Ugrás a tartalomhoz

Tinórufélék

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tinórufélék
Ízletes vargánya
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Boletales
Család: Boletaceae
Chevall. (1826)
Típusnemzetség
Boletus
Fr. (1821)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Tinórufélék témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Tinórufélék témájú kategóriát.

A tinórufélék (Boletaceae) a tinórualkatúak (Boletales) rendjének egyik családja. 2021-ben a családba 96 nemzetséget és 1488 fajt soroltak. Legfőbb jellegzetességük a kalapos termőtest alján található pórusos (és nem lemezes) termőréteg. A család legtöbb faja erdőben él, különböző fákkal györérkapcsoltsági szimbiózist, mikorrhizát képeznek. A Magyarországon élő fajokat tinórunak vagy vargányának nevezik. Számos gasztronómiailag értékes faj található köztük (ízletes vargánya, bronzos vargánya, királytinóru), egyesek viszont mérgezőek (sátántinóru).

Jellemzők

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család fajainak többsége viszonylag nagy, húsos, kalapos termőtestet fejleszt. Döntő többségüknél a kalap alján található termőréteg csöves szerkezető, bár van néhány lemezes felépítésű kivétel (pl. a Phylloporus nemzetség). Spóraporuk olív (sárgászöld), sárgás, barnás vagy borvörös színű, a spórák pedig általában orsó vagy ovális-orsó alakúak. Sok faj esetében a termőtest húsa sérüléskor, levegőre kerüléskor kékre, vörösre vagy feketére színeződik, mert a bennük lévő pulvinsavszármazékok oxidálódnak.[1]

Elterjedés és életmód

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tinórufélék az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen előfordulnak. A mérsékelt övi erdők régóta jól ismert és sokat tanulmányozott lakói, de újabban a trópusi erdőkben és a déli féltekén is leírták változatosságukat. Egy 1972-es kutatás során egyedül Szingapúr szigetén 60 fajukat írták össze, a Maláj-félszigeten és Borneón pedig 140 fajt írtak le, de becslésük alapján legalább ugyanennyi várt még felfedezésre.[2] Kínából 52 nemzetség legalább 100 faja ismert.[3] Számos fajuk melegkedvelő, így a Földközi-tenger térségében is gyakoriak.[4]

Sok más gombához hasonlóan legtöbb fajuk a talajban különféle fák gyökereihez kapcsolódik, kölcsönösen előnyös szimbiotikus kapcsolatot, mikorrhizát alakítva ki.[5] Kivételek ezen a téren is akadnak, az ősi Buchwaldoboletus és Pseudoboletus nemzetségek fajai szaprotrófok vagy élősködők.[6] Lehetséges, hogy a Chalciporus nemzetség tagjai más gombák parazitái.[7]

A mérsékelt égöv alatt leggyakoribb szimbiotikus partnerük a tölgy, a bükk és a szelídgesztenye.[8] Néhány faj a tűlevelűeket (luc, jegenyefenyő) részesíti előnyben. A mediterrán térségben a tinóruk jellemzően az örökzöld tölgyfajok partnerei,[4] de egyes fajok kivételképpen a cserjetermetű szuharokkal (Cistus) lépnek kapcsolatba.[9] Számos faj fagyérzékeny és nyári melegben vagy ősz elején fejlesztenek termőtestet. A talajt illetően is válogatósak lehetnek; ilyen a savanyú talajt preferáló bronzos vargánya vagy az inkább meszes talajon növő, mérgező sátántinóru.[10] Az okkerszínű tinóru viszont bármilyen pH-jú talajon megél.[4]

Sok tinóru és vargánya ehető, sőt vannak közöttük kimondottan keresettek is, mint pl. az ízletes vargánya. Egyes fajok (mint a sátántinóru) mérgezőek, de a tünetek többnyire az emésztőrendszerre korlátozódnak és a mérgezés nem halálos.

Osztályozás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Tölgyfa-érdestinóru
Rézvörös tinóru
Piros tinóru
Farkastinóru

A Boletaceae családot a francia François Fulgis Chevallier választotta le az Agaricaceae családról 1826-ban. A csoport ekkor még csak 5 nemzetséget tartalmazott (azóta a Boletus kivételével valamennyit más családokba helyezták át).

A család 1986-ban még mindig csak 26 nemzetséget és 415 fajt zárt magába.[11] A 2000-es években molekuláris genetikai vizsgálatokkal feltárták hogy a nemzetségek nagyrészt polifiletikusak és számos új genust vezettek be. 2021-ben a tinórufélékhez már 96 nemzetség és 1488 faj tartozott:[12]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Nelson SF. (2010). "Bluing components and other pigments of Boletes" (PDF). Fungi. 3 (4): 11–14.
  2. ↑ Corner EJH. (1972). Boletus in Malaysia. Government Printing Office/Botanic Gardens, Singapore. OCLC 668353.
  3. ↑ Wu G, Li YC, Zhu XT, Zhao K, Han LH, Cui YY, Li F, Xu JP, Yang ZL (2016). "One hundred noteworthy boletes from China". Fungal Diversity. 81: 25–188 [145]. doi:10.1007/s13225-016-0375-8. S2CID 22506275.
  4. 1 2 3 Loizides M, Bellanger JM, Assyov B, Moreau PA, Richard F (2019). "Present status and future of boletoid fungi (Boletaceae) on the island of Cyprus: cryptic and threatened diversity unraveled by 10-year study". Fungal Ecology. 41 (13): 65–81. doi:10.1016/j.funeco.2019.03.008.
  5. ↑ Agerer R (2006). "Fungal relationships and structural identity of their ectomycorrhizae Mycological Progress". Mycologia. 5 (2): 67–107. doi:10.3852/13-052. PMID 24871600. S2CID 207708824.
  6. ↑ Pilát A. (1969). "Buchwaldoboletus. Genus novum Boletacearum". Friesia. 9 (1–2): 217–8.
  7. ↑ Tedersoo L, May TW, Smith ME (2010). "Ectomycorrhizal lifestyle in fungi: global diversity, distribution, and evolution of phylogenetic lineages". Mycorrhiza. 20 (4): 217–263. doi:10.1007/s00572-009-0274-x. PMID 20191371. S2CID 3351967.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  8. ↑ Alessio CL. (1985). Boletus Dill. ex L. (sensu lato). Fungi Europaei. Vol. 2. Saronno, Italy: Libreria editrice Biella Giovanna.
  9. ↑ Comandini, O.; Contu, M. & Rinaldi, A.C. (2006). "An overview of Cistus ectomycorrhizal fungi". Mycorrhiza. 16 (6): 381–395. doi:10.1007/s00572-006-0047-8. PMID 16896800. S2CID 195074078.
  10. ↑ Nilson S, Persson O (1977). Fungi of Northern Europe 1: Larger Fungi (Excluding Gill-Fungi). Penguin. 104. o. ISBN 0-14-063005-8.
  11. ↑ Singer R. (1986). The Agaricales in Modern Taxonomy (4th ed.). Königstein im Taunus, Germany: Koeltz Scientific Books. ISBN 3-87429-254-1.
  12. ↑ Boletaceae Catalogue of Life

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Boletaceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tinórufélék&oldid=29117293”