Gyűrűs tuskógomba
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Termő példányok
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Armillaria mellea (Vahl) P. Kumm. | ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Gyűrűs tuskógomba témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Gyűrűs tuskógomba témájú médiaállományokat és Gyűrűs tuskógomba témájú kategóriát. |
| Gyűrűs tuskógomba mikológiai jellemzői | |||||||
| |||||||
| |||||||
| |||||||
A gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea korábban, Armillariella mellea) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának kalaposgombák (Agaricales) rendjébe, ezen belül a pereszkefélék (Tricholomataceae) családjába tartozó faj.
Megjelenése[szerkesztés]
A gyűrűs tuskógomba csoportosan növő tömeggomba. A kifejlődött példányok kalapjának átmérője 10 centiméter körüli, színe változó árnyalatú, barna vagy sárga. Fiatalon kúposan zárt, később domború vagy lapos, aláhajló peremmel. A lemezek eleinte fehéresek, majd barnulnak, foltosodnak, kissé lefutnak a tönkre. A tönk általában 10-15 centiméter hosszú, fehéres vagy gyengén barnás, vastag gallérja a lemezeket eredetileg takaró burok maradványa. A hús a kalapban lágy, a tönkben fás, szívós. Szaga kellemes, íze nyersen kesernyés, fanyar.
Életmódja[szerkesztés]
A gyűrűs tuskógomba kizárólag élő vagy elhalt fákon nő. Azok az egyedek, amelyek látszólag a talajból nőnek ki, a valóságban föld alatti gyökerekre vagy faágakra települtek. Ősszel, szeptembertől a leggyakoribb gombánk.
Felhasználhatósága[szerkesztés]
Csak a fiatalabb kalapokat gyűjtsük. Óvatosan fogyasszuk, mivel nyersen gyomor-, valamint bélpanaszokat okozhat. 20-25 perces főzést igényel, főzőlevét pedig öntsük le.
Források[szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
| ||||||||||
