Erestönkű laskagomba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erestönkű laskagomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Kalaposgombák
Család: Pleurotaceae
Nemzetség: Pleurotus
Tudományos név
Pleurotus cornucopiae
(Paulet) Rolland (1910)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erestönkű laskagomba témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erestönkű laskagomba témájú kategóriát.

Az erestönkű laskagomba (Pleurotus cornucopiae) a laskagombafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos, fatörzseken élő, ehető gombafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

Az erestönkű laskagomba kalapja 4-12 cm széles, alakja fiatalon kissé domború, majd kiterül, közepe bemélyed, végül tölcséressé válik. Széle hullámos, idősen beszakadozhat. Felülete fiatalon fehéren hamvas, később sima. Színe fehéres krémszínű, sárgás vagy halvány okkerbarna. Szaga gombaszerű, néha kissé ánizsos; íze kellemes, nem jellegzetes.

Lemezei mélyen lefutók, vékony erezet formájában végigfuthatnak a tönkön egészen a tövéig. Színük fehér, krémszínű, néha rózsaszínes árnyalattal; idősen halványbarna.

Spórapora fehér vagy halvány krémszínű. Spórája ellipszis vagy megnyúlt ellipszis formájú, sima, mérete 7-10,5 x 3,5-5 µm.

Tönkje 5 cm magas és 1-2,5 cm vastag. Elhelyezkedése aszimmetrikus. Színe fehér. Csoportos gomba és sokszor több tönk összenő a tövévél és közösen csatlakozik az aljzathoz.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A szintén ehető késői laskagombával vagy az ördögszekér-laskagombával lehet összetéveszteni.

Az erestönkű laskagomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
ehető
Életmód
Tráma
Spórapor

szaprotróf

lemezes

fehér
Kalap
Lemezek
Tönk

benyomott

vagy tölcséres

lefutók

csupasz

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Európában és Ázsiában honos. Magyarországon nem gyakori.

Lombos erdőkben él, a legyengült vagy korhadó fatörzsek anyagát bontja. Csoportosan fordul elő. Áprilistól júliusig terem.

Ehető gomba. Japán kutatók szerint kivonata csökkenti a magas vérnyomást és védi a májsejteket a toxikus hatásokkal szemben.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]