Gyűrűs tuskógomba

	A gyűrűs tuskógomba; mikológiai jellemzői
Étkezési érték:; nyersen mérgező

Gyűrűs tuskógomba
	Termő példányok
Rendszertani besorolás
Ország:	Gombák (Fungi);
Törzs:	Bazídiumos gombák (Basidiomycota);
Osztály:	Agaricomycetes;
Rend:	Kalaposgombák (Agaricales);
Család:	Physalacriaceae;
Nemzetség:	Armillaria;
Faj:	A. mellea;
Tudományos név
	Armillaria mellea; (Vahl) P. Kumm. 1871
Szinonimák
	Agaricus melleus Vahl (1790); Agaricus sulphureus Weinm.; Armillaria mellea var. glabra Gillet (1874); Armillaria mellea var. maxima Barla (1887); Armillaria mellea var. minor Barla (1887); Armillaria mellea var. sulphurea (Weinm.) Fr. (1879); Armillariella mellea (Vahl) P.Karst. (1881); Clitocybe mellea (Vahl) Ricken (1915); Lepiota mellea (Vahl) J.E.Lange (1915);
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Gyűrűs tuskógomba témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Gyűrűs tuskógomba témájú médiaállományokat és Gyűrűs tuskógomba témájú kategóriát.

A gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea) a kalaposgombák (Agaricales) rendjébe, ezen belül a Physalacriaceae családjába tartozó faj.

Előfordulása és életmódja[szerkesztés]

Eurázsiában és Észak-Amerikában honos, Dél-Afrikába behurcolták. Magyarországon gyakori.

Lombos fák (ritkán fenyők) meggyengült vagy elhalt törzsén található meg, többnyire nagy csoportokban. A látszólag a talajból kinövő példányok is a föld alatti gyökerekre, tuskókra települtek. A faanyagban fehérkorhadást okoz, az élő fákban parazitaként kárt tehet. Szeptembertől novemberig terem.

Megjelenése[szerkesztés]

A gyűrűs tuskógomba kalapja 2-12 cm széles, fiatalon domború vagy kissé púpos, majd széles domborúan, idősen majdnem laposan kiterül. Széle sokáig begöngyölt, idősen gyakran bordázott. Felszíne száraz vagy kissé tapadós. Színe fiatalon mézsárga, később sárgás-barnásra fakul. Felszínét - főleg a közepén - letörölhető, sötétebb, szálas pikkelyek fedik.

Húsa rugalmas, színe sárgásfehér, sérülésre nem változik. Szaga kissé édeskés vagy nem jellegzetes, íze némileg fanyar, kesernyés.

Sűrű lemezei tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, a féllemezek gyakoriak. Színük eleinte fehéres, krémszínű, később okkerbarnásak, rozsdabarnán foltosodnak. Fiatalon fehéres-pasztellsárgás részleges vélum védi őket.

Tönkje 5-12 cm magas és 1-1,5 cm vastag. Alakja a csoportos összezsúfolódás miatt többnyire a tövénél vékonyodó, sokszor görbe. Viszonylag szívós. Színe sárgás vagy barnás. A fehéres, pasztellsárga szélű, vékony gallér alatt felszíne szálas, pikkelyes. Tövéhez hosszú, hálózatos, fekete micéliumzsinórok, rizomorfok csatlakozhatnak.

Spórapora fehér. Spórája ellipszis alakú, sima, mérete 6–9 x 4–6 µm.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A gyűrűs tuskógomba valójában egy fajkomplexum, egyes szerzők több (akár tíz) fajra bontják szét morfológia vagy párosodási kompatibilitás szerint. A sötétpikkelyes tuskógomba is lehet külön faj, vagy a gyűrűs tuskógomba változata. Összetéveszthető a tüskés tőkegombával, az ízletes tőkegombával, a csoportos tuskógombával is.

Felhasználása[szerkesztés]

Nyersen enyhén mérgező. Legalább 20 perces főzés után ehetővé válik és fanyar, kesernyés íze is eltűnik. Inkább a fiatal példányokat érdemes gyűjteni. Az emberek egy részénél azonban hőkezelés után is emésztőrendszeri panaszokat okozhat.