Erdei szegfűgomba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Erdei szegfűgomba
Marasmius wynnei.JPG
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák (Basidiomycota)
Altörzs: Himeniális termőtestű gombák (Hymenomycotina)
Osztály: Osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes)
Alosztály: Termőréteges gombák (Hymenomycetes)
Rend: Kalaposgombák (Agaricales)
Család: Szegfűgombafélék (Marasmiaceae)
Nemzetség: Szegfűgomba (Marasmius)
Faj: M. wynneae
Tudományos név
Marasmius wynneae
Szinonimák
  • Marasmius wynnei
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei szegfűgomba témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei szegfűgomba témájú médiaállományokat és Erdei szegfűgomba témájú kategóriát.

Erdei szegfűgomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
ízletes
Tox Choice icon.svg
Életmód
Tráma
Spórapor
Saprotrophic ecology icon.png
szaprotróf
Gills icon.png
lemezes
White spore print icon.png
fehér
Kalap
Lemezek
Tönk
Convex cap icon.svg
domború
Umbonate cap icon.svg
vagy púpos
Adnate gills icon2.svg
tönkhöz nőttek
Bare stipe icon.svg
csupasz

Az erdei szegfűgomba (Marasmius wynneae) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának szegfűgombafélék (Marasmiaceae) családjába tartozó gombafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

Kistermetű gombafaj, amely lomberdők talaján terem rendszerint többedmagával, nyáron és ősszel.

Kalapja fehér, vagy drappos, 2 – 4 cm átmérőjű, kezdetben kúpos, később kiterülő. lemezei ritkásan állnak, szürkés színűek. Tönkje vékony, szívós, általában barnás, de feketés is lehet. Jellemző magassága 3 – 6 cm.

Szaga a mezei szegfűgombáéval azonos, kellemes illatú. Ehető.

Összetéveszthetősége[szerkesztés]

A mérgező viaszfehér tölcsérgombával téveszthető össze, annak azonban lemezei sűrűn állók. Ezenkívül még megkülönbözteti tőle az erdei szegfűgombát jellegzetes illata.

Formára még hasonlít hozza a szintén ehető barnatönkű fokhagymagomba is, annak azonban a tönkje fekete vagy sötétbarna és szaga az állott fokhagymára emlékeztet.

Források[szerkesztés]