Galambgombák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Galambgombák
Hánytató galambgomba (Russula emetica)
Hánytató galambgomba (Russula emetica)
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák (Basidiomycota)
Osztály: Osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes)
Rend: Galambgomba-alkatúak (Russulales)
Család: Galambgombafélék (Russulaceae)
Lotsy (1907)
Nemzetség: Russula
Pers., 1797
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Galambgombák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Galambgombák témájú médiaállományokat és Galambgombák témájú kategóriát.

A galambgombák (Russula) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának a galambgomba-alkatúak (Russulales) rendjébe, ezen belül a galambgombafélék (Russulaceae) családjába tartozó nemzetség.

Tudnivalók[szerkesztés]

A körülbelül 750 fajt összefoglaló galambgombák nemzetség világszerte elterjedt és gyakori. Családjának típusnemzetségét alkotja. Fajai nagyobb méretüknek és élénk színeiknek köszönhetően eléggé könnyen felismerhetőek. Köztük egyaránt vannak ehető és mérgező fajok is. Az összes galambgombafaj mikorrhizás szimbiózisban él valamilyen növénnyel, főleg fával.[8] Évszakonként fontos tápláléka lehet a csigáknak (Gastropoda), mókusféléknek (Sciuridae) és a szarvasféléknek (Cervidae).[9][10][11] A nemzetséget 1796-ban Christiaan Hendrik Persoon német-holland mikológus alkotta meg.[12][13][14]

Rendszerezés[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lohwag H. (1924). „Entwicklungsgeschichte und systematische Stellung von Secotium agaricoides (Czern.) Holl” (German nyelven). Österreichische Botanische Zeitschrift 73 (7–9), 161–74. o. DOI:10.1007/bf01634995.  
  2. ^ a b c Earle FS. (1909). „The genera of North American gill fungi”. Bulletin of the New York Botanical Garden 5, 373–451 (see p9. 409–10). o.  
  3. Massee GE. (1898). „Fungi exotici, I”. Bulletin of Miscellaneous Informations of the Royal Botanical Gardens Kew 1898 (138), 113–136. o. DOI:10.2307/4115483.   „open access” publikáció – ingyenesen elolvasható
  4. (2007) „Australasian species of Macowanites are sequestrate species of Russula (Russulaceae, Basidiomycota)”. Australian Systematic Botany 20 (4), 355–381. o. DOI:10.1071/SB07007.   Sablon:Closed access
  5. Mattirolo O. (1900). „Gli ipogei di Sardegna e di Sicilia” (Italian nyelven). Malpighia 14, 39–110 (see p. 78). o.  
  6. Hennings P. (1901). „Beiträge zur Flora von Afrika. XXI. Fungi. camerunenses novi. III” (German nyelven). Botanische Jahrbücher für Systematik Pflanzengeschichte und Pflanzengeographie 30, 39–57. o.  
  7. Schröter J.. Kryptogamen-Flora von Schlesien. Lehre, Germany: Cramer, 549. o. (1889) 
  8. Trappe JM. (1962). „Fungus associates of ectotrophic mycorrhizae”. Botanical Review 28 (4), 538–606. o. DOI:10.1007/bf02868758.  
  9. (1994) „Spore dispersal of hypogeous, ectomycorrhizal fungi on a glacier forefront by mammal mycophagy”. Mycologia 86 (4), 507–510. o. DOI:10.2307/3760743.  
  10. (1978) „Fungal-small mammal interrelationships with emphasis on Oregon coniferous forests” (PDF). Ecology 59 (4), 799–809. o. DOI:10.2307/1938784.  
  11. (2002) „Feeding activities of slugs on Myxomycetes and macrofungi”. Mycologia 94 (5), 757–760. o. DOI:10.2307/3761690. PMID 21156549.  
  12. Persoon CH.. Observationes mycologicae (Latin nyelven). Leipzig, Germany: Apud Petrum Phillippum Wolf, 100. o. (1796) „"Pileus carnorufus, utplurimum depressus; Lamellae longitudine aequales."” 
  13. Gray SF.. A Natural Arrangement of British Plants. London, UK: Baldwin, Cradock and Joy, 618. o. 
  14. Schalkwijk-Barendsen HME.. Mushrooms of Western Canada. Edmonton, Canada: Lone Pine Publishing, 208. o. (1991). ISBN 978-0-919433-47-2 

Források[szerkesztés]

  • Dugan FM. (2011). „Conspectus of World Ethnomycology”, St. Paul, Minnesota, Kiadó: American Phytopathological Society.  
  • Arora, D. (1986). Mushrooms demystified: A comprehensive guide to the fleshy fungi, Berkeley: Ten Speed Press. pp. 83–103.
  • Kibby, G. & Fatto, R. (1990). Keys to the species of Russula in northeastern North America, Somerville, NJ: Kibby-Fatto Enterprises. 70 pp.
  • Weber, N. S. & Smith, A. H. (1985). A field guide to southern mushrooms, Ann Arbor: U Michigan P. 280 pp.
  • Moser, M. (1978) Basidiomycetes II: Röhrlinge und Blätterpilze, Gustav Fischer Verlag Stuttgart. English edition: Keys to Agarics and Boleti... published by Roger Phillips, London.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Russula című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]