Andalúz nyelvjárás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az andalúz nyelvjárás (spanyolul dialecto andaluz; andalúz nyelvjárásban l’andalú) a legdélebbi spanyol nyelvjárás (szakszerűbben inkább ejtésváltozat), illetve nyelvváltozatok összessége, amelyeket Andalúziában, valamint a Spanyolországhoz tartozó észak-afrikai városokban (Ceuta, Melilla) használnak. Nem teljesen egységes nyelvjárás, azonban jellegzetes hangtani sajátosságai élesen elkülönítik a többitől. Két fő aldialektus-csoportra oszlik, ezek a keleti és a nyugati.

[szerkesztés] Történeti áttekintés

A többi spanyol nyelvjáráshoz hasonlóan az ókasztíliaiból alakult ki a középkorban a reconquista során. Történelmi jelentőségű nyelvjárás, egyrészt, mivel a 15. században a sevillai nyelvi normának meghatározó szerepe volt az amerikai spanyol nyelvváltozatok kialakulásában (szintén andalúz volt Antonio de Nebrija, az első spanyol nyelvtan megírója), másrészt Andalúzia kulturális, népi és zenei hagyományai miatt. Az andalúz főként hangtanában különbözik a sztenderd spanyol nyelvváltozatoktól, létrejöttében valószínűleg szerepet játszott a mozarab nyelv. Az andalúz nyelvjáráshoz nagyon hasonlóak a Karib-térségben, valamint Dél-Amerika partmenti területein beszélt nyelvváltozatok.

[szerkesztés] Hangtani sajátosságok

Az andalúz legfőbb sajátossága, hogy – a műveltebb beszélőktől eltekintve – a szóvégi mássalhangzókat, illetve bizonyos szóközi mássalhangzót nem ejtenek ki; leginkább az s elhagyása vagy gyenge aspirátává alakulása jellemző szóvégi, illetve mássalhangzó előtti helyzetben. Ezen kívül egyéb jellegzetességek is megfigyelhetőek: ilyenek az l és r összekeverése, az s, illetve a z, vagy e, i előtt a c betűkkel jelölt hangok azonos ejtése (seseo és ceceo), a magánhangzók közötti d teljes elhagyása, legfőképpen az -ado, -ada végződésben, amely népies nyelvben az írásban is megjelenik: cantao (cantado), salá (salada). A j, illetve e, i előtt a g betűvel is jelölt [x] hang egyszerű aspirált [h]-ként valósul meg. A nyugati tájszólásokban a ch-t nem ’cs’-nek, hanem magyar ’s’-nek ejtik. A hangsúlyos magánhangzókat hosszan ejtik. A nem ejtett mássalhangzók (főleg az s) meglétét a nyugati tájszólásokban a környezetükben lévő hangok megváltozása – az utána álló mássalhangzó hosszú (esetleg aspirált) ejtése, a szóvégi magánhangzó megnyílása vagy nazalizálása, stb. jelzi: pl. tiene [ˈtjɛːne] ’neki van’ és tienes [ˈtjɛːnɛ] ’neked van’, piropo [piˈroːpo] ’bók’ és piropos [piˈroːpɔ] ’bókok’.

A fent leírt közös jellemzőkön túl a keleti és nyugati változatok között az egyik legfőbb különbség, hogy míg keleten többnyire megkülönböztetik egymástól a kétféle ’sz’ hangot (mint a spanyolországi sztenderd nyelvváltozatban), a nyugati városokban – a fővárosban, Sevillában is – mindkettőt magyar ’sz’-nek ejtik az amerikai nyelvváltozatokhoz hasonlóan. A két aldialektuscsoport között szintén különbség van a nem ejtett ’sz’ előtti magánhangzók színezetében.

Az alábbi táblázatban néhány példa látható a jellemző andalúz kiejtésre.

Sevilla, Andalúzia fővárosa volt a középkori hódítások kulturális központja, nyelvi normája meghatározó szerepet játszott az amerikai spanyol nyelvjárások kialakulásában.

[szerkesztés] Nyelvtan és helyesírás

A nyelvtan vonatkozásában az andalúz sem tér el jelentősen a spanyol köznyelvtől. Az egyetlen lényeges eltérés a többes szám második személyű névmás és igealak használatában van: míg a nyugati nyelvjárásterületen a vosotros, -as helyett az ustedes használatos (akárcsak Latin-Amerikában) harmadik személyű igével, addig keleten a hagyományos vosotros, -as forma él. Az andalúz nyelvjárás nem rendelkezik hivatalos önálló helyesírással, bár voltak már próbálkozások – nem is egy esetben – normatív, a kiejtést a lehető legpontosabban visszaadó helyesírás bevezetésére.

[szerkesztés] Nyelvjárási példa

Almería, óváros

Andalúz nyelvjárásra példa az alábbi dalrészlet Almeríából (meghallgat):

Sol que brilla en los caireles de mi alegre Andalucía
Manojito de claveles es la tierra de Almería
Allí vi la luz primera y empecé a tararear
y hasta el día en que me muera yo le tengo que cantar

Almería, un inmenso coral es tu hermosa bahía
Almería, es tu Virgen del Mar, mi estrellita y mi guía
Almería, paraíso de amor, tus mujeres son flores
Tu alcazaba de luz y tu embrujo andaluz
Reina mora eres tú para los españoles

[szerkesztés] Felhasznált irodalom

• Manual de dialectología hispánica. El Español de España, Manuel Alvar (Director), 4. kiadás, Ariel Lingüística, Barcelona, 1996 & 2007, ISBN 9788434482173.
• Historia de la lengua española, Rafael Cano (coord.), Ariel Lingüística, Barcelona, 2005. ISBN 8434482614.

[szerkesztés] Lásd még

• Mexikói spanyol
• Rioplatense

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Interjú Felipe Gonzálezszel, a sevillai származású volt spanyol miniszterelnökkel (nyugat-andalúz nyelvjárásban beszél) (es)