Lukács László (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lukács László
Lukács László korabeli fényképen
Lukács László korabeli fényképen
A Magyar Királyság 18. miniszterelnöke
Hivatali idő
1912. április 22.1913. június 10.
Uralkodó I. Ferenc József
Előd Khuen-Héderváry Károly
Utód Tisza István
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő
1910. január 17.1912. április 12.
Kormányfő Khuen-Héderváry Károly
Előd Wekerle Sándor
Utód Teleszky János
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő
1895. január 15.1905. június 18.
Kormányfő Bánffy Dezső
Előd Wekerle Sándor
Utód Fejérváry Géza

Született 1850. november 24.
Zalatna
Elhunyt 1932. február 23. (81 évesen)
Budapest

Foglalkozás
  • közgazdász
  • politikus
  • diplomata
  • egyetemi tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lukács László témájú médiaállományokat.
Lukács László 1895-ben

Erzsébetvárosi Lukács László (Zalatna, Alsó-Fehér vármegye, 1850. november 24.Budapest, 1932. február 23.) pénzügyminiszter, jogász, bányatulajdonos, politikus.

Életrajza[szerkesztés]

Apja Lukács Dávid bányatulajdonos volt, Lukács Bélával ugyanazon örmény eredetű családból származott, mely 1760-ban Mária Teréziától nyert nemességet. A gimnázium felsőbb osztályait és a jogot Kolozsvárt végezte. Tanuló korában és azután is nagyobb utazásokat tett Ausztriában, Észak- és Dél-Németországban, Franciaországban és Belgiumban. 1874-ben kinevezték rendkívüli tanárnak a győri királyi jogakadémiához, de miután testi ereje a folytonos előadások terhét el nem viselhette, két évi tanársága után 1876-ban felmentését kérte. Apjának 1877-ben bekövetkezett halála után Zalatnán bányaművei vezetését vette át.

Az 1878. évi választások alkalmával a magyarigeni került megválasztotta képviselőjévé és ez országgyűlésen tagja volt az erdőtörvény megalkotására kiküldött külön bizottságnak, továbbá a zárszámadási bizottságnak és részt vett az állami számvevőszék szervezéséről szóló törvény készítésében. Ugyanazon kerületet később is képviselte.

1885-ben már a pénzügyi bizottság sorolta őt tagjai közé. Távozásakor a zárszámadási bizottság nevében Prileszky Tádé, akkori elnök aranytollal lepte meg a bucsuzó előadót.

18871891 között pénzügyminisztériumi tisztviselő 1893. január 21. és 1895. január 15. között pénzügyminisztériumi államtitkár. 1895. január 15. és 1905. június 18. között pénzügyminiszter. Hivatalos minőségében szerzett érdemei elismeréseül 1891-ben a Lipót-rend középkeresztjét kapta. 1896. április 24-én belső titkos tanácsos lett. 1897. október 21-én az I. osztályú vaskorona-rendet, 1899. februárban a Lipót-rend nagykeresztjét kapta. Minisztersége alatt több vidéki város megválasztotta díszpolgárává.

1903-ban mint miniszteri tanácsos homo regius. 1909. december 23-án kijelölték miniszterelnöknek, azonban január elejéig folytatott kormányalakítási kísérlete nem járt eredménnyel, így 1910. január 17-én Khuen-Héderváry Károly alakíthatta meg második kormányát. 1910. január 17. és 1912. április 22. között pénzügyminiszter. 1911. május 5. és 1911. október 18. között egyúttal kereskedelemügyi miniszter is.

1912. április 22. és 1913. június 10. között miniszterelnök, belügyminiszter és a király személye körüli miniszter. Rövid ideig tartó miniszterelnöksége idején zaklatott légkör uralkodott: ekkor történt Tisza István elnöklete alatt a képviselőházi obstrukció kíméletlen elfojtása, a véderőtörvény erőszakos megszavazása és a „vérvörös csütörtök”.

1912 szeptemberében Désy Zoltán függetlenségi párti képviselő azzal vádolta meg a Nemzeti Munkapártot, hogy lopás útján került hatalomra, Lukácsot pedig „Európa legnagyobb panamistájának” nevezte. A miniszterelnök rágalmazási pert indított Désy ellen, amelynek során kiderült, hogy pénzügyminisztersége idején állami üzletek után mintegy 4,5 millió koronát vett fel a Magyar Banktól, amit az 1910. évi képviselőválasztások költségeinek fedezésére befizetett a Nemzeti Munkapárt kasszájába. Miután a pert elvesztette, Lukács kormányával együtt lemondott.[1] 19101918 között a Tisza István által alapított Nemzeti Munkapárt elnöke volt. 1912. március 10-én Munkács díszpolgárává választották.[2]

A Magyarországi Tanácsköztársaság után Heinrich Ferenccel közösen a Munkapárt egy modernizált programjával Nemzeti Középpárt néven indult az 1920-as választásokon, ahol várakozásaikkal ellentétben mindössze 1,67%-os eredményt értek el, s így a parlamenten kívülre kerültek; pártjuk pedig szétszéledt. Ekkor Nemzeti Polgári Párt néven új párt szervezésébe fogtak, ami az 1922-es választásokon két mandátumot szerzett (Heinrich és Szentpáli István). A párt Heinrich 1925-ös halálát követően csakhamar szétesett, a soron következő, 1926-os választásokon már nem is indult.

Lukácsot Horthy 1927-ben korábbi érdemei és tevékenysége elismeréséül a parlament felsőházának tagjává nevezte ki, ahol aztán egészen 1932-es haláláig tevékenykedett.

Síremléke Budapesten. Kerepesi temető: 46-1-99.

Az országos bányászati és kohászati egylet tiszteletbeli elnöke. Vezérigazgatója volt egy bányatársulatnak, továbbá alelnöke az erdélyi jelzálogbanknak és igazgatója a budapesti központi takarékpénztárnak.

Munkája[szerkesztés]

  • Az erdélyi nemes fémbányászat jelene és jövője. Bpest, 1879.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gerő András. Az elsöprő kisebbség. Gondolat, 99-102. o (1988). ISBN 963-282-042-8 
  2. ПОЧЕСНІ ГРОМАДЯНИ МУКАЧЕВА


Elődje:
Wekerle Sándor
Magyarország pénzügyminisztere
1895-1905
Utódja:
Fejérváry Géza
Elődje:
Wekerle Sándor
Magyarország pénzügyminisztere
1910-1912
Utódja:
Teleszky János
Elődje:
Khuen-Héderváry Károly
Magyarország miniszterelnöke
1912–1913
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Tisza István