Dinoszauruszok

Dinoszauruszok
Evolúciós időszak: triász – kréta
Tyrannosaurus rex szobra a senckenbergi múzeumban.
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Hüllők (Reptilia) Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria) Owen, 1842
Rendek és alrendek
Saurischia Sauropodomorpha Theropoda Ornithischia Thyreophora Ornithopoda Marginocephalia
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Dinoszauruszok témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Dinoszauruszok témájú médiaállományokat és Dinoszauruszok témájú kategóriát.

A dinoszauruszok (Dinosauria) az őskori hüllők egy csoportja. Változatos méretű (csirke nagyságútól a 30 méteresig terjedő), szárazföldi állatok voltak. A triász időszakban, 230 millió éve jelentek meg, és a kréta időszak végén, 65 millió éve pusztultak ki. Számos tudós szerint a madarak a dinoszauruszok leszármazottai.

Miután a XIX. században felfedezték az első dinoszauruszok megkövesedett (fosszilizált) csontjait, azok rövidesen világszerte a múzeumok legfőbb látványosságai lettek. A dinoszauruszok a kultúra részévé váltak, és megőrizték népszerűségüket — különösen a gyermekek közt. Számos sikeres könyvben és filmben szerepelnek, mint pl. az Őslénypark (Jurassic Park), a média pedig rendszeresen beszámol az új leletekről és hipotézisekről.

A dinoszaurusz szót néha tévesen használják olyan ősi hüllőkre is, mint a pelycosaurusok közé tartozó Dimetrodon, a szárnyas pterosaurusok, a vízi ichthyosaurusok, plesiosaurusok és a mosasaurus, pedig ezek nem tartoznak a dinoszauruszok közé.

Mi a dinoszaurusz?

Definíció

A Triceratops csontváza a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeumban

A „Dinosauria” főrend elnevezése 1842-ből, Richard Owen angol tudóstól származik. A kifejezés a görög (deinos; „rettenetes”, „ijesztően nagy” vagy „félelmetes”) és (sauros; „gyík” vagy „hüllő”) szavak összetételéből származik. Ezzel Owen inkább a kihalt állatok mérete és fenségessége iránti tiszteletét kívánta kifejezni, mintsem az óriási termetük, fogazatuk és állkapcsuk által kiváltott félelmét.

A dinoszauruszoknak rendkívül sokféle változata alakult ki; az egyik legújabb tanulmány szerint eddig 527 nemet sikerült egyértelműen azonosítani és összesen mintegy 1844 nem létezését feltételezik. Voltak köztük húsevők és növényevők, két lábon és négy lábon járók, valamint olyanok, amelyek az Ammosaurushoz és az Iguanodonhoz hasonlóan mindkét módon könnyedén tudtak mozogni. Eltekintve a testük fajtájától, inkább a szárazföldi, mintsem a vízi vagy légi életmódhoz alkalmazkodtak jobban.

Dinoszaurusz szinapomorfiák

Minden dinoszaurusz csontvázán számos eltérés található az ősi archosaurusokéhoz képest. Habár a dinoszauruszok egyes későbbi csoportjainál ezen jellegzetességek további változatai figyelhetők meg, az összes dinoszaurusznál megtalálhatók; tehát már a legelsők is rendelkeztek velük és a leszármazottaik örökölték ezeket. Az ilyen rendszertani csoporton belül előforduló közös struktúrákat szinapomorfiáknak nevezik.

A dinoszauruszok szinapomorfiái között az alábbiak találhatók: megrövidült negyedik és ötödik ujjak a mellső végtagokon, három ujj a hátsó végtagokon, a keresztcsont (a terület a hátgerinc és a medence találkozásánál) három vagy több összenőtt csigolyából áll, valamint egy, a középpontjánál nyitott vagy lyukas csípőüreg. A lyukas csípőüreg az összes négylábúnál megtalálható.

Egyéb közös anatómiai jellemzők

A tudósok vitatkoznak számos más olyan anatómiai jellegzetességgel kapcsolatban, amelyek a legtöbb dinoszaurusznál megtalálhatók. Ilyen például az, hogy a mellső lábak rövidebbek és könnyebbek a hátsóknál, a különös második szájpadlás, amely lehetővé teszi az egyidejű táplálkozást és levegővételt, az aránylag egyenes combcsont és a befelé forduló combtő, a két pár lyuk a koponya halántéki részén, a hátrafelé mutató könyök és az előrefelé mutató térd.

A csípőízület fent leírt elrendezése lehetővé teszi, hogy az állat egyenesen álljon, vagyis a hátul levő láb képes a vízszintesen tartott test mögé elmozdulni. Ez a tulajdonság a ma élő legtöbb emlősre is jellemző, a hüllőkre azonban nem, mert a lábaik oldalra állnak és így nem képesek felegyenesedni. A lábak függőleges helyzete ügyesebb és gyorsabb mozgást tett lehetővé a dinoszauruszok számára, az ügyetlen és lassú „terpeszben álló” hüllőkhöz hasonlítva. Emellett ez tette lehetővé sok dinoszaurusz számára azt is hogy két lábon járjon.

Rendszertani definíció

A filogenetikus rendszertanban a dinoszauruszokat a Triceratops és a modern madarak közös ősének leszármazottaiként határozzák meg. Medencéjük felépítése alapján az Ornithischia (madármedencéjű) és a Saurischia (hüllőmedencéjű) rendbe sorolják be őket. A madármedencéjűek négy ágú medencével rendelkeznek, szeméremcsontjuk hátrafelé irányul és (általában) egy előre néző nyúlvány tartozik hozzá. Ezzel ellentétben a hüllőmedencéjűek medencéje háromágú, szeméremcsontjuk pedig lefelé vagy előrefelé áll. A madármedencéjűek közé tartozik minden olyan taxon, melynek legkésőbbi közös őse közelebb áll a Triceratopszhoz, mint a hüllőmedencéjűekhez, míg a hüllőmedencéjűek közé tartozik minden olyan taxon, melynek legkésőbbi közös őse közelebb áll a modern madarakhoz, mint a madármedencéjűekhez. A dinoszauruszok úgy is definiálhatók, mint a Megalosaurus és az Iguanodon közvetlen ősének leszármazottai.

Stegosaurus csontváz a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeumban

Az őslénykutatók általánosan egyetértenek abban, hogy a madarak a theropoda dinoszauruszok leszármazottai. A szűkebb, kladisztikus definíció értelmében pedig, mivel a közös ős révén a madarak és a dinoszauruszok rokonok, ezért ez utóbbiak a dinoszauruszok egy nem kihalt fejlődési ágának tekinthetők. A modern madarakat a legtöbb őslénykutató a Maniraptora alcsoportba sorolja, amely a coelurosauriákon, és a theropodákon keresztül a saurischiák közé tartozik, amelyek dinoszauruszok.

A madarakra, mint „repülő dinoszauruszokra” és a többi dinoszauruszra, mint „nem repülő dinoszauruszokra” hivatkozni nem túl szerencsés. Célszerűbb a köznyelvben és az ornitológiában elterjedt módon egyszerűen madaraknak tekinteni őket, a régi Linné-i rendszertannak megfelelően, amely a parafiletikus rendszertan révén elkülöníti némely közös ős leszármazottait. Habár az őslénykutatók saját kladisztikus rendszerük értelmében a madarakat dinoszauruszokként osztályozzák, más tudósok eltekintenek ettől.

Ez a szócikk a „dinoszaurusz” szót a „nem repülő dinoszaurusz”, a „madár” szót pedig a „repülő dinoszaurusz” szinonimájaként használja (ez utóbbiba az Archaeopteryx és a modern madarak közös ősének minden leszármazottját beleértve). Megjegyzendő, hogy ez a definíció eltér a madarak köznyelvi meghatározásától, melynek értelmében csak a kétlábú, szárnyakkal és tollakkal rendelkező állatok tartoznak ebbe a csoportba.

Méret

Lásd még: A legnagyobb dinoszauruszok méret szerinti listája

Fájl:Brachio.jpg

Brachiosaurus csontváz a berlini Természettudományi Múzeumben

Habár korántsem tudunk róluk mindent, nyilvánvaló, hogy a dinoszauruszok egy része meglehetősen nagy volt. Közülük is kiemelkedtek a sauropodák, melyek óriási méretűre nőttek. A dinoszauruszok korának legnagyobb részében a legkisebb sauropoda is nagyobb volt, mint bármely más állat, ami a környezetében élt, a legnagyobb pedig egy nagyságrenddel nagyobb volt bárminél, ami valaha is járt a Földön. Az óriás prehisztorikus emlősök, mint az Indricotherium és a amerikai mamut eltörpülnek az óriás sauropodák mellett és csak néhány mai vízi emlős közelíti meg a méreteiket – ilyen például a kék bálna, amely 190 000 kilogramm tömegű és 33,5 méter hosszú.

A legtöbb dinoszaurusz jóval kisebb volt az óriás sauropodáknál. A leletek arra utalnak, hogy az átlagos méretük változott az idők során, a triásztól a korai, majd a késői jurán át egészen a kréta korig. Bill Erickson őslénykutató szerint a dinoszauruszok átlagos testtömege 500 kilogramm és 5 tonna között lehetett. Egy újabb, 63 nemet érintő vizsgálat szerint az átlagos tömeg 850 kilogramm körül volt – amely valamivel meghaladja egy grizzlymedve tömegét –, sőt a vizsgálatban szereplő dinoszauruszok 50%-a elérte a két tonnás (kb. zsiráfnyi) testtömeget. Ez jelentős különbség a ma élő emlősökhöz képest, ahol az átlagos testtömeg mindössze 863 gramm, ami egy nagyobb méretű rágcsáló tömegének felel meg. A legkisebb dinoszaurusz nagyobb volt a mai emlősök kétharmadánál; többségük pedig az emlősök 2%-át kivéve bármelyiküknél nagyobb volt.

A legnagyobb és a legkisebb dinoszaurusz

Fájl:Diplodocus carnegii statue.jpg

A Diplodocus carnegiei szobra, a Carnegie Természettudományi Múzeum mellett

Mivel az állatok elég kis százaléka fosszilizálódott és ezek többsége a föld alatt található, a tudósok nem feltétlenül ismerik a legkisebb és a legnagyobb dinoszauruszt. Csak kevés fajhoz találtak teljes csontvázat, a bőr és a lágy szövetek lenyomatai pedig igen ritkák. Egy teljes csontváz összeállítását, a csontok méretét és alakját az ismert fajok csontjaiéval összehasonlítva végzik, az izmok és a szervek rekonstruálása azonban inkább tudományos feltevéseken alapuló munka.

Az ember és a Tyrannosaurus rex méretének összehasonlítása

A legmagasabb és legnehezebb olyan dinoszaurusz, amelynek sikerült hiánytalan csontvázát megtalálni, a Brachiosaurus volt, amelyet Tanzániában fedeztek fel 1907 és 1912 között. A lelet jelenleg a berlini Humboldt Múzeumban van kiállítva. 12 méter hosszú, a becsült tömege pedig 30 000-60 000 kilogramm között lehet. A leghosszabb teljes dinoszaurusz lelet egy 27 méter hosszú Diplodocus, amelyet az amerikai Wyomingban fedeztek fel 1907-ben, és amely a pittsburgh-i Carnegie Természettudományi Múzeumban tekinthető meg.

Léteztek nagyobb dinoszauruszok is, amelyek azonban csak néhány hiányos fosszília alapján ismertek. Az 1970-es években kezdték felfedezni a legnagyobb növényevő fajokat, mint például az Argentinosaurust, melynek tömege 80 000-100 000 kilogramm lehetett; ekkor vált ismertté a Sauroposeidon is, amely 18 méteres hosszával felért volna egy hatodik emeleti ablakig. A legnagyobb ismert ragadozó a Spinosaurus volt, melynek hossza 16-18 méter, tömege pedig 9 tonna lehetett. Emellett ismertté vált több más nagy méretű ragadozó is, mint a Giganotosaurus, a Mapusaurus, a Tyrannosaurus rex és a Carcharodontosaurus.

A modern madarakat (köztük a kolibrit) leszámítva a legkisebb dinoszauruszok akkorák voltak, mint egy holló vagy egy csirke. A Microraptor, a Parvicursor és a Saltopus hossza 60 centiméter alatt volt.

Viselkedés

A dinoszauruszok viselkedésére általában a testfosszíliáik helyzetéből, az élőhelyükből, számítógépes mozgásszimulációkból és a hasonló ökológiai fülkét (niche-t) betöltő modern állatokkal való összehasonlításokból lehet következtetni. A dinoszauruszok viselkedésével kapcsolatos ismeretek egyelőre csupán feltételezésekre alapozódnak és előreláthatóan még sokáig vitatottak maradnak. Nem képezi azonban vita tárgyát az a feltételezés, hogy bizonyos viselkedési formák, amelyek a dinoszauruszok legközelebbi ma is élő rokonainál, a krokodiloknál és a madaraknál megfigyelhetők, a dinoszauruszokra is jellemzőek lehettek.

Az első közvetlen bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a dinoszauruszok csordában éltek 1878-ból származik, amikor a belgiumi Bernissartban 31 Iguanodon maradványait fedezték fel, amelyek együtt zuhantak bele egy szakadékba és fulladtak meg annak mélyén. A hasonló tömeges pusztulások és az egykori vadcsapások nyomai arra utalnak, hogy számos dinoszauruszfajra jellemző volt a csapatban vagy csordában történő életmód. A kacsacsőrű Hadrosaurusok lábnyomainak százait vagy ezreit őrző fosszíliák azt bizonyítják, hogy ez a faj az amerikai bölényhez és az afrikai antilopfélékhez hasonlóan óriási csordákban vándorolt. A sauropodák csapásainak maradványai azt is bizonyítják, hogy ezek az állatok más különböző fajokkal együtt közlekedtek, legalábbis az angliai Oxford területén , míg mások védelmi célból a csorda közepén tartották az utódaikat, ahogyan ez a texasi Davenport Ranch-en talált nyomokon látható.

Mongóliában talált megkövesedett dinoszaurusztojások

Jack Horner őslénykutató 1978-ban, Montana-ban felfedezett egy földön fészkelő Maiasaura-t („jó anya dinoszaurusz”), amely bizonyítja, hogy az ornitopodák folytatták az utódaik gondozását, jóval azok megszületése után is. Ez a szokás más kréta kori dinoszauruszokra is jellemző volt, például az 1997-ben, Patagóniában megtalált sauropodára, a Saltasaurusra is, amely a pingvinekhez hasonló hatalmas fészkelő kolóniákban élt. A maniraptorok közé tartozó Oviraptort, amelyet 1993-ban fedeztek fel Mongóliában, tyúkszerű költő pózban találták meg, amelyből azt a következtetést vonták le, hogy a tojásait tollaival tartotta melegen. Az északnyugat-skóciai Skye szigetén talált sauropoda és ornitopoda lábnyomok szintén a szülői gondoskodásra szolgáltatnak bizonyítékot. A legtöbb dinoszauruszcsoportnál megtalálhatók a fészkek és a tojások maradványai, amely tény azt a lehetőséget is felveti, hogy a dinoszauruszok a krokodilokhoz és a madarakhoz hasonlóan kommunikáltak az utódaikkal.

A dinoszauruszok egy része, például a marginocephaliák, a theropodák és a lambeosaurinák fejdísszel vagy tarajjal rendelkeztek, amely azonban túl törékeny volt ahhoz, hogy védekezésre használják, ezért – habár nagyon kevés ismeret áll rendelkezésre a dinoszauruszok párzási és territoriális szokásairól –, mégis feltételezhető, hogy szexuális vagy területvédelmi célt szolgált. A dinoszauruszok kommunikációja szintén rejtély és kutatás tárgyát képezi. A jelenlegi eredmények alapján úgy tűnik, hogy a lambeosaurinák üreges fejdísze rezonátorként működött és többféle hangjelzés megszólaltatására is alkalmas volt.

Viselkedési szempontból az egyik legkülönösebb dinoszaurusz fosszíliát 1971-ben fedezték fel a Góbi sivatagban. Egy Velociraptor és áldozata, egy Protoceratops maradványait tartalmazta egymást marcangoló pózban, bizonyítékul arra, hogy a theropodák valóban megtámadták és megették egymást, amely tényt egy 2003-as madagaszkári lelet is igazol.

Az eddigi leletek nem utalnak arra, hogy lett volna ásó dinoszaurusz, és mászó fajból is csak néhányat sikerült találni. Ez azért meglepő, mert a későbbi kainozoikum idejéről több ásó emlős is ismertté vált. Az állatok mozgásába a mozgásszimulációk nyújtanak betekintést. Ezek segítségével tanulmányozható az állat izomzata által kifejtett erő és a gravitáció csontvázra gyakorolt hatása, amelyből pedig kideríthető például, hogy milyen gyorsan tudtak futni, hogy képes volt-e a Diplodocus hangrobbanást előidézni a farkcsapásával, hogy az óriás theropodáknak le kellett-e lassítaniuk a zsákmány üldözése közben, hogy megóvják magukat a végzetes sérülésektől vagy hogy képesek voltak-e lebegni a vízben.

A dinoszauruszok evolúciója

A dinoszauruszok 230 millió évvel ezelőtt, a közép- és késő triász kor folyamán távolodtak el archosaurus őseiktől, 20 millió évvel a perm és triász korok határán bekövetkezett kihalási hullám után, melyben a becslések szerint a földi élet 95%-a elpusztult . A korai dinoszauruszok közé tartozó Eoraptor, a fosszíliái radiometrikus vizsgálata alapján ekkor élt. Az őslénykutatók ezt az állatot tekintik valamennyi dinoszaurusz ősének; eszerint az első dinoszauruszok kis méretű, két lábon járó ragadozók voltak.

Ezen első dinoszauruszok közé tartozott a kezdetleges Lagosuchus és a Saltopus is, melyek alig voltak nagyobbak egy emberi kéznél. A dinoszaurusok első képviselői gyorsan továbbfejlődtek a triász időszak hátralevő részében; sokféle különböző jellemzőkkel és méretekkel rendelkező faj tűnt fel, amelyek majdnem minden szárazföldi környezeti szegmensbe eljutottak. A dinoszauruszok uralmának ideje alatt, amely kiterjedt a jura és kréta korokra is, szinte valamennyi egy méternél hosszabb szárazföldi állat dinoszaurusz volt.

A 65 millió évvel ezelőtti kréta kor végén bekövetkezett Kréta-tercier esemény során az első madarak kivételével valamennyi dinoszauruszfaj kipusztult, míg a rokonságukba tartozó más diapsid fajok túlélték ezt az időszakot.

A dinoszauruszok tanulmányozása

A dinoszauruszokkal kapcsolatos ismeretek a fosszilis- és nem fosszilis rekordok, például megkövesedett csontok, ürülék, lábnyomok, gasztrolitok, tollak, bőrlenyomatok, belső szervek és lágy szövetek tanulmányozásából származnak . A dinoszauruszok megismeréséhez emellett a fizika, a kémia, a biológia és a földtudomány (melynek része az őslénytan) nyújt segítséget.

A dinoszauruszok maradványai valamennyi kontinensen megtalálhatók, beleértve az Antarktiszt is. Számos faj fosszíliáit több kontinensen is felfedezték, megerősítve azt az általánosan elfogadott elméletet, miszerint egykor az összes földterület egyetlen szuperkontinensként létezett, amelyet Pangea-nak neveznek. A Pangea 230 millió évvel ezelőtt, a triász korban kezdett feldarabolódni.

Napjaink „dinoszaurusz reneszánsza”

A dinoszauruszkutatás fellendülése az 1970-es években kezdődött. Ez részben annak volt köszönhető, hogy John Ostrom felfedezte a Deinonychust, amely egy aktív életmódot folytató ragadozó volt és feltehetően melegvérű is, ellentétben a korábbi elképzeléssel, amely szerint ezek az állatok lomha hidegvérűek voltak. A gerinces őslénytan tudományágból a dinoszaurusz kutatás önálló tudománnyá nőtte ki magát. Az őslénykutatók a legtöbb új felfedezést India, Dél-Amerika, Madagaszkár, az Antarktisz és Kína lakatlan területein tették (melyek közül kiemelkedőek a Kínában talált, jól konzerválódott leletek, amelyek azt támasztják alá, hogy a madarak a dinoszauruszok ma is élő leszármazottai). A széles körben alkalmazott kladisztika, mely szigorúan elemzi a biológiai szervezetek közti kapcsolatokat, nagy segítséget nyújt a dinoszauruszok tudományos osztályozásában. Más modern technikák mellett a kladisztikus analízis révén lehetővé válik a hiányos és töredékes fosszilis rekordok kiegészítése.

Rendszerezésük

A hüllőmedencéjűek medencecsontja

A madármedencéjűek medencecsontja

A dinoszauruszok (és a madarak) az archosaurusok leszármazottai, ahogyan a ma élő krokodilok is. Az archoszauruszok diapsid koponyáján két lyuk található az állkapocs izmok kapcsolódásánál (az úgynevezett halántékablak). A legtöbb hüllő (és madár) diapsid; az emlősöket, melyeknek csak egyetlen halántékablakuk van sinapsidoknak; a teknősöket pedig, melyeknek nincs halántékablakuk, anapsidoknak nevezik. A dinoszauruszok és más archosaurusok anatómiailag sok közös vonással rendelkeznek; ilyenek például a fogak, amelyek az állkapocscsontok helyett külön tokból nőnek ki. Az archosaurusok csoportján belül a dinoszauruszokat jól megkülönbözteti a testtartásuk. Lábaik ugyanis a testük alatt helyezkednek el, míg a gyíkok és krokodilfélék végtagjai a testük két oldala mellett támaszkodnak a földre. Minden dinoszaurusz szárazföldi állat volt.

Többféle hüllőfaj is élt a dinoszauruszokkal egyidőben. Némelyiküket tévesen a dinoszauruszok közé sorolják be, például a Plesiosaurust (amely nem közeli rokona ezen állatoknak) és a pterosaurusokat, amelyek más triász kori őstől származnak.

A dinoszauruszokat a medencecsontjuk felépítése alapján két nagy rendre osztják fel: a hüllőmedencéjűek és a madármedencéjűek rendjére. Ezen belül számos alrendet, családot, alcsaládot különítenek el. A hüllőmedencéjűek csipőjének felépítése megegyezik az őseikével. Ide tartoznak a theropodák (kétlábú húsevők) és a sauropodák (hosszúnyakú növényevők). A madármedencéjűek többnyire négylábú növényevők.

Saurischia (Hüllőmedencéjűek) Herrerasauria Theropoda Coelophysoidea Ceratosauria Abelisauridae Tetanurae Megalosauroidea Carnosauria Coelurosauria Coeluridae Tyrannosauroidea Ornithomimosauria Maniraptora Oviraptoriformes Therizinosauria Oviraptorosauria Deinonychosauria Troodontidae Dromaeosauridae Madarak (Aves) Sauropodomorpha Thecodontosaurus Prosauropoda Sauropoda Diplodocoidea Titanosauriformes Brachiosauridae Titanosauria

Ornithischia (Madármedencéjűek) Thyreophora Stegosauria Ankylosauria Cerapoda Heterodontosauridae Marginocephalia Pachycephalosauria Ceratopsia Psittacosauridae Protoceratopsidae Ceratopsidae Ornithopoda Hypsilophodontidae Iguanodontia Iguanodontidae Hadrosauridae

Vitatott kérdések

Melegvérűség

Fájl:ROM dinosaurs.jpg

Dinoszaurusz modellek a Royal Ontario Múzeumban

Már az 1960-as évek óta erősen vitatott a dinoszauruszok hőmérsékletszabályozásának mikéntje. Eredetileg a tudósok nagyjából egyetértettek abban, hogy a dinoszauruszok egyáltalán nem voltak képesek szabályozni a testhőmérsékletüket. Nemrégiben azonban arra az álláspontra jutottak, hogy melegvérűek voltak. A vita jelenleg arról folyik, hogy hogyan szabályozták a testhőmérsékletüket.

Miután felfedezték a dinoszauruszokat, az őslénykutatók először azt állították, hogy hidegvérűek voltak: „rettentő gyíkok”, ahogy a nevük is utal rá. A feltételezett hidegvérűség azt jelentette, hogy ezek az állatok a mai hüllőkhöz hasonlóan aránylag lassan mozogtak és testhőmérsékletüket a környezetükből és táplálékuk emésztéséből nyert hő szabályozta. A hidegvérűség uralkodó nézet volt 1968-ig, Robert T. Bakker, a melegvérűség-elmélet egyik első hívének nagy hatású bírálatáig.

A legújabb leletek arra utalnak, hogy a dinoszauruszok hidegebb hőmérsékleten is eléltek és ennek következményeként néhányuk biztosan képes volt a testhőmérsékletét szabályozni (amelyben az állat tömege is segített).

Melegvérűségre utaló bizonyítékokat szolgáltatott a sarkvidéki dinoszauruszok felfedezése Ausztráliában és az Antarktiszon (ahol a fél éven át tartó sötét és hideg, bár a jelenkorinál enyhébb sarki téllel kellett megküzdeniük az állatoknak), a tollas dinoszauruszok felfedezése (jó okkal feltételezhető, hogy a dinoszaurusztollak szerepe is a hőszigetelés volt), valamint a melegvérűekre jellemző véredényszerkezetek leírása a dinoszauruszcsontokban. Csontvázrendszerük alapján a theropodák és egyes más dinoszauruszok olyan aktív életmódot folytattak, amelyhez előnyösebb a melegvérűek keringési rendszere, míg a sauropodák kevésbé tűnnek melegvérűnek. Lehetséges tehát, hogy egyes fajok melegvérűek voltak, míg mások nem. A jellegzetességekről szóló tudományos viták tovább folytatódnak.

Bonyolítja a vitákat az a tény, hogy a melegvérűség több mechanizmuson alapul. A legtöbb vita során a dinoszauruszokat az átlagos madarakhoz vagy emlősökhöz hasonlítják, melyek jelentős mennyiségű energiát fordítanak arra, hogy testhőmérsékletüket a környezetüké fölé emeljék. A kisebb madarak és emlősök is rendelkeznek a lehűlésüket gátló hőszigeteléssel, zsírral, szőrrel vagy tollakkal. Viszont a nagy emlősök, például az elefántok hőháztartása más, mivel a szabályozáshoz használható testfelületük a testtömegükhöz képest kicsi (Haldane-elv). A felület kisebb arányban nő a testmérettel, mint a testtömeg. Például háromszor nagyobb testméret 3³, azaz 27-szer nagyobb testtömeget, míg mindössze csak 3², azaz 9-szer nagyobb testfelületet eredményez. Mivel a kisebb testfelület kevesebb hőt képes átengedni, a nagy testméretű állatoknál új tulajdonságok fejlődtek ki a hatékony hőszabályozáshoz. Az elefántoknál a szőrzet hiánya és a hatalmas fülek segítik a hőleadást, továbbá viselkedésük is ehhez alkalmazkodott (vizet fröcskölnek magukra vagy sárfürdőt vesznek).

A nagy dinoszauruszok szervezete talán hasonlóan működött; testük mérete miatt aránylag lassan tudtak hőt leadni, így előállhatott náluk a gigantotermia állapota, azaz az állatok melegebbek voltak ugyan a környezetüknél, de ezt pusztán a tömegükkel érték el, nem pedig a madaraknál vagy az emlősöknél megfigyelhető alkalmazkodás révén.

Ez az elmélet azonban nem alkalmazható a számos kutya- és kecskeméretű fajra, melyek az állatközösségek nagy részét alkották a mezozoikumban.

A tollas dinoszauruszok és a madarak kapcsolata

A madarak és a röpképtelen dinoszauruszok sokban hasonlítanak egymásra. A madarak több mint száz olyan anatómiai jellemzővel rendelkeznek, amelyek megtalálhatók a theropoda dinoszauruszoknál is, emiatt őket tekintik a legközelebbi őseiknek.

Tollak

Az Archaeopteryx lithographica rekonstrukciója az Oxfordi Egyetem Természettudományi Múzeumában

Az 1861-ben felfedezett Archaeopteryx az elsőként megtalált példa a „tollas dinoszauruszra”. Az első lelet a dél-németországi Solnhofen bányájának mészkőrétegéből került elő, amelyben rendkívül részletes fosszíliák találhatók. Az Archaeopteryx egy átmeneti fosszília, nyilvánvalóan a modern hüllők és a madarak közötti állapotot képviseli. Mivel a felfedezés csak két évvel követte Darwin A fajok eredete című művének megjelenését, felszította az evolúcióelmélet és a kreacionizmus támogatói közötti vitákat. Ez a korai madár annyira dinoszaurusszerű, hogy a tollak lenyomata nélkül könnyen összetéveszthető a Compsognathusszal.

Scansoriopteryx

Az 1990-es évektől kezdődően számos további tollas dinoszaurusz maradványa került elő, újabb bizonyítékokkal szolgálva a dinoszauruszok és a madarak közötti közeli kapcsolatra. A legtöbb leletet az észak-kínai Liaoning tartományban találták meg, amely a kréta kor idején egy szigetkontinenshez tartozott. Habár toll-lenyomatokat csak az itteni Jehol-bióta lagerstättéjében (csúcslelőhelyén) és még pár másik helyen találtak, lehetséges, hogy a világ más részein élő röpképtelen dinoszauruszok egy része is tollas volt. A tollas leletek hiányát az magyarázza, hogy a fosszilizációs folyamat során a bőr és a tollak csak ritkán őrződnek meg.

Az eddig felfedezett tollas dinoszauruszok közé tartozik a Beipiaosaurus, a Caudipteryx, a Dilong, a Microraptor, a Protarchaeopteryx, a Shuvuuia, a Sinornithosaurus, a Sinosauropteryx és a Jinfengopteryx. A dinoszaurusszerű madarak, mint a Confuciusornis anatómiailag közelebb állnak a madarakhoz. Mindegyikük a liaoningi lelőhelyről került elő. A leletek tanúsága szerint a Dromaeosauridae család gazdag tollazattal rendelkezett és legalább egyikük, a Cryptovolans már képes volt a repülésre is.

Csontváz

A legjobb állapotban megmaradt Tyrannosaurus rex, Sue csontváza a Field Természettudományi Múzeumban

Mivel a tollakat általában a madarak sajátosságának tartják, a tollas dinoszauruszokat a madarak és a dinoszauruszok közötti hiányzó láncszemnek tekintik. Az őslénykutatók számára azonban lényegesebb a két csoport csontvázrendszerének számos közös vonása. Emellett egyre nyilvánvalóbb, hogy a dinoszauruszok és a madarak közötti átmenet, valamint a repülés kifejlődése sokkal összetettebb módon ment végbe, mint ahogyan azt korábban feltételezték. Például eleinte úgy gondolták, hogy a madarak a dinoszauruszok egyenes ágú leszármazottai. Gregory S. Paul és néhány másik tudós azonban úgy véli, hogy az olyan dinoszauruszok, mint a Dromaeosaurus a madarakból fejlődtek ki, megőrizve a tollaikat, de elveszítve a repülésre való képességüket, hasonlóan a mai struccokhoz és más futómadarakhoz.

A madarak és a dinoszauruszok csontvázának összehasonlítása és a kladisztikus analízis megerősítette a két csoport közötti kapcsolat valószínűségét, különösen a theropodák egyik ágát, a maniraptorokat illetően. Hasonlóságok figyelhetők meg a nyak, a szeméremcsont, a csukló, a kar és a mellkasi öv, a lapocka, a kulcscsont és a mellcsont esetében.

Szaporodásbiológia

Egy, a közelmúltban felfedezett Tyrannosaurus rex csontváz arra szolgált bizonyítékul, hogy a dinoszauruszok és a madarak közös őssel rendelkeznek, továbbá első ízben tette lehetővé egy dinoszaurusz nemének megállapítását. A tojáshéjképzéshez szükséges kalciumot a nőnemű madarak az ún. medulláris csontban raktározzák, amely a madár lábcsontjainak belsejében, a belső csonthártya és a csontüreg között található speciális csontszövet. A Tyrannosaurus rex hátsó lábcsontjainak hasonló csontszövet-maradványai azt sejtetik, hogy a zsarnokgyík is ilyen szaporodási stratégiát követett, és egyben a megtalált egyed nőnemű volt.

Egy fog nélküli embrió alapján azt is feltételezik, hogy a szülők gondozták az utódaikat. Talán ugyanúgy a táplálék felöklendezésével etették őket, ahogyan a mai madarak is teszik.

Tüdő

A Diplodocus is zúzóköveket nyelt le a pálmalevelek emésztésének megkönnyítésére

Az Ohiói Egyetem Patrick O'Connor által vezetett kutatása bebizonyította, hogy a nagy húsevő dinoszauruszok olyan összetett légzsákrendszerrel rendelkeztek, mint amilyennel a mai madarak. A theropoda dinoszauruszok (két, madárszerű lábon járó húsevők) tüdeje ugyanúgy pumpálhatott levegőt a nagy csöves csontok belsejébe is benyúló légzsákokba, mint ahogyan az a madaraknál is történik. „A madarak egyedi jellegzetességeinek őseiknél is léteznie kellett valamilyen formában”, állítja O'Connor. A kutatást részben a National Science Foundation támogatta.

Szív és alvó helyzet

Egy dinoszaurusz mellkasüregének (2000-ben elvégzett) modern komputertomográfiás (CT) vizsgálata egy négykamrás szív maradványait mutatta ki, amellyel napjainkban az emlősök és a madarak is rendelkeznek. A troodont fosszíliáján ugyanaz a madarakra jellemző alvó testhelyzet látható, amelyben az állat hátra fordított fejét az egyik karja alá dugja. Ez a póz a mai madaraknál a fej melegen tartására szolgál.

Zúza

A madarak és a dinoszauruszok közti közeli rokonság újabb nyilvánvaló jele a zúzókövek használata. Az állatok által lenyelt kövek a gyomorba jutva segítik a nehezen emészthető rostos táplálék megőrlését. A fosszíliákhoz tartozó zúzóköveket gasztrolitoknak nevezik. Mivel a lenyelt kövek különböző helyekről származhatnak, segítséget nyújthatnak az őslénykutatóknak a dinoszauruszok vándorlási útvonalainak felderítésében.

Bizonyíték a kainozoikumi dinoszauruszokra

2002-ben Zielinski és Budahn őslénykutatók beszámoltak egy hadrosaurus lábcsontleletről, amelyet a New Mexico állambeli San Juan Basinben találtak. A közetréteget, amelyben a fosszíliát felfedezték, a korai paleocén korszakra, megközelítőleg 64,5 millió évvel ezelőttre datálták. Amennyiben a kövület nem később került ebbe a rétegbe, például az időjárás hatására, akkor bizonyítékot jelent arra nézve, hogy egyes dinoszauruszpopulációk megérhették a kainozoikum időszak elejét.

Élő kövületek?

A kriptozoológia kutatási tárgyát képező szóbeszédek között találhatók olyanok, amelyek dinoszauruszok létezését valószínűsítik. Az afrikai Kongóból, Kamerunból és Gabonból a 18. század vége óta érkeznek beszámolók egy, a helybéliek által Mokele mbembe-nek nevezett, a mocsaras dzsungelekben élő elefánt méretű növényevő állatról, amely a szemtanúk szerint hosszú nyakkal és farokkal rendelkezik és leginkább egy sauropodára emlékeztet . Egy 2004 márciusából Pápua Új-Guineáról származó hír szerint Új-Britannia szigetének lakói egy 3 méter magas, szürke, két lábon járó ragadozó állatot láttak, amely kutyaszerű fejjel és krokodilszerű farokkal rendelkezett. Öt évvel korábban a Murray-tó közelében egy ehhez hasonló állatot figyeltek meg, melyet a szemtanúk szintén dinoszaurusznak véltek. Habár bolygónkon meglehetősen sok, nehezen megközelíthető lakatlan terület létezik és évről évre számos új állatfajt fedeznek fel (például 1938-ban Dél-Afrika partjai közelében egy korábban kihaltnak vélt bojtosúszójú halat találtak), jelenleg nincs tudományos bizonyíték arra, hogy napjainkban is léteznének dinoszauruszfajok, így az ilyen témájú beszámolók hitelessége megkérdőjelezhető.

A dinoszauruszok életre keltése

Gyanta és egy benne konzerválódott rovar

Számos elképzelés létezik a dinoszauruszok technológiai úton történő életre keltésére. Michael Crichton Jurassic Park című könyve által vált ismertté az az elmélet, amely szerint a tudósok egy gyantában fosszilizálódott moszkítóból kivont vérből rekonstruálják a dinoszauruszok DNS-ét, békagénekkel pótolva a hiányzó részeket. Ezen a módon valószínűleg nem lehetséges a dinoszauruszok újraélesztése, ugyanis a gyantába került DNS is idővel károsodik a levegő, a víz és a sugárzás hatására, csökkentve az esélyt a használható DNS kinyerésére (a DNS károsodása racemizációs teszt segítségével kimutatható).

Két beszámoló szerint már sikerült dinoszauruszfosszíliákból DNS-t kinyerni, de ezeket az eseteket sem további vizsgálati eredmények, sem hivatalos nyilatkozatok nem erősítették meg . Azonban egy (elméletileg) a dinoszauruszoknál is fellelhető látópeptidet sikerült beazonosítani a még élő rokon fajok (hüllők és madarak) génszekvenciáin végzett analitikus filogenetikai rekonstrukció segítségével.

Amennyiben sikerülne is rekonstruálni egy dinoszaurusz DNS-ét, a jelenlegi technológiai szinten rendkívül nehéz feladat lenne egy ilyen élőlény „felnevelése”, mivel nincs olyan közeli rokon faj, amely alkalmas lenne a zigóta vagy az embrió befogadására és életben tartására.

Lágy szövetek a dinoszaurusz fosszíliákban

Az egyik legismertebb lágyszövet lenyomat az olaszországi Petraroia-ból került elő, 1998-ban. A lelet egy nagyon fiatal Coelurosaurus, egy Scipionyx samniticus maradványait tartalmazza. Megőrződtek a még kifejletlen dinoszaurusz vékony- és a vastagbelének, májának, izomzatának, valamint légcsövének részletei.

A Science 2005. márciusi számában Dr. Mary Higby Schweitzer és társai bejelentették, hogy egy, a montanai Hell Creek Formáció területén felfedezett 68 millió éves Tyrannosaurus rex lábcsontjában rugalmas anyagot találtak, amelyet a tudóscsoportnak sikerült rehidratálnia.

Mikor néhány héttel később (demineralizációs eljárás segítségével) eltávolították az ásványi anyagot a fosszilizálódott csont velőüregéből, Schweitzer érintetlen állapotban levő belső struktúrákat, véredényeket, csontmátrixot és kötőszövetet (kollagénrostokat) talált. Alapos mikroszkópos vizsgálat után kiderült, hogy a dinoszaurusz lágy szöveteinek vélt anyag még sejt szintű mikrostruktúrákat is tartalmaz. Az anyag pontos összetétele és természete még nem ismeretes, de már számos hírforrás a Jurassic Park című filmet felidézve számolt be róla. A lelet értelmezése még tart és Dr. Schweitzer felfedezésének valódi jelentősége egyelőre nem tisztáztott.

Kihalási elméletek

A röpképtelen dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtt hirtelen bekövetkező tömeges kipusztulása az őslénytan egyik legvitatottabb rejtélye. Ez idő tájt számos más állatcsoport, például az ammoniták, a nautilus-szerű puhatestűek, a mosasaurusok, a plesiosaurusok, a pterosaurusok, a növényevő teknősök és krokodilok, több madárfaj és egyes emlőscsoportok kihalására is sor került. Az 1970-es évek óta folyamatban van a tömeges kipusztulást okozó esemény kiterjedt vizsgálata. Napjainkban az őslénykutatók többféle elméletet is valószínűsítenek.

Aszteroidabecsapódás

A Yucatán-félsziget csúcsán elhelyezkedő Chicxulub kráter, amelyet az a becsapódás hozhatott létre, amely végül a dinoszauruszok kihalását okozta

Az aszteroidabecsapódás-elméletet, mely szerint a kréta kor végén, 65,5 millió évvel ezelőtt egy bolida becsapódása okozta a tömeges fajpusztulást, elsőként Walter Alvarez javasolta az 1970-es években. Alvarez szerint a Földön egyébként ritkán előforduló, de az ehhez az időszakhoz tartozó kőzetrétegekben mindenhol jelen levő irídium réteg egyértelműen bizonyítja a becsapódás tényét. A bizonyíték alapján feltételezhető, hogy a Yucatán-félsziget környékén lévő 170 kilométer átmérőjű krátert egy nagyjából 10 kilométeres bolidával történő ütközés hozta létre, amely elindította a fajok tömeges kihalását. A tudósok nem biztosak abban, hogy mely dinoszauruszok gyarapodtak vagy fogytak a katasztrófát megelőzően. Egyes tudósok szerint a tárgy becsapódása hosszú és természetellenes lehűlést, nukleáris telet okozott a földi atmoszférában, míg mások szerint szokatlan hőhullámot indított el.

Habár a fosszilis maradványok segítségével nem állapítható meg a kihalás sebessége, a különböző modellek alapján úgy vélik, hogy a folyamat rendkívül gyorsan zajlott le. Az elméletet támogató tudósok megegyeznek abban, hogy a tömeges pusztulást közvetlen és közvetett hatások okozták: az aszteroida becsapódásából származó hő, valamint a becsapódás után felszálló és a nap sugarait visszaverő nagy mennyiségű por miatti globális lehűlés.

Tömeges becsapódás – az Oort-felhő

Alvarezéhez hasonló becsapódási elmélet, amely szerint több üstökös vált ki az Oort-felhőből egy elhaladó csillag gravitációs vonzásának hatására, melyek közül egy vagy több körülbelül egyidőben a Földnek ütközött, világméretű pusztulást okozva. Az egyetlen aszteroidához hasonlóan, a földfelszínt bombázó üstkösök is hirtelen globális hőmérsékletcsökkenést okoztak, amelyet egy hosszú hideg időszak követett.

Környezeti változások

A dinoszauruszok korszakának közepén nem léteztek sarki jégsapkák, és a tengerszint becslések szerint 100 és 250 méter között változott, azaz magasabban volt, mint korunkban. A bolygó hőmérséklete egységesebb volt, mindössze 25 Celsius foknyi eltérés volt a sarkok és az egyenlítő között. A levegő átlaghőmérséklete is magasabb volt a jelenleginél; a sarkoknál például 50 °C-kal volt melegebb, mint napjainkban .

A dinoszauruszok korában a légkör összetétele is nagyban eltért a jelenlegitől. A szén-dioxid-szint 12-szer magasabb volt, az oxigén pedig a légkör 32-35%-át alkotta, a jelenlegi 21 helyett. A kréta kor végén azonban a környezet drámaian megváltozott. A vulkanikus tevékenység lecsökkent, amely a légkör lehűlésével és a szén-dioxid-szint csökkenésével járt. Az oxigénszint előbb ingadozott, majd végül számottevően lecsökkent. A tudósok egy része azt feltételezi, hogy a klímaváltozás és az ezzel együtt járó oxigénszint-csökkenés számos faj kihalásához vezetett. Amennyiben a dinoszauruszok légzőrendszere a jelenlegi madarakéhoz hasonlított, akkor nyilvánvalóan nagyban megnehezítette a túlélésüket az oxigénhiány, ugyanis óriási testük miatt rengeteg oxigénre volt szükségük.

A felfedezések története

A dinoszaurusz kövületek már évezredek óta ismertek, de valódi természetük sokáig rejtve maradt; a kínaiak, akik a dinoszauruszokra a Konglong, azaz „Rettentő Sárkány” szót használták, a csontokat a sárkányénak tulajdonították. A Nyugati Jin-dinasztia idején élt Zhang Qu Hua Yang Guo Zhi című könyvében egy, a Sichuan tartománybeli Wuchengben felfedezett sárkány csontjairól számol be. Napjainkban Sichuan Kína (és a világ) leggazdagabb ismert dinoszaurusz-lelőhelye.

Európában úgy hitték, hogy ezek a maradványok az Özönvíz előtt élt óriásoktól és más lényektől származnak.

William Buckland

Az első ismert dinoszaurusz leírás 1677-ből, az angliai Oxford közelében fekvő Cornwellből származik, ahol a helyi mészkőbányában egy Megalosaurus maradványára bukkantak. A csonttöredéket helytelenül egy a ma élőknél nagyobb, ismeretlen állat combcsontjának felső részeként azonosították. A másodikként megtalált faj az Iguanodon volt, amelyet az angol geológus, Gideon Mantell fedezett fel 1822-ben, aki felismerte a kövületek és a modern leguánok közti hasonlóságot. Két évvel később William Buckland az Oxfordi Egyetem geológiaprofesszora rátalált egy újabb Megalosaurus csontjaira és elsőként publikálta is felfedezését egy tudományos folyóiratban.

A „nagy gyíkok kövületeinek” tanulmányozása hamarosan egyre nagyobb érdeklődést váltott ki mind az európai, mind pedig az amerikai tudósok között, 1842-ben pedig az angol őslénykutató, Richard Owen megalkotta a „dinoszaurusz” kifejezést. Owen felismerte, hogy a Iguanodon, a Megalosaurus és Hylaeosaurus maradványai számos hasonlósággal rendelkeznek és emiatt úgy döntött, hogy önálló rendszertani csoportba kell besorolni őket. Viktória királynő férjének, Albert hercegnek a támogatásával a londoni South Kensingtonban megalapította a Természettudományi Múzeumot, ahol a biológiai és földrajzi leletek mellett, a dinoszaurusz kövületeket is kiállították.

Amerikában hivatalosan 1858-ban fedezték fel az első dinoszauruszt, a New Jersey-i kisváros, Haddonfield márgabányájában (habár korábban is találtak már kövületeket, azokat nem sikerült beazonosítani). A faj a felfedezője William Parker Foulke után a Hadrosaurus foulkii nevet kapta. Ez a lelet rendkívüli fontosságú, ugyanis ez volt az első teljes egészében előkerült dinoszaurusz csontváz, valamint ez volt az első olyan, amely egyértelműen egy két lábon járó lényhez tartozott. Mindaddig a tudósok úgy vélték, hogy a dinoszauruszok a gyíkokhoz hasonlóan négy lábon jártak, ez a forradalmi felfedezés azonban megváltoztatta a róluk alkotott elképzeléseiket és a hatására valóságos dinoszauruszmánia söpört végig az Egyesült Államokon.

Fájl:Cope ED.jpg

Edward Drinker Cope, (19. századi fénykép)

Othniel Charles Marsh, (19. századi fénykép)

A dinoszauruszmániát jól példázza az Edward Drinker Cope és Othniel Charles Marsh közti heves rivalizálás. Kettejük új fajok felfedezésért való versengése Csontháború néven vált ismertté. Az ellentét feltehetően akkor kezdődött, amikor Cope hibásan rekonstruálta egy Elasmosaurus csontvázát; Cope tévedésből egy plesiosaurus fejet illesztett a csontváz farka végére. A két tudós közti harc mintegy 30 éven át tartott és 1897-ben Cope halálával végződött, aki a teljes vagyonát ráköltötte a dinoszauruszvadászatra. Marsh azért aratott győzelmet, mert kapcsolatai révén támogatást kapott az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatától. Sajnálatos módon számos dinoszauruszlelet sérült, illetve semmisült meg a két rivális durva módszerei miatt; gyakran megesett például, hogy a kövületek felszínre hozásához dinamitot használtak (amely a mai őslénykutatók számára megdöbbentő). Emellett azonban nagy hatással voltak az őslénytan fejlődésére; Marsh 86 és Cope 56 felfedezésével összesen 142-vel nőtt az ismert dinoszauruszfajok száma. Cope gyűjteménye jelenleg a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeumban található, míg Marsh leletei a Yale Egyetemen, a Peabody Természettudományi Múzeumban tekinthetők meg.

1897 után a dinoszauruszkövületek utáni kutatás idővel valamennyi kontinensre átterjedt, beleértve az Antarktiszt is, ahol elsőként egy Ankylosaurust találtak 1986-ban, a Ross-szigeten, majd 1994-ben leírták az első antarktiszi fajt is Cryolophosaurus ellioti néven. Napjainkban intenzív kutatás folyik Dél-Amerikában (különösen Argentínában) és Kínában is. Kínából számos kivételes tollas dinoszauruszfaj került elő, köszönhetően a fosszilizálódásnak kedvező földrajzi adottságoknak és a száraz klímának.

Dinoszauruszok Magyarországon

Hazánk területét a mezozoikum idején nagyrészt tenger borította, így nálunk aránylag kevés dinoszauruszfosszília található. 1966-ban Pécs közelében Wein György geológus rábukkant néhány megkövesedett lábnyomra, amelyek feltehetően egy tengerparti területről származnak. A felfedezést 1980-tól újabbak követték, amelyek alapján tíz új fajt azonosítottak, például a jura időszak elején élt theropodát, a Komlosaurus carbonist, amelynek Komlón talált lábnyomát Kordos László azonosította addig nem ismert fajként. 2000-ben a Bakonyban Ősi Attila találta meg az első csontfosszíliákat. Az új faj, amely az ankylosaurusok közé tartozik, a Hungarosaurus nevet kapta. Ez idő tájt kerültek elő egy pterosaurus, a Bakonydraco maradványai is.

Dinoszauruszok a popkultúrában

Allosaurus modell

A dinoszauruszok hatalmas méretük és szokatlan küllemük miatt igen népszerűek. A parkokban és múzeumokban látható dinoszauruszkiállítások a világ minden táján felkeltik a téma iránti érdeklődést. A dinoszauruszokról kialakított általános elképzelésben fellelhető mind a tudományos, mind pedig a kitalált művek hatása.

Könyvek

Sir Arthur Conan Doyle regénye, Az elveszett világ egy dél-amerikai fennsíkról szól, ahol ősállatok, többek között dinoszauruszok élnek. V. A. Obrucsev Utazás Plutóniába című regényének szereplői a Föld belsejében találnak rá a felszínen már rég kihalt állatokra. Michael Crichton Jurassic Park című könyvében genetikai kísérlet során élesztik fel a dinoszauruszokat. Gerald Durrell Léghajóval a dinoszauruszok földjén című meseregényének hősei visszautaznak az időben, hogy találkozzanak a dinoszauruszokkal.

Filmek

Az elveszett világ számos filmfeldolgozást ért meg. A Jurassic Parkot 1993-ban filmesítették meg és azóta két folytatása is készült. Az 1933-as és 2005-ös King Kong filmekben szintén szerepelnek dinoszauruszok. A BBC 1999-es Dinoszauruszok, a Föld urai (Walking With Dinosaurs) című, hat részes dokumentumfilm-sorozata a dinoszauruszokat és a velük egyidőben élt más állatokat élethű, tudományos módon mutatja be. Azóta ennek több folytatása és különkiadása készült, melyek közül a Nagy Al balladája (The Ballad Of Big Al, 2000), Az Óriások földje (Walking With Dinosaurs: Land of Giants, 2003) és Az Óriási karom (Walking With Dinosaurs: The Giant Claw, 2003) kimondottan dinoszauruszokkal foglalkoznak, de a Tengeri szörnyek (Sea Monsters, 2003) trilógiában is feltűnik egy pár. A 2006-os Prehistoric Parkot az ITV készítette. A Discovery Channeles Dinoszauruszok, az ősvilág urai (When Dinosaurs Roamed America, 2001) és a Dinoszauruszok bolygója (Dinosaur Planet, 2003) ugyanilyen típusú dokumentumfilmek, ám általában szigorúbb kritikákat kapnak.

Rajzfilmek

Dinoszauruszok a főszereplői az Őslények országa és a Dínó című animációs filmeknek. A Frédi és Béni című rajzfilmsorozatban a dinoszauruszok mint az ősemberek háziállatai szerepelnek. A Denver, az utolsó dinoszaurusz főhőse szintén egy dinoszaurusz.

Játékok

A számtalan méretű és formájú játékfigura megjelenése után a dinoszauruszok a Jurassic Park filmek hatására egyre több számítógépes játékba is bekerültek. Saját dinoszauruszparkot építhetünk a Jurassic Park: Operation Genesis (2003) című programban vagy akár vadászhatunk is rájuk például a Carnivores (1998) vagy a Carnivores 2 (1999) című játékokban. De korábban is felbukkantak már pl. a Super Mario World című játékban, ahol Mario segítőtársa és hátasállata Yoshi, a dinoszaurusz.

Vallásos szemlélet

Az egyes vallási csoportok dinoszauruszokról alkotott elképzelése eltér a tudományos állásponttól. A tudósok többsége nem utasítja el a dinoszauruszok hit nézőpontjából történő vizsgálatát, de nem értenek egyet a tudományos kutatások eredményeivel ellentmondó állításokkal.

Lásd még

• A legnagyobb dinoszauruszok méret szerinti listája
• Fosszíliák
• Mezozoikum

Ajánlott irodalom

Magyar nyelven

• Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt; Gondolat, 1985; ISBN 9632814096
• William Lindsay: Nagy dinoszaurusz atlasz; Budapest: Gulliver, 1994; ISBN 9638466529
• Paul Barrett: Dinoszauruszok; Budapest: Geographia, 2002; ISBN 9638624248
• Fózy István: A Kárpát-medence dinoszauruszai; Budapest: Focus, 2004; ISBN 9639468290

Angol nyelven

• Kevin Padian, and Philip J. Currie: Encyclopedia of Dinosaurs. Academic Press. (1997). ISBN 0122268105. (Articles are written by experts in the field).
• Gregory S. Paul: The Scientific American Book of Dinosaurs. St. Martin's Press. (2000). ISBN 0312262264.
• Gregory S. Paul: Dinosaurs of the Air: The Evolution and Loss of flight in Dinosaurs and Birds. Baltimore: The Johns Hopkins University Press. (2002). ISBN 0801867630.
• David B. Weishampel: The Dinosauria. University of California Press; 2nd edition. (2004). ISBN 0520242092.

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Dinoszauruszok témájú médiaállományokat.

Magyar nyelven

• Ősvilág
• Magyar dinoszaurusz honlap
• A dinoszaurusz-kutatás újdonságai
• Dinoszaurusz ismertetők
• Critical Biomass
• A madarak eredete
• A mecseki dinoszaurusz
• Komlosaurus carbonis
• Cikk a dinoszaurusz-kutatás magyar vonatkozásairól
• Dinoszauruszok Fórum
• "Elveszett madarak": Dinoszauruszok fórum

Angol nyelven

Gyerekeknek

• Dinosaur Time Machine from MantyWeb Educational Software From MantyWeb Educational Software. Kid's site, facts, games.
• Dinopedia From Yahooligans! Science. Glossaries, dino cards and indexes.
• Zoom Dinosaurs From Enchanted Learning. Kid's site, info pages, theories, history.
• 30 Dinosaur pictures for painting so the dinos get into your fingers, also for adults.
• Dinosaur Interplanetary Gazette Award-winning online children's science magazine.

Ismertető

• Dinosaurs & other extinct creatures From the Natural History Museum. London popular site, well illustrated dino directory.
• Dinosaurs: They Certainly Were Big Humorous educational video about the dinosaur basics.
• Dinosaurnews The Dino-headlines from around the world. Recent news on dinosaurs, including finds and discoveries, lots of links.
• The Dinosaur Lady The Discoveries of Dr. Joan Wiffen, New Zealand's Dinosaur Lady
• History of Dinosaur discovery Timeline of the discovery of Dinosaurs.
• Dinosaurs: Facts and Fiction From the United States Geological Survey. Popular overview.
• Dinosaurs From the BBC. Popular site, very well illustrated.
• Discussions From DinoData. Summaries of modern debates about dinosaurs.
• Dinosauria From UC Berkeley Museum of Paleontology Detailed information – scroll down for menu.
• OPUS: Dinosaur by Daniel Bensen A gallery of dino-paintings.
• Fossilized dinosaurs in mid-battle

Tudományos

• Putting Dinosaurs' Noses Back Where They Really Were
• Prehistoric Planet From PaleoClones. Current dino news.
• A Fiery Death for Dinosaurs? by Amit Asaravala From Wired. Article on the rapid extinction of dinosaurs.
• The Rex Files From the New Scientist. Articles, latest news but out of date.
• Palaeontologia Electronica From Coquina Press. Online technical journal.
• TeV scale gravity, mirror universe, and ... dinosaurs Article from Acta Physica Polonica B by Z.K. Silagadze.

Nagyon tudományos

• DinoData Technical site, essays, classification, anatomy.
• Dinosauria On-Line Technical site, essays, pronunciation, dictionary.
• The Dinosauricon By T. Michael Keesey. Technical site, cladogram, illustrations and animations.
• Dinosauromorpha Cladogram From Palaeos. A detailed and wonderful amateur site about all things paleo.
• Dinobase AA dinosaur database with dinosaur lists, classification, pictures, and more.
• Planet Dinosaur A very extensive site regarding dinosaur information.

Madár–dinoszaurusz és melegvérűség vita

• DinoBuzz Are birds Dinosaurs?
• Dinosauria Site focusing on the dinosaur-bird relationship.
• Feathered dinosaurs
• Fossilized dinosaur heart
• Fossilized dinosaur eggs and nests
• Dinosaur eggs inside pregnant dinosaur