Kocsola

Kocsola
Kocsola címere Kocsola zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Tolna
Járás	Dombóvári
Jogállás	község
Polgármester	Horváth Zoltán (független)
Irányítószám	7212
Körzethívószám	74
Népesség
Teljes népesség	1162 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	37,97 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	33,34 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 31′ 40″, k. h. 18° 10′ 56″46.527730555556, 18.182088888889
Kocsola Pozíció Tolna vármegye térképén
Kocsola weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kocsola témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kocsola (németül: Kotscholau) község Tolna megyében, a Dombóvári járásban.

Fekvése

Kocsola a dunántúli dombvidéken, Tolna megye délnyugati szegletében helyezkedik el. Dombóvár felől a 61-es főút a község mellett vezet el Tamási felé. Mindkét város irányából 20–20 km a távolság.

Közlekedés

Megközelíthető a 61. sz. főútról valamint autóbusszal a környező községekből.

A település mellett régebben elhaladt a Dombóvár–Lepsény-vasútvonal, itt azonban 1990-ben a forgalom megszűnt.

Története

A település pontos keletkezésére vonatkozóan megbízható információk nincsenek, a kis számú írásos feljegyzések alapján csak mozaikszerűen állítható össze története. Múltjáról leletek, égetett agyagedények, római pénzek, kis szobrok tanúskodnak, amelyek ma a szekszárdi múzeumban láthatók. Valószínű, hogy a honfoglalók szálláshelye is volt. Szeghalmi szerint a 11. és a 12. században a Monoszló nemzetség tanyázott itt. Egy 1271-ben kelt oklevél tanúsága szerint már temploma is volt. 1500-ban a tamási várhoz tartozott, és a Hédervári család birtoka volt. A török idők végén, valószínűleg pestisben vagy éhínség miatt a lakosság elpusztult, a 18. században telepítették újra. Vályi András Magyarországnak leírása című könyvében olvashatjuk: „Kocsola magyar falu, földesura H. Esterházy Uraság, lakosai katolikusok, határja jó termékenységű, vagyonjai jelesek.” A kis falucska jobbágyközség lehetett, amelynek neve (Kocsolya, Kotzola, Kocsola), valamint földesurai az idők folyamán változtak. A törökök kiűzése után első lakosai magyarok voltak. 1740 körül jelenik meg Fischer József molnár „népes” családjával. A németek betelepítését 1763 utánra teszik, de itt telepedett meg Hőgyész, Dúzs, Tevel, és különösen Pári népfeleslege is. A németek megjelenésével az 1920-as évek végén, az 1930-as évek közepén már élesedik az ellentét a magyar és a német lakosság között. 1945 előtt a magyar lakosság a Nagyhát utcát, a németség a központtól távolabbi utcákat lakta. Egymás között nem házasodtak. A II. világháború idején a német lakosság nagyobb része a Volksbund tagja lett. A háború utáni kitelepítések következtében a németek helyére a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről és a Délvidékről magyar lakosság érkezett. A nemzetiségi ellentétek tovább éleződtek, a felvidékiek egy része elköltözött a településről. A döntően mezőgazdaságból élő lakosság számára jelentős változást a mezőgazdaság átszervezése hozott. A birtokok összevonása, a gépesítések hatására a mezőgazdaságban dolgozók aránya az addigi 96%-ról csakhamar 69%-ra esett vissza.

A török eredetű Kocsola személynévből keletkezett magyar névadással, a magyar -d helynévképző hozzáadásával.

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között

Lakosok száma	1303	1291	1287	1212	1172	1162
	2013	2014	2015	2021	2022	2023

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,3%-a magyarnak, 18,4% cigánynak, 7,2% németnek, 0,3% románnak mondta magát (9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 72,5%, református 4,2%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 3,5% (19% nem nyilatkozott).

Nevezetességei

• A falu temploma a 13. században épült, Szent Anna tiszteletére.