Tönk (mikológia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Császárgomba (Amanita caesarea) jól fejlett bocskorral és gallérral

A mikológiában tönknek nevezik a bazídiumos gombák egyes csoportjainak termőtestén található morfológiai képződményt, amely a gomba kalapját tartja. A kalaposgombák (Agaricales) rendjének legtöbb családjában, a tinórugomba-alkatúak (Boletales) és a taplóalakúak (Polyporales) rendjében, illetve a galambgombaféléknél (Russulaceae) igen elterjedt formai jegy. Néhány tömlősgomba-családban (csészegombafélék (Pezizaceae), kucsmagombafélék (Morchellaceae)) is előfordul. Gyakran található burokmaradvány a tönk tövénél (bázisánál) bocskor (velum universale) vagy a kalap alatti részen gallér, gyűrű (velum partiale) formájában.

Szövete meddő hifákból áll, bizonyos fajoknál azonban a tönk felső részére is átnyúlhatnak a himénium generatív sejtjei. Evolúciós jelentősége a spórák jobb terjesztésében nyilvánul meg: a felszínről magasabbra emelkedő termőrétegből kiszóródó szaporítósejteket messzebbre viszi a szél és az állatok.

A tönk határozóbélyegei[szerkesztés]

A tönk állása[szerkesztés]

A tönk leggyakrabban középen csatlakozik a kalaphoz:

  • ilyenkor centrális állásúnak nevezik, de egyes fajoknál előfordul
  • excentrikus, azaz nem a központban csatlakozó, vagy
  • laterális állású tönk is. Utóbbi esetben egészen szélső pontban érintkezik a kalap és a tönk (például kacskagombák (Crepidotus spp.).

Alak és szerkezet[szerkesztés]

A tönk alakja és színe ugyanolyan változatos lehet, mint a kalapé. A legfontosabb formatípusok a következők:

Gambo arcuato.png
görbe
Gambo fusiforme.png
orsós
Gambo radicante.png
gyökerező
Gambo cilindrico.png
hengeres
Gambo attenuato alla base.png
lefelé vékonyodó
Gambo attenuato in alto.png
felfelé vékonyodó
Gambo clavato.png
bunkós
Gambo bulboso subsferico.png
gumós
Gambo bulboso immarginato.png
hagymaszerűen gumós
Gambo bulboso marginato.png
peremes-gumós

Az alak és a méret mellett igen fontos bélyeg a tönk szerkezete, amely hosszában elvágva válik láthatóvá. Lehet tömör (csiperkék), üreges (gesztenyetinóru (Gyroporus castaneus)); az üregek között válaszfalak is lehetnek (büdös galambgomba (Russula foetens)). A tölcsérgombák (Clitocybe spp.) tönkjében keskeny, csőszerű üreg fut. Bizonyos fajok tönkje rostos (fülőkék), de vannak kifejezetten merev, törékeny tönkű gombák is (galambgombák).

Mintázat[szerkesztés]

A tönk felszíne sokszor mutat jellegzetes mintázatot, ami a felismerést is megkönnyíti. Az érdestinóruk (Leccinum spp.) egyik legfeltűnőbb bélyege a tönkön látható sötét korpázottság. Hasonló – bár jóval finomabb – szemcsézettség figyelhető meg a csigagombák (Hygrophorus spp.) és a fakógombák (Hebeloma spp.) tönkjének felső részén is. Az epeízű tinórut (Tylopilus felleus) a tönk hálózatos, recés mintázata alapján lehet könnyen elkülöníteni az ízletes vargányától.

Stiel feinflockig.svg
pelyhes
Stiel Flockig.svg
szemcsés, korpás
Stiel genattert.svg
kígyóbőrszerű
Stiel Netz.svg
hálózatos, recés
Stiel Grubig.svg
gödrös
Stiel gerieft.svg
bordázott

Burokmaradványok[szerkesztés]

A teljes burok (velum universale) maradványaként található egyes gombák tönkjének tövén a bocskort, ami az egyik legfontosabb határozóbélyeg a galócák, selyemgombák, bocskorosgombák esetében. A bocskor is lehet különböző méretű és alakú: a gyilkos galóca bocskora nagy, hártyaszerű, míg a légyölő és a piruló galócáé csak ránőtt pikkelyek formájában utal a korábbi burokra.

A tönkön lévő gallér vagy gyűrű a részleges burok (velum partiale) maradványa. Az őzlábgombák gyűrűje nem nőtt a tönkhöz, tologatható. Néhány csiperkefaj gallérja lelógó, ráncos (erdőszéli csiperke), másoké ránőtt gyűrűt alkot (ízletes csiperke). A pókhálósgombákon a ráhullott spóráktól barna színű, pókhálószerűen vékony gyűrű (cortina) utal az egykori burokra.

Stiel Ring Ab.svg
gallér (lefelé nyitott)
Stiel Ring Auf.svg
gallér (felfelé nyitott)
Stiel Ring frei.svg
gyűrű
Stiel Schleier jung.svg
„pókháló”
Cortina stipe icon.png
cortina
Volva stipe icon.png
bocskor

Irodalom[szerkesztés]

  • Albert L. – Jakucs E. – Kékedi T. – Locsmándi Cs. – Siller I. – Vasas G. (2005): Mikológiai ismeretek. Magyar Mikológiai Társaság, Budapest.