SÍRÁS
TÁNCOLVA MONDOM EL ÖRÖMÖM
MERT A TÁNC NEVETÉS

coplas flamenca - káló nyelven

Magyar flamenco táncosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A flamenco és a spanyol népzene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár Spanyolország népzenéjét sokan a flamencóval azonosítják, érdemes tisztázni, hogy a flamenco csak egyetlen műfaj a számos, és régióként igen eltérő és változatos spanyol népzenei műfajok közül. A flamenco inkább „etnozene”, mint népzene, vagyis nem kifejezetten a spanyolokhoz, hanem az andalúz cigányokhoz köthető. Az északi területek – Kasztília és Aragónia – népzenéje sokkal inkább az olasz vagy a görög népzenéhez hasonlít.

Roma tematikájú összefoglaló szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Flamenco témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fraser, sir Angus : A cigányok (Budapest, 1996.)
  • Liégeois, Jean-Pierre : Romák, cigányok, utazók (Budapest, 1994.)
  • Prónai Csaba (szerk.): Cigány világok Európában (Budapest, 2006.)
  • Tomašević, Nebojša-Đurić, Rajko: Cigani sveta (Beograd, 1988.)