BPV 1–18
| BPV 1–18 | |
 | |
| BPV 1–18 MÁV IIIk. osztály MÁV 341 sorozat | |
| Pályaszám | |
| BPV 1–18 MÁV 1015–1032 MÁV IIIk 3031–3048 MÁV 341,001–018 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Wöhlert, Berlin; WLF, Floridsdorf |
| Gyártásban | 1882–1883 |
| Selejtezés | 1955 körül (MÁV) |
| Darabszám | BPV: 18 MÁV: 18 (BPV-től) db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | 0-6-0 |
| Nyomtávolság | 1 435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 1 262 mm |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 45 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 14 790 (szerkocsival) mm |
| Teljes tengelytávolság | 3 160 mm |
| Szolgálati tömeg | 37,8 t |
| Tapadási tömeg | 37,8 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 12,8 t |
| Gőzvontatás | |
| Jelleg | C-n2 |
| Hengerek | |
| Száma | 2 |
| Átmérője | 435 mm |
| Dugattyú lökethossza | 632 mm |
| Gőznyomás | 10 Atm |
| Rostélyfelület | 1,71 m² |
| Forrfelület | 127 m² (vízborított) |
| Gépezeti vonóerő | 56,85 kN |
| Tapadósúlyból számított vonóerő | 59,35 kN |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Budapest–Pécsi Vasút 1–18 pályaszámcsoportú, később a MÁV IIIk. osztályú, végül MÁV 341 sorozatú mozdonyok magyar C-n2 tengelyelrendezésű gőzmozdonyok voltak. 1882 és 1883 között gyártotta a Wöhlert és a WLF. Összesen 18 db készült a sorozatból.
Története
A mozdony három kapcsolt kerékpárú, telített gőzű, ikergépezetű tehervonati mozdony. A berlini Wöhlert mozdonygyár 16 darabot, a Floridsdorfi Mozdonygyár 2 darabot szállított az 1882-ben megnyitott Budapest-Pécs Vasúttársaság számára. A vasút államosítása, 1889. június 1-je után előbb MÁV 1015-1032, 1891-től IIIk. osztály 3031-3048 pályaszámokon, 1911-től MÁV 341 sorozat 001-018 pályaszámokkal üzemelt.
Az 1026 pályaszámú mozdonyt a Wöhlert gyár szállította 739-es gyári számmal, BPV 12 pályaszámmal. Hatósági vizsgáját 1882. december 21-én tartották. MÁV pályaszámai: 1889-től 1026, 1891-től IIIk. osztály 2095, 1911-től 341 012, 1959. május 12-től a sárvári cukorgyár ipari mozdonya. A BPV centenáriumára üzemképes állapotra felújította a MÁV Pécsi Igazgatósága. 1985-től nosztalgiaüzemi mozdony. 2018-tól felújítás után újra működőképes állapotban tekinthető meg a Magyar Vasúttörténeti Parkban, ahol a nagyobb rendezvények alkalmával utazni is lehet vele.[1]
Irodalom
- Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Szerk. Mihály Kubinszky. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1975. ISBN 963-05-0125-2
- Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a BPV 1–18 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ Magyar Gőzmozdonyokért és Vasútért Egyesület (magyar nyelven). www.facebook.com. (Hozzáférés: 2018. október 1.)
Források
- Wein Tibor: www.futtyvadasz.hu (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2007. december 26.)[halott link]
További információk
- A típus története számokban (német nyelven)
- MÁV gőzmozdonyok (angol nyelven)
