Vérvörös csütörtök

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Vérvörös csütörtök egy budapesti tömegtüntetés volt 1912. május 23-án, amelyet a kivezényelt rendőrök és katonák brutálisan feloszlattak. Az összeütközésnek hat halálos és több száz sebesült áldozata volt, ezért kapta a Vérvörös csütörtök elnevezést a nap.

Egy korabeli filmfelvétel részlete az eseményekről

Előzmények[szerkesztés]

Magyarországon igen szűk volt azoknak a száma, akik részt vehettek a választásokon. A nagyszámú munkásság abban látta érdekeinek lehetséges érvényesítését, ha a választójog kiszélesedik. A 20. század elején ez a téma lényeges és indulatokat kiváltó volt.

Gróf Tisza István május 12-én a képviselőház elnöke lett és az ellenzék által alkalmazott, az Országgyűlést megbénító obstrukciót le akarta törni. Tiltakozásul a gyakran erőszakos módszerek ellen az MSZDP általános sztrájkot és tömegtüntetést hirdetett.

Események[szerkesztés]

Az 1912. május 23-i nagy budapesti tömegtüntetés az I. világháború előtti legnagyobb munkásmegmozdulás Magyarországon. Aznap százezres munkástömeg özönlött be a külvárosokból a parlament elé általános választójogot és Tisza távozását követelve. A rendőrség és a kivezényelt katonaság rendkívül brutális fellépése nyomán felborított villamosok, felszedett utcakövek, összetört kirakatok jelezték az összeütközés hevességét. A kormány kemény intézkedésekkel válaszolt a munkásság elemi követeléseire. Az MSZDP vezetősége a kormány fenyegetéseinek hatására még aznap délután felhívást adott ki a tüntetés befejezésére.

Következmények[szerkesztés]

Magyarországon ekkor a választójog még nem szélesedett ki, de gróf Tisza István népszerűsége a munkásság körében jelentősen csökkent.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Erényi Tibor: A vérvörös csütörtök 1912. máj. 23., Szikra, 1952.
  • Andics Erzsébet: A Magyarországi munkásmozgalom az 1848-1849-es forradalomtól és szabadságharctól az 1917-es nagy októberi szocialista forradalomig, Szikra, 1955.