Désy Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Désy Zoltán
Désy Zoltán.jpg
Született 1862. december 15.
Nagyölyves
Elhunyt 1915. március 24. (52 évesen)
Zalescziky
Foglalkozása politikus
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Désy Zoltán témájú médiaállományokat.

Nagygelváchi Désy Zoltán (Nagyölyves, 1862. december 15.Zalescziky [ma Zaliscsiki, Ternopili terület], 1915. március 24.) függetlenségi, majd Kossuth-párti politikus, államtitkár, főispán, aki az első világháború során hadnagyi rangban hősi halált halt.[1]

Életpályája[szerkesztés]

Jogi tanulmányai elvégzése után erdélyi földjén gazdálkodott. A Nemzeti Párt színeiben 1892-ben országgyűlési képviselővé választották. A választásokon 1896-ban nem indult, hanem Maros-Torda vármegye alispánjaként, később Szolnok-Doboka vármegye főispánjaként működött. 1905-ben függetlenségi programmal ismét mandátumhoz jutott, és a koalíciós kormány pénzügyminisztériumi államtitkára volt. 1910-ben a Függetlenségi és 48-as (Kossuth) Párt programjával került be a parlamentbe. Az első világháború idején önkéntesként vonult be a 22. népfelkelő ezredhez, ám az orosz fronton 1915 márciusában életét vesztette. Holttestét 1924-ben hazahozták, május 15-én örök nyugalomra helyezték a Kerepesi temetőben.

Lukács-féle panamaper[szerkesztés]

LUKÁCS (megrettenve):
Felség, akaratának hódolok,
Elmondom, hogy volt az a sódolog.
Hát az a Désy... hm... belém kötött,
Hogy én busás üzleteket kötök!
(dühösen) Juj, hogy a görcs a nyelvire szaladna!

A VISSZHANG Zalatna!

LUKÁCS (izzad).
Pardon! igen! hát hol is hagytam el?
Hát egy napon a Désy szót emel,
S aszongya ez a goromba legény,
Aszongya, hogy a Magyar Bank meg én,
Hogy mink... hm... hm...
(zavarban) Pardon! Szégyellem mondani...

A VISSZHANG Lemondani!

Tóth Árpád: Visszhang az előszobában

Désy 1912. szeptember 19-én egy vacsora alkalmával Lukács László korabeli miniszterelnököt Európa legnagyobb panamistájának nevezte, mivel szerinte közpénzekkel (kb. 4 millió koronával) gyarapította a Nemzeti Munkapárt vagyonát. A pénzt a Magyar Nemzeti Bankon keresztül juttatta célba, s cserébe meghosszabbíttatta a bank állami szerződéseit. Szavai nyomán a sajtó is foglalkozni kezdett az üggyel, mire Lukács vádat emeltetett Désy ellen rágalmazásért. A bíróság elítélte Désyt, mondván a miniszterelnök magának nem szerzett hasznot. A Tábla azonban megsemmisítette az ítéletet, és az újabb eljárás során a vádlott felmentésére került sor, mire Lukács lemondott.

Désy Zoltán sírja a budapesti Kerepesi temetőben 10/1-1-3. Siklódy Lőrinc műve.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Désy Zoltán és gróf Esterházy Pál gyászjelentése. familysearch.org (Hozzáférés ideje: 2016. február 12.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Filmhíradók Online – Halottak napja (1926) – Désy Zoltán sírjának megkoszorúzása
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002.
  • Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932.
  • Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1932.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • A szövetkezett balpárt arcképcsarnoka. Bp., 1905. Révai és Salamon ny.
  • Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919. 8 db.; Bp., Kassák Kiadó, 1999-
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
  • Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub