Gyűrűs tuskógomba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Gyűrűs tuskógomba
Termő példányok
Termő példányok
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák (Basidiomycota)
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Kalaposgombák (Agaricales)
Család: Physalacriaceae
Nemzetség: Armillaria
Faj: A. mellea
Tudományos név
Armillaria mellea
(Vahl) P. Kumm. 1871
Szinonimák
  • Agaricus melleus Vahl (1790)
  • Agaricus sulphureus Weinm.
  • Armillaria mellea var. glabra Gillet (1874)
  • Armillaria mellea var. maxima Barla (1887)
  • Armillaria mellea var. minor Barla (1887)
  • Armillaria mellea var. sulphurea (Weinm.) Fr. (1879)
  • Armillariella mellea (Vahl) P.Karst. (1881)
  • Clitocybe mellea (Vahl) Ricken (1915)
  • Lepiota mellea (Vahl) J.E.Lange (1915)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyűrűs tuskógomba témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyűrűs tuskógomba témájú médiaállományokat és Gyűrűs tuskógomba témájú kategóriát.

A gyűrűs tuskógomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
nyersen mérgező
Tox Caution icon.svg
Életmód
Tráma
Spórapor
Saprotrophic ecology icon.png
szaprotróf
Gills icon.png
lemezes
White spore print icon.png
fehér
Kalap
Lemezek
Tönk
Umbonate cap icon.svg
púpos
Flat cap icon.svg
vagy lapos
Subdecurrent gills icon2.svg
kissé lefutók
Ring stipe icon.svg
galléros

A gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea) a kalaposgombák (Agaricales) rendjébe, ezen belül a Physalacriaceae családjába tartozó faj.

Előfordulása és életmódja[szerkesztés]

Eurázsiában és Észak-Amerikában honos, Dél-Afrikába behurcolták. Magyarországon gyakori.

Lombos fák (ritkán fenyők) meggyengült vagy elhalt törzsén található meg, többnyire nagy csoportokban. A látszólag a talajból kinövő példányok is a föld alatti gyökerekre, tuskókra települtek. A faanyagban fehérkorhadást okoz, az élő fákban parazitaként kárt tehet. Szeptembertől novemberig terem.

Megjelenése[szerkesztés]

A gyűrűs tuskógomba kalapja 2-12 cm széles, fiatalon domború vagy kissé púpos, majd széles domborúan, idősen majdnem laposan kiterül. Széle sokáig begöngyölt, idősen gyakran bordázott. Felszíne száraz vagy kissé tapadós. Színe fiatalon mézsárga, később sárgás-barnásra fakul. Felszínét - főleg a közepén - letörölhető, sötétebb, szálas pikkelyek fedik.

Húsa rugalmas, színe sárgásfehér, sérülésre nem változik. Szaga kissé édeskés vagy nem jellegzetes, íze némileg fanyar, kesernyés.

Sűrű lemezei tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, a féllemezek gyakoriak. Színük eleinte fehéres, krémszínű, később okkerbarnásak, rozsdabarnán foltosodnak. Fiatalon fehéres-pasztellsárgás részleges vélum védi őket.

Tönkje 5-12 cm magas és 1-1,5 cm vastag. Alakja a csoportos összezsúfolódás miatt többnyire a tövénél vékonyodó, sokszor görbe. Viszonylag szívós. Színe sárgás vagy barnás. A fehéres, pasztellsárga szélű, vékony gallér alatt felszíne szálas, pikkelyes. Tövéhez hosszú, hálózatos, fekete micéliumzsinórok, rizomorfok csatlakozhatnak.

Spórapora fehér. Spórája ellipszis alakú, sima, mérete 6–9 x 4–6 µm.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A gyűrűs tuskógomba valójában egy fajkomplexum, egyes szerzők több (akár tíz) fajra bontják szét morfológia vagy párosodási kompatibilitás szerint. A sötétpikkelyes tuskógomba is lehet külön faj, vagy a gyűrűs tuskógomba változata. Összetéveszthető a tüskés tőkegombával, az ízletes tőkegombával, a csoportos tuskógombával is.

Felhasználása[szerkesztés]

Nyersen enyhén mérgező. Legalább 20 perces főzés után ehetővé válik és fanyar, kesernyés íze is eltűnik. Inkább a fiatal példányokat érdemes gyűjteni. Az emberek egy részénél azonban hőkezelés után is emésztőrendszeri panaszokat okozhat.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]