Ráncos tejelőgomba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ráncos tejelőgomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Russulales
Család: Russulaceae
Nemzetség: Lactarius
Tudományos név
Lactarius lignyotus
Fr. 1857
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ráncos tejelőgomba témájú médiaállományokat és Ráncos tejelőgomba témájú kategóriát.

A ráncos tejelőgomba (Lactarius lignyotus) a galambgombafélék családjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Amerikában elterjedt, fenyvesekben élő, ehető gombafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A ráncos tejelőgomba kalapja 2-10 cm széles, alakja fiatalon kúpos vagy domború, idősen laposan kiterül vagy sekélyen bemélyedő lesz; közepén kis púp lehet. Felszíne száraz, finoman molyhos, gyakran sugarasan ráncos-gyűrött. Széle fiatalon begöngyölt. Színe eleinte majdnem fekete, később sötétbarna vagy barna.

Húsa rugalmas, színe fehér; sérülésre lassan rózsaszínesre változik (de a változás néha nagyon gyenge vagy lassú lehet). Íze enyhe, fűszeres; szaga nem jellegzetes.

Közepesen sűrű lemezei tönkhöz nőttek vagy tönkre érszerűen lefutók; az ér tönkszínű. Színük fiatalon fehér, később halvány krémszínű; idősen rózsaszínes árnyalatú lehet.

Tönkje 4-12 cm magas és max. 1,5 cm vastag. Alakja vaskos, nagyjából egyenletesen hengeres, sokszor görbe. Felülete hosszanti ráncos, bársonyos. Színe a kalapéhoz hasonló, töve fehéres.

Spórapora krémszínű vagy világosokker. Spórája közel gömb alakú, magas tüskékkel díszített, köztük a kiemelkedések részleges hálózatot alkotnak; mérete 8-10 µm.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A fekete tejelőgomba és a vörösödőhúsú tejelőgomba hasonlít hozzá.

A ráncos tejelőgomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
ehető
Életmód
Tráma
Spórapor

mikorrhizás

lemezes

krémszínű
Kalap
Lemezek
Tönk

domború

vagy lapos

tönkhöz nőttek

csupasz

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Eurázsiában és Észak-Amerikában honos.

Savanyú talajú fenyvesekben él, luccal és jegenyefenyővel alkot gyökérkapcsoltságot. Augusztustól októberig terem.

Ehető, de ha Magyarországon megtalálnánk, hagyjuk termőhelyén!

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]