Tölgyfa-érdestinóru
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||
| Leccinum aurantiacum | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tölgyfa-érdestinóru témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tölgyfa-érdestinóru témájú médiaállományokat és Tölgyfa-érdestinóru témájú kategóriát. |
| Tölgyfa-érdestinóru mikológiai jellemzői | |||||||
| |||||||
| |||||||
| |||||||
A tölgyfa-érdestinóru (Leccinum aurantiacum) a tinórúgomba-alkatúak rendjén belül, a tinórufélék családjába tartozó Leccinum nemzetség egyik ehető faja. Nevéből következtethetően leginkább tölgyesben található, de vegyes erdőkben is előfordulhatnak.
Előfordulása[szerkesztés]
Júniustól októberig, savanyú talajon, lomberdőben, főleg tölgyek alatt, elég gyakori.
Megjelenése[szerkesztés]
Kalapja 6–15 cm átmérőjű, eleinte félgömb alakú, majd kissé kiterül. Téglaszínű, narancsbarna vagy rozsdabarna, fiatalon nemezes, később sima, a bőre a kalap szélén ránő a csöves részre.
Csöves része a tönk előtt felkanyarodik, szűk pórusú, fiatalon piszkosfehér, később szürkésbarnás lesz, nyomásra szürkül.
Tönkje 11–18 cm hosszú, 2-3,5 cm vastag, megnyúlt, hengeres, fehéres alapon halványbarnás, végül barnásvörös szemcsékkel, pikkelyekkel díszített.
Húsa a kalapban hamar puhul, a tönkben megkeményedik, fehér, elvágva lilásrózsaszín árnyalatú, majd szürkésibolyás lesz, szag és íz nem jellemző.
Felhasználhatósága[szerkesztés]
Ehető gomba. Kalapja és tönkje egyaránt fogyasztható.
Összetéveszthetősége[szerkesztés]
Mérgező fajjal nem téveszthető össze. Nagyon hasonló a nyárfa alatt növő, szintén ehető vörös érdestinóru (Leccinum albostipitatum).
Források[szerkesztés]
- Tölgyfa-érdestinóru a Miskolci Gombász Egyesület (MIGE) honlapján
- Természetkalauz: Gombák. Magyar Könyvklub. 1995.
|
