Hadrosauridae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hadrosauridae
Evolúciós időszak: 100–65,5 Ma
késő kréta
Az Parasaurolophus cyrtocristatus felállított csontváza a Field Természetrajzi Múzeumban (Field Museum of Natural History)
Az Parasaurolophus cyrtocristatus felállított csontváza a Field Természetrajzi Múzeumban (Field Museum of Natural History)
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Madármedencéjűek (Ornithischia)
Alrend: Ornithopoda
Öregcsalád: Hadrosauroidea
Család: Hadrosauridae
Cope, 1869
Szinonimák
  • Trachodontidae Lydekker, 1888
  • Saurolophidae Brown, 1914
  • Lambeosauridae Parks, 1923 vide Horner, 1990
Alcsaládok
  • Hadrosaurinae Cope, 1869
  • Lambeosaurinae Parks, 1923
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hadrosauridae témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hadrosauridae témájú kategóriát.

A hadrosauridák vagy kacsacsőrű dinoszauruszok a Hadrosauridae család tagjai, melyek közé olyan ornithopodák tartoznak, mint az Edmontosaurus és a Parasaurolophus. Gyakori növényevők voltak a késő kréta kor idején, Laurázsia (a mai Ázsia, Európa és Észak-Amerika) területén. Ezek az állatok a hasonló testfelépítésű, késő jura, illetve kora kréta korban élt iguanodontiák leszármazottai.

A hadrosauridákat két alcsaládra osztották fel. A lambeosaurinák koponyáján nagy fejdíszek vagy csövek helyezkedtek el, a testük pedig kevésbé volt zömök. A hadrosaurináknak nem volt fejdíszük és a testük nagyobb volt.

Jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Edmontosaurus koponyája az Oxfordi Egyetem Természetrajzi Múzeumában (Oxford University Museum of Natural History)

A hadrosauridákat kacsacsőrű dinoszauruszoknak is nevezik, mivel a fejük hasonlít a modern kacsákéra. Egyes nemeknél, legfőként az Anatotitannál a koponya elülső része lapos és széles csőrt formázva ideális volt a levelek és gallyak lecsípésére Ázsia, Európa és Észak-Amerika erdeiben. A száj hátsó része ezernyi fogat tartalmazott, melyek alkalmasak voltak a lenyelendő táplálék megőrlésére. A feltételezés szerint ez döntő tényező volt a csoport sikerében a kréta időszak során a sauropodákkal szemben, melyeknek (a fosszíliák között gasztrolitokként ismert) zúzóköveket kellett nyelniük az élelem megőrléséhez.

Felfedezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hadrosauridae az első olyan dinoszaurusz család, amelyet Észak-Amerikában azonosítottak, fosszilizálódott nyomaikat és fogaikat elsőként 18551856 táján találták meg. Joseph Leidy megvizsgálta a fogakat, és létrehozta a Trachodon és a Thespesius nemeket (a Troodon, a Deinodon és a Palaeoscincus mellett). Az egyik faj a Trachodon mirabilis nevet kapta. Jelenleg úgy tűnik, hogy a Trachodon nem fogai mindenféle cerapoda dinoszaurusz fogaiból állnak össze, beleértve a ceratopsidákat is. Leidy 1858-ban a fogakat az amatőr fosszíliagyűjtő, William Parker Foulke után Hadrosaurus foulkiinak elnevezett fajhoz kapcsolta. Egyre több fogat találtak, a felfedezések eredményeként pedig egyre több (és mára elavult) nemet neveztek el.

Az Edmontosaurus bőrének lenyomata

1883-ban Edward Drinker Cope rátalált egy újabb kacsacsőrű csontvázára, amit Diclonius mirabilis néven, tévesen a Trachodon mirabilis támogatására akart felhasználni. De a Trachodont más gyengén megőrződött nemekkel együtt sokkal szélesebb körben használták, így mikor Cope híres „Diclonius mirabilis” csontvázát kiállították az Amerikai Természetrajzi Múzeumban (American Museum of Natural History), a „Trachodonta dinoszaurusz” címkével látták el. A kacsacsőrű dinoszaurusz család ezután kapta a Trachodontidae nevet.

Az E. regalis felállított csontváza az Oxfordi Egyetem Természetrajzi Múzeumában (Oxford University Museum of Natural History)

1908-ban egy fosszíliagyűjtő, Charles Hazelius Sternberg és három fia egy nagyon jól megőrződött, teljes hadrosaurida példányt talált a Wyoming állambeli Converse Countyban. 1912-ben Henry Fairfield Osborn megvizsgálta a Trachodon-múmia néven ismertté vált leletet. A példány bőre, lenyomat formájában majdnem teljesen megőrződött.

Az Edmontosaurus múmiája

1917-ben Lawrence Lambe Albertában az alsó Edmonton Formációban (mai nevén Horseshoe Canyon Formáció) egy új fosszíliát talált, melyet Edmontosaurusnak ('edmontoni gyíknak') nevezett el. 1942-ig a hadrosauridák rendszertana zavaros volt, ekkor azonban Richard Swann Lull és Nelda Wright létrehozta az Anatosaurus nemet. Cope híres lelete, mely az Amerikai Természetrajzi Múzeumban került kiállításra, az Anatosaurus copei nevet kapta. 1975-ben az Anatosaurust átnevezték Edmontosaurusra, mivel az egyedek túlságosan hasonlítottak az Edmontosaurus típusfajára, az E. regalisra, és az utóbbi nemet korábban hozták létre, így elsőbbséget élvezett. Az eredeti minta egy fiatal Edmontosaurusé lehetett. Egy korábbi Anatosaurus faj elég jól megkülönböztethető volt az Edmontosaurustól ahhoz, hogy az új, Anatotitan nembe kerüljön, így Cope példánya 1990-ben az Anatotitan copei nevet kapta.

Egy fiatal hadrosaurida (részleges) csontváza, melyet a Utah állam déli részén levő Escalante-Grand Staircase National Mounumentnél találtak meg

Az őslénykutatók egy hadrosaurida lábcsontot fedeztek fel egy paleocénből származó sziklában, ami feltehetően egy kréta időszaki rétegből került át.[1]

Az egyik legteljesebb példányt 1999-ben találták az észak-dakotai Hell Creek Formációban, amely a „Dakota” nevet kapta. Az Edmontosaurus fosszíliája olyan jó állapotban őrződött meg, hogy a tudósok képesek voltak felbecsülni az izomtömegét, és rájöttek, hogy az sokkal nagyobb volt, mint gondolták, így elképzelhető, hogy az állat képes lehetett futva lehagyni az olyan ragadozókat is, mint a T. rex. A múzeumokban található csontgyűjteményektől eltérően ez a példány a bőrével (nem csupán annak lenyomatával) együtt mumifikálódott, és ínszalagokat, inakat, valamint a feltételezés szerint belső szerveket is tartalmaz. Átvizsgálták a világ legnagyobb, rendszerint az űrrepülőgépek hajtóműhibáinak felderítésére használt komputertomográfiás (CT) letapogatójával,[2] melyet korábban még nem teszteltek ekkora tárggyal. A kutatók azt remélik, hogy a későbbiekben a technológia lehetővé teszi majd, hogy többet tudjanak meg a fosszília belsejéről. A csigolyák között nagyjából egy centiméteres nyílásokat találtak, amik egyrészt arra utalnak, hogy porckorongok vagy más anyagok tették rugalmasabbá a gerincet, másrészt pedig arra, hogy a múzeumokban kiállított példányok gerince a valóságban hosszabb lehetett.[3]

Rendszertan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hadrosauroideák családfája (a mérce 4 m)

Taxonómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hadrosauridae családot Edward Drinker Cope hozta létre 1869-ben. Azóta kétfelé osztották fel a csoportot, a (többnyire fejdíszes) Lambeosaurinae és a (többnyire fejdísz nélküli) Hadrosaurinae alcsaládokra. A filogenetikai elemzés több részletet tárt fel a hadrosauridák kapcsolatait illetően (lásd a Törzsfejlődés szakaszt), ami a csoporton belül a nemzetségek használatának elterjedéséhez vezetett. Az online források azonban számos olyan hadrosaurida nemzetséget említenek meg, melyekről még nem készült szakszerű definíció, illetve amelyek használata még nem terjedt el a szakirodalomban. A The Dinosauria 1990-ben megjelent, első kiadásában sokukra csak röviden utalnak, de nem kerülnek felsorolásra a nem hivatalos nevek között. A „gryposaurusok” közé az Aralosaurus, a Gryposaurus, a Hadrosaurus és a Kritosaurus; a „brachylophosaurusok” közé a Brachylophosaurus és a Maiasaura; a „saurolophák” közé a Lophorhothon, a Prosaurolophus és a Saurolophus; az „edmontosaurusok” közé pedig az Anatotitan, az Edmontosaurus és a Shantungosaurus tartozik.[4]

A lambeosaurinákat a Parasaurolophini (Parasaurolophus) és a Corythosaurini (Corythosaurus, Hypacrosaurus és Lambeosaurus) csoportokra osztották fel.[5] A Corythosaurini és a Parasaurolophini fogalma a szakirodalomba 2007-ben került be, mikor Evans és Reisz új leírást készített a Lambeosaurus magnicristatusról. A Corythosaurinit úgy definiálták, mint valamennyi olyan taxont, amely közelebbi rokonságban áll a Corythosaurus casuariussal, mint a Parasaurolophus walkerivel, a Parasaurolophinit pedig úgy, mint valamennyi taxont, amely közelebbi rokonságban áll a P. walkerivel mint a C. casuariussal. Ebben a tanulmányban a Charonosaurus és a Parasaurolophus parasaurolophinik, a Corythosaurus, a Hypacrosaurus, a Lambeosaurus, a Nipponosaurus és az Olorotitan pedig corythosaurinik.[6]

Az alábbi lista tartalmazza a Hadrosauridae családba és alcsaládjaiba jelenleg besorolt összes dinoszauruszt. Az érvényesnek tekintett, de a The Dinosauria 2004-es, második kiadásában[7] levő kladogramokon nem szereplő hadrosauridák, illetve a Lambeosaurus magnicristatus 2007-es, új leírásában[6] nem említett lambeosaurinák a legmagasabb szintre kerültek, amire e publikációkban (vagy a hivatkozásként megadott saját leírásukban) elhelyezték őket.

Törzsfejlődés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hadrosauridae-t elsőként Catherine A. Forster definiálta kládként, a témáról 1997-ben Labeosaurinae plus Hadrosaurinae and their most recent common ancestor (Lambeosaurinae plusz Hadrosaurinae és a legújabb keletű közös ősük) címmel megjelent összefoglalásában. 1998-ban Paul Sereno a Hadrosauridae-t olyan kládként definiálta, melynek lehető legvalószínűbb tagjai a Saurolophus (egy jól ismert hadrosaurina) és a Parasaurolophus (egy jól ismert lambeosaurina), de a későbbiekben az ICZN szabályai alapján a család típusnemét, a Hadrosaurust is ide sorolta be, annak ellenére, hogy nomen dubium státuszban van (azaz kétséges névnek számít). Egyes tanulmányok szerint[forrás?] Sereno definíciója kizár a családból néhány jól ismert hadrosauridát (például a Telmatosaurust és a Bactrosaurust), ami (2004-ben) arra késztette Hornert és szerzőtársait, hogy a családot újradefiniálják úgy, hogy alapértelmezetten tartalmazza a Telmatosaurust is.

Az alábbi kladogram a The Dinosauria 2004-es, Jack Horner, David B. Weishampel és Catherine Forster által készített második kiadása alapján készült.[7]

 Hadrosauridae 

Telmatosaurus


 Euhadrosauria 
 Hadrosaurinae 

Lophorhothon


unnamed
unnamed

Prosaurolophus


unnamed

Gryposaurus


unnamed

Edmontosaurus


unnamed

Brachylophosaurus



Maiasaura






unnamed

"Kritosaurus" australis



Naashoibitosaurus



Saurolophus





 Lambeosaurinae 

Tsintaosaurus


unnamed

Parasaurolophus


unnamed

Lambeosaurus



Corythosaurus



Hypacrosaurus







A Hadrosaurinae Gates és Sampson (2007-es munkája) nyomán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hadrosauridae családon nem végeztek annyi filogenetikai elemzést, mint más dinoszauruszcsoportokon, emiatt az egyes kutatók más törzsfejlődési utakat találhatnak. Gates és Sampson a Gryposaurus monumentensisről (2007-ben) készült leírásukban az alábbi kladogramot jelentették meg:[10]

unnamed

Telmatosaurus


unnamed

Corythosaurus (Lambeosaurinae)


unnamed

Lophorhothon


unnamed
unnamed

Edmontosaurus


unnamed

Prosaurolophus



Saurolophus




unnamed

Naashoibitosaurus


unnamed

Gryposaurus


unnamed

Brachylophosaurus



Maiasaura









Lambeosaurinae kladogram[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi kladogram a Lambeosaurus magnicristatus (Evans és Reisz, 2007-es művében található[6]) új leírása után készült:

 Hadrosauridae 

Hadrosaurinae


 Lambeosaurinae 

Aralosaurus


unnamed

Tsintaosaurus


unnamed

Jaxartosaurus


unnamed

Amurosaurus


unnamed
unnamed

Charonosaurus


unnamed

Parasaurolophus cyrtocristatus


unnamed

P. tubicen



P. walkeri





unnamed

Nipponosaurus


unnamed
unnamed

Lambeosaurus lambei



L. magnicristatus



unnamed

Corythosaurus



Olorotitan


unnamed

Hypacrosaurus altispinus



H. stebingeri












Életmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Táplálkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A késő kréta korban élt hadrosauridák ürülékfosszíliái (koprolitjai) arra utalnak, hogy az állatok néha szándékosan rothadó fát fogyasztottak. A fa önmagában nem tápláló, de rothadó állapotban gombákat, lebomlott faanyagot és bomlástermékkel táplálkozó gerincteleneket tartalmazhat, melyek egyaránt táplálóak.[11]

Popkulturális hatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Star Trek: Voyager „Távoli eredet” című részében a Voyager legénysége egy hadrosauridáktól származó fajjal találkozik, melynek ősei a dinoszauruszok kihalását megelőzően elhagyták a Földet, és két lábon járó lényekké fejlődve a galaxis egy távoli részén matriarchális civilizációt hoztak létre, amit Voth-nak neveztek el.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hadrosauridae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Fassett, J, Zielinski, R.A., and Budahn, J.R. (2002.). „Dinosaurs that did not die; evidence for Paleocene dinosaurs in the Ojo Alamo Sandstone, San Juan Basin, New Mexico”. Special Paper - Geological Society of America 356, 307–336. o.  
  2. Mummified dinosaur reveals surprises: scientists, 2007. december 3
  3. SCHMID, RANDOLPH. „'Mummified Dinosaur May Have Outrun T Rex”, Associated Press], 2014. december 3. (Hozzáférés ideje: 2007. december 3.) 
  4. Weishampel, David B., Horner, Jack R..szerk.: Weishampel, David B.; Dodson, Peter; and Osmólska, Halszka: Hadrosauridae, The Dinosauria, 1st, Berkeley: University of California Press, 534–561. o (1990). ISBN 0-520-06727-4 
  5. Glut, Donald F.. Dinosaurs: The Encyclopedia. Jefferson, North Carolina: McFarland & Co, 69. o (1997). ISBN 0-89950-917-7 
  6. ^ a b c Evans, David C., Reisz, Robert R. (2007.). „Anatomy and relationships of Lambeosaurus magnicristatus, a crested hadrosaurid dinosaur (Ornithischia) from the Dinosaur Park Formation, Alberta”. Journal of Vertebrate Paleontology 27 (2), 373–393. o. DOI:[373:AAROLM2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2007)27[373:AAROLM]2.0.CO;2].  
  7. ^ a b c Horner, John R., Weishampel, David B.; and Forster, Catherine A..szerk.: Weishampel, David B.; Dodson, Peter; and Osmólska, Halszka: Hadrosauridae, The Dinosauria, 2nd, Berkeley: University of California Press, 438–463. o (2004). ISBN 0-520-24209-2 
  8. ^ a b Godefroit, P., Hai, S., Yu, T., and Lauters, P. (2008.). „New hadrosaurid dinosaurs from the uppermost Cretaceous of north−eastern China” (PDF). Acta Palaeontologica Polonica 53 (1), 47–74. o.  
  9. Gates, Terry A., Sampson, Scott D.; Delgado de Jesús, Carlos R.; Zanno, Lindsay E.; Eberth, David; Hernandez-Rivera, René; Aguillón Martínez, Martha C.; and Kirkland, James I. (2007.). „Velafrons coahuilensis, a new lambeosaurine hadrosaurid (Dinosauria: Ornithopoda) from the Late Campanian Cerro del Pueblo Formation, Coahuila, Mexico”. Journal of Vertebrate Paleontology 27 (4), 917–930. o. DOI:[917:VCANLH2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2007)27[917:VCANLH]2.0.CO;2].  
  10. Gates, Terry A., Sampson, Scott D. (2007.). „A new species of Gryposaurus (Dinosauria: Hadrosauridae) from the late Campanian Kaiparowits Formation, southern Utah, USA”. Zoological Journal of the Linnean Society 151 (2), 351–376. o. DOI:10.1111/j.1096-3642.2007.00349.x.  
  11. Chin, K. (2007. 09). „The Paleobiological Implications of Herbivorous Dinosaur Coprolites from the Upper Cretaceous Two Medicine Formation of Montana: Why Eat Wood?”. Palaios 22 (5), 554. o. DOI:10.2110/palo.2006.p06-087r. Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 10.  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]