Bojtosúszós maradványhal
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
 |
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Latimeria chalumnae |
||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett       |
||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Latimeria chalumnae Smith, 1939 |
||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
 |
A bojtosúszós maradványhal (Latimeria chalumnae) különleges, 2 métert elérő mélytengeri hal. 1938 decemberében Dél-Afrika partjainál fogták ki első, 1,5 méteres példányát, mintegy 300 méter mélységből. A közeli East-London múzeumába vitték. Itt derült ki, hogy a kihaltnak vélt coelacanthidák alosztályába tartozik. Az élő kövület híre szenzációként járta be a világsajtót. Azóta több példány is előkerült.
Felfedezése [szerkesztés]
1938. december 23-án Hendrik Goosen halászhajó-kapitány a vonóhálójában találta az érdekes leletet. A halat tartósították, majd levelezésbe kezdtek J.L.B. Smith professzorral, de a karácsony miatt elhúzódott a kapcsolatfelvétel, ezért a halat végül kitömték. Smith rögtön felismerte, hogy a kitömött hal, amelyet lát, azonos az addig csak kövületekből ismert bojtosúszós hallal. A preparálási eljárás miatt azonban nem állt rendelkezésre a csontváz, a kopoltyúk. Az 1938-as példányt a dél-afrikai East-London Múzeumban őrzik a mai napig is.
Jellemzői [szerkesztés]
A bojtosúszós halak a csontos halak monofiletikus csoportjában az izmosúszójú halak közé tartoznak. Ezen halak jellegzetessége, hogy úszójukban csontok találhatók, amelyeket izmokkal mozgatni képesek. E tulajdonságaikat először fosszíliákon tanulmányozták, és már ezek alapján felállították azt az elméletet, hogy az összes szárazföldi gerinces ezek leszármazottja.
A Latimeria chalumnae ennek az ősi csoportnak ma is élő leszármazottja. Átlagosan 80 kg-os tömeget érhet el, két méter hosszúra nő, és enyhe ivari dimorfizmus ismerhető fel a testméretekben.
Elterjedése: az Indiai-óceán nyugati részétől Dél-Afrikáig, a kelet-afrikai part mentén Madagaszkártól Kenyáig. Életmódja nem valószínűsíti, hogy a szárazföldi állatok közvetlen őse lenne, legfeljebb közös őstől származik velük. A középmély vizeket kedveli, sosem kerülhet szárazföldre, izmos úszóit pedig nem az aljzaton sétálgatásra használja, hanem kormányzásra. Ilyen életterű és életmódú állat nem lehetett a szárazföldi gerincesekhez vezető út kezdete.
1989-től szigorúan védett, a kihalás szélén álló fajjá nyilvánították, tilos minden kereskedelmi célú halászata. Múzeumok és tudományos kutatások számára is csak külön beszerzendő engedéllyel lehet kifogni. 1998-ban a teljes populációját körülbelül 500 példányra becsülték. A Latimeria nem másik faját, a L. menadoensist szintén veszélyeztetettnek minősítették.
Forrás [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. november 1.)
- Megfejtették a bojtosúszós hal genomját
- Őshal Indonéziából
