Szerdahely (Románia)
| Szerdahely (Miercurea Sibiului, Reussmarkt) | |||
.jpg) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Szeben | ||
| Rang | város | ||
| Községközpont | Miercurea Sibiului | ||
| Beosztott falvak | |||
| Polgármester | Ioan Troancă (PNL), 2016 | ||
| Irányítószám | 557150 | ||
| Körzethívószám | 0x69[1] | ||
| SIRUTA-kód | 144928 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 1736 fő (2011. okt. 31.)[3] +/- | ||
| Magyar lakosság | 5 (0%, 2021)[4] | ||
| Község népessége | 3619 fő (2021. dec. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 42,52 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 230 m | ||
| Terület | 85,12 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 53′, k. h. 23° 47′Koordináták: é. sz. 45° 53′, k. h. 23° 47′ | |||
 | |||
| Szerdahely weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szerdahely témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Szerdahely (románul: Miercurea Sibiului, korábban Mercurea, németül: Reussmarkt, szászul Reismuert) város Romániában, Szeben megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Nagyszebentől 31 km-re északnyugatra, az épülő A1-es autópálya mellett fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Német neve ruszin telepesekre utal. Először 1291-ben Ruzmark, majd 1330-ban Rusmark alakban jegyezték le. 1330-ban latinul Forum Ruthenorum. Magyar nevét szerdánként tartott vásárairól kapta: Zeredahel (1334), Zerdahel (1404). Román neve a magyar értelmi megfelelője (miercure 'szerda').
Története[szerkesztés]
A 13. század elején szászok alapították. Később Szerdahelyszék, majd 1876-tól Szeben vármegye Szerdahelyi járásának székhelye volt.
1488-ban negyven telektulajdonos családjával Szerdahelyszék települései között mindössze a negyedik–ötödik helyen állt. 1500-ban iskolája volt, heti- és országos vásárt tartott. Lakói 1530-ban evangélikus hitre tértek. Szapolyai János 1534-ben, Szerdahelyszékkel együtt Matthias Armbruster szebeni polgármesternek zálogosította el, és 1542-ben Izabella királyné csatolta vissza a hét szász székhez.
1563-ban négy céhe volt: a csizmadiáké, takácsoké, kádároké és kötélverőké, akik János Zsigmond az évben kiadott rendelete szerint évente egy forintot tartoztak fizetni a föléjük rendelt szászsebesi céheknek. 1658-ban törökök pusztították. 1733-ban 39 román és 14 cigány lakosát is összeírták. A románok ekkor a település peremén, kalyibákban laktak, egykori negyedüket máig Colibi ('kalyibák') néven emlegetik. 1750-ben 149 háztartásból állt. Román lakói 1765-ben arról panaszkodtak, hogy a szász városvezetés nem engedi őket állandó lakóépületeket emelni.[5] 1786-ban 903 lakója volt.
A római katolikusok 1769-ben plébániát hoztak létre, és 1779-ben iskolát is alapítottak.
Évi négy, több napig tartó országos vásárt tartott. Ezeken a 19. század első felében főként magyarországi szlovák kereskedők vásároltak juhot, juh- és kecskebőrt a környékbeliektől.[6] 1818-ban gyógyszertárat hoztak létre benne.[7]
Itt éjszakázott a magyar honvédsereg, benne Bem és Petőfi 1849. február 4-én, a vízaknai ütközet után.
1869. március 7-én, Ilie Măcelar, Visarion Roman és Aron Densușianu vezetésével a szerdahelyi városházán rendezték meg a politikailag aktív erdélyi román értelmiség konferenciáját, melyet azért hívtak össze, hogy közös stratégiát alakítsanak ki a berendezkedő dualista rendszerrel, konkrétan pedig a küszöbön álló országgyűlési választásokkal kapcsolatban. Elismerték a már beiktatott törvényeket, de kinyilvánították, hogy céljuknak tekintik a kiegyezéses rendszer megváltoztatását és az önálló Erdély helyreállítását. A 291 résztvevő közül mindössze négyen szavaztak a magyarországi porondon való politikai aktivitás mellett (bár néhány prominens aktivista távol maradt az üléstől), a többség a passzivitás mellett döntött, és elhatározták, hogy a románság egységesen bojkottálni fogja az az évi választásokat. Ugyanakkor létrehoztak egy választmányt, amelyet megbíztak az erdélyi románok politikai pártjának megszervezésével. A következő, április 8-ára ugyanoda összehívott értekezletet a magyar belügyminisztérium betiltotta.[8]
A 19. század végén ortodox esperesség központja volt.[9] Román lakóinak többsége az ortodox templomtól nyugatra elterülő negyedben élt. Szász lakói a 20. század elején tizenegy szomszédságba tömörültek. 1895-ben kövezték ki a főteret, 1932–33-ban asztalfozták le a főutcát és a Nagyszebenbe vezető országutat. A két háború között épültek ki az Apoldului de Jos és a Gării utcák, illetve a Livade külváros. A fürdőtelep mellett a kommunista hatalomátvétel után állami modell-baromfitelepet rendeztek be.
2004-ben nyilvánították várossá.[10]
Népessége[szerkesztés]
- 1850-ben 1371 lakosából 703 volt német, 571 román, 59 cigány és 35 magyar nemzetiségű; 638 evangélikus, 625 ortodox, 75 római katolikus és 28 református vallású.
- 1910-ben 2055 lakosából 980 volt román, 918 német és 144 magyar anyanyelvű; 964 ortodox, 884 evangélikus, 129 római katolikus, 41 református és 26 görögkatolikus vallású.
- 2002-ben 1917 lakosából 1844 volt román és 69 német nemzetiségű; 1732 ortodox, 64 evangélikus, 33 evangéliumi keresztény, 31 görögkatolikus és 19 római katolikus vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- A szász evangélikus erődtemplom. Az eredeti, román stílusú templomból az alaprajz, a torony és négy oszloppár maradt meg. 1496 körül gótikus stílusban átalakították, az oldalhajókat megmagasították, és jellegzetes gótikus kapuzattal látták el a déli oldalon. Valószínűleg ekkor emelték az ovális várfalat is. A kórus északi falán 1736-ból való barokk epitáfium található. A kórusban álló stallumot 1679-ben, a torony alattit a 18. században festették. A torony mai kialakítása 19. századi. A templom délkeleti részéhez épített paplak 15. századi.[11]
- A műemléki jegyzékben található két, 18. századi háza: a Piața Republicii 217. és 218. szám alatti.
- A görögkatolikus (korábban római katolikus) templom 1773-ban épült.
- Az eklektikus ortodox templomot 1864 és 1872 között építették. Tornya 1969-ben, földrengésben összeomlott, később helyreállították.
Gazdasága[szerkesztés]
- A várostól négy km-re északnyugatra, a Nagy-Székás partján fekvő Szerdahelyi-sósfürdő (Miercurea-Băi) konyhasós forrásainak és iszapjának köszönhetően helyi jelentőségű gyógyfürdőhely.[12] Fénykorát az 1960-as és 70-es években élte, amikor főként Szeben és Hunyad megye betegeit utalták be ide.
- Faipar,[13] matrac- és ágyneműgyártás.[14]
Híres emberek[szerkesztés]
.JPG)
Itt született
- 1822. április 30-án Ilie Măcelar politikus, bíró.
- 1866. július 10-én Wellmann Róbert festőművész.
- 1877. május 29-én Schimert Gusztáv homeopata, Szentágothai János édesapja.
- 1888. március 8-án Cornel Medrea szobrász.
- 1907. február 7-én Victor Capesius, az auschwitzi haláltábor gyógyszerésze.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
- ↑ Annemie Schenk: Familie und Wohnen in Stolzenburg. Köln – Wien, 1984, 50. o.
- ↑ Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). Ethnographia 1979, 513. o.
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 44. o.
- ↑ Keith Hitchins: A Nation Affirmed. Bucharest, 1999, 96–99. o.
- ↑ Remus Roșca: Lexiconul comunelor bisericesci din archidiecesa gr.-or. rom. a Transilvaniei. Sibiiu, 1894
- ↑ LEGE nr. 83 din 5 aprilie 2004 pentru declararea ca oraşe a unor comune. Monitorul Oficial, 310. sz. (2004. április 7.)
- ↑ www.biserici.org. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 7.)
- ↑ www.sibiul.ro. [2010. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 7.)
- ↑ www.mico-legnami.ro. [2010. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 7.)
- ↑ www.recticel.com. [2010. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 7.)
Források[szerkesztés]
- Eugen Străuțiu: Miercurea Sibiului: pagini de istorie, 2., jav. és bőv. kiad. (Sibiu, 2011)
- Simon Acker: Reußmarkt – wie es einmal war. (München, 1998)
- A Szerdahelyről elszármazott szászok webhelye (németül)
- Az erődtemplom a „jupiter.elte.hu”-n[halott link] (magyarul)
Szeben megye települései  | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||
.svg){kind=small}